Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. VI. 2. 5 m fin f srnčí négy tagjélfiTföt Ve^ífrlIP fel a sorainkba. Pártszervezetünk te­hát fiatalodik, erősödik, ami a jövő szempontjából nagyon biztató, hiszen a korszerűsödő termelési feltételek közölt a pártszervezetre is igényesebb munka vár — válaszolja a pártelnök Hz alapszervezet munkájával kapcso­latos kérdésemre. — És az. új munkafeltételekkel elé­gedettek a dolgozók? — Amióta a szellőzőberendezés is működik, sokat javult a helyzet. Az első hónapokban az új technikai be­rendezés is. problémákat okozott, de már fokozatosan minden a rendes ke­rékvágásba kerül. Az újabb típusú gé­pekből néhányat már korábban is be­kapcsoltunk a termelésbe, hogy a dol­gozók megismerkedhessenek velük, megszokhassak rajtuk a munkát.- Mi a szabászat! részlegen az új gépeken egy műszak alatt négyszáz darab za­kót és ezerkétszáz darab nadrágot sza­bunk ki — fejezi be rövid tájékozta­tását A szabászat melletti nagy munka­csarnokban varrógépek zúgnak, vasa­lók gőzölögnek. Itt Mogyoródi Mária, a 021-es műhely mesterhelyettese a dol­gozók munkakörülményeiről tájékoz­tat: — Mi ebben a műhelyben egész éven át vastag bársonynadrágok varrásával foglalkozunk. Ezt az anyagot viszont nem varrják az új varrógépek, je­lenleg tehát ismét a régi gépeken dol­gozunk, a tervet viszont az új varró­gépekhez szabták. Az sem tetszik a dolgozóknak, hogy az eddigi félórás munkaszünetet most húsz percre csök­kentették. Szerintem az a dolgozó, aki egy egész műszakot ülve és hajolva dolgoz végig, megérdemli azt a har­mincperces szünetet. Ezeket a prob­lémákat már többször is az üzemi ta­nács elé terjesztettük, de eddig nem nagyon foglalkoztak velük. A fejlődés újabb gondokat, problé­mákat is jelent. Április elsejétől pél­dául közvetlenül a munkacsarnokban kapott helyet a büfé, ami nagyon hasznos, mert a dolgozók munkaidő alatt is vásárolhatnak üdítő italt. Az azonban furcsa, hogy a kávé vagy a tea elfogasztása után a fogyasztónak kell elmosnia a csészét, mert a büfé nem rendelkezik mosogatóhelyiséggel. A műhely legjobb munkásai közé tartozik Šóšiková Irena, aki 1965 óta, vagyis az üzem megalakulásának kez­detétől itt dolgozik. A férje műszaki ellenőrként került ide, s ő is jelent­kezett munkára. Kilenc éve állandó­an ugyanazt a feladatot végzi. Farzse­belő. Nem unja az egyhangúságot, mert: így keresni is lehet és a tervet is könnyebben teljesíti. Rimaszécsről jár l>e naponta. A többi bejáró dolgozó­val együtt ő is örömmel fogadta az új autóbuszmegálló átadását a gyár ka­pujában. Régebben vonattal utazott, s gyalogolnia is kellett. Most már a gyárkapu előtt teszi le a busz. Az elért eredmények mellett vannak még tehát megoldásra váró problémák a tornaijai ruhagyárban. A zakós rész­legen 120—130 darabot készítenek el egy műszak alatt, termékeiket külföld­re, a Szovjetunióba és Líbiába is ex portálják. A jó minőségű termékek gyártásának egyik alapvető feltétele a korszerű termelés és a jó munkafel­tételek, s mindez most van itt kiala­kul óban. Irta és fényképezte: BORZI LÁSZLÓ műhely. Egy gyakorlati hét ismét el­telt, a következő héten tanulni fog­nak. A tanulók igyekezetét az is ser­kenti, hogy a legjobbakat havonta ki­értékelik, s aki például egész évben birtokosa „A termelési csoport legjobb tanulója“ vándorzászlónak, az pénzju­talomban részesül. Akik jó tanulmányi eredményt érnek el és jól is dolgoz­nak, jutalomkiránduláson vehetnek részt, ketten például ez év márciusá­ban tíznapos kiránduláson voltak a Szovjetunióban, s Moszkvát és Lenin grádol is látták. A szaktanintézet növendékei a spor­tot is kedvelik, amit a folyosót díszí­tő számtalan sok oklevél is bizonyít. Az atlétika és a kézilabda a legnép­szerűbb sportág. Emellett az egészség ügyi szakkör is eredményesen műkö­dik. Ezt főleg az elsős lányok látó gatják, míg a fiúk inkább a most in­duló fényképészeti szakkör iránt ér­deklődnek. láltam. Kockás zakókat varrtak, ame­lyek ötszázhúsz korona értékben ke­rülnek a piacra. Vigyáznak is a mi­nőségre, nehogy az ellenőr visszaad­ja az elkészült darabot. Nem utolsó­sorban az osztályzat is a hibák szá­mától függ. Špureková Éva szakoktató meg is mutatta az osztály könyvet, amelyben különböző bejegyzések talál­hatók a tanulók munkájáról. — Ezen a héten az új típusú, bera­kott zsebű zakók varrását is elkezd­jük. Ez a legnehezebb munka, mert az egész kabátot önállóan kell elké­szíteni. Ügyelni kell például a mintá­zat találkozására. A varrásnál a minő­ségen kívül a gyorsaság is fontos kö­vetelmény. Tanulóink az első zakót átlagosan huszonnégy óra és negyven- nyolc perc alatt készítették el. A mun­kaütemet természetesen gyorsítani fogjuk, mert el kell érni a termelésien dolgozók munkatempóját. HarsányJ László szakoktató szintén a másodikos tanulók munkáját irányít­ja. A lányok gyakran viszik hozzá a befejezés előtt álló kabátokat. A pró­babábura helyezve gyakorlott szeme pillanatokon belül észreveszi a hibát. Ö már harminckét esztendeje űzi a szabómesterséget. Leadás után is azon­nal megtalálja a ruha készítőjét, ha valamilyen hiba fordul elő rajta. A ruhazsebbe pecsételt szám mindent el­árul. — Ebben a műhelyben az elsősök és a másodikosok hetenként váltakoznak. Az elsősök nadrágot, a másodikosok kabátot varrnak. Az első félévi szalag- módszer után a második félévben az önálló munkát gyakorolják. Arra tö­rekszünk, hogy a tanulók kézzel is, géppel is megtanulják a varrás mester­ségét. A harmadikosok már a terme­lésben, a nagy munkateremben dol­goznak. Szaktanintézetünknek egyéb­ként összesen kétszázhúsz növendéke vau — tájékoztatott a tapasztalt mes­ter. » A műhelyben több harmadikos tanu­ló is tevékenykedik, a fiatalabbak mun­káját ellenőrzik. Szegedi Marika is itt magyarázgat valamit az egyik kislány­nak, segít kijavítani a hibát, a gép mellé is odaül. Ö már a vizsgára ké­szül, amely elméleti részből és egy öltöny elkészítéséből áll. Közben a munkaidő is lejárt, a fia­talok vidáman takarítanak, olajozzák a gépeket. Most már felszabadultan be­szélgetnek, tréfálkoznak egymással, mert a munkaidő alatt nagy a fegye­lem. Tíz perc sem telik el, s a gé­pek körül máris rend és tisztaság uralkodik. A mester még kiértékeli a munkájukat, felsorolja a leggyakoribb hibákat. Neveket nem említ, de a „se­lejtek" gyártói tudják, hogy róluk van sző. Aztán pillanatok alatt kiürül a Az igazgatói irodában Az üzem igazgatóságának folyosóján hirdetőtáblák, grafikonok láthatók, amelyek a tervmutatók teljesítését szemléltetik. Švihla Emil igazgatónak most sincs sr*k ideje, de szakít né­hány percet egy kis beszélgetésre. El­sősorban az új üzemegységben kiala kult munkafeltételekről folyik a szó. — Az új részlegen január másodi-' kán kezdődött a termelés, bár még építészeti szempontból nem volt egé­szen befejezve. Az új egységben új munkamódszerekkel kezdtünk dolgoz­ni, ezért itt a munkatermelékenység­nek az elmúlt évekhez viszonyítva negyven százalékkal kell emelkednie, ugyanis új, modern varró- és vasaló- gépeket szereltünk fel. Kiépülnek a szociális berendezések, új egészségügyi központot is kaptunk. A dolgozók a szellőztető berendezést is örömmel fo­gadták, aminek a hiánya már hosszú idő óta nagy gondot okozott. Az épít­kezés teljes befejezéséig azonban