Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-16 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. VI. 16. 7 Ötvenöt évvel ezelőtt kiáltottak ki a Szlovák Tanácsköztársaságot zépiskola és diákotthonának építése. 1975- ben, ugyancsak internátussal, felépül a Köz- gazdasági Középiskola. Prešovon szép hagyományai vannak a sportmozgalomnak is. Mindemellett a város vezetőinek helyes magatartását dicséri az a gondoskodás, amit az újabb sportlétesítmé­nyek, játszóterek építése érdekében végez­nek. Tudják, ahol ilyen sok a fiatal, ott igen fontos feladat ennek az ágazatnak a fejlesztése. Dicséretükre válhat az ötezer férőhelyes, hatvanmillió korona értéket képviselő, tár­sadalmi segítséggel felépített sportcsarnok, az épülő, melegített vizű uszoda, a sok ját­szótér s az épülő „Gyermek-paradicsom“, ahol legközelebb már megrendezik a hagyo­mányos Pionír-olimpiát. Ezt a jelentős léte­sítményt is a lakosság, a katonaság, az üze­mek dolgozói segítségével építik. Közleke­dési pályát is létesítenek, világító jelzőbe­rendezésekkel. A város lakosságának eredményes társa­dalmi munkájával sikerült elérni, hogy már teljesítették az SZNF 30. évfordulójának a tiszteletére tett 42 millió koronás vállalá­sukat. — Bízunk abban — mondja az elnök —, hogy ez a lelkesedés a nevezetes jubileu­mok esztendejében tovább fokozódik. Jú­niust az életkörnyezet szépítése hónapjának nyilvánítottuk, s ezen a területen is számo­lunk a lakosság támogatásával. Városunk­ban tizenkét utat portalanítottunk, hat újabb utcában folynak a felújítási munkálatok. Az utak rendbehozatala után jobban biztosít­hatjuk a tisztaságot. Rovňák elvtárs ezzel kapcsolatban nagyon érdekes, nem mindennapi akcióra hívta fel a figyelmünket. — A tisztaság, a rend fenntartásában nagy segítséget nyújt az ifjúság. Június har­madikétól az úttörők, iskolájuk körzetében 14 és 16.30 óra közt mindennap rendfenn­tartó szolgálatot teljesítenek. A nyári szü­netben a délelőttökön is. Ezek az ifjú „rendőrök“ figyelmeztetik a rend és a tisz­taság megsértőit, s a kihívóbb eseteket je­lentik az illetékes szerveknek. Nagy körül­tekintéssel indítottuk meg ezt a munkát, s a siker már muiatkozik. Valóban, tisztább a város, mint ezelőtt, az utcán a lámpák is „működnek“, a vá­rosban kiültetett nyolcezer rózsa, több mint kétszáz fa, sértetlenül ékesíti a parkokat, tereket. Sikeresen teljesítik a város választási programjának a feladatait. Bővül az üzlet­hálózat, épül az áruház, a szolgáltatások háza. Sok a fiatal, hetenként néha 35—40 házasságkötésre kerül sor. Szükségessé vált a házasságkötő terem bővítése, korszerűsíté­se. Kelet-Szlovákia második legnagyobb vá­rosában épül egy újabb lakónegyed is, ahol legalább ötvenezer ember kap lakást. Ma már a városban működő Jonáš Záborský Színház és az Ukrán Nemzeti Színház sem elégíti ki a kultúrakedvelő prešoviak igé­nyeit, ezért újabb színház épül a városban. És még ki tudja, mi mindent hoz magával a fejlődés ... Már égtek az útszéli lámpák, amikor bú­csút vettünk ettől a kedves, rendezett, múltjára, jelenére egyaránt joggal büszke várostól. KULIK GELLÉRT Ä, esztendővel ezelőtt hosszabb időt I |t töltöttem Kelet-Szlovákia második (Jl legnagyobb városában, Prešovban. Akkor is, akárcsak most, a meg­szokott módon lüktetett az élet. Az üzletek­ben vásároltak az emberek, a korzón sétál­tak a fiatalok. A város légköre azonban ma mégis más. A történelmi nevezetességű épü­letek egész sora, az egész város új köntöst öltött. Reinkraut Emil elvtárssal, a városi nem­zeti bizottság akkori elnökével ott álldogál­tunk a csinosodó városháza előtt, amelynek erkélyéről 1919. június 16-án kihirdették a Szlovák Tanácsköztársaságot. Reinkraut elv­társ azon a nevezetes napon is ott állt apja és testvére oldalán az épület előtti járda szélén. Néhány lépésre tőlük hirdették ki, ötvenöt évvel ezelőtt a proletariátus győ­zelmét. A forradalmi jelentőségű események gyűjteményében megörökített épülettel sznmben, a parkban, különböző publikáció­kat böngészgetve ismerkedem a város gaz­dag forradalmi múltjával. Kiragadok néhá­nyat a legfontosabb események közül. Pre- šovon az 1905. évi orosz forradalom hatásá­ra különböző munkásegyesületek alakultak. Az első vLlágháljorú idején, 1918. október 31-én fellázadtak a háború ellen az orosz fogságból hazatért 67. gyalogezred katonái, akik magukkal hozták az NOSZF szellemét, hangulatát. Ezt a forradalmi megmozdulást megtorolták, a rögtönítélő bíróság közel százhúsz katonát, illetve civilt ítélt halálra. De a forradalmi hullám tovább hömpöly­gőit ... 1919. június 20-án — négy nappal a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után — Antonín Janoušek elnökletével megala­kult a Forradalmi Kormánytanács. Rövid ténykedése alatt igen sok hasznos, a dol­gozó nép érdekeit érintő intézkedést tett. A prešoviak még ma is méltán büszkék mindarra, ami náluk történt... Harminc esztendővel 'ezelőtt, 1944. áprili­sától egészen szeptemberig, a város közelé­ben húzódó hegyekben működött a Csapajev partizáncsoport. A környező községek lakos­sága támogatta a fasizmus ellen harcolókat. Válaszként a német fasiszták felgyújtották Petrovce, Harmanovce és Zl. Baňa községe­ket. Prešovot 1944 decemberében bombatá- madás érte, és a következő hónap 19-én felszabadult. A több mint hét évszázados város magja megőrizte az eltelt évszázadok építészeti A város főutcája A III. lakótelep házai A járási nemzeti bizottság épülete A régi találkozása az újjal. Előtérben egy jellegzetes, boltíves bejáratú utca, háttérben a Veža nevű korszerű étterein (A. Haščák — CSTK felvételei) kultúráját, de ékesen bizonyítja jelenlétét a szocialista fejlődés is. Évente kö^el ezer új lakás épül fel a városban, ahol a fel­szabadulás előtt huszonkétezer, ma pedig már csaknem hetvenezer ember él. Milan Rovňák elvtárstól, a vnb elnökétől megtudtuk, a városban található lakások 70 százaléka — csaknem tizenegyezer lakás — a felszabadulást követő években épült. Egyéb vonatkozásban is sokat változott a város arculata, lakosságának élete. Ipara, a sóbányaüzem kivételével, jóformán nem is volt, s alig nyolcszáz embert foglalkoztatott. Jelenleg közel húszezer ember dolgozik a felszabadulást követő esztendőkben felépí­tett új üzemekben: a Golyóscsapágy-gyár- ban, az Ipari Automatizációs Üzemben, a Strojstav n. v.-ban, az Autőfék-üzemben, a Nálepka kapitány Ruhagyárban, a Magas­építő Vállalatnál és a helyi gazdálkodási üzemekben. További, épülő üzemekkel gazdagodik a város. A „ŠARIŠ“ Fafeldolgozó üzem pél­dául már az idén csaknem ezer embernek nyújt munkalehetőséget. Szép jövője van ennek az ősi városnak, ahol észrevehetően találkozik a múlt és a jelen. Milan Rovňák elvtárssal, a vnb elnökével a Szlovák Tanácsköztársaság teréről indu­lunk városnézésre. Délután van. A „Vercho- vina“ kávéháztól a Szlovák Tanácsköztár­saság Múzeumáig — csaknem ötszáz méter hosszú úton — fiatalok tömege sétál. — Ez a mi korzónk, a fiatalok kedvenc találkozóhelye. Az ő városuk ez. Prešovot köztudottan a fiatalok városaként emlegetik. És joggal, hiszen itt működik a J. P. Safa- rik Egyetem filozófiai és pedagógiai tan­széke, ahol a hallgatók száma jóval meg­haladja a kétezret. Ezenkívül — a vegy­ipari és képzőművészeti szak kivételével — minden egyéb szakágazati középiskola meg­található városunkban. Huszonegy alapisko­la, huszonhét bölcsőde, Illetve óvoda mű­ködik nálunk. Az ötéves terv végéig szeret­nénk elérni, hogy az iskolaköteles gyerekek 90 százaléka az óvodákból felkészülten ke­rüljön az iskolákba. Prešov régi iskolaváros. A betűvetés ta­nítása itt már a XIV. században elkezdő­dött. A XIV. század második felében isko­lája a széles környéken ismert. Lukáš Fa- binius-Popradský rektor, neves pedagógus, 1533-ban kiadta az első nyomtatott latin nyelvoktatókönyvet, melyet ma is Szlovákia legrégibb iskolai kiadványának tartanak. A XIX. század második felében óriási fejlődést ért el a város iskolahálózata. Az akkori helyzetet kifejezően ecseteli Petőfi Sándor, aki a látottakon fellelkesedve így nyilat­kozott: „Ez a város a Torysa menti Athén ...“ A forradalmi költő látogatására egy erdei utacska mellett védett fa, „Petőfi tölgyfája“ emlékeztet... Lassú léptekkel haladunk az elnökkel a város főutcáján. — Büszkék vagyunk fiataljainkra, mert megbecsülik, magukénak vallják városunkat — mondja Rovňák elvlárs. — Szeretnénk nekik még többet nyújtani. Például a diák­otthoni elszállásolásunk nem kielégítő. Né­hány internátusbán húszán is laknak egy- egy szobában. Tudjuk, ilyen körülmények közt nehezen lehet tanulni. Ezt a problé­mát a közeljövőben folyamatosan megold­juk. Befejezéshez közeledik a Gépipari Kö­. . . . j _______ nf íTTíj n ™ UuLrM LRiLLJ cHJ/JAJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom