Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-23 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

A MŰVELŐDÉS DEMOKRATIZÁLÁSA SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK LEGFŐBB ÉRDEKE

írta: Štefan Chochol professzor, az SZSZK oktatásügyi minisztere

1974

VI 23.

9

(A cikk első részét a Vasárnapi

Oj Szó múlt heti számában közöltük)

Pedagógusképzés, továbbképzés

Szeretném hangsúlyozni, hogy a pedagógusképzésben egész sor eredményt értünk el. A világon az elsők közt vezettük be az alapiskolai pedagógusok főiskolai képzését, vala- mint továbbképzését. A gyakorló pedagógusok munkáját kerületi és járási pedagógiai intézetek segítik; Bratislavában Pedagógiai Kutatóintézetet, a főiskolákon pedig pedagógiai és tudományos munkahelyeket létesítettünk.

Noha a pedagógusképzésben számos kérdést megoldottunk és jó eredményeket mutathatunk fel — amit az is tanúsít, hogy a pedagógiai karok ezer meg ezer szakképzett tanítóval látták el az iskolákat — ennek ellenére egy egész sor piobléma még megoldásra vár. Jelentős gondot okoz a képesítés nélküli tanítók viszonylag magas aránya (főleg az alapiskolák alsó tagozatán, ahol szlovákiai viszonylatban a tanítóknak csaknem 14 százaléka szakképesítés nélkül tanít), a pálya elnőiesedése, a tanítók szakmai felkészítésében mutatkozó fogyatékosságok, a pedagógusok lakáshelyzete, ami bizony kedvezőtlenül befolyásolja az iskolák oktató-nevelő munkáját.

A pedagógusok és az iskolák mun- kájának állandó javítása érdekében a párt XIV. kongresszusának határozataival összhangban az alábbi kérdések megoldását kell szorgalmazni:

# a pedagógiai karokra jelentkezők kiválasztását és a végzős növendékek elhelyezését;

# a tanítók szakmai felkészítését;

# a pedagógusok és oktatásügyi dolgozók továbbképzését;

# a főiskolai oktatók képzését;

# a pedagógusokról való szociális gondoskodás javítását.

jóllehet a felsorolt kérdések lényegében felölelik a tanítóképzéssel kapcsolatos valamennyi teendőt, mégis az első kettőt tartjuk a legfontosabbnak. Ezért az Oktatásügyi Minisztérium olyan intézkedéseket tesz, melyeknek értelmében lehetővé válik, hogy a pedagógiai karok a pályázók közül azokat vegyék fel, akik pozitívan viszonyulnak a szocializmushoz, a párt politikájához, és megvan minden feltételük, hogy magukévá tegyék a marxizmus—leninizmus alapjait, a tudományos világnézetet, s természetesen megfelelnek a politikai nevelőmunka, a gyermek- nevelés követelményeinek.

Több intézkedés célja, hogy módosítsuk a pályázók komplex értékelésének sajátos kritériumait, a felvételi vizsgák szerepét, a regionális tényezők érvényesítését, s biztosítsák, hogy a végzősök ott kapjanak elhelyezést, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Arról van szó, hogy a karok vezetősége a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel és a nemzeti bizottságok oktatásügyi szakosztályaival közöseit oldja meg ezt a problémát, fokozzák a fiatalok politikai nevelését és meggyőzését.

Arra kell törekednünk, hogy a pedagógiai karokra nagyobb számban pályázzanak fiúk is. A helyes és célszerű pályairányítást már az alapiskolákban meg kell kezdeni, a gimnáziumokban pedig tovább folytatni. A felvételi vizsgáknál előnyben kell részesíteni azokat a pályázókat, akik azokból a járásokból jelentkeznek, _ amelyekben tanítóhiány van (pl. a Stará Ľubovňa-i, a čadcai, a vranovi, a trebišovi, a Košice-vidéki, a Rimavská Sobota-i, a Veľký Krtíš-i járások, ezekben ugyanis az alapiskola alsó tagozatán kevés a szakképzett erő).

A pedagógusképzés tartalma a tanítói hivatás társadalmi jelentőségének fontosságából adódik, s eszmeipolitikai, pedagógiai, lélektani ismereteket, szakmai felkészültséget, módszertani és pedagógiai gyakorlatot feltételez. A készülő intézkedések valamennyi kérdést felölelnek.

A pedagógusképzés és a társadalmi igény

Elsősorban a pedagógusok ismereteinek a módosítását kell szorgalmaznunk, hogy felkészültségük megfeleljen a fejlett szocialista társadalom követelményeinek és az egyes iskolatípusok igényeinek. Szükséges, hogy a jövendő pedagógusok eszmeipolitikai felkészültsége a politikai és a közélet, illetve a népművelés sajátos szükségleteiből induljon ki. Ki kell dolgoznunk a hallgatók társadalmi-politikai gyakorlatának rendszerét. Eszmei-politikai ismereteik bővítése szükségessé teszi, hogy az óvónőképzőkben javítsuk a polgári nevelés oktatását, emeljük a marxizmus—leninizmus tanításának színvonalát, gondoskodjunk a hiányzó tankönyvek és a szakirodalom kiadásáról és növeljük valamennyi tanító nevelői ráhatását.

A pedagógiai karok végzős növendékeinek a gyakorlatban való érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatok azt mulatják, hogy a hallgatók felkészültsége nem egészen felel meg a mai követelményeknek. Az oktatás tartalmában, felépítésében, az elmélet és a gyakorlat összekapcsolásában fogyatékosságok vannak. Szükséges, hogy szorosabb kapcsolat legyen a pedagógia és a pszichológia, az elmélet és a gyakorlat közt, fontos, hogy jobban kihasználjuk a tudományos ismereteket. A hallgatók pedagógiai felkészültségét ki kell egészíteni az iskolán kívüli nevelés, a társadalmi szervezetekben és a pionírszervezetben folyó munka, az iskola és a szülők közti kapcsolat, az osztályfőnök feladatait érintő kérdésekkel is.

A jelöltek felkészültsége egy-egy tantárgyból aránylag jó színvonalat ór el. Javítása érdekében azonban alaposan át kell tanulmányoznunk az egyes szaktantárgyak tartalmát, az »lavult és feleslege« tananyagrészeket szükséges kihagyni, s ezeket pótolni

kell a legújabb tudományos és technikai ismeretekkel. A tananyagban célszerűbben kell érvényesíteni az eszmei-politikai szempontokat azért, hogy a szaktantárgyakat még jobbau kihasználhassuk a jövendő szocialista pedagógus arculatának formálásában. Külön intézkedéseket teszünk a politechnikai nevelést oktató tanítók, a gyógypedagógusok, a nevelők, az iskolán kívüli nevelés szakkádereinek, valamint a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek szak oktatóinak a képzésére.

A jövő követelményeinek megfelelően

A párt XIV. kongresszusának határozataiból egyértelműen következik az a követelmény, hogy oktatásügyünk a szocialista rend szilárd támasza legyen; a kongresszus ezzel kapcsolatban két alapvető feladatot hangsúlyozott:

# az iskolák szocialista jellegének teljes és következetes felújítását és

# az ifjúság oktatásának-nevelésé- nek javítását, a fejlett szocialista társadalom szükségleteivel összhangban.

A párt júliusi plenáris ülése rész letesen foglalkozott ezekkel a kulcs- fontosságú feladatokkal. Az ifjú nemzedék sokoldalú nevelését felölelő kérdések komplex értékelése — amely oktatásügyünk eddigi fejlődésének tudományos elemzéséből indul ki és figyelembe veszi a szocialista társadalom Jelenlegi és távlati szükségleteit, valamint a többi szocialista ország, különösen a Szovjetunió oktatásügyének a fejlődése során szerzett ismereteket — a maga nemében páratlan. A júliusi plenáris ülés mérföldkövet jelent oktatásügyünk fejlődésében. Lényege abbau van, hogy az eddigi eredmények értékelése alapján újabb kérdéseket vet fel, melyeknek megoldása a szocialista oktatásügy magas színvonalát biztosítja. Oktatásügyünk fejlődésének ez az egyik legfontosabb távlati feladata, tervezetét a párt XV. kongresszusáig el kell készítenünk.

Az előttünk álló feladatokat azonban nem oldhatjuk meg egy csapásra, csupán fokozatosan, meggondoltan, „világrengető“ változások nélkül. Jelenleg a legfontosabb, hogy meg tudjuk különböztetni, mi a legégetőbb, a legidőszerűbb feladat, hogy ezt megoldva újabbakat jelölhessünk ki. Minden elhamarkodott lépés — akárcsak a múltban — megbosszulhatja magát.

Az egységes nevelésért

A javuláshoz vezető utat nem keressük és r nem is kereshetjük csupán az objektív lehetőségekben. Mint már említettem, figyelmünket elsősorban az oktató-nevelő munka tartalmának, a pedagógiai munka minőségének javítására fordítjuk. Ez a legsürgetőbb feladatunk, ez foglalkoztat bennünket. Konkrét intézkedéseket tettünk, s ezeket fokozatosan és következetesen meg akarjuk valósítani. Eszerint a fiatalokból jó

szakembereket akarunk nevelni, a fejlődő szocialista társadalom öntudatos építőit, olyanokat, akik őszintén és önzetlenül viszonyulnak a dolgozó nép által létrehozott értékekhez, mélységes felelősségérzettel szívükön viselik a szocializmus fejlődésének ügyét, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok elmélyítését, s büszkék lesznek arra, hogy a szocialista Csehszlovákiában élnek és a szocialista közösséghez tartoznak. Arra kell törekednünk, hogy ifjúságunk valóban megértse a kommunista párt politikáját, kiforrott politikai nézetei legyenek, s tudja, miért éppen a szocializmusért él és dolgozik.

Ezeket a célkitűzéseket csak akkor érhetjük el, ha kiépítjük a kommunista nevelés egységes rendszerét, olyan rendszert, amely a szó legszorosabb értelmében közös nevezőre hozza az iskola és valamennyi nevelési tényező ráhatását. Ezt a legfőbb feladatot a párt XV. kongresz- szusáig teljesítenünk kell, ha eleget akarunk tenni a XIV. kongresszus és a júliusi plenáris ülés határozatainak.

Valamennyi nevelési tényező hatásának a lenini elveken alapuló egységesítése szükségessé teszi, hogy következetesen érvényesítsük:

# a kommunista eszmeiség elveinek, valamint az osztályszempontoknak az egységét;

# a nevelés és az oktatás egységét;

# az elmélet és a gyakorlat egységét;

# az értelmi és érzelmi nevelés egységét;

# a társadalom és az egyének munkájának egységét a nevelésben, különösen a kollektivizmusra és a szocialista életforma kialakítására való nevelésben, amely összeegyeztethetetlen a kispolgári életszemlélettel.

A párt XIV. kongresszusa és a júliusi plenáris ülés óta jelentős sikereket értünk el e tekintetben is. Az eredmények elsősorban a marxizmus—leninizmus, a csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveinek a szellemében való nevelés elmélyítésében mutatkoznak meg. Elmélyült a világnézeti nevelés is, s ennek részeként a tudományos ateista nevelés. Jelentős lépést tettünk az iskolák oktatónevelő munkájának hatékonyabbá tételében és minőségének javításában, a munka oroszlánrésze azonban még előttünk van. A párt XIV. kongresszusa és a júliusi plenáris ülés határozatainak a teljesítésében elért eredmények, társadalmunk fokozódó érdeklődése az oktatásügy iránt, gazdasági fejlődésünk kedvező eredményei, a Szovjetunió és a szocialista közösség valamennyi országának békepolitikája, a kedvező légkör s természetesen a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadulás 30. évfordulója jó feltételeket teremt ahhoz, hogy megfontoltan, ám következetesen teljesítsük nemcsak az előttünk álló feladatokat, hanem azokat is, amelyek oktatásügyünk távlati fejlődésével kapcsolatosak.