még körülbelül egy évig tartó felelős mun­kára lesz szükség a kivitelező vállalat, a Banská Bystrica-i Stavoindustria ré­széről. — És mi lesz a régi épületekkel? — A régi munkacsarnokokban öltö­zők, zuhanyozók kapnak helyet. Egy részében lanulóotthont' rendezünk be és egy tornatermet is létesítünk. — A javuló feltételek bizonyára a dolgozók hozzáállásában, az eredmé­nyekben, a munkaverseny fejlesztésé­ben és a kötelezettségek vállalásában is megmutatkoznak. Ezt hogyan érté­keli az üzem vezetősége? — Üzemünk dolgozóinak nyolcvan­hat százaléka nő, s döntő többségük életkora nem haladja túl a huszonöt évet. Összesen hat szocialista munka­brigádunk van. A legutóbbi időszak­ban a 618-as műhely dolgozói kapcso­lódtak a versenymozgalomba. A köte­lezettségvállalások főleg a minőség javítására irányulnak. A kollektívák hasznos társadalmi tevékenységet fej­tenek ki, többek között a sportstadion építésénél is vállaltak brigádórákat. Eredményes újítóink egyelőre nincse­nek, hiszen a régi technológia újí­tásával nem érdemes foglalkozni, most pedig átépítés alatt van az egész üzem. A teljes átadás után ebben az irányban is több lehetőség nyílik. Hat dolgozónk éppen a napokban kapta meg a „A vállalat legjobb dolgozója“ kitüntetést, éspedig Kasza Ilona, Šupe- nová Emília, Matajsz István, Tóth Lász­ló, Cekanová Irena és Pásztor Erzsé- bet. Talán azt is megemlíteném, hogy az üzem vezetősége rekreációs köz­pontot vásárolt Strelnicén. Ezt a jö­vő évijén szépen berendezzük, s az üzem dolgozói családtagjaikkal együtt ide járhatnak majd üdülni. Ennél azon­ban sokkal fontosabb számunkra az üzemi építkezések gyors befejezése és természetesen az előirányzott tervfel­adatok teljesítése. A szabóműhelyben és a varrodában Délután két órakor megkezdték munkájukat a második műszak dolgo­zói. Palkó László pártelnököt a sza­bászaton találtam. Szerencsém volt, mert öt perccel később már gyűlésre igyekezett. — Pártszervezetünknek 55 tagja és 17 tagjelölt je van. A mai nap folya­Šafárikovo (Tornaija) környékén élő lányok és asszonyok gyakran emle­getik az itteni ruhagyár új munkacsarnokait, ahol egyre több munka- alkalom nyílik a szabás­ban és varrásban jártas dolgozók szá­mára, s ahol a fiatalok Is elsajátíthat­ják ezt a hasznos szakmát. Az új épületet még festőállványok veszik körül, de bent már javában fo­lyik a munka és a szakoktatás..- Kí­váncsian léptem be a modern épület ajtaján». A lépcsőházban fiatal tanuló­lányok vidám csoportja fogadott, a szaktanintézet elsős növendékei. Tő­lük tudtam meg, hogy a magyar osz­tályban huszonnégyen vannak, közöt­tük két fiú. Azt is elmondták, hogy ha­tározott céllal jöttek ide, csupán hár­man. változtatták meg eredeti elhatá­rozásukat, ketten például fodrásznő­nek készültek. Egy hétig tanulnak, egy hétig pedig üzemi gyakorlaton vesznek részt. — A hagyományos és a modern nad­rág készítését is tanultuk. Nekünk már nem okoz problémát a nadrág meg varrása* Ezt a nadrágot is én varr­tam, ami most rajtam van — mondja nem kis büszkeséggel a hangjában Arany Éva, az egyik elsős kislány. A szokma iránt valóban nagy az ér­deklődés. A tornaijai ruhagyár és az itt működő szaktanintézet jó hírnevét az is bizonyítja, hogy még a rozsnyói járásból is jönnek ide tanulók, bár közelebb is van hasonló iskola. Híres Zoltán, a lányok Zolikája szintén be­lekóstolt már a varrás mesterségébe, bár őt a szabászat érdekli jobban. Január óta új tanteremben tanulnak. Legkedvesebb tantárgyuk a technoló­gia, de a gyakorlatot ennél is jobban szeretik. A másodikosokat a műhelyben ta­iimrISIISII

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom