Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-16 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
Erősödik a dél-afrikai munkásosztály öntudata * Gazdasági pezsgés az aranyláz jegyében '• Erjedés a dél-afrikai fehér társadalomban • A luzitán szörny kimúlása után Vorsterék magukra maradtak A mikor az év elején választásokat tartottak a Dél afrikai Köztársaságban és egyes hírmagyarázók ezzel kapcsolatban a hírhedt apartheid-rendszer bizonyos „kikozmetiká- lását- emlegették, a világsajtó zömének a véleménye megegyezett abban, hogy Johannes Balthazar Vorster kormányának politikája a kényszerítő körülmények hatására sem fog lényegében megváltozni; lehet, hogy taktikai fogások történnek, de az apartheid marad. Bizonyos derűlátó jóslatokra az adott közvetlen okot, hogy a dél-afrikai fehér kisebbség tábora ma korántsem olyan egységes, mint évekkel ezelőtt, az ellentéteik jobban megosztják sorait. Ez tény, de nem jogosít fel vérmes reményekre az a parthei d-rendszer természet éneik esetleges változását illetően. A hónapokkal ezelőtt lezajlott választások rendszere és végeredménye minden kétséget eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy Vorster rendszere liberalizálódna, viszont következtetni enged arra, hogy a dél-afrikai társadalom erjedésben van, és lassú változások történnek. Más kérdés, miért és miként következnek be változások, mi a mozgató erejük. A „mintaállam" fikciója Vorster kormányfő továbbfejlesztette elődje, a merénylet áldozatául esett Verwoerd faji elkülönítési koncepcióját, s az apartheid „mintaállamát“ akarta létrehozni azzal, hogy a 23 milliós lakosság 80 százalékát alkotó afrikai őslakosságot bantusztá- noknak nevezett gettókba tereli. Az egyszerűen bantuknak minősített afrikai törzseket a gyakorlatban elűzik őseik földjéről, és a fehér telepesek önkénye szerint kijelölt helyen, rendszerint terméketlen földön, drótkerítéssé’ körülhatárolt gettókba zárják őket. Ezek a bantusztánok, amelyekből a Dél-afrikai Köztársaság területén 15 van, a Pretoria által bitorolt Délnyugat-Afrikában, Namíbiában pedig tízet terveznek. A bantusztánok itt magukba fogadnák a 342 500 fős ovambo törzstől, Namibia legnagyobb, harcos népcsoportjától a kihaló, mindössze hat és fél ezer főt számláló kaokoveld törzsig minden afrikai törzset, amelyek között természetesen különféle ellentétek vannak. A bantusztánok Vorsterék elképzelése szerint az afrikaiak „életfogytiglani börtönéül“ szolgálnának, mert innen kitörni nem lehet: orvosi ellátás, élelmiszer hiányában, munkanélküliségre kárhoztatva kihalásra vannak kárhoztatva a bennszülöttek. A bantusztánok, amelyeket Vorster az „önrendelkezés gyakorlati megvalósítására“ épülő faji „mintaállamnak“ nevezett, természetesen nem váltak be, s borzalmas viszonyaikról sok minden kitudódott. Emellett a drótkerítések sem bizonyultak „megbízható szigetelőknek“, sok bennszülött megszökött a rezervációs területekről, s nem egy esetben csatlakozott a partizánokhoz. Dél-Afrika lakosságának csak 9,3 százaléka fehér, tehát nyilvánvaló, hogy ennek a kisebbségnek van szüksége a többségre, valójában annak a munkájából, kihasználásából él (a lakosság 2,9 százaléka ázsiai). Ezt törvényszerűen fel kell ismernie minden fehérnek, s előbb vagy utóbb le kell vonniuk a reális politikai konzekvenciákat. Ennek lehettünk a tanúi a választások idején, sőt napjainkban is. Feszült légkörben A dél-afrikai választásokat csakis Vorster Nacionalista Pártja nyerhette meg. Ez már az itteni választási rendszer lényegéből adódik. Egyébként a választások alkamával csakis a fehérek szavazhatnak, a feketék teljesen jogfosztottak. A múltban talán csak „díszként“ szereplő ellenzéki pártok most azonban bizonyos térhódítást könyvelhettek el. Ez elsősorban a Haladó Pártra vonatkozik, amely az ország egyetlen komoly ellenzéki pártja, s ólén egy nő, Helen Suzman áll. Ez a párt, amely a múltban mindössze egy mandátummal rendelkezett a parlamentben, most hat Megszokott kép: dél-afrikai koldus egy johannesburgi utcán. mandátumot szerzett. Ám kicsi ahhoz, hogy lényeges változásokat kénysze- ríthesen ki az ország életében, viszont a nagyiparosok és ültetvényesek érdekcsoportjaival szemben az értelmiség, a diákság, az egyházi körök, a kisemberek józanabb politikai nézeteit képviselik. Sokkal bonyolultabb a hagyományos ellenzéki Egyesült Párt helyzete. A múltban valóban a fehér telepesek másik csoportjának érdekeit képviselte, és liberálisabb álláspontra helyezkedett a Nacionalista Párt megrögzött konzervatív nézeteivel, a fasizmussal kacérkodó szemléletével szemben, s a mostani választásokon 41 mandátumhoz jutott. Továbbra is erősen kisebbségben marad, de még nagyobb baja, hogy teljesen felbomlott a párt egysége. Ez nemcsak szervezeti téren jelent hátrányt, hanem a párt politikai szemléletében is veszélyes fejlődés megnyilvánulása. A Nacionalista Párt és az Egyesült Párt között régi ellentétek vannak, amelyeket sokszor azzal magyaráznak, hogy az utóbbiba tömörültek a britek leszármazottai, akik ma is szoros kapcsolatban vannak az angol tőkével, viszont a Nacionalista Párt a búrokat, az afrikandereket, vagyis a gyarmatosító hollandok utódait egyesíti. A gyakorlatban nem ilyen egyszerű a kérdés, és tény, hogy ma már az Egyesült Párt tagságának is több mint a felét fiatal afrikanderek alkotják, akik ha ellentétben is vannak a nacionalistákkal, a faji kérdésben egy gyékényen kell velük árulniuk, különben politikai szereplésük lehetetlenné válik. Az Egyesült Párt vezetősége ezért jobboldalról próbálta támadni a nacionalistákat, „liberalizmussal“ vádolva Vorstert a faji kérdés megoldásában. Ilyen rálicitáJás- sal próbált tért hódítani a párt számára a dél-afrikai közvéleményben. Ugyanakkor az ifjúság inkább hajlik a liberalizmusra és a Haladó Párt elvei felé. Az Egyesült Párt jelenleg a gyakorlatban három részre szakadt, s nem minősíthető különösebben ak- cióképesnek. Kiegyenesedő derékkal A bantusztánok terve nemcsak kegyetlen, hanem eleve nagyon is kétes vo.lt. Az ország területének „fehér zónává“ minősített 87 százalékán ugyanis fontos ipari és bányaipari létesítmények vannak, ezekben pedig szabad munkaerő kell. Így a bantusztánok kapuja nem záródhatott be, a hatóságok kénytelenek megengedni hogy a fekete gettóik lakói bányamunkásoknak stb. szegődjenek el. Az ipari objektumok vidékén ugyan táborokat rendeztek be nekik, amelyeket csak engedéllyel hagyhatnak el, ügyelnek minden lépésükre, de az afrikai munkásosztálynak ilyen viszonyok között is sikerült szervezkednie és bizonyos sikereket, elérnie. Johannesburg, Natal, Durban — ezek a munkásmozgalom bölcsői. A dél-afrikai állam már-már pangásnak indult gazdasági élete ugyanis hirtelen megélénkült. Ez a jelenség kapcsolatban van a világszerte érezhető olaj- és energiaválsággal, a nyersanyagok világpiaci árainak emelkedésével. Valóságos aranyláz kerítette hatalmába az országot, ami a dollár infláció'jával függ össze. Így alakul ki a jelenben az apartheid módosított formája, az ún. Job Reservation, ami nagyobb elhelyezkedési lehetőségeit ad a bennszülötteknek a munkában, természetesen minden vezető állás a fehéreiknek van fenntartva. A pretorai kormány felelős miniszterei nem titkolják, hogy a tőkés világ jelenlegi nyersanyagválságától és inflációjától a Dél-afrikai Köztársaság felvirágzását várják, mert a világszerte keresett becses nyersanyagokat itt olcsón termelik ki. Emiatt is ragaszkodik Pretoria oly görcsösen a 746 ezer lakosú Namíbiához, amely gyémántmezőkben, olajban, réz-, ólom-, ezüst- és aranybányákban, sőt urániumban is roppant gazdag; kincseit 48 nagy monopólium tartja a kezében. A változó dél-afrikai helyzet jellemzője, hogy a mostani „boom“ — bányaipari fellendülés — viszonyai közepette afrikaiak kerülnek sok olyan helyre is, amely valaha csakis a fehérek kiváltsága volt. Ez bizonyos mértékben az afrikai munkások fokozott öntudatosodásához vezet. Több példa van rá. Natal vidékét a sztrájkmozgalom bölcsőiéként emlegetik, mert az itteni bányászok béremelési követeléseikkel és akcióikkal többször mutattak példát társaiknak. Május 28-án Johannesburgtól 240 kilométerre sortűz dördült, miután a bérkövetelő bányászok nem voltak hajlandók felvenni a munkát, amíg nem teljesítik követeléseiket. Két halott és öt sebesült rogyott a földre. Más helyeken is hasonló incidensek játszódtak le. A dél-afrikai bennszülött munkásság nemhiába hozza áldozatait: tavaly az afrikai munkások együttvéve 24,7 százalékos béremelést harcoltak ki. s ez mindennél ékesebb Az ásványokban gazdag Namíbiában mintegy 30 ezer jómódú német telepes él, akiknek döntő pozícióik vannak a gazdasági életben. Az 52 esztendős Hans-Ulrich Hasse, aki a második világháborúban a Luftwaffe tisztje volt, háborús kitüntetéseivel. tanúbizonysága annak, hogy harca nem hiábavaló. Persze a bérezésben mutatkozó aránytalan különbség még fennáll — a fehérek és a feketék fizetésének aránya átlag 19:1. Lisszabon árnyékában Vorster nemrég parlamenti beszédében kijelentette: „Szükségünk van az afrikai munkásokra, ha ránk dolgoznak. Ám az a tény, hogy ők dolgoznak, sohasem szolgálhat nekik alapul arra, hogy politikai jogokat követeljenek.“ Vorstert követően más dél-afrikai politikusok is megerősítették, hogy nem szándékoznak változtatni az apartheid lényegén, s mint Vorster megerősítette, „sem most, sem a jövőben". Pretoria urainak azonban mégis el kell gondolkodniuk politikájuk jövő- jén: a portugáliai változások követ- keztében elvesztették egyik fő támaszukat. A portugál rendszer ma arról tárgyal egykori gyarmatainak vezetőivel, milyen formában adják meg nekik a függetlenséget. Maga a függetlenség nem lehet alkudozás tárgya — vallják az afrikai szabadságharcosok vezetői. Pretoria a rho- desiai Smith-rendszerrel együtt politikailag és gazdaságilag is érdekelt volt a portugál gyarmatok fenntartásában. Beruházásokat is eszközöltek. Most nemcsak eddigi bázisukat veszítik el, hanem a határterületeken nyugtalanító hadműveleteket vívó dél- afrikai partizánok, a SWAPO fegyveresei is bázisra lelnek az egykori portugál gyarmatokon. Ez a tény kétségessé teszi a fajüldöző rendszerek jövőjét. Pretoria egyetlen reménye: a Pentagon. A Pentagonnak is tervei vannak a fajüldözők államával, közös ellenőrző pontot építettek ki a Jóreménység foka körül elhaladó hajók figyelésére, a Pentagon radarhálózatot épített ki a dél-afrikai állam területén. Vorsterék szeretnék, ha a Pentagon még inkább aktivizálná tevékenységét az Indiai-óceán térségében, hogy az amerikai jelenléttől várhassák afrikai érdekeik és az apartheid-rendszer fennmaradását. Eleve kárhozatra ítélt tervek. L. L. Fokvárosi csendélet: külön feljáró a fehéreknek, külön a feketéknek. A rendelet be nem tartását szigorúan bflntetik. 8
