Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
BULGÁRIAI RIPORT Szófiától délnyugatra az oszogovói hegység lábánál dombokkal övezett völgyben terül el a több mint 2500 éves város: Kjusztendil. Utcái, parkjai rendezettek, tiszták. Nemcsak a főterét,, hanem szinte minden utcáját fasor szegélyezi. Olyan a város, mint egy szépen gondozott kiskert. Vajon hányaii gondozzák? Kiril Gasztel elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke rögtön beszélgetésünk kezdetén leírta egy papírlapra: Pautália — Velbuzsd — Kjusztendil. „Ez a három név a történelem. Nagyon messzire kell visszanézni an nak, aki meg akarja ismerni jelenünket. A tiszta város csupán az egyik külső jellemzője az életünk nek..Természetesnek tartottam, hogy az elnök alaposan ismeri a város politikai-gazdasági problémáit, de meglepődtem, amikor beszélni kezdett a város múltjáról. Szavai nyo- mán az asztalra terített kis térképen szinte „életre kelt“ a történelem. Az erdőkkel szegélyezett völgyben emberemlékezet óta melegvízforrá sok buzogtak. A város múzeumában írásos emlékek bizonyítják; elsőkénl a trákok telepedtek le a források körül. Ezt a vidéket az első század ban foglalták el a rómaiak, s felismerve a meleg víz gyógyító hatását, várost építettek a völgyben, Pau tália — „Fürdők városa“ — a római birodalom virágzása idején Szófia ve- télytársa. A barbárok elpusztítják, hosszú évszázadokra kitörlik nevét a történelemből. Csupán a 11. században említik újra a feljegyzések: Veibuzscl, püspökszékhely. Itt semmisítette meg a szerb király 1330-ban Slsman bolgár cár seregét. Mikor a 14. században felbomlott a két ország, hosszú évtizedekig egymással harcoltak a „helyi hatalmasságok“ és igyekeztek minél nagyobb területeket megkaparintani. Később ezen a vidéken Kunszlantin Dejan, a zenei kolostor alapítója lesz az „élet és a halál ura“. Ezt a termékeny völgyet a nép „Konstantin földjének“ nevezte. Úgy tudják, e névből származik a város mai neve: Kjusztendil. Bár a törökök 500 évig birtokolták a Sztruma völgyét — a várost jellegzetes török várossá formálták — de nevét nem változtatták meg, mivel „törökösen“ hangzott. Ma a városban csupán néhány épület és egy omladozó mecset emlékezteti a látogatót a fél évezredes török elnyomásra. — A város lakóinak száma 1944- ben 20 ezer volt, irta már 60 ezer. Három évtizede csupán egyetlen üze műnk volt, a dohánygyár. Ma a lakosság döntő többsége üzemben dolgozik. Persze, ez a gyors ütemű fejlődés egy tucat gondot zúdított a nyakunkba... Véget ért a történelemóra, ez jutott eszembe, mikor elhallgatott az elnök. Megkérdeztem: történész? Széles mosollyal válaszolta: „Nem, csupán szeretem a várost. Nálunk olyan a szokás, hogy illik alaposan ismerni azt, amit szeretünk .. .* Munkásokkal, diákokkal, értelmiségiekkel beszélgetve győződtem meg arról, sokan vannak, akik az elnökkel azonos nézeteket vallanak. Munkáslány pio- nírvezetőklől hallottam: „A legliálá sabb téma egy-egy épületről, vagy szoborról beszélni a gyermekeknek.“ így apró történetekkel plántálják a gyermekszívekbe a hazaszeretetet, a hősök iránti tiszteletet. S a múlt ismereteiből fakad a jelen megbecsülése ... Hirtelenfelnőtt gyermekre hasonlít a város. Az elnök gondjai a város- fejlesztésből adódnak. Az elmúlt évtizedben átlag 500 lakást építettek évente, a jövő évtől kezdve 1000 új lakással bővül évente a város. Azelőtt a főtér körüli 3—4 emeletes „magas épületek“, meg egy sor kas- télyszerű üdülő jelentette a város jellegzetességét. Nem volt egyszerű elkészíteni a városfejlesztési tervet. Nézegetjük a felszabadulás előtt készült fényképeket, rajzokat. Fasorokkal szegélyezett meglepően széles utcák, mellettük járda. Két-három háztömb után megszakad az utcasor. Fák, bokrok, sétányok húzódnak a háztömbök között. „Meg akarjuk őrizni a fürdőváros jelleget, ugyanakkor szeretnénk korszerű várost építeni. Ez bizony - nem könnyű feladat.“ Aki felkapaszkodik a Hiszarlik- dombra, megláthatja, miként sikerült a tervezőknek és építőknek megvalósítaniuk ezt az elképzelést. A főtérről, az ösvényen gyalog fél óra, gépkocsival 10 perc alatt feljuthatunk Kuhuniila Aposzlolová az üzem legjobb dolgozója a dombtetőre. A Balkanturiszt modern szállodája melletti erkélyről csodálatosan szép kép tárul elénk. Három oldalról dombok fogják körül a völgyet, s most zöld erdőkoszorú övezi a várost. Délről a Sztruma völgyéből mint szélesre tárt kapun zúdul be a meleg. Ezen a részen a város „elvész“ a ligetben. Innen felülről szemlélve csak a tégla alakú főtér körül látunk házsorokat, majd a szembeni dombok tövében emelked nek 10 emeletnyi magíis toronyhá zak és 6—8 emeletes háztömbök. Közvetlen mellettük az új textilüzem) ablaksorai csillognak a napfényben. Olyan ez a város, mint egy hatalmas kert. Nemcsak a parkokban, hanem az utak szélén és a háztömbök között is árnyékot nyújtanak az évszázados fák lombjai. A nyári forróság ban a vendégek és vendéglátók egyaránt hűvösön sétálhatnak. A város- fejlesztés során még a belvárosban sem törekednek összefüggő házsorok kialakítására. Nem vágják ki az évszázados fákat, úgy építenek, hogy az új épületek mellett 4—5 méterre már épen maradnak a fák. így aztán a város főterén is olyan ózondús a levegő, mint a dombok födte erdőben. A város, bár lakóinak száma há- ,om évtized alatt a háromszorosára nőtt, mégis megőrizte a fürdőváros jelleget. Ez főként lakóinak érdeme. Az idén az ország felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére a város lakói 124 000 nap társadalmi munka elvégzését vállalták. Az egyes háztömbök lakói gondozzák a parkokat, zöldsávokat. Nemcsak virágágyakat létesítenek, hanem sétányokat, járdákat, óvodákat is építenek. S ezt a hatalmas méretű társadalmi munkát eredményesen szervezi a városi nemzeti bizottság 120 képviselője. VELBUZSD Valamikor a 11. század elején hívták így a várost. Ma ezt a nevet a város legnagyobb és legkorszerűbb üzeme viseli. Gyorsan építették fel. Az alapkövet 1967-ben tették le és 1969 ben megkezdték a termelést az első részlegen. 1971-ben 2800, tavaly már 3600 tonna fonalat készítettek. Nagy a kereslet a kötöttáru iránt, ez kényszeríti őket a termelés gyors ütemű növelésére. S mivel már a harmadik részleg is megkezdte a tér melést, az idéu 4500 tonna fonalat . várnak az tizemtől. Ilja Kopojev, az üzem fiatal fö mérnöke, elsősorban annak örül, hogy termékeik 92 százaléka első osztályú. Hosszan magyarázza: a minőség nem javul magától. Rengeteg problémát kellett megoldaniuk, amíg el jutót tali erre a szintre. Nemcsak az üzem fiatal, hanem a vezető gárda is. Né- háijyan közülük külföldön szereztek szakképzettséget, többségük a hazai üzemekben tanult. Jóformán száz szakmunkással kezdték a termelést. Lányokat, fiatalasszonyokat toboroztak a környező falvakban és betanították őket. Az utánpótlás fő forrása ma is a falu. Szaktanintézetükből évente 60 fiatalt kapnak. Ez kevés. Jelenleg 140 nő van anyaszabadságon és még az első fél év végén további 40 elmegy. Az üzem 1600 dolgozójának 85 százaléka nő. Méghozzá fiatal, így továbbra is évente átlag 150-en mennek anyasági szabadságra. Ezért kell toborozni az alapiskolákból, meg a szövetkezetekből a lányokat. Csakhogy már a falu sem kiapadhatatlan munkaerőforrás. „Magunknak kell nevelni az utánpótlást, bővíteni kell a szaklunintó- zetet, ez az egyedüli helyes megöl dás.“ így összegezi a vezetők véleményét Sztcjanka Nesztorova, a szak- szervezet üzemi bizottságának elnöke. Munkásként kezdte, majd mester volt, a termelés megkezdése óta az üzemben dolgozik. Négy éve tölti be az elnöki tisztségei. „Ismeri a termelési problémákat, de főként az embere két. Figyelünk a szavára, mert mindig a közösség érdekében szól" — Blagoj Sumanlov igazgató véleményével egyetért Sztojan Alekszandrov, az üzemi pártszervezet titkára is. ök ketten látják a legjobban, hogy az üzemi demokrácia elmélyítéséért milyen eredményes munkát végez a szakszervezet üzemi bizottsága, az energikus elnöknő vezetésével. Náluk már természetes, hogy a gyűléseket, még a termelési értekezletet is munkaidő után tartják. Kezdetben bizony elfutottak a lányok, de ma már azt mondják: „megéri itt maradni arra a félórára“. Miért? Az embereket érintő és érdeklő problémákat tárgyalják. Ha egy brigád la nácskozik, nem hiányozhat a mester és a műhelyvezető, a műhelyben a részlegvezetőnek és az igazgatóim lyettesnek, a termelési részleg dolgozóinak tanácskozásán, a főmérnök nek és az igazgatónak kell megjelennie. Nem volt könnyű megvalósítani ezt az elgondolást. „Azt akartuk elérni, hogy az emberek lássák és érezzék: nálunk egyetlen értékmérő a munka.“ így összegez a párttitkár. Az első részlegen Komszomol-ta gokkal, kiváló munkásokkal beszél gelve, szinte „visszahalljuk“ az el mondottakat. „Mondd meg, mennyi a tel jesit menyed, megmondom, hogy milyen ember vagy“ — Roza Petrova számára ez a megítélés alapja. Itt a tekintélyt a végzett munka szabja meg, Erezzük a véleményekből: a példák erejével nevelnek. A részlegen bárkit kérdezünk, mindenki tudja, kinek nagyobi) a teljesítménye, kisegít a legtöbbet a kezdőknek. A faliújság valóban tükrözi a részleg életét. Dominál rajta a 10 legjobb dől gozó fényképe. Havonta értékelik a tervteljesílést és megszabják a sor rendet. Az első hely évek óta „foglalt“. A fénykép szimpatikus szőke asszonyt ábrázol. Bohumila Aposz- iolová, teljesítménye 172 százalék. „Ott dolgozik az első két gépen“ — a mester készségesen vezet a korszerű gépsorok között. Találkozásunk kölcsönös meglepetés. Bohumila Csehországból származik, textilipari szakmunkás. Karlovy Varyban ismerkedett meg a férjével, aki néhány évig ná lünk a határvidéken dolgozott... Műszak után az új lakótelepen - alig tíz percnyire az üzemtől — széfen berendezett lakásukban folytatjuk a beszélgetést. Bohumilát haza- kísérte három munkatársa, meg An- tonetta fíimitrová, a szakszervezet üzemi bizottságának titkára. Újra az üzemi problémák terülnek terítékre. A fiatalokról, az utánpótlásról való gondoskodás napi beszédtéma. Az üzemben dolgozók átlagéletkora 23 év. A párttagok között is mindössze ketten vannak ötven éven felüliek. Dicsérik a Komszomol tagokat, véd nőkséget vállalnak az új munkások felett. Bohumila már nem tartozik közéjük — 37 éves — de egyike azoknak, akik a legtöbb/ munkást be tanították. Tanítványai közül Ruszice lgnatová, Bojka Hukalová és mások, ma már kiváló dolgozók, és ők is vállalják további fiatalok betanítását. Bohumila — már évek óta — a műszak után még legkevesebb fél órát a gépek mellett marad. Most Sznyezsana Zlatanovát tanítja. A ju lalom? Szeretnek, tisztelnek a fiatu lók és megbecsülnek a vezetők is. A lányok, akiket tanítottam, olyan In zalommal jönnek hozzám, mintha az anyjuk lennék. Kell ennél nagyobb jutalom?“ A társadalmi munkának rangja van, ez.t az üzemben és a városban egya ránt éreztük. Megbecsülik azt. aki önként dolgozik a közösség gyara pílása érdekében. Bohumiláék háza előtt körbefognak a lakók. Nincsen közöttük egy sem, aki az első negyedévben tíz óránál kevesebb társadalmi munkát végzett volna. „Mi 'akunk itt, nekünk kell gondoznunk ?zt a városrészt. Különben, olyan ez a munka, mintha ajándékot adnánk önmagunknak...“ CSETfl JÁNOS 1974. VI. 2. Koza Petrová szívesen tanítja a kezdőket 14
