Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-26 / 149. szám, szerda

AZ AMERIKAI KÖZVÉLEMÉNY HELYESLI NIXON MOSZKVAI LÁTOGATÁSÁT „KÉKSISAKOSOK“ A HERMOH-HEGYEN Moszkva — A szovjet hírma­gyarázók szerint hiba volna le­becsülni a szovjet—amerikai kapcsolatokban két évvel eze­lőtt megkezdődött fordulat je­lentőségét, de ahhoz, hogy a kedvező folyamatot megmúsít- hatatlnnná tegyék, további ki­tartó munkára van szükség. Ni­xon amerikai elnök csütörtökön kezdődő újabb moszkvai tárgya­lásai ennek a munkának az egyik fontos szakaszát jelen­tik majd. Moszkvaiján elégedetten álla­pítják meg, hogy az amerikai közvélemény széles körei ro­konszenveznek a szovjet—ame­rikai viszony további javításá­nak gondolatával. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az óceán túloldalán olyan erők is működnek, amelyek szembe­helyezkednek a nemzetközi fe­szültség enyhülésével és most Nixon szovjetunlóbeli látogatá­sával is. A látogatás ellenzői jelenleg az Egyesült Államok belpoliti­kai problémáira hivatkoznak. A moszkvai Pravda és a Szov- fetszkaja Rosszija a szovjet— amerikai közeledés eddigi po­zitívumairól szólva a két or­szág együttműködésének prak­tikus oldalát emelik ki. Dzser- men Gvisiani, a tudományos és műszaki állami bizottság elnök- helyettese a moszkvai nemzet­közi ipari-gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködési konferencia jelentőségét méltat­va felhívta a figyelmet arra, hogy a tanácskozáson nem ke­vesebb mint 60 amerikai cég kép­viselteti magát. A Szovjetszka- ja Rosszija emlékeztet rá, hogy a két ország diplomáciai kap­csolatainak felvétele óta össze­sen 105 megállapodás született a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, és hogy ezek közül 41 az utóbbi két évben jött létre. Moszkvai megfigyelők arra utalnak, hogy a csúcstalálkozó távolról sem csupán valamiféle „aprómunka“ fóruma lesz. A két ország vezetőinek találko­zóin folytatni fogják a véle­ménycserét a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésének út­jairól, mely kapcsolatok fej­lesztése lehetséges és szüksé­ges. A kérdések széles körében van lehetőség az előrehaladás­ra, köztük olyan fontos és bo­nyolult kérdésekben is, mint a fegyverkezési hajsza korlátozá­sa. Ami a SALT-tárgyalásokat illeti, az Egyesült Államok kor­mánya a Szovjetunióban lelki- ismeretes és aktív partnerre ta­lál. George Gallup, a Gallup Köz­véleménykutató Intézet vezető­je nyilatkozatot adott az Iz­vesztyijának. Gallup elmondta: „Az ameri­kaiak helyeslik Richard Nixon elnök moszkvai látogatását. Még azokban az időkben is, amikor a két ország kapcsola­tai nem voltak ilyen jók, az amerikaiak azon a véleményen voltak, hogy hasznos, ha az Egyesült Államok vezetői tár­gyalóasztalhoz ülnek a Szovjet­unióval. Az amerikaiak remélik, hogy a tárgyalások a két or­szág kapcsolatainak további ja­vulásához vezetnek“ — jelen­tette ki George Gallup. A legutolsó csúcstalálkozó óta eltelt egy év során a po­zitív eredmények mellett, fel­merültek bizonyos nehézségek is, — aktivizálódtak az enyhü­lés ellenzői a kongresszusban és a sajtóban egyaránt. Gallup nem tagadta ennek az ellenzéknek a tevékenységét, de felhívja a figyelmet arra, hogy az enyhülés ellenzőinek száma egyre csökken. Tel Avio — Befejeződött a Golan-fennsíkon egymással szemben álló izraeli és szíriai csapatok szétválasztása. Izrael átadta az BINSZ-erökuek a Her- mon-hegy csúcsát és Kuneitra városát. Az előbbi a „kéksisakosok“ ellenőrzése alatt marad, míg a városba visszaköltözik a szí­riai lakosság és helyreállítják a szíriai polgári közigazgatást. Kuneitrában üti fel főhadiszál­lását az ENSZ-alakulatok pa­rancsnoksága, innen küldik a szétválasztási övezetbe a meg­figyelő járőröket, és innen el­lenőrzik az ütközőzóna két ol­dalán felsorakozó, csökkentett létszámü és fegyverzetű szíriai és izraeli erőket is. Izrael Kuneitrától nyugatra máris kiépítette aknamezőkből, tankcsapdákból és szögesdró­tokból álló új frontszakuszát. Keddre virradó éjjel három palesztin fegyveres szállt part­ra Haifa közelében u tenger­parton fekvő Naharija izraeli településen és elfoglalt egy há­romemeletes lakóépületet, túsz­ként fogva tartva két családot. Izraeli katonai egységek ha­marosan körülvették a meg­szállt házat, ahonnan a palesz­tinok puska tűzzel és kézigrá­nátokkal árasztották el az ut­cát. Csaknem háromórás tűz- párbaj után egy izraeli különít­mény megrohamozta az épüle­tet és agyonlőtte a behatolókat. A tűzharc során három polgári személy — valamint egy izraeli katona is életét vesztette. To­vábbi üt katona megsebesült. Rabin izraeli miniszterelnök az akció idején állandó össze­köttetésben állt az izraeli kato­nai egységek parancsnokával, majd maga is a helyszínre uta­zott. Kuwait — Kuwait hivatalo­san az arab küliigy- és had­ügyminiszterek konferenciájá­nak összehívását kérte a Dél- Libanon ellen intézett izraeli támadások ügyében. Khartoum, Beirut — „Elju­tott rendeltetési helyére“, a „Fekete Szeptember“ nevű pa­lesztin szervezet nyolc tagja, akiket egy khartoumi bíróság életfogytiglani börtönre ítélt két amerikai és egy belga dip­lomata 1973 márciusában tör­tént meggyilkolásáért. A nyolc elítéltet Szudánban adták át a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet képviselőinek. Beirutl politikai körök szerint hamarosan ülést tart a PFSZ Végrehajtó Bizottsága, hogy megtárgyalja a foglyok további sorsát. BRIT HIDROGÉNBOMBA-ROBBANTÁS NIXON AZ ATLANTI CSÚCSTALÁLKOZÓN Brüsszel — Richard Nixon, amerikai elnök Kissinger kül­ügyminiszter társaságában Brüsszelbe érkezett. Nixon Brüsszelben részt vesz a NATO- országok ülésén, melyen a tömb államfői aláírják az „új atlanti nyilatkozatot“. Nixon a nyilatkozat aláírását követően egyhetes hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba uta- zik. Párizs — Franciaországot nem Giscard d’Estaing elnök, hanem Chirac miniszterelnök képviseli az atlanti csúcstalál­kozón. Giscard d’Estaing távol- maradását hivatalosan az iráni sah párizsi látogatásával indo­kolta, az igazi okok azonban politikai jellegűek. Giscard d’Estaing azért nem utazik Brüsszelbe, mert ottani jelenlé­tét a francia közvélemény úgy értelmezné, hogy megváltoztat­ja elődei külpolitikáját. A Figaro tudósítója emlékez­tetett arra, hogy Pompidou és Nixon tavalyi rejkjaviki talál­kozója után a francia szóvivők így utasították el a Washington által óhajtott atlanti csúcstalál­kozót: „Ez a találkozó olyan lenne, mint amikor Nagy Ká­roly magához hivatta báróit és diktálta számukra a törvényt“. Az idők azonban megváltoztak. A Watergate-botrány nem béní­totta meg az amerikai külpoli­tikát, a nyugat-európai főváro­sokban új vezetők váltották fel a régieket és így, most, amikor Richard Nixon „Nyugat császá­raként“ megszakítja útját Brüsszelben, összegyűl majd kö­rülötte a 14 „nyugati báró“ és köztük lesz Franciaország báró­ja, Jaeques Chirac is. London — Wilson miniszter- elnök az alsóházban bejelentet­te, hogy „néhány héttel ezelőtt" Nagy-Britannia hidrogénbombát robbantott az ország „nukleá­ris elrettentő ereje hitelének fenntartása érdekében“. Harold Wilson nem volt haj­landó nyilatkozni a robbantás helyéről, technikai céljáról és jellegéről. Már a Wilson-nyilat- kozat előtt nem hivatalos érte­sülések láttak napvilágot a lon­doni lapokban arról, hogy az angol—amerikai nukleáris együttműködési egyezmény ke­retében a N evada-sivatagban folytak, vagy folynak angol kí­sérletek. Ezek a jelentések késztették Frank Allaun képviselőt, a „Munkásakció a békéért“ elne­vezésű szervezet vezetőjét, hogy az alsóházban magyarázatot kérjen a miniszterelnöktől. Wilson kínos magyarázgatás- ra kényszerülve azt fejtegette, hogy a most végrehajtott rob­bantást még a konzervatív Heath-kormány készítette elő. NEW YORKBAN megkezdő­dött a leszerelési világkonfe­rencia előkészítésére alakított különleges ENSZ-bizottság munkájának második forduló­ja, melynek feladata, hogy ta­nulmányozza a konferencia összehívásával kapcsolatos kü­lönböző szempontokat. A Munkáspárt azzal, hogy nem állította le, tulajdonképpen nem tagadja meg sem saját programját, sem választási fel­hívását, sem az 1963., illetve 1968. évi nemzetközi nukleáris egyezményeket. Emlékeztetett rá, hogy a Munkáspárt politikai dokumentumai csupán „a nagy­hatalmak kölcsönös nukleáris leszerelését támogatják.“ A pártkongresszuson valóban felmerült — mondotta a minisz­terelnök —, hogy a következő munkáspárti kormány vállaljon kötelezettséget az egyoldalú nukleáris leszerelésre. Ez az indítvány azonban nem kapta meg a szavazatok 75 százalékos többségét. Tokió — A japán kormány tiltakozását fejezte ki az Ang­lia által végrehajtott földalatti nukleáris kísérlet ellen. Japán, amely korábban figyelmen kívül hagyta a nukleáris kísérletekei és csupán a légköri kísérletek ellen tiltakozott, ezúttal hang­súlyozta: az angol kísérletekre olyan időszakban került šor, amikor egymás után hajtottak végre nukleáris kísérletet India, Franciaország és Kína. Mindez Tokió szerint annak bizonyíté­ka, hogy erősödik u világon o nukleáris fegyverek elterjedésé­nek irányzata. Japán aggasztó­nak tartja, hogy a közelmúltban Pakisztán, Irán és Izrael is je­lezte, rá kíván lépni a nukleá­ris felfegyverzés útjára. A világszocializmus új tar- talmat adott a nemzet­közi élet számos kialakult for­májának, gazdasági, szociális és ideológiai területének. Ez el­sősorban a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsát alkotó országok közösségére vonatko­zik. A KGST fennállásának 25 éve alatt a szocialista országok kö­zött kialakult politikai és gaz­dasági kapcsolatok a gyakorlat­ban éreztették hatásukat, bebi­zonyították életképességüket. Gazdasági együttműködésük tervszerű fejlesztésében eléggé meggyőzően érvényesült a KGST-nek — a szocialista or­szágok nagy, a teljes egyen­jogúság, a kölcsönös előnyök, a szocialista szolidaritás elvei­re épülő kormányközi szerveze­tének szervező szerepe. A KGST-országok óriási gaz­dasági komplexumot alkotnak — a világ legnagyobb Ipari és közszükségleti termelői. A KGST-országok az elmúlt években az emberiség történel­mében példátlan növekedést ér­tek el az ipari termelésben -— ipari termelésük több mint 12- szeresen nőtt. Ez alatt az idő alatt a tökésországok csak négyszeresen tudták növelni termelésüket. A KGST-országok, amelyek­hez a világ lakosságának mind­össze a tizedrésze tartozik, a világ ipari termelésében olyan részarányt értek el, amely 1,7­szeresen szárnyalja túl az ösz- szes nyugut-európai tőkésország termelését. A KGST-országok ma a világ hústermelésének mintegy húsz, cukortermelésé­nek 25, állati zsiradéktermelé­sének 30 százalékát adják. Biilos úton a közösség A szocialista országok többsé­ge a gyakorlatban teljes mér­tékben kielégíti a lakosság ke­resletét olyan hosszú élettar­tamú közszükségleti cikkekkel, mint a rádió- és televíziós ve­vőkészülékek, mosógépek, hűtő- szekrények és egyéb háztartási technikai vívmányok. Vala­mennyi KGST-országban olyan nagyarányú lakásépítési prog­ram megvalósításán dolgoznak, amely a világon egyetlen or­szág vagy földrész programjá­val sem hasonlítható össze. Csak a jelenlegi ötéves tervben 60 millió személy jut összkom­fortos lakáshoz a KGST-orszá- gokban. Vagyis többen, mint amennyi Olaszországhoz, Ang­liához, Franciaországhoz vagy az NSZK-hoz hasonló bármi­lyen más ország lakossága. Ál­landóan gyarapszik a KGST-or- szágok dolgozóinak jövedelme, emelkednek a bérek, a nyug­díjak, a nőknek folyósított ter­hességi és szülési segélyek, a díjtalan gyógykezeltetésre elő­irányzott összegek. Biztosított a díjtalan iskolai, főiskolai és szakiskolai oktatás. A szocializmus világa mind­untalan bebizonyítja, hogy az ember gazdagsága nem a tár­gyakkal, hanem az anyagi szük­ségletek ésszerű kielégítésével és a szellemi, kulturális érté­keknek ezt megelőző bővülésé­vel mérhető. Az új társadalmi rendszer a lehető legjobb társa­dalmi-gazdasági feltételeket hozta létre a tudományos-mű­szaki forradalom gyors kibon­takoztatására, eredményeinek közvetlenül a nép javára tör­ténő felhasználására. A népek barátsága és össze­fogása, életük javulása, a tár­sadalmi haladás és a béke biz­tosítása a fő cél, s elérésének rendelik alá végeredményben a gazdasági integrációt. A szocia­lista országok árucseréjét nem annyira az anyagi előnyök ér­dekei, mint inkább a kölcsönös segítség és elvtársi egység szükségletei vezérlik. A szocia­lizmus vonzóerejének fokozódá­sa azzal magyarázható, hogy példát mutat a legbonyolultabb nemzetközi gazdasági problé­máknak a népek érdekeit köve­tő megoldására. A szocialista gazdasági integ­ráció komplex programja érzé­keny csapást mért ideológiai el­lenfeleinkre. A legjózanabbak köztük felülvizsgálják nézetei­ket, reálisan értékelik a KGST- országok integrációjának jelen­tőségét és távlatait. Nem mondhatjuk ezt a mao­istákról. Egy csatasorban az imperializmus ideológusaival mindent elkövetnek azért, hogy befeketítsék és rágalmazzák a KGST-országok Integrációját és együttműködését. A maoisták nem fogadják el az egyenjogú kapcsolatokat s „a saját erők­re támaszkodás“ antiszocialista koncepcióját propagálják, amelynek önző célja a szocia­lista országok elszegényedésé­re, más KGST-országok részé­ről a Szovjetunióval szembeni bizalmatlanság keltésére irá­nyul. A szocialista gazdasági integ­ráció ügyének további előreha­ladása, a testvérnépeknek a gazdaságfejlesztésben és a tu­dományos-műszaki forradalom vívmányainak elsajátításában elért kiváló sikerei növelik a szocializmusnak az egész világ­ra, a háború és a béke, a tár­sadalmi és a nemzeti felszaba­dulás kérdéseinek megoldására irányuló ráhatását. A szocialista államok népei­nek hősies munkája, a gazdasá­gi integráció folyamán előttük felmerülő feladatok tdejében történő jó megoldása — ez döntő hozzájárulásuk a szocia­lista vilálgrendszer további szi­lárdításához. JURlf KORMNOV, a közgaz­daságtudományuk doktora A SZOVJETUNIÓ LEGFEL­SŐBB TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉ­GE úgy határozott, hogy 1974. július 25-re összehívja az újonnan megválasztott 9. Leg­felsőbb Tanács első üléssza­kát. Mint ismeretes, a legfel­sőbb tanácsi választásokat jú­nius 16-áu tartották. LEONYID ILJICSOV, a Szov­jetunió külügyminiszter-helyet­tese, a határkérdésekkel fog­lalkozó szovjet—kínai tárgya­lásokon részt vevő szovjet kor­mányküldöttség vezetője Pe­kingije érkezett. VLADIMÍR LOSKOT, hazánk Külügyminisztériuma afrikai osztályának vezetője Tripoliban Abu Bakr Ali Sarif líbiai gaz­daságügyi miniszterrel a cseh­szlovák—líbiai tudományos­műszaki együttműködés konk­retizálásáról tárgyalt, melynek alupelveit Dzsallud líbiai kor­mányfő közelmúltban hazánk­ban tett látogatása során fek­tették le. JUMZSAGIJN CEDENBALNAK, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatásra mongol párt- és kormányküldöttség érkezett Budapestre. BORISZ PONOMARJOVNAK, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának vezetésével SZKP- küldöttség tartózkodott június 19 és 24 között Franciaország­ban. A küldöttség tárgyalást folytatott az FKP küldöttségé­vel. A küldöttséget fogadta Georges Marchais, az FKP fő­titkára. Ponomarjov tolmácsol, ta az SZKP Központi Bizottsá­gának és Leonyid Brezsnyev- nek, a KB főtitkárának testvéri üdvözletét. JOSZIP BROZ TITO jugoszláv elnök, aki hivatalos látogatá­son az NSZK-ban tartózkodik, megbeszélést tartott Helmut Schmidt szövetségi kancellár­ral. Tito elnök négyszemközti megbeszélést folytatott Willy Brandttal, a Német Szociálde­mokrata Párt elnökével is. GISCARD D’ESTAING, fran­cia köztársasági elnök fogadta a franciaországi látogatáson tartózkodó Reza Pahlavi iráni sahot és megbeszélést folyta­tott vele a két ország gazda­sági együttműködésének fej­lesztéséről. SZÓFIÁBAN „A szocialista forradalom Bulgáriában és a bolgár—szovjet barátság“ cím­mel elméleti konferencia kez­dődött az ország felszabadítá­sának közelgő 30. évfordulója alkalmából. VARSÓBAN megkezdődött a KGST-országok élelmiszeripari együttműködési bizottságának 22. ülése. A TIMES londoni napilap nem jelent meg tegnap, mivel a nyomdai és grafikus sze­mélyzet sztrájkba lépett. KUALA LUMPURBAN az isz­lám országok külügyminiszte­reinek 5. konferenciája hatá­rozatot fogadott el, amelyben politikai megoldást sürgetnek a Fülöp-szigetek elnyomott muzulmánjai helyzetének ren­dezésére. CARACASBAN a tengerjogi konferencián elnapolták a ple­náris ülést, mivel a küldöttek még mindig nem tudtak meg­állapodni a konferencia lebo­nyolításával kapcsolatban. Nem állapodtak meg abban, hogy a kérdésekről egyszerű, vagy kétharmados többséggel dönt- senek-e. A NEMZETKÖZI MUNKA­ÜGYI SZERVEZET genfi konfe­renciája elfogadott két kon­venciót. Az első értelmében az iparban korlátozni kell a rá- kosodást okozó anyagok fel- használását, míg a másik azt célozza, hogy a dolgozók ta­nulmányaik esetén fizetett ta­nulmányi pótszabadságot kap­janak. A két megállapodást a szervezet tagállamai törvé­nyeik közé iktatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom