Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-16 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

A TJ Družstevník Lehnice fLégj sportegyesülete 1971-ben ünnepelte 50 éves fennállását. Akkor csupán néhány sorban emlékeztünk meg a 2000 lakosú község sporttevékenységéről, de megígértük Mészáros Gyulának, az egyesület vezetőségi tagjának, hogy amint tehetjük, sze­mélyesen látogatunk Légre. Megkésve bár, de végre eleget tettünk ígé­retünknek. Janák Gyula, az egyesület titkára, Mészáros Gyula és Ko­vács Rudolf vezetőségi tagok társaságában fogadott bennünket. A légi felnőtt futballcsapat tagjai (álló sor, balról): Cvetler edző, Sárközi I, Sárközi II., Rigó I., Lakatos, Sárközi III., ]anikovics, Kristek, Szászi József, az egyesület elnöke. Gogolnak: Szászi, Csiba, Sárközi IV., Sipos, Rigó II. V elük beszélgettünk a helyi sport- mozgalom múltjáról, jelenéről, és természetesen, jövőjéről ls: Itt elő­re kell bocsátanunk: tévedés ne essék, nemcsak ők hárman törődnek a testneveléssel, hanem Szászi József, az egyesület elnöke, Mészáros József alelnök, Szalay László, a labdarúgó­szakosztály elnöke és még mások már évtizedek óta szívükön viselik a légi sportélet sorsát. 1921-ben alakult a Nagylégi Testnevelők Köre. A vidéki viszonylatban korszerűnek mondható stadion kapuját bal oldalon az NTK, jobb oldalon pedig a TJ Družstevník jelvénye díszíti. Két világ, s ami közben eltelt, arról Mészáros Gyula emlékezik: — Az elmúlt ötven esztendő nálunk sem volt zökkenőktől mentes, de mi sosem panaszkodtunk. Azok, akik szív­ügyüknek tekintették a falu sportját, mindig megtalálták annak módját, le­hetőségét, hogyan járuljanak hozzá a testnevelés, sport színvonalának eme­léséhez. Bizony, sosem volt könnyű dol­gunk. Községünk kétezer lelket szám­lál ugyan, de faluból és két település­ből tevődik össze. Valószínűleg nem szükséges részletezni, milyen problé­mákat kell ilyenkor megoldani. Ma a helyzet az, hogy a két, körülbelül há­rom kilométerre fekvő település lakói (az összlakosság több mint 20 százalé­kát képezi) nem veszik ki részüket sportmozgalmunkból, mely ennek elle­nére megfelelő szinten van. Egyesüle­tünkben — 264 tagja van, ebből 168 felnőtt, a többi pedig fiatal — egyelő­re három szakosztály, a labdarúgó-, sakk- és kézilabda működik eredmé­nyesen. Ősszel megalakul a teke- és az asztalitenisz-szakosztály is, mert bizto­sak vagyunk benne, hogy a terveknek megfelelően augusztus végéig felépül az új kultúrház, és ebben több sportág hí­vei találnak majd otthonra. Jelenleg a labdarúgók a legeredményesebbek. — Tizenkét éven át — kapcsolódik a társalgásba Janák titkár —, egészen 1960-ig, a kerületi bajnokság résztvevői voltunk. A járási bajnokság átszerve­zése után estünk vissza, s azóta nem tudunk felkapaszkodni. Volt már úgy, hogy ez egyetlen gólon múlt, de azt nem sikerült berúgni. — Jelenleg a járási bajnokság ha­todik helyén vagyunk. A csapat most kezd kilábolni a hullámvölgyből. A bajnoki évet ugyan jól kezdtük, de a folytatás elmaradt. A hangulat jelen­leg derűlátóbb, a játékosok és vezetők körében egyaránt bizakodás tapasztal­ható, különösen május 12-e óta, amikor Cvetler, a Slovan volt jobbszélsője lett a csapat edzője. — Persze, most már a továbbjutás­ban elméletileg sem reménykedhetünk, egyben azonban biztosak vagyunk: megváltozott a csapatszellem, nagyobb lett a fegyelem, amellyel a múltban elég sok baj volt. Nem titkoljak: sze­retnénk magasabb osztályba kerülni, s a jövőben ennek érdekében mindent megteszünk. — Az ifiknél sokkal kedvezőbb a helyzet, ami viszont csaknem tízéves, hagyomány, hiszen ifjúsági csapatunk eddig négyszer nyert járási bajnoksá­got, most már nyugodtan elmondhat­juk, hogy idén ötödször végeznek az első helyen, annak ellenére, hogy a bajnoki versenyfutásnak még nincs vége. Jövőre tehát olt lesznek az I/B- ben. A fiatalok valamennyien saját neveltjeink. Mindig arra törekedtünk, hogy a helyi tehetségeknek adjunk lehe­tőséget. Több mint tíz esztendeje a felnőtt csapatban sem szerepelt idegen játékos. Mindez elsősorban Plavy De­zsőnek, a két csapat edzőjének köszön­hető, aki itt született, és éveken át tagja volt a régi csapatnak. Tekintetünk közben többször is el­kalandozik. Nem tudunk betelni a gyö­nyörű pályával, a 300 férőhelyes fedett lelátóval, s a hosszú földszintes épü­lettel, amelyben az öltözők, a játékve­zetők szobája, a fürdők, mellékhelyi­ségek kaptak helyet. Remek! Bárme­lyik mezőváros egyesülete elégedett lenne, ha hasonlót mondhatna magáé­nak. Mészáros- Gyula válaszol megjegy­zésünkre: — Az elmúlt ötven év során négy ideiglenes pályánk volt, állandóan ván­dorolnunk kellett mindaddig, míg itt le nem telepedtünk. Több mint két hek­tárnyi terület a falu közepén, s ez minden tekintetben előnyös. Amit itt látnak, azt 1964-ben kezdtük építeni, de akkor a falu lakosainak 90 száza­léka egyöntetűen így nyilatkozott: „Itt futballpálya sosem lesz“. És mégis lett! Ami egyrészt a hnb, és a szövet­kezet vezetőinek, érdeme, akik gépeket bocsátottak rendelkezésünkre, no meg a falu lakosságáé. Közülük is elsősor­ban a fiatalok vették ki leginkább ré­szüket a társadalmi munkából, hála Guček Anionnak és Molnár Gézának, a szlovák, illetve magyar tannyelvű is­kola igazgatójának. Az építkezések azonban még nem fejeződtek be. Első­sorban az atlétikai pályát kell rendbe hozni, no meg az öltözők épülete mö­götti területen kézilabda- és röplabda- pályát létesítünk. Természetesen min­denre egyszerre nem telik erőnkből. Most ugyanis a kultúrház van soron, minden erőt és anyagit oda összponto­sítanak. Több alkalommal tapasztaltuk, mily közkedveltségnek örvend vidéken a sakkozás. Kérdeztük is nemegyszer, mi ennek az oka. Választ kaptunk külön­bözőt, és elfogadhatót, de egyiket sem lehet általánosítani. Légen is nagyon népszerű a sakkozás, eredményesség­ben a labdarúgás után következik. — Mi nem keresünk magyarázatot — mondja Kovács Rudolf, a sakk-szak­osztály elnöke —, örülünk az érdeklő­désnek. Nálunk is volt krízis. Az öt­venes években a kerületi bajnokság­ban szerepeltünk, de a csapat tagjai kiöregedtek, nem volt megfelelő után­pótlás, és csaknem tíz esztendő telt el, amíg sikerült Ismét magunkhoz térnünk. Jelenleg 20 aktív játékosunk van, de ötvenre tehető azoknak a száma, akik szeretnének bekapcsolód­ni szakosztályunk életébe. Ha felépül a kultúrház, és megoldódik a helyi­ségprobléma, akkor ennek nem lesz akadálya. Mind a felnőtt, mind pionír­csapatunk a járási bajnokság második helyén végzett, ami valóban nem rossz eredmény. Sőt, van egy versenyzőnk, a 14 éves Sárközi Aladár, aki Dunajská Streda (Dunaszerdahely) színeiben a szlovákiai bajnokságon is részt vett, és indul a csehszlovák bajnokságon is. — Az ifjúsági női kézilabdacsapat a járásban ősszel a bajnoki táblázat negyedik helyén végzett. Most szeret­nének javítani. A legnagyobb problé­ma, hogy a játékosok, akik másutt vég­zik tanulmányaikat, csak a hét végén jönnek haza s így csupán egy edzést lehet tartani. így azután nehéz az eredményeken javítani. És egyúttal kárba vész az iskolákban végzett mun­ka. Pedig ott sem tétlenkednek. — Két alapfokú kilencéves iskolán­kat több mint 400 diák látogatja — mondja Janák testnevelő —, s elsősor­ban atlétikában és kézilabdában jeles­kednek. Szlovákiai ifjúsági bajnokok is felnőttek már nálunk. Nagy László és Helész Olga egyaránt 800 méteren nyert aranyérmet. Ha pedig a torna­termet felszerelnék — hiányzik a bor­dásfal, a gyűrű, a nyújtók — akkor még sokoldalúbb lehetne a fiatalokkal való foglalkozás. így elsősorban a lab­dajátékoknak hódolunk, de diákjaink részt vesznek a spartakiádra történő felkészülésben is. — Úszásoktatás? Ezt úgy oldjuk meg, hogy minden nyáron három-négy napos úszótanfolyamot szervezőnk, amit Diakovcen (Deákiban) termálvízű medencében bonyolítunk le. Idén is így lesz, mindaddig, míg fel nem épül a stadion lelátója mögött az uszoda. Mert ezt is tervbe vettük. Amint látjuk, Légen nem járnak a fellegekben, nem építenek kártyavárat, hanem a helyzetet, lehetőségeiket reá­lisan megítélve cselekednek. Lassan, de biztosan haladnak előre. Évről év­re bővítik sportlétesítményeiket, ami­vel nagyban hozzájárulnak a helyi testnevelés és sportmozgalom tovább­fejlesztéséhez. KOLLÁR JÓZSEF Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorki) utca 10. Telefon: 169, 312-S2, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, spoit rovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, tele» fon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hfr!apszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. A már hagyományosan jól szereplő légi ifjúsági együttes LASSAN, DE BIZTOSAN : ;> >HALADNAK gg :‘X‘X*£LÖRE... $88 Felvétel a sakkozók egy házi bajnokságáról Az SO éves évforduló ünnepségeiről ez a fe lvétel tanúskodik a legékesebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom