Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-23 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
MU 1974. június 23. A NAP kel — Nyugat Szlovákia: 3.49, nyugszik: 19.59 Közép-Szlovák la : 3.37, nyugszik: 19.47 Kelet-Szlovákia: 332. nyugszik: 19.42 órakor A HOLD kel: 8 00, nyug szik: 22.14 órakor. névnapjukon SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK ZOLTÁN — SZIDÓNIA nevű kedves olvasóinkat ■ 1934 ben halt meg MAX PALLENBERG osztrák színész, az európai színpadok nagy jellemszínésze (szül.: 18771 ■ 1934-ben halt meg CSOPEY LÁSZLÓ pedagógus, műfordító, az orosz Irodalmi alkotások k'válö fordítója és megismertetőle (szül.: 1856). BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A következő tartalmából: Szlovákia Kommunista Pártjának szerepe a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében Jozef Danóš cikke Hegyvidéken és hegyalján Egri Ferenc riportja Népesedéspolitikánk eredményei Irta: Dr. Jaroslav Havelka CSc., szövetségi munka- és szociálisügyi miniszterhelyettes Dolgozni tanulnak Szilvásy József riportja Húsz év múltán Jurij Nagibin elbeszélése Polonéz az Óvárosban (II.) Ünnepre készül a Lengyel Népköztársaság Felelősség és terv Pár nap múlva lezárjuk az első félévet. Valamit még te hetünk a tervteljesítésért, «le már nem sokat. Ahol az év ele-, jétől kezdve igyekeztek teljesíteni a tervfeladatokat, ott biztosak lehetnek a dolgukban. Elég a gondjuk viszont azoknak a vállalatuknak, ahol a negyedévi feladatok teljesítése után áprilisban egy kicsit „pihentek". S az ilyen vállalatok száma bizony nem kevés. Ilyenkor a tervezők figyelemmel kísérik a teljesítményeket és a különféle mutatókat, mert a félidő eredményeit ezek tükrözik a leghívebben. S ebben az aránylag feszült helyzetben a minisztériumok, a szakágazatok, a vállalatok és az üzemek fokozatosan mind megkapják a következő időszakra szóló tervjavaslat irányelveit. A tervezők már megszokták, hogy amikor a dolgozók több sége a nyári szabadságát élvezi, számukra akkor van a legtöbb munka. Azt is megszokták, hogy munkájukkal valaki mindig elégedetlen. Nem hallottam még olyan esetről, hogy amikor a tervezők a felettesükhöz vitték munkájuk eredményét, örömmel jelentették volna: „Kiszámítottuk, hogy a jövő évi tervfeladatok jóval nagyobbak lehetnek az ideieknél, s ehhez kevesebb eszközre lesz szükségünk, mint ebben az évben.“ A fordítottja gyakrabban előfordul, s ha a végén mindent összeszámítanak, hihetetlen elképzelések születnek — a beruházó 50 százalékkal többet akar, mint amennyire lehetősége van, másrészt viszont annyit sem termel, mint az idén. Érthető, hogy az ilyen elképzelések és fontolgatások nem vezethetnek sikerre. Ennek ellenére mindig akad olyan ágazat, néhány termelési gazdasági egység és sok vállalat, ahol megpróbálják, talán sikerül. így természetesen nem sikerülhet — a túlzott igények irányítódnak, a dolgozók hite munkacsoportjaik teljesítményében megszilárdul, s a terv végső formája nagymértékben megfelel az irányelveknek. A tervezés nagyon fontos folyamat, amit állandóan tökéletesíteni kell. Minél pontosabb és előrelátóbb lesz a tervezésünk, annál magasabb lesz az irányítás színvonala. A központokon kívül a vállalatokban is erre kell törekednünk. Az igazgató, aki aláírja a túlzott követelésekkel teli tervjavaslatot, valószínű, hogy nem nagyon törődik az irányítás színvonalával. Ugyanakkor fölöslegesen topja tervezői erejét és idejét. A túlzott terveket ugyanis átdolgozzák, s a reálisabb változatot újra meg kell vitatni a dolgozókkal. Döntsék el maguk, hogy milyen hatást válthat ki a dolgozók körében a mindig más és más mutatók megvitatása. Hogyan ösztönözheti a tervelőkészítés a dolgozókat a tartalékok és más lehetőségek kihasználására, valamint a termelés növelésére, ha mindig mást hall? Ilyen esetben csak kedvezőtlen eredmény születhet — a dolgozók részéről való érdeklődés elveszítése. Ebben az időben a vállalati és az üzemi pártszerveknek fokozottabb gondot kellene fordítaniuk a mostani terv teljesítésének ás a következő terv előkészítésének, s annak, hogy ezeket a terveket a fontosságukat megillető felelősséggel kezeljék. A tervekkel való ravaszkodás még nem vezetett semmi jóra. Tervezzük a munkát — a visszhangja az életszínvonal. Amennyit adunk, annyit kapunk. De többet akarni és kevesebbet adni — ez eleve rossz módszer. Inkáb az ellenkező [érc törekedjünk! SVÄTOPLUK SMUTNÝ KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A katonai enyhülésért A* elmúlt években sok minden változni kezdett a világban, tél átun azonban nem állhatunk meg. Az enyhülésnek visszavonhatatlanná kell válnia és ezért folytatjuk a küzdelmet. Síkraszáltunk azert ín, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhülés egészítse ki. Fáradhatatlanul harcolunk azért, hogy reális lépéseket érjünk •I a leszerelés terén. A fegyverkezési hajsza hfvei azzal érvelnek, hogy a fegyverzet korlátozása, de még inkább csökkentés« kockázatos dolog. Valójában azunbau sokkal kockázatosabb a fegyverek korlátlan halmozásának folytatása. Ebből kiindulva újból és újból felszólítjuk az államokat, a kormányokat, hogy vessenek véget • fegyverkezési hajszának, közeledjenek a nemes célhoz — az általános és teljes leszereléshez. E méreteiben óriási feladat meg- oldása bonyolultságának tudatában készek vagyunk részintézkedésekre is a fegyverzet korlátozása és csökkentése területén. Ezeket a nagy jelentőségű elveket hangsúlyozta ismételten Leonyid Brezsnyev elvtárs legutóbbi beszédében s ebben foglalható össze a Szovjetunió és a szocialista országok álláspontja a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon. Jelenleg Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások harmadik fordulójában a részvevők megvitatják a szocialista orszá.gok — a Szovjetunió, az NŐK, Lengyelország és Csehszlovákia javaslatait, később pedig a nyugati részről beterjesztett javaslatokat. A szocialista országok javaslata előirányozza Közép-Európában a mind a tizenegy közvetlen részvevő fegyveres erői egyenlő, egyidejű számszerű és százalékos csökkentését. A javaslat értelmében a csökkentés vonatkozna mind a szárazföldi csapatokra és (egy verzetiikre, mind a légierőre, valamint a nukleáris fegyverekkel ellátott csapatokra. E javaslatok értelmében Küzóp-Európa együt tesen jóváhagyott körzetében a külföldi és a nemzeti csapatokat 1975-ben mindkét félnek húszezer fővel kell csökkentenie, 197B- bun a tárgyalások mind a tizenegy közvetlen részvevője fegyveres erőit és fegyverzetét öt százalékkal, 1977 ben pedig további tíz százalékkal csökkentenék. Ezekkel szemben a nyugati javaslat alapján véve csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok szárazföldi csapatainak csökkentésére korlátozódik, sőt a beterjesztett terv szerint a Szovjetuniónak két és félszer nagyobb csapatkontingenst kellene kivonnia, mint az Egyesült Államoknak. Ugyanakkor a nyugati terv nem irányozza elő az Egyesült Államok NATO-szövetségese — így például Anglia és az NSZK — fegyveres erőinek kezdettől történő csökken tését, és javasolja, hogy ennek a kérdésnek a megoldását halásszák a meghatározatlan jövőre. A bécsi tárgyalásokat bonyolulttá teszi, és megnehezíti a kölcsönösen elfogadható megoldások keresését a nyugati fél állás- foglalása, hisz az eddigi javaslataikból világosan kitűnik: a szárazföldi csapatok létszámának kiegyenlítése ürügyén egyoldalú katonai előnyöket kívánnak szerezni, ami természetesen megkárosítaná a szocialista országokat s ezért az ilyen tervek elfogadhatatlanok számukra. Ez a meghatározott célt követő állásfoglalás nem felel meg annak — a Szovjetunió és a szocialista országok által számtalanszor leszögezett — alapvető elvnek, hogy a haderőcsökkentés következtében egyik fél sem szenvedhet kárt. Mindazonáltal, az elmélyült véleménycsere a bécsi tárgyalásokon, a megállapodáshoz vezető utak kölcsönös érdemi keresése, nem ad borúlátásra okot. A következetes szovjet békepolitika folytán bekövetkezett politikai enyhülési folyamat sikeres további kibontakozása objektív szükségszerűséggé teszi a leszerelést, s elsősorban Európa szívében olyan megállapodás kimunkálását, amely lehetővé tenné azt, bogy a politikai enyhülést kiegészítse a katonai enyhülés. Hétjön a délutáni órákban csehszlovák küldöttség utazott Szófiába a KGST 28. ülésszakára. A küldöttséget Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének fogja, a szövetségi kur- mány elnöke vezeti. A szófiai repülőtéren Sztanko Todorov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese fogadta küldöttségünket. (A ČSTK felvétele) A Szövetségi Gyűlés küldöttsége Alois Indrának, a Szövet- ségi Gyűlés elnökének, a CSKP KB Elnöksége tagjának vezetésével a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Nemzetgyűlésének meghívására június 17-én hivatalos látogatásra /ug ószláv iába utazott. A belgrádi repülőtéren küldöttségünket Kiró Gligorov, a JSZSZK Népi Szkupstinájának elnöke fogadta. (A ČSTK felvétele) A CSKP KB Székházában hétfőn megkezdődtek a CSKP és az Iraki Köztársaság Arab Újjászületés Szocialista Pártja küldöttségé- nek tárgyalásai. A CSKP küldöttségét Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára — az iraki küldöttséget dr. Abdái Madzsid Al-Ráfai, a Baat párt nemzeti vezetőségé' nek tagja vezeti. (A ČSTK felvétel»! E heti karikatúránk Stílszerű felszolgálás 1974. VI. 23. ts? (ELEK TIBOR RAJZA) 2 M HÉÉlaaft' ■ 1.1 miii'i ■ .ni. ■ ■ iW ň 1 . i. .1 a. ,. ---1 @8 3338333351133
