Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-17 / 141. szám, hétfő

A toriászok lélektoni felkészítése

A Tréner című sportfolyóirat azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a tornászok közvetlenül a verseny előtt hogyan készülnek fel a küzdelemre. A bemelegítésre és a gyakorlat előtt a legszükségesebb mozgások elvégzésére körülbelül 15—25 perc áll a versenyzők rendelkezésére. Ez az idő természetesen függ a verseny jellegétől és a versenyen induló tornászok számától is. Ha a tornász elsőként indul, akkor a felkészülésre és a bemelegítésre 5—6 perce van, míg az utolsónak indulónál ez már 20—25 percet is jelenthet. Ez alatt az idő alatt minden tornász kipróbálja a szerét — erre 30 másodperce van —, átgondolja még egyszer a gyakorlatát és azután jelentkezik a gyakorlat elvégzésére.

A világ legjobb tornászai minden verseny szám előtt más és más egyéni bemelegítést hajtanak végre s ezt rendszerint akkor kezdik el, amikor előttük még 2—4 versenyző tornászik. Ilyenkor — legalábbis gondolatban — végrehajtják a már előre átgondolt összetett gyakorlatelemeket, utánozzák a mozdulatokat, egyensúlyozó- gyakorlatokat végeznek, mint például kézállásokat és hasonlókat.

A tornászok rendszerint csak a maguk teljesítményére összpontosítanak és ritkán nézik az előttük induló versenyzők gyakorlatát. Érdemes meghallgatni néhány világnagyság nyilatkozatát, hogy miként is készült fel annak idején nagy nemzetközi versenyére.

Kerdemelidi, olimpiai ezüstérmes, a Szovjetunió többszörös tornászbajnoka:

— A versenyek előtt rendelkezésemre álló 20 perc alatt igyekeztem mindig teljes erővel összpontosítani, amíg csak az adott szernél rám nem került a sor.

Tyitov, több olimpiai és világbajnoki aranyérem tulajdonosa, a Szovjetunió többszörös bajnoka:

— Minden versenyem előtt csukott szemmel vettem át az egész gyakorlatot. A bonyolultabb részeket többször is igen figyelmesen, a könnyebbeket viszont csak átfutottam. Ellenfelem gyakorlatait sohasem néztem.

Sahlin, olimpiai és világbajnoki aranyérmes, aki minden idők legjobb szovjet tornászai közé tartozott:

— Mielőtt valamelyik szerhez szólítottak, mindig igyekeztem átgondolni a mozdulatokat, mégpedig idő, kilengés és erőfeszítés szempontjából is. Mindig csak azokat a gyakorlatokat ismételtem magamban, amelyeket edzéseken már nagyon sokszor végrehajtottam és azokhoz ilyenkor természetesen már semmi újat nem adtam.

Latinyina, többszörös olimpiai és világbajnok, minden idők legjobb szovjet tornásznő- je:

— Amikor a csapatot a gerendához szólították, én mindig kipróbáltam egész versenyprogramomat. Természetesen nem a mozgások egész terjedelmében, hanem lehetőség szerint a legnehezebb kezdőszakaszok beiktatásával, hogy önbizalmat szerezzek. Azután a pádon ülve mindig átvettem gondolatban a soron következő gyakorlatelem technikáját. Amikor már csak hárman-né- gyen voltak előttem, felálltam és a földön végeztem különféle egyensúlyozási gyakorlatot. Ilyenkor az idegesség vagy izgalom fokozatosan feloldódott és amikor hallottam, hogy a nevemen szólítanak, már nyugodtan menteni a szerhez és minden figyelmemet az első elem technikájára összpontosítottam.

A tornászok megfigyelései és tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyakorlat elvégzésének döntő tényezője a megfelelő nyugodt lelkiállapot. Egész sor szakmunka szerzője hangsúlyozza, hogy mennyire fontos az emberi szervezet tökéletes felkészítése. Ilyenkor természetesen nemcsak fizikai, hanem lelki felkészítésről is szó van. Régi lélektani alapigazság, hogy a tökéletes összpontosítás segíti legjobban a szükséges tevékenység céltudatos teljesítését. Tehát más szavakkal, az ember a megvalósítandó modellt nemcsak gondolatban állíthatja össze, hanem azt is elképzelheti, ami a rákövetkező időben történik, tehát így be-- tekinthet a jövőbe is. Itt fontos szerepet játszanak a fiziológiai tényezők is, mert előbb alakul ki az izgalom központi tűzfészke, mint a meghatározott tárgyra történő összpontosítás eredménye.

A lelki felkészültség állapota a nagy nemzetközi versenyek minden versenyszáma előtt megfelelően formálódik, ezért kell tehát minden versenyszám előtt a szervezetet nemcsak fizikai, hanem szellemi szempontból is a követelményeknek megfelelően felhan- golni. A lelki felkészítésnek természetesen sok összetevője van, s ezek közül mindegyik befolyásolhatja a gyakorlat végrehajtását.

A bemelegítés, illetve a szer kipróbálása, még ha az nagyon rövid ideig tart is, magába foglalja a nélkülözhetetlen kellékek előkészítését (tenyérvé- dő-szíjak, magnéziumpor}, ezenkívül a szerek ellenőrzését, a korlát szélességének esetleges módosítását, a nyújtó, az ugródeszka előkészítését, a nekifutás hosszának a pontos megállapítását, valamint a gyakorlat legfőbb kezdő elemeinek az átvételét.

A legjobb tornászok 80 százaléka a bemelegítés közben végrehajtja versenygyakorlatának legfontosabb kezdő elemeit. Ilyenkor a legtöbben még nem fordítanak nagy figyelmet a gyakorlat végrehajtásának tisztaságára és pontosságára. Viszont vannak olyanok, akik bemelegítés közben pontosan úgy kezdenek, mintha már versenyeznének.

Az ideo-motorikus felkészülés, vagyis a gyakorlat gondolatban történő átvétele szintén hozzátartozik a lélektani felkészítéshez és a megfelelően felhangolt állapot megteremtéséhez. Ez általában négy változatban valósul meg:

1. A versenyzők átgondolják az egész összeállítást, minden

mozdulat jellegére, technikájára, az időre, az erőfeszítésre történő összpontosítással.

2. Vannak olyan versenyzők, akik féliiangosan ismételnek el magukban minden elemet, de minden különösebb összpontosítás nélkül.

3. Mások átgondolják a legbonyolultabb elemeket és az összeállítás átmeneti részeit.

4. Végül — és ilyenek akadnak a legkevesebben — gondolatban csak a gyakorlat kezdetét veszik át.

Verseny tapasztalatok szerint a legeredményesebb az első pontban körvonalazott ideo-motorikus felkészülés. Ez a gondolati átvétel néha korábban kezdődik, máskor csak közvetlenül a rajthoz szólítás előtt. Ez kizárólag attól függ, hogy a versenyzőnek ehhez a gondolat átvételéhez mennyi időre van szüksége. Az ideo-motorikus felkészülést nemegyszer a mozdulatok utánzása kíséri, a kezdés és befejezés pontos megszabásával, valamint a különféle egyensúly-gyakorlatok végrehajtásával.

A megfelelő lélektani felkészítés legfontosabb szakasza a figyelem összpontosítása a gyakorlatra, abban a pillanatban, amikor a versenyzőt a gyakorlat elvégzésére szólítják. Ebben a pár másodpercben kell a versenyzőnek felkészülnie a gyakorlat pontos és hibátlan végrehajtására. Ez a szakasz elválaszthatatlan az első elemről már gondolatban kialakított felképzeléstől. Erről a szakaszról egy kitűnő szovjet versenyző, Liszickij így vallott:

— A szer előtt igen szemléletesen elképzelem az első ele met, átgondolom a mozdulat és mozgás pontos irányát s egész figyelmemet a szervnek arra a részére összpontosítom, amelyen a gyakorlatot elkezdem, így szerzem meg a biztonság- érzetet és határozottságot. Ekkor már tudom, hogy a gyakorlatot jól hajtom végre.

Összefoglalva az elmondottakat, meg lehet állapítani, hogy a lélektani felkészülés valamennyi tényezőjének az érvényesítésével lényegesen növelhetjük a tornászok teljesítményét minden szeren és minden versenyen.

Andriauov, a Szovjetunió egyik tornászkiválósága a lólengésbeu is remek eredményekre képes.

„NEM A PÉNZ,

HANEM AZ OLIMPIAI ÉREM A FONTOS”

Ü

stökösként tűnt fel. Egyéves kemény munka után Väätainen és Viren nyomdokaiban haladva kitűnő eredményekkel rukkolt ki. Majd Münchenben aranyérmet nyert. Utána azonban sokáig nem hallottunk róla. Jobb sarkán hosszú sebhely, az operáció nyoma.

— Hathónapi kényszerpihenőt kellett tartanom — mondja Pekka Vasala —, de nem volt más kiút, mini a kés. Ezt a félévi tétlenségei arra használtam föl, hogy Annát feleségül vegyem. Á kihagyást fokozatosan kezdtem pótolni. Ősszel folytattam ismét az edzéseket, természetesen nagyon elővigyázatosan.

A 26 éves atléta, a legutóbbi olimpia 1500 méteres távjának győztese, a finn élversenyzők között a legképzetteb. A helsinki egyetemen matematikát tanul, de naponta 30 kilométert fut edzésben, akár süt a nap, akár esik az eső. Hat hónapot töltött Új-Zélandon, mert felesége, ,aki tanítónő, ott több iskolát meglátogatott, tanulmányozta az oktatási rendszert. Most visszatértük után, két és fél hónapig még egy papírgyárban dolgozik, hogy hozzájáruljon a családi jövedelemhez, annak elleniére, hogy

Reformok o mogyar labdarúgásból

Üj bajnoki és átigazolási rendszer

Pontosan egy hét múlva lezárul a magyar labdarúgás egyik fejezete, új korszak kezdődik, és a Magyar Labdarúgók Szövetsége — az Országos Testnevelési és Sporthivatallal egyetértésben úgy határozott, hogy átszervezi a bajnokságot, csökkenti a nemzeti bajnokságban szereplő csapatok számát, hogy az erők, a játékosok, szakemberek jobb koncentrálásával a színvonal is emelkedjék.

Az 1964. évi bajnoki kiírás óta tíz esztendő telt el, s most megszűnik az NB I/B osztály. Az NB I/B-nek újabban nagyon sok ellenzője volt — és joggal. Több — elsősorban budapesti — csapat kényelmes langyos víznek tekintette ezt az osztályt, ahol különösebb erőfeszítések nélkül is lehet lubickolni, s mivel az anyagi lehetőségek csaknem olyan jók voltak, mint az NB I-ben, nem volt különösebben érdemes harcolni sem a feljutásért. Kivétel talán csak a VM Egyetértés, s az a néhány vidéki csapat, mely az NB I/B- ből feljebb lépve gyökeret eresztett a magasabb osztályban Í5 (Videoton, ZTE, Diósgyőr).

Az 1974/75. évi bajnokságot már az új rendszerben bonyolítja le az MLSZ. Megszűnik az NB I/B, a csapatok — és az eddigi három csoportos NB II legjobbjai egy NB Il-es csoportot alkotnak, s a harmadik osztályba is a legjobbak kerülhetnek.

Az eddigi 226 csapat helyett a- magyar nemzeti bajnokságban csupán 116 együttes szerepelhet, az alábbi elosztásban:

NB I: 16 csapat.

NB II: 20 csapat, egy csoportban.

NB III.: 20—20 csapat (négy csoportban).

A szakemberek az erők ösz- szevonásától azt remélik, hogy a nagyobb tét (nehezebb lesz megkapaszkodni az egyes osztályokban) és a lényegesen erősebb megterhelés (az alacsonyabb osztályokban 38 bajnoki fordulót kell játszani) feltétlenül színvonal-emelkedéshez vezet.

Megváltozott a korábbi évekre jellemző, merev átigazolási rendszer is. A napokban jelent meg az Országos Testnevelési és Sportszövetség elnökének utasítása a sportolók igazolási és átigazolási szabályzatairól.

Rendkívül érdekes — és a jelek szerint jől szolgálja majd a sportágat — a labdarúgók átigazolásának paragrafusa. A szabályzat kimondja, hogy az átigazolási időszakban bármely játékos, akit régi egyesülete kiadott, azonnal igazolható. Azonos osztályokban szereplő játékosok, vagy alacsonyabb egyesületbe távozó labdarúgók az egyesületi kiadatás nélkül egyévi várakozás után szerepelhetnek új színekben. Megszűnt tehát a kétéves várakozási idő. Alacsonyabb osztályból (megyei, budapesti, pesti bajnokság, NB III., NB II) felfele az egyesület beleegyezésével az átigazolási időszakban azonnal, hozzájárulás nélkül hathónapos várakozási idő után igazolható játékos. Érdekes bekezdése a paragrafusnak, mely lehetővé teszi, hogy a megyei, budapesti bajnokságból, valamint az NB-s egyesületek tartalék, ifjúsági és serdülő csapatából — a régi klub hozzájárulása esetén — bármikor, tehát átigazolási időn

kívül is szerződtethető labdarúgó. Van persze, megkötöttség, mely a csapatok „szétszedését“, az indokolatlan igazolásokat lehetetlenné teszi. Egy klubból egy éven belül nem vihetnek el kettőnél több, 18 esztendősnél Idősebb labdarúgót. Az NB I-es és NB Il-es csapatokból csak az MLSZ tudtával és beleegyezésével távozhat más csapatba a játékos.

Változik a klubok labdarúgószakosztályainak szervezeti felépítése is. Az OTSH utasítása kötelezi az NB I-es csapatokat, hogy főfoglalkozású vezetőedzőt és technikai vezetőt foglalkoztassanak. Az NB 11-ben a vezetőedző csak foglalkozásban, a technikai vezető másodállásban Is dolgozhat. Az NB 111-ban mindkét tisztség betölthető másodállásban is.

A vezetőedzői és a technikai vezetői tisztség is új poszt. A vezetőedző felel a szakosztály valamennyi (felnőtt, ifjúsági és serdülő) csapatban folyó szakmai munkáért. A technikai vezető — a vezetőedzővel mellérendelt viszonyban dolgozva — az edzés- és mérkőzéslehetőségek biztosításáért, a túrák, edzőmérkőzések szervezéséért tartozik felelősséggel, s az ő feladata az is, hogy figyelemmel kísérje a játékosok magánéletét, egzisztenciáját, munkahelyi és tanulmányi előmenetelét.

A labdarúgás reformjaitól sokat várnak Magyarországon. Bár pusztán adminisztratív intézkedésekkel nem lehet magát a játékot élvezetesebbé, jobbá tenni, de úgy véljük, hogy á szervezési intézkedéseket ezúttal tartalmi előbbre lépés, a magyar futball fel- emelkedése is követi.

VINCZE JENŐ, Budapest

anyagi gondjaik nincsenek.

— Szövetségünktől 10 000 finn márkát kapok évente az edzésekért. Ez azonban a megélhetéshez kevés. Mivel Anna is dolgozik, s apósomnak sportüzlete van, így megélhetésünk biztosított.

ROMA ES MONTREAL

Vasaiénak ez a kél állomás a legfontosabb. A pénz nem érdekli különösképpen, elsősorban az a célja, hogy először Rómában, majd azután Montrealban győzelmet arasson. Az olimpiai aranyérmes Páduából Milánóig II. osztályon tette meg az utat, felesége és egy olasz újságíró társaságában. A riporter kérdésére, miért nem utazik I. osztályon, és miért nem indul több versenyen, ami által anyagiakhoz is juthatna, így válaszolt:

— Nem szoktam pazarolni. Az utazás sok pénzbe kerül, de így valamivel olcsóbb. Tudom, többet kereshetnék, ha mindenütt rajtolnék, ahova hívnak. Nekem azonban az idei Európa-bajnokság, s utána az olimpia a legfontosabb.

Milánóban gyomorbántalmak- ra hivatkozva lemondta részvételét, pedig a rendezők évi jövedelmének egyharmadát ígérték rajtpénzként.

— Nem érzem jól magam — jelentette ki határozottan — s elsősorban arra kell ügyelnem, ne kelljen edzéseimet félbeszakítani. Ott lehetnék a versenyen, de ki tudja, nem rosszabbodna-e egészségi állapotom, amit mindenképpen el akarok kerülni. Mindenki jól tudja, hogy az egyetlen, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, az a római és a montreali győzelem.

800 ES 1500 M

— Lehet, hogy nyolcszázon és ezerötszázon is ott leszek. Valószínűleg megpróbálom.

— Győzni is?

— Azt is!

A 800 méteres távon Fiasco- naro is rajtol. Nem tart tőle?

— Fiasconaro fantasztikus futó. ]6l ismerem. Elsősorban ő az, akit le kell majd győznöm, de a döntő valamennyi résztvevője veszélyes lesz. Kik jutnak a döntőbe? Véleményem szerint Fiasconaro, Arzsanov, Carter, Fromm, ők biztosan.

— A győzelemhez persze világcsúcsot, vagy ezzel egyenértékű időt kell futni. Európ vagy a világ legjobbjai ellen csak úgy lehet eredményesen szerepelni, ha az ember 800-on l:44-et, 1500-on pedig 3:32 körüli időt teljesít. Aki erre nem képes, annak hosszabb távra kell átnyergelnie.

— Montrealban 1500-on 3:29 perces eredmény szükséges majd a győzelemhez. En úgy készülök, hogy 3:27 es formában vegyem fel a küzdelmet ellenfeleimmel. Edzéseimet is Így állítottam fel. München után nyolc százalékkal emeltem az intenzitást. Az olimpia után bizony fáradt voltam, s így a kényszerpihenő jót tett. Most már nagyon élvezem a futást. Az edzések kemények, és egy-egy nagy versenyt követően szükséges a pihenés, a kikapcsolódás. Most Róma következik, de az Európa-bajnokság után ismét egy új Vasalói ismerhetnek meg bennem. íkj