Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-23 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. VI. 23. „Professzorok kormánya" a „marsallok országában" © Utcai tüntetések, zavargások „Ázsia Velencéjében“ • A jövő délibábja Thaiföldön s ezen nagyon sokat nyerészkedett, ugyaniikkor az ország gazdasági fejlesztését teljesen elhanyagolta. Ebből adódnak Thaiföld jelenlegi bajai is. A IX. Ráma néven uralkodó Bhumibol király éveken át elnézte Kittikacsorn marsall és klikkje garázdálkodását, nyilván félelemből mit sem tett ellene. 1973 októberének kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy robbanjon a lakosságnak éveken át erősödő elégedetlensége. Ez következett be tavalv októberben. A megmozdulás tízezer bangkoki egyetemista tüntető felvonulásával kezdődött a Demokrácia emlékművénél. A diákokhoz más értelmiségi rétegek, ipari munkások is csatlakoztak, s az Így kialakult „alkotmány- mozgalom“ országszerte elterjedt. Október 14-én, az emlékezetes „véres vasárnapon“ kulminált, amikor Kittikacsorn kormánya a hadsereget is bevetette a tüntetők ellen, s ennek következtében később több mint 170 holttest borította a bangkoki utcákat. Most már a királynak is cselekednie kellett. Magához kérette Kittikacsornt és kabinetjét s egyórás tanácskozásuk után a kormány lemondott. Kitti kacsom sietve az Egyesült Államokba távozott, Bostonban telepedett le, de bármikor kész hazatérni, ha „szükség lesz rá“. Cimborája, Krisz Szivara vezérkari főnök otthon maradt, hogy „kéznél legyen“... Útvesztőben Szanja Dharmaszakti kormánya nagyon zavaros állapotokat örökölt a marsallok kormányától, s a jelek szerint a ..professzorok kormánya“ s(?m tudott úrrá lenni a helyzeten. Dharmaszakti már háromhónapos kormányzás után megállapította és közölte a királyival, hogv a zűrzavar miatt kész lemondani és átadni helyét egy „erélyesebb“ kormánynak. Milyen „erélyesebb“ kormányzatról lehet szó. Dhar- maszákti és kabinetjének zöme polgári beállítottságú, mérsékelten liberális, akadémikus politikus, akik a forradalmi változásokat követelő és veilük szemben a Kittikacsorn rendszer „hagyatékának“ megőrzéséért tevékenykedő erők nyomása alá került. A kabinet nyilván a haladó erők mozgalmának további forra- dalmasodásától tartott s ezért nem bánta volna, helyét egy erélyesebb, mondjuk, katonai rezsim vett» volna át. Más volt a király véleménye, s továbbra is a határozatlan Dharmaszaktit látta a legalkalmasabb kormányfőnek. A kormány elsősorban az új kormány kidolgozását szeretné megsürgetni, a jelek szerin* augusztusra talán el is készül. A legnagyobb problémát azonban az ország gazdasági helyzetének az orvoslása okozza. Ez pedig alapos megoldást kíván, mert az iparvárosok munkássága napi keresetének 12 hatról 16 bátra (80 amerikai centre) történt felemelése még nem megoldás, csak csepp a tengerben. Ezzel összefügg egy másik lényeges kérdés rendezés« is: az amerikaiak létszámának csökkentése, illetve végső célként távozása Thaiföldről. Itt is ellentétes érdekek megütközését látjuk. Az amerikai katonák jelenléte nemcsak a marsallok zsebének duzzadását, hanem különféle vállalkozók, nem utolsósorban a szórakoztató iparban érdekelt üzletemberek gazdagodását is jelentette, hisz csak a szórakoztató iparban (a prostitúciót is beleértve) 75 millió dollárt hagytuk az amerikai katonák Thaiföldön. Bajkeverők A thaiföldi haladó erők tisztában vannak vele, hogy a múlt emberei még ott ülnek és az alkalomra várnak, hogy valamilyen jobboldali puccsot szervezzenek meg a marsallok korának visszaállítására. Mesterségesen is szítják a zűrzavart, hogy nehezítsék a polgári kormányzat dolgát és tovább fokozzák a tömegek elégedetlenségét. Ennek az irányzatnak a hívei még ott ülnek a tisztikarban, vagy magányukba húzódva korántsem tétlen szemlélőként figyelik a helyzet kibontakozását. Ezek az erők egész nyíltan élvezik az amerikaiak támogatását. A nemrégen állomáshelyére érkezein William Kintner amerikai nagykövet nemcsak hivatalosan „mutatkozott be“. Megjelenésével egyidöben napvilágot látott egy levél, amelyet állítólag az ország északkeleti részén működő gerillák, a magát t,Thaiföldi Hazafias Arcvonalnak“ nevező szervezet vezetői juttattak el az új bangkoki kormányhoz s ebben felajánlották, hogy ha az északkeleti részen elismeri fennhatóságukat, az ország többi részén beszüntetik a harcot. A levél hamisítványnak bizonyult s kiderült, hogy szerzője nem más, mint Kintner nagykövet, aki annak idején ezredesi rangban a Cl A langleyi központjában Azsia-szakértőként működött. Célja bizalmatlanság szítása volt a kormány és az egyes politikai csoportok között, éppen akkor, amikor a bangkoki hadügyminisztérium egyhavi tűzszünetet javasolt, hogy közben a gerillák letehessék a fegyvert. Az amerikaiak ugyanis kihasználják Thaiföld további nagy gondját — a különféle irányzatú gerillamozgalmakat, amelyek között maoista irányzatoktól a nacionalista irányzatokig minden megtalálható. A CIA támogatja például pénzzel és fegyverrel a thaiföldi—burmai határon tevékenykedő karén gerillákat, akik mindkét állam rovására külön karén államul akarnak létrehozni — amerikai jóváhagyással. Az új thaiföldi kormány tehát ismét a megoldat• n nehéz problémák között őrlődik... L. L. Az „ázsiai Velence“ — Bangkok két képe: a modern negyed és a járdán curryt pörkölő árusok. Különben az amerikaiak, akik már ekkor áj hatalmi politikai terveket szövögettek, felismerték Thaiföld nagyszerű stratégiai fekvését és fokozatosan támaszpont-államukká változtatták Sziámot. , 1962-ben még csak 4500 amerikai katona telepedett meg Thaiföldön, számuk azonban 1970-ig elérte, a 45 ezret. Az amerikaiak thaiföldi támaszpontrendszerének kiépítése különösen a legutóbbi évtizedben gyorsult meg, elsősorban az Egyesült Államok Indokínai agressziójával kapcsolatban. Az amerikai támaszpontrendszer két központja Sattaliip és Khorat. Sattahip a Sziámi-öböl partján fekvő haditengerészeti támaszpont és stratégialag íľ’ingapore-nál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki, távlatilag itt tervezik berendezni a 7. amerikai flotta irányító központját. Khorat pedig az amerikai stratégiai légierő központja Udon és Takhil támaszpontokról szálltak fel a VDK-t bombázó amerikai repülőgépek, U Tapaoról pedig a dél-vietnami őserdők ellen indultak bevetésre bombázók. Nakhom Phanom viszont arról hires, hogy itt van u hírhedt zöldsapkások, a gerillavadász különleges erők juha átszállása és kiképző központ ja. Thaiföldet az amerikai támaszpontrendszer miatt az Egyesült Államok „elsüllyeszthetetlen repülőgép anyahajója“ ként is emlegetik. Ha az ország ezzé lett, ez csakis a „marsallok kormányának“ a műve. Thailandnak ugyanis több mint negyedszázadon át nem volt polgári kormánya. A hadsereg 1947-ben megdöntötte az akkori kormányt, amely nem tudott úrrá lenni a háború után felgyülemlett gazdasági nehézségeken, s azóta marsallok kormányoztak az országban. Szárit Thanarat marsallnak 1963-ban be- GONDTERHES TAVASZ A BAZISALIAMBAN A régen Sziámként emlegetett Thaiföld a történelemben ama kevés ország közé tartozott, amelyek elkerülték a gyarmati sorsot, vezetőik ügyes tavírozá- sa folytán vagy objektív történelmi okokból kifolyólag „szövetségeseik“, de nem gyarmataik lettek a kolonializáló nagyhatalmaknak. így aztán Thaiföld az „ütküzőállam“ szerepét töltötte be Anglia és Franciaország ázsiai érdekeltségei közölt. Ettől függetlenül az ország belső viszonyait a sötét feudalizmus jellemezte. Ilyen állapotok uralkodtak egészen 1932- ig, amikor is alkotmányos monarchia váltotta fel az abszolút monarchiát. Az ország belső életében azonban ennek semmi hutása nem volt, különben is az alkotmányos monarchia kikiáltásától 1959-ig, vagyis 27 év alatt 22 államcsíny zajlott le és több tucat kormány váltotta egymást, s vagy hat alkotmányt dolgoztak ki. A második világháború éveiben Thaiföldön Japán szövetségese volt, de aztán idejében átállt a győztesek mellé és a megszállt ázsiai területek „gáláns“ visszaadásával elkerülte, hogy kormánya háborús bű- toöskéot szerepel jen. Thaiföldön ismét megszólalt „az utca népe“, ahogyan Wdiám Kintner új bangkoki amerikai nagykövet az ország kiil- és gazdaságpolitikája ellen tüntető és tiltakozó, változásokat követelő diák- és mun- k ás löm egeket megvetően nevezi. Egyidejűleg az ideiglenes nemzetgyűlésben is megnehezült az október 6ta ténykedő polgári kormány helyzete, aminek következtében Szanja Dharmaszakti miniszterelnök és kormánya lemondott. Ám Bhumibol király rövidesen ismét Dharmaszaktit bízta meg kormányalakítással, s június elején megalakult Thaiföld új, 30 tagú kormánya; amelynek 19 új minisztere van. Az új kormány nyilatkozatából kitűnik, hogy Thaiföld külpolitikáján nem kíván változtatni, s fő feladatának a kis parasati gazdaságok felkarolását, továbbá a már régebben megígért új alkotmány kidolgozásának a be fejezését tekinti. A kormányalakítással egyidöben jelentek meg hírek arról, hogy teljesen kivonták Laoszból az amerikaiak oldalán harcolt thaiföldi zsoldosokat, s ugyanakkor a Thaiföldön állomásozó amerikaiak létszáma is 35 ezerről 27 ezer főre csökkent, hatvannal kevesebb amerikai katonai repülőgépet hagylak a thaiföldi bázisokon. Az ütközőállam három évtizede következett halála után Kittikacsorn marsall lett Thaiföld mindenható ura, aki teljesen kiárusította az országot az amerikaiaknak. Vége a türelemnek A 37 millió lakosú és 514 521 ezer négyzetkilométer területű Thaiföld az előző rendszerek hibájából nagyon elmaradott állam. Fejletlen ipara miatt a munkásság nem fejlődött döntő erővé. Thaiföldön az alkotmányos monarchia viszonyai között is fennmaradtak a hűbéri agrárviszonyok, a lakosság zöme nincstelen kisparaszt, akit kegyetlenül kizsákmányolnak a földbirtokos családok. A föld bérletéért igen gyakran termésük 35 százalékát is be kell szolgáltatniuk a földtulajdonosnak. Thaiföldön 200 ezerre teszik azoknak a teljesen tönkrement parasztoknak a száméit, akik teljesen hajléktalanok és családostul csónaklakásokban élnek és alkalmi halászattal tengetik életüket. Thaiföldön Is kialakult afféle „hadiipari komplexum“, természetesen korántsem hasonlítható az amerikaihoz, hanem arról van szó, hogy az ország nagyságához képest aránytalanul sok marsall és tábornok kiárusította az ország érdeikeit az amerikaiaknak Ä tavalyi „fekete vasárnap*. J Thaiföldi „útmutató térkép“
