Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

Az igazgatói előszobában magas, karcsú lány ül az íróasztalnál. Ki­mutatásokat készít, üzeneteket to­vábbít, közben feketekávét főz. Pomaj Éva a Gém. Horka-i (gö- mörhorkai) Cellulóz- és Papírgyár igazgatójának titkárnője. Beosztá­sa egyoldalú, elvont munka — gondolhatta az idegen. Éva tartal­masnak és érdekesnek tartja, jól­lehet ez a beosztás nemegyszer megterhelést és többletmunkát is jelent. A Domica melletti Dlhá Vesen (Hosszúszón) született. Nem a hí­res barlang, nem is a természet szépsége miatt említem ezt meg. Ez a tény azt jelenti: az öt osz­tály elvégzése után a mintegy nyolc kilométerre fekvő Pelső^re járt a kilencéves alapiskolába. Négy éven keresztül utazott oda és vissza. Utána a poprádi köz- gazdasági szakközépiskolába irat­kozott be, vagyis ismét távol ke­rült az otthontól. — A gép- és gyorsírást igen szerettem. Diákkoromban verse­nyen vettem részt — mondja. — Egyik alkalommal — iskolai vi­szonylatban — a negyedik helyen végeztem. Az érettségi bizonyítvány mag­szerzése után került a gömörhor- kai Cellulóz- és Papírgyárba admi­nisztrációs beosztásba. Egy fél év múlva titkárnőnek nevezték ki. Ebijen a munkakörben ugyancsak hasznát veszi a gépírásnak, a gyorsírásra azonban csak ritkán van szüksége. Itt kell elmondani, hogy ma is rendszeresen részt vesz a járási és a kerületi ifjúsági gépírási versenyeken, és általában jó helyezést ér el. Ma is bejáró, mint i égen. Fél ötkor kel és délután háromkor, néha azonban csak este hatkor ér haza. ő ugyanis nemcsak az igaz­gató. hanem a SZISZ és a szak- szervezet üzemi bizottságának is a titkárnője, illetve tagja. így tehát ha gvúlést tart az egyik vagy a másik szervezet, ott kell lennie. Vezeti a jegyzőkönyvet, intézi az ügyeket — A SZISZ-szervezet nálunk 1971-ben alakult meg — mondja. — Azóta vagyok a vezetőségben. A szakszervezeti bizottságba egy évvel később választoltak be. Mindkét helyen igyekszem felada­tomat közmegelégedésre elvégez ni, de ügyelek arra. hogv az ne menjen a munkám rovására. Amint mondja, úgy is cselek szik. Elégedett az igazgató, elége­dett a SZISZ- és a szakszervezet is. Igazolja ezt az a tény is, hogy háromszor vett részt juta- lomüdülésen. — Pontos, rendszeretö, aktív és jókedvfi. Mindenkor és mindenütt feltalálja magát. Egy dolgot nem kell neki kétszer mondani — így jellemzi őt Gál Zoltán, a szakszer­vezet üzemi bizottságának elnöke Mit lehet még ehhez hozzá- rßznl. Csupán annyit, hogy miné’ több ilven aktív, fiatal titkárnő legyen az országban. —nj— Útkereszteződés a bratislavai régi hídnál. A közlekedési lámpa zöldet mutat. Célom a kereszteződés túlsó oldalán a bölcsészkar épülete. Napon­ta száz és száz egyetemista teszi meg ezt az utat. Fiatal filozófus-, pedagó­gus-, könyvtáros-, újságírójelöltek. Te­le vagyok várakozással. Mint általá­ban mindenki, aki egy érdekes em­berrel vnló találkozóra indul. Ernest Sýkora, a bratislavai Ko- roenský Egyetem Bölcsészkara Peda­gógiai Tanszékének tanára pedig ér­dekes ember. Nemcsak ősz haja teszi azzá — nyáron ugyanis már hatvan­éves lesz —, hanem főleg az élete. Már a München előtti burzsoá köztár­saság idején — egyetemista korában —, is kommunistaként dolgozott. Részt vett a fasiszták elleni harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A fel- szabadulás után nyolc évig a Szlovák Ifjúsági Szövetség elnöke volt. Még a harmincötöt sem lépte át, amikor 1949 áprilisában részt vett a Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség egyesülő konferenciáján. „Sok ifjúsági funkcionárius volt olt Szlovákiából" — emlékszik vissza a 25 év előtti eseményre Sýkora elvtárs és neveket sorol:: „Rázus elvtárs, a CSKP KB dolgozója, Pezlár elvtárs, aki ma az SZLKP KB titkára, Litva] és Fűteje elvtársak, az SZLKP KB osztályvezetői, Lacek elvtárs, a Prágai Közlekedési Vállalat igazgatója stb., Az ifjúsági mozgalommal kapcsola­tos dolgokban Sýkora elvtárs poli­hisztor. Megemlítette például az 1922 es évet. A párt már akkor felismerte a fiatalok és gyerekek szervezetbe tömörülésének jelentőségét. Ezért a szovjet pionírok példáját követve ki akarta építeni az ifjú úttörők moz­galmát. Burzsoá körülmények közölt azonban ez nehéz volt. A gondolatok gyorsabbak mint a fény vagy' a villanyáram. Ezt akkor tudatosítottam, amikor Sýkora elvtárs elbeszélése nyomán a történelem va­lósággá (is „kézzelfoghatóvá“ vált. Kézzelfoghatóvá, mint az 1949-ben a CSISZ egyesülő konferenciáján el­mondott beszédének vázlatai. „Elvtár­sak!“ — olvasom a szöveget a meg­sárgult papíron —, „engedjétek meg, hogy rövid felszólalásomban három dolgot érintsek ...“ Huszonöt év távlatából még tömö­rebben így elemzi felszólalását: „Mindenekelőtt az ifjúsági és gyer­mekszervezet egységének és a CSKP- vel való még szorosabb együttműkö­désnek a kialakítása volt a célunk. Olyan ifjúsági szervezetet akartunk létrehozni, amely népeink barátságá­nak hordozója. Arról volt szó, hogy növeljük ifjúságunk közéleti jelentő­ségét, hogy megerősítsük nemzetközi helyzetét, a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség keretén belül pedig a világ békemozgalmában való részvé­telét. Az egyesülésre, mint az ifjúság szocializmushoz vezető legrövidebb út­jának alapjára tekintettünk.“ Miközben isszuk a feketét, beszél­getésünkkel pár évet visszakanyarod­tunk. A felszabadulás utáni első évek. Az ifjú kommunisták, ifjúsági moz­galmunk szervezői — sokan közülük még tapasztalatlanok voltak, de — odaadó lelkesedéssel harcoltak a bur­zsoá reakció ellen, ifjúságunk jövő­jéért. A párt irányította őket. A há­ború üszkeilöl bűzlő föld segítségért kiáltott. Pártunk minden ép kezet munkára szólított fel. A fiatalokat is. „1945 júliusában, Pezinokban, az if­júság nyugat-szlovákiai kongresszusán Husák elvtárs is azzal a felhívással fordult a fiatalokhoz, hogy kapcso­lódjanak be az ország újjáépítésébe. Létrejöttek az első ifjúsági építke­zések: Habura, Vyhne, Mokrance, Li­dice, Most, Litvinov .. . Sok országból jöttek a brigádosok. Edződött a pro­letár internacionalizmus. Erre az idő­re esik a Hronská Dúbrava—Banská Štiavnica közti Ifjúsági Vasútvonal építésének megkezdése is, mely a győzelmes február előtti reakció el* lenállása felett aratott nagy győzel­met jelentette. Az ifjúsági építkezé­sek öntudatos fiatal munkásokat, pa­rasztokat, szervezőket, vezetőket, új­ságírókat, művészeket stb. neveltek. Az ifjú kommunisták nagy iskolája, az ifjúsági szervezet aktivitása kibon­takozásának kezdete volt ez az idő­szak“ — mondta Sýkora elvtárs. „Nagy célok nélkül nem lehet nagy mozgalom sem. Minden fiatal nem­zedéknek saját célokra van szüksége. A fiatalok és legfiatalabbak céljainak legmélyebb forrása pártunk program­ja. Tudom — mosolyog Sýkora elv­társ —, hogy ma nehezebb választa­ni, mint régen. Ma, a tudományos­technikai forradalom korában sokkal több a lehetőség. A generációs kü­lönbség abban rejlik, hogy ma vilá­gosan látjuk a jövőt. A mai fiatalok sokkal többet tudnak a jövőről, mint az előző generáció tudott. Tapaszta­latokból, tanulságokból meríthetnek és mindezt biztonságban. Ma nem fon­tos, hogy a cél egy építkezés legyen. A XV. pártkongresszusra való előké­születek jelentik a reális jövőt. Meg­oldásra váró problémák még ma is vannak. Pártunk ismeri ezeket a problémákat. Ma olyan időszakot élünk, amikor a fiatalok, munkások és mesterek, mezőgazdasági dolgo­zók és technikusok, tudományos ku­tatók az ifjúsági mozgalomban is sa­ját jövőjük építésén dolgozhatnak. A célt aszerint értékelhetjük, mennyi­re kapcsolódnak az elképzelések a jövőt közelebb hozó tettekkel. Minden fiatal nemzedéknek vannak nélkülöz­hetetlen romantikus vonásai. A mai kor romantikáját az említettekben kell felfedezni. Az ifjúsággal és a gyerekekkel va­ló bánásmód a legnagyobb tudomány. Éppen ezért a fiatal generáció ne­velésének pártunk nagy figyelmet szentel. A SZISZ pionírszervezete szá­mára például nagyon fontos a pionír­vezetők képzése. A pionírszervezet el­tér a burzsoá gyermekszervezetektől. Éspedig abban, hogy az iskola bázi­sán keletkezett. Nem szakítja el a gyerekeket az iskolától, hanem éppen ellenkezőleg, az iskolához vonzza őket. Fejleszti kezdeményező szel­lemüket, közösségi életre és munkára tanítja őket. Kialakítja bennük az ér­zést, hogy saját munkával kell ki­érdemelni mindazt, amit a társada­lomtól kapnak. Egyáltalán nem ela­vult a Makarenko elveihez való visz- sza térés.“ Ha Sýkora elvtársnak nem lettek volna tanári kötelezettségei is, a be­szélgetést még sokáig folytattuk vol­na. A különböző funkciók betöltése mellett ugyanis előad a bölcsészka­ron, a SZISZ Központi Politikai Isko­láján, eljár a Klement Gottwald Köz­ponti Pionírházba, a fiatal sportolók közé... „Nincs időm még megöregedni sem“ — mondja szinte mentegetőzve azért, mert olyan kevés az ideje. Az ideje, amit az ifjúsággal való tartalmas munka tölt Hl még ma is. FKANTlSEK schingler A Plzeni Nyugat-csehországi Papírgyár Su&icei Özemében suk fiatal dolgozik. Munkájukat lelkiismere tesen és pontosan végzik. (Foto: J. Vlach — ČSTK) 1974 VI. 2. A cél a jövő záloga Fürtűinkről nalBlDhnah

Next

/
Oldalképek
Tartalom