Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-30 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
Mai szovjet ■ költők .. - -W -V ,.v. versei 1974. VI. 30. n ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ: CHILE Szemtanú mondta: „Legyenek mind átkozottakiMiközben a tömeg nézte röhögve, egy férfit az út kövezetén végigvonszoltak, meztelenül, szögesdrótba kötözve. Emlékezzetek - tűrte a tövist az Ember Fia, kínba fúlva... Ezerkilencsžázhetvenharmadik év, kiált, ki reád gondol mai Ember Fiának jaja újra száll, és nem száz, de ezer most a tüske..« Ne gyászoljátok örökre mégsel A golgotái koszorún ma már túltesz szorítok mennyisége. Király László fordítása IĽJA SZELVINSZKIJ: ÉJSZAKAI SZÁNTÁS Sötétben fárosz-had vonul, Aranyos fények imbolygása. Ütjük mesterien simul Tervrajzok feszes vonalára. Amott eltűnnek, s újlón Megjelennek, s merülnek újra. Közelegnek a fordulón, Szemükkel vadul ideszúrva. Úsznak a barázdák felett, Szigorúan megszabott ösvényen, Zúgásuk békésen siet, Mégis hatalmasan, serényen. Sasok és rókák mezején E csillag-nyáj ragyogva reszket - Mintha kelnének éj ölén Viharzó új nagy égitestek Szűz föld, még vízözönt sem ismer, S elönti jóságos elem, Mely szántja fénylőn, feszesen. És ez elem; maga az Ember. Weöres Sándor fordítása IMYIKOLAJ ZABOLOCKIJ: NYÁRI EST Bágyasztó még a fény az esti égen. A csorda: ringó testű sok tehén, Apró pásztorfiúk kíséretében Ballag már messziről a part gyepén. A partnáf csillogó a táj folyója. S ez is szemet vonzó gyönyörűség: A menny a fényes tükröt átkarolja S a boldog frigyben lelkesedve ég. A felhőkből rózsás formák születnek, összeszövődve lengenek kuszán. Majd alakjukat váltva ellebegnek Dél és nyugat felé egymás után. S a víz, amelyre csókot hint az este. Olyan, mint lány, ki félig szendereg. Alig rezzent hullámot még a teste, A csók még nem részegítette meg. A játék még kedvellenségbe ejti S húzódozik, pedig az álmon át Előre érzi s vágyakozva sejti Augusztus nagy tüzét és mámorát. Äprily Lajos fordítása SZAMUEL MARSAK: A KÖLTŐ JEGYZETFÜZETÉBŐL Néha az órák megcsalják szívünk, mintha változatlan világban élnénk, azt az időt mutatják, mely letűnt, s a régi óra szinte visszatér még. Csalárd a nap s az év forgataga, újra megjön a hétnek az a napja, s az a hónap érkezik újra ma, mintha minden megtérne s megmaradna. Tudhatjuk jól, az óra meg nem áll, napok, hónapok vissza sose szállnak, de csal a naptár, az órán a számlap, hogy a szív ne értse: őmaga száll. Orbán Oltó fordítása A polgár megjutalmazza JĹJ jó munkáját, és két ' hétig a Magas-Tátrá- ban tanulmányozza a hegyeket és a fákat. Az indulás percétül tehát Üdülő Polgár (a következőkben ÜPj és az indulás perce nagyon ünnepélyes, mert ÜP elhatározza, hogy lényt űz, ezért feleségével együtt re- oülőgépen utazik Poprádig. Bratislavában kellemes, kényelmes autóbusz viszi a repülőtérig, ahol ÜP ellátja a száját, mert az ajtó önmagától kinyílik előtte. ÜP nagyon elégedett az élettel, a repülőtér pazar várócsarnokával mindaddig, amíg a hangszórón jelszólít ják, hogy sétáljon át a másik terembe. Akkor ugyanis kiderül, hogy nem váltotta ki az ún. fedélzeti jegyet. Igaz, hogy i menetjegyen elolvashatja, mit kell lennie a zavartalan utazás érdekében, de ÜP olvas könyvet, olvas újságot, azonban repülőjegyet nem olvas. Szerencsére a repii lőtér egyik dolgozója nagyon udvariasan rohan ÜP feleségével, és két perc alatt beszerzi a bilétát. Harmincöt perc múlva ÜP Poprádon kilép a gépmadárból, és a repülőtér előtt várakozó autóbusz előtt topog, amíg a járgány hozza a csomagokat. Közben a csomag nélkül utazók beülnek az autóbuszba, és amikor végre kézben van a cucc, ÜP hátul akar felszállni, de a gépkocsivezető ezt ridegen megtiltja. Ezért ÜP kénytelen a csomagokat szuszogva, lihegve végigcipelni a kocsin. Az üdülő gyönyörű, a Tátra gyönyörű, a szoba gyönyörű. ÜP a nejével együtt azonnal sétára indul, és megállapítja, hogy Lomníc és Ötálrafiired között a régészek vallatják a tájat, ugyanis a fák közölt öreg kövek, téglák, drótok, vasdarabok hevernek kupacokban. Később egy bennszülött megmagyarázza, hogy ezeket nem az ősember hagyta itt, hanem a karbantartó építőipari dolgozók. A szakszervezeti üdülő étterme is fényűző, és ÜP nagy örömmel és szeretettel figyeli, hogy a többi üdülő polgárnak is ízlik az élei. Sőt: az egyik üdülő polgár arra a kérdésre, hogy mit óhajt reggelire, teát vugy kávét, azt válaszolja, hogy teát is és kávét is. Visznek neki egy kancsó leát és egy kancsó kávét. A kávé felét jóízűen elfogyasztja, a teát pedig műanyagtartályba tölti és felviszi a szobájába. Még sőtebb: egy másik üdülő polgár óvatos, de határozott mozdulattal nyúl át a még üres szomszédos asztalhoz, és elsajátítja az előkészített vajat, mézet, egykét kiflit és egy két szelet kenyeret. A vajat és a mézet elcsemcsegi, a kiflit és a kenyeret zsebébe rejti. Csak nem ad ki pénzt kiflire, ha szakszervezeti beutalóval üdülhet a Tátrábanf Bizony, kérem, vannak még takarékos emberekI Például az az üdülő is takarékos lehet, aki az illemhelyről elcsórta az egészségügyi papirost. Az egész hengert. Az meg különösen takarékos lehet, aki elcsórta — az üdülő vasalóját! ÜP először arra gondolt, hogy a villanyvasaló talán hiánycikk, de az üdülő vezetője felvilágosította, hogy villanyvasaló korlátlan mennyiségben kapható a szaküzlel ekben, természetesen pénzért. Aki sajnálja érte a pénzt, az — elcsórja a vasalót. A szakszervezeti idülöböl. így illik. Ugyebár? Több üdiílő polgár érkezett a saját géperejű járművén. Ezek közül egy kettő azt akarta, hogy a többi üdülő is tudjon erről a tényről, és megkiilönböite- tett tisztelettel nézzenek rá. Mivel nem mutatkozhatott be mindenkinek, hogy „Gra- muci Ödön autótulajdonos vagyok“, naponta ebéd után ébresztette fel až üdülők figyelmét. Nehogy elaludjanak. Egész családjával levonult a gépkocsihoz, és a család minden tagja kétszer kinyitotta és becsukta a kocsi ajtaját. Illetőleg: becsapta! Jó erősen. Mert mi köze neki ahhoz, hogy néhá- nyan szundizni szeretnének ebéd után?! Elvégre ő azért kapott szakszervezeti be utalót, hogy üdüljön, és nem azért, hogy tapintatos le- gyen. ÜP különösen másik aj tócsapkodó szekta tagjait szereti. Azokat, akik a szobaajtókat csapkodják az üdülőben, akik meglendítik az ajtót, és elengedik a kilincset. Az nem számít, hogy ezzel az épületet is rongálják, mert kérem, a szak- szervezeti üdülő a nép tulajdona, és mivel azt ajtó- csapkodók is a néphez tartoznak, ók a tulajdonos fölényével csapkodnak. Persze, ha a kisfiúk a hétvégi házban (ami családi magántulajdon}, véletlenül becsapja az ajtót, akkora pofont kap, hogy harminc percig olyan sebesen forog a saját tengelye körülr mint égy részecskegyorsító. (Nem tudom, hogy mit csinál a részecskegyorsító, de úgy érzem, hogy forog.) Azok is nagyon kedves emberek, akiic éjfél után térnek vissza az egyes üdülőkbe. Lomnicról vagy Ótát- rafiiredről sétálnak átmeneti otthonukig. Közben énekelnek. Nótáznak. Dallanak. Hát istenem, jókedvük van. Hangjuk is van. Igaz, hogy nem énekhang, de könyörgöm, a marhának sincs énekhangja, mégis bőg. Pedig nem iszik bort. Ezek az éjfél után daloló üdülök abban különböznek a marhától, hogy csak tekintélyes mennyiségű szeszesital elfogyasztása után bőgnek. ÜP kedvenc lapja az Üj Szó. A szakszervezeti üdülőkbe ez a lap nem jár. ÜP reggel nyolckor átsétál Ötálrafüredre, ahol a lap- áruda dolgozója közli, hogy az Űj Szó még nem érkezett meg. Tíz órakor újra átsétál, és megtudja, hogy az Üj Szót már eladták. ÜP szeretné ň/dni, hogy a Posta Hírlapszolgálatánál ki szervezi az Üj Szó terjesztését! Mert szeretne valamit a fülébe súgni! ÜP elhatározza, hogy ismét repülőgépen utazik. Ezért az utazás napján már korán reggel elhelyezi a bőröndöket a repülőtéri csomagmegőrzőben, utána pedig feleségével együtt városnéző sétára indul Poprá- dón. De megered az eső, tehát bemenekül a Gerlach Szállodába. Azonban a ká- uéház csak kilenc óráig van nyitva, az éttermet pedig csak délben nyitják ki. Még az szerencse, hogy a szálloda nyolcadik emeletén van egy nappali bár. A nappali bár nagyon szép. Freskó, intarzia, kis vízmedence, hatalmas ablakok, a másik teremben félhomály, hangulatvilágítás. A pincérnő bájosan mosolyog a vendégre. A vendég fagy* lultot kér. Fagylalt nincs. A vendég tejszínhabot kér. Tejszínhab nincs. De ismétlem: a pincérnő ezt nem ridegen, barátságtalanul közli, hanem bájosan mosolyogva. Mintha valami nagy örömhírt közölne. így persze mindjárt más. ÜP ren- lel egy pohár narancsléi. Jó, langyos a narancslé. Igaz, hogy ÜP hidegen szereti, de mit tehet a poprádi Gerlach Szálló nyolcadik emeletén, délelőtt 11 órakor, amikor a repülőgép csak 15.40 kor indul? Megissza a jó langyos narancslét. Közben ÜP felelsége (óh, kákán is csomót kereső női szemek!) el mély ültén tanulmányozza az asztalterítőt, majd egyetlen szóban tömöríti az elmélyülés tanulsá-. gát: piszkos. ÜP kifejti, hogy nem az asztalterítőt kell nézegetni, hanem a sok szép intarziát meg freskót. A feleség erre szó nélkül kihúz az asztalterítőből egy rozsdás varrótűt. Hogy rnik vannak! Legalább ne lenne rozsdás az a tű! A gép harminckét perc alatt ér Hratislavába. Az utasokkál kozlík, hogy a sebesség óránként 650 kilométer, a magasság 4500 méter. A légikisasszony cukorkát osztogat, de az utasok még él sem rágcsálhatják, amikor már ismét a be tonon gurul a gépmadár. Üdülő Polgár szinte meg hatott örömmel nézi az al- konyi fényben fürdő város annyira ismert és szeretett házait és tornyait, és arra gondol, hogy Bratísiavából a Tátrába utazni nagyon szép, de megérkezni Bratislavába — a legszebb! PfcTKRF! GYUI.A Bcircsay Jenő: CSENDÉLET KENYÉRKOSÁRRAL
