Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-23 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

MU 1974. június 23. A NAP kel — Nyugat Szlo­vákia: 3.49, nyugszik: 19.59 Közép-Szlovák la : 3.37, nyugszik: 19.47 Kelet-Szlovákia: 332. nyugszik: 19.42 órakor A HOLD kel: 8 00, nyug szik: 22.14 órakor. névnapjukon SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK ZOLTÁN — SZIDÓNIA nevű kedves olvasóinkat ■ 1934 ben halt meg MAX PALLENBERG osztrák szí­nész, az európai színpadok nagy jellemszínésze (szül.: 18771 ■ 1934-ben halt meg CSOPEY LÁSZLÓ pedagó­gus, műfordító, az orosz Irodalmi alkotások k'válö fordítója és megismertető­le (szül.: 1856). BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A következő tartalmából: Szlovákia Kommunista Pártjának szerepe a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében Jozef Danóš cikke Hegyvidéken és hegyalján Egri Ferenc riportja Népesedéspolitikánk eredményei Irta: Dr. Jaroslav Havelka CSc., szövetségi munka- és szociálisügyi miniszterhelyettes Dolgozni tanulnak Szilvásy József riportja Húsz év múltán Jurij Nagibin elbeszélése Polonéz az Óvárosban (II.) Ünnepre készül a Lengyel Népköztársaság Felelősség és terv Pár nap múlva lezárjuk az első félévet. Valamit még te hetünk a tervteljesítésért, «le már nem sokat. Ahol az év ele-, jétől kezdve igyekeztek teljesíteni a tervfeladatokat, ott biz­tosak lehetnek a dolgukban. Elég a gondjuk viszont azoknak a vállalatuknak, ahol a negyedévi feladatok teljesítése után áprilisban egy kicsit „pihentek". S az ilyen vállalatok száma bizony nem kevés. Ilyenkor a tervezők figyelemmel kísérik a teljesítményeket és a különféle mutatókat, mert a félidő eredményeit ezek tükrözik a leghívebben. S ebben az aránylag feszült helyzet­ben a minisztériumok, a szakágazatok, a vállalatok és az üze­mek fokozatosan mind megkapják a következő időszakra szóló tervjavaslat irányelveit. A tervezők már megszokták, hogy amikor a dolgozók több sége a nyári szabadságát élvezi, számukra akkor van a leg­több munka. Azt is megszokták, hogy munkájukkal valaki mindig elégedetlen. Nem hallottam még olyan esetről, hogy amikor a tervezők a felettesükhöz vitték munkájuk eredmé­nyét, örömmel jelentették volna: „Kiszámítottuk, hogy a jövő évi tervfeladatok jóval nagyobbak lehetnek az ideieknél, s eh­hez kevesebb eszközre lesz szükségünk, mint ebben az évben.“ A fordítottja gyakrabban előfordul, s ha a végén mindent összeszámítanak, hihetetlen elképzelések születnek — a be­ruházó 50 százalékkal többet akar, mint amennyire lehetősége van, másrészt viszont annyit sem termel, mint az idén. Érthető, hogy az ilyen elképzelések és fontolgatások nem vezethetnek sikerre. Ennek ellenére mindig akad olyan ága­zat, néhány termelési gazdasági egység és sok vállalat, ahol megpróbálják, talán sikerül. így természetesen nem sikerül­het — a túlzott igények irányítódnak, a dolgozók hite munka­csoportjaik teljesítményében megszilárdul, s a terv végső for­mája nagymértékben megfelel az irányelveknek. A tervezés nagyon fontos folyamat, amit állandóan tökéle­tesíteni kell. Minél pontosabb és előrelátóbb lesz a tervezé­sünk, annál magasabb lesz az irányítás színvonala. A köz­pontokon kívül a vállalatokban is erre kell törekednünk. Az igazgató, aki aláírja a túlzott követelésekkel teli tervjavas­latot, valószínű, hogy nem nagyon törődik az irányítás szín­vonalával. Ugyanakkor fölöslegesen topja tervezői erejét és idejét. A túlzott terveket ugyanis átdolgozzák, s a reálisabb változatot újra meg kell vitatni a dolgozókkal. Döntsék el maguk, hogy milyen hatást válthat ki a dol­gozók körében a mindig más és más mutatók megvitatása. Hogyan ösztönözheti a tervelőkészítés a dolgozókat a tarta­lékok és más lehetőségek kihasználására, valamint a termelés növelésére, ha mindig mást hall? Ilyen esetben csak kedve­zőtlen eredmény születhet — a dolgozók részéről való érdek­lődés elveszítése. Ebben az időben a vállalati és az üzemi pártszerveknek fokozottabb gondot kellene fordítaniuk a mostani terv telje­sítésének ás a következő terv előkészítésének, s annak, hogy ezeket a terveket a fontosságukat megillető felelősséggel ke­zeljék. A tervekkel való ravaszkodás még nem vezetett semmi jóra. Tervezzük a munkát — a visszhangja az életszínvonal. Amennyit adunk, annyit kapunk. De többet akarni és keve­sebbet adni — ez eleve rossz módszer. Inkáb az ellenkező [érc törekedjünk! SVÄTOPLUK SMUTNÝ KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A katonai enyhülésért A* elmúlt években sok minden változni kezdett a világban, tél átun azonban nem állhatunk meg. Az enyhülésnek visszavonhatat­lanná kell válnia és ezért folytatjuk a küzdelmet. Síkraszáltunk azert ín, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhülés egészítse ki. Fáradhatatlanul harcolunk azért, hogy reális lépéseket érjünk •I a leszerelés terén. A fegyverkezési hajsza hfvei azzal érvelnek, hogy a fegyverzet korlátozása, de még inkább csökkentés« kockázatos dolog. Valójában azunbau sokkal kockázatosabb a fegyverek kor­látlan halmozásának folytatása. Ebből kiindulva újból és újból fel­szólítjuk az államokat, a kormányokat, hogy vessenek véget • fegyverkezési hajszának, közeledjenek a nemes célhoz — az ál­talános és teljes leszereléshez. E méreteiben óriási feladat meg- oldása bonyolultságának tudatában készek vagyunk részintézkedé­sekre is a fegyverzet korlátozása és csökkentése területén. Eze­ket a nagy jelentőségű elveket hangsúlyozta ismételten Leonyid Brezsnyev elvtárs legutóbbi beszédében s ebben foglalható össze a Szovjetunió és a szocialista országok álláspontja a közép-euró­pai haderőcsökkentési tárgyalásokon. Jelenleg Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások harmadik fordulójá­ban a részvevők megvitatják a szocialista orszá.gok — a Szovjet­unió, az NŐK, Lengyelország és Csehszlovákia javaslatait, később pedig a nyugati részről beterjesztett javaslatokat. A szocialista országok javaslata előirányozza Közép-Európában a mind a tizenegy közvetlen részvevő fegyveres erői egyenlő, egy­idejű számszerű és százalékos csökkentését. A javaslat értelmében a csökkentés vonatkozna mind a szárazföldi csapatokra és (egy verzetiikre, mind a légierőre, valamint a nukleáris fegyverekkel ellátott csapatokra. E javaslatok értelmében Küzóp-Európa együt tesen jóváhagyott körzetében a külföldi és a nemzeti csapatokat 1975-ben mindkét félnek húszezer fővel kell csökkentenie, 197B- bun a tárgyalások mind a tizenegy közvetlen részvevője fegyveres erőit és fegyverzetét öt százalékkal, 1977 ben pedig további tíz százalékkal csökkentenék. Ezekkel szemben a nyugati javaslat alapján véve csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok szárazföldi csapatainak csök­kentésére korlátozódik, sőt a beterjesztett terv szerint a Szovjet­uniónak két és félszer nagyobb csapatkontingenst kellene kivonnia, mint az Egyesült Államoknak. Ugyanakkor a nyugati terv nem irá­nyozza elő az Egyesült Államok NATO-szövetségese — így például Anglia és az NSZK — fegyveres erőinek kezdettől történő csökken tését, és javasolja, hogy ennek a kérdésnek a megoldását halásszák a meghatározatlan jövőre. A bécsi tárgyalásokat bonyolulttá teszi, és megnehezíti a köl­csönösen elfogadható megoldások keresését a nyugati fél állás- foglalása, hisz az eddigi javaslataikból világosan kitűnik: a szá­razföldi csapatok létszámának kiegyenlítése ürügyén egyoldalú ka­tonai előnyöket kívánnak szerezni, ami természetesen megkáro­sítaná a szocialista országokat s ezért az ilyen tervek elfogad­hatatlanok számukra. Ez a meghatározott célt követő állásfogla­lás nem felel meg annak — a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok által számtalanszor leszögezett — alapvető elvnek, hogy a haderőcsökkentés következtében egyik fél sem szenvedhet kárt. Mindazonáltal, az elmélyült véleménycsere a bécsi tárgyalásokon, a megállapodáshoz vezető utak kölcsönös érdemi keresése, nem ad borúlátásra okot. A következetes szovjet békepolitika folytán bekövetkezett politikai enyhülési folyamat sikeres további kibon­takozása objektív szükségszerűséggé teszi a leszerelést, s elsősor­ban Európa szívében olyan megállapodás kimunkálását, amely le­hetővé tenné azt, bogy a politikai enyhülést kiegészítse a katonai enyhülés. Hétjön a délutáni órákban csehszlovák küldöttség utazott Szófiába a KGST 28. ülésszakára. A küldöttséget Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének fogja, a szövetségi kur- mány elnöke vezeti. A szófiai repülőtéren Sztanko Todorov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese fogadta küldöttségünket. (A ČSTK felvétele) A Szövetségi Gyűlés küldöttsége Alois Indrának, a Szövet- ségi Gyűlés elnökének, a CSKP KB Elnöksége tagjának ve­zetésével a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Nem­zetgyűlésének meghívására június 17-én hivatalos látogatásra /ug ószláv iába utazott. A belgrádi repülőtéren küldöttségünket Kiró Gligorov, a JSZSZK Népi Szkupstinájának elnöke fo­gadta. (A ČSTK felvétele) A CSKP KB Székházában hétfőn megkezdődtek a CSKP és az Ira­ki Köztársaság Arab Újjászületés Szocialista Pártja küldöttségé- nek tárgyalásai. A CSKP küldöttségét Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára — az iraki küldöttséget dr. Abdái Madzsid Al-Ráfai, a Baat párt nemzeti vezetőségé' nek tagja vezeti. (A ČSTK felvétel»! E heti karikatúránk Stílszerű felszolgálás 1974. VI. 23. ts? (ELEK TIBOR RAJZA) 2 M HÉÉlaaft' ■ 1.1 miii'i ■ .ni. ■ ■ iW ň 1 . i. .1 a. ,. ---1 @8 3338333351133

Next

/
Oldalképek
Tartalom