Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

Az alstroméria — szirma a lilioméhoz hasonlít — gyorsan meghódított minket is, bár még csak pár éve ismerjük, amióta a virágüzletekben kap­ható. Hódító útjára Dél-Amerikából, Chiléből in­dult el. Több színben láthattuk. Az aranysárgát vörös erezettel, a halványlilát sárga vagy fehér pöttyökkel, a világoskék szirmokat barnás csíko­zással. Ez a virág két hétig is frissen tartja ma­gát a vázában. Illata különös, finom. A további divatos virág a strelítzia. Az olvasó leírás nyomán is ráismer. Csak egy kis képzelő­erő kell hozzá. A strelítzia virága olyan, mint egy ^ém feje. Vízszintesen alakuló vastag, a madár cső­réhez hasonló kelyhéből kipattan a sárga szirom, amely aztán kék közepével egy taréjhoz hasonlít. Ugye felismerték? Ez a virág Strelítzia Regináé Banks néven ismert, őshazája Afrika. Hazánkban üvegházakban termesztik néhány hibridjét, ugyan­is csak 5 fajtája van. Az exotikus, érdekes dísz­növényt a kiállításon a holland cégek mutatták be a vágott virágok között. Nem haladhatunk el kellő figyelem nélkül a szinte szőnyeget alkotó azaleák, a kedves ciklá­men, a hortenzia és a szegfű mellett. Életképes, mindenütt termeszthető virág a tör­pe bokrocskához hasonló azalea. Dús virágzata a lazacvöröstől a piros minden árnyalatán keresztül a rózsaszínű és a l'ehér virágig terjeszti ki szín­skáláját. 48 családja és 1100 fajtája ismert. Kelet Ázsiából származik, a belgák és a németek váltak e virág különböző fajtái nemesítésének mesterei­vé. hazánkban igen elterjedt, ismert, mutatós, szemet gyönyörködtető virág. A ciklámenről talán kevesen tudják, hogy Olaszország és Svájc erdeiben vadvirágként te­rem. Szeretjük ezt a kedves, szerény virágot, amelyik szép és mégsem hivalkodó. Bölcsője a Földközi-tenger partvidéke, Szíria, Palesztina és Görögország. A 17. század első felében hozták be Európába. Purpurvörös, halványrózsaszín, fehér szirmai simák vagy csipkések. Az utóbbi neve „Rokoko ciklámen“. A hortenziák hatalmas labdacshoz hasonló vi­rága most is a szemem előtt van. A kiállítók egy­más mellett sorakoztatták fel a rózsaszínű, a kék és fehér hortenziát, ami valóban nagy hatást vál­tott ki. A kék hortenzia termesztése féltve őrzött titok volt. Állítólag e szín eléréséhez kék földre volt szükség, amivel csak a németek rendelkez­tek. A tulipán egy különös fejezel a virágok törté­nelmében. Nevét a perzsa tolibantól — turbántól kapta. Kelyhe valóban hasonlít a turbánhoz. Ez­zel már el is árultam, hogy hazája Perzsia. On­nan jutott el Törökországba. A prága] vár kertjé­be 1554-ben került a tulipán, amikor I. Ferdinand császár törökországi nagykövete tulipánhagymá­kat küldött Törökországból. Hollandiában 1609 óta termesztik, főleg Amszterdam környékén. Itt 1938-ban már 7000 hektárnyi területen ültettek tulipánhagymát, amely a világpiacon nagy pén­zért kelt el. Ez az ország ma is a tulipán legna­gyobb termesztője. A Hillegom holland cég az idei virágkiállítás alkalmából 100 ezer hagymát ajándékozott a városi kertészetnek. Virágaiban mindnyájan gyönyörködhettünk a Duna-parton, ahová a Bratislavai Városi Kertészet ültette ki. Mint ahogy túl rövid volt a kiállítás megtekin­tésekor rendelkezésünkre álló idő olyan kevés a hely a szép látvány, a csodás virágok, a felejthe­tetlen élmény leírására. Nem lehet betelni a szép­pel. Ültessünk sok fát. virágot mindenütt, legyen hazánk egy hatalmas, üde vlrágoskert! DEÁK MARGIT vés lenne azonban azt hinni, hogy az orchidea csak a trópusi övezetben honos. Csak Európában .100 fajta él. Ki hinné, hogy északon, a végtelen szibériai sztyeppéken, Lappföldön, Izlandon a mo­ha alatt szerényen megbújva nyílik az orchidea egyik faitája, a törékeny, finom szirmú Calypso berealis. A virágkiállításon holland, francia, bel­ga, NSZK-beli és svájci cégek mutattak be csoda­szép orchideákat, köztük a virágüzleteinkben is kapható — nem olcsó — Cypripediumokat. Az Igéző, kissé titokzatos virág életéről már sokan írtak. Maga Darwin is tanulmányozta az orchideák életét. A nagy tudós 1877-ben megírta „Az orchideáknak rovarok segítségével való meg­termékenyítése“ című művét. Sokat időzhetnénk még az orchideáknál, de menjünk tovább, hiszen egy lépésnyire már eléuk tárja sötétvörös, bárso­nyos szirmait a legszebb rózsa, a „Bermuda ki­rálynője“ Egyetlen virág sem férkőzött oly közel az em­berek szívéhez, érzelmeihez, mint az egyszerű és mégis nemes rózsa, a virágok méltóságteljes ki­rálynője. E virágot mindenki szereti már ősidők­től fogva — és itt nem tévedünk! Nemzetek éltek és haltak együtt a rózsával. Mert ez a virág már az oligocén korszakban élt, virágzott. Megkövese­dett szirmait hagyta bizonyítékul az utókornak. Ha pedig őshazájáról vallatnánk, akkor kiderül­ne, hogy éppen ott született, ahol a népek böl­csője ringott — Közép-Ázsiában. Onnan terjedt el keletre, nyugatra, minden tájon újabb és újabb ruhát öltve, ám nevét sok-sok nyelvben megőriz­ve. A rózsa szlovákul ruža, csehül rúže, lengyelül róža, a finneknél rusot, hollandoknál roos, a por­tugáloknál roseira, a franciáknál, angoloknál és németeknél rose. Latin neve, a rosa a görög rho- donból keletkezett. Rózsákkal a kiállításon főleg hazai kertészeink büszkélkedtek, köztük a bratislavai, a prágai, a košicei, havífovi, olomouci, opavai, ružomberoki kertészek. A rózsának tulajdonképpen három ős- fajtája van: a Rosa gallica, Rosa moschata és a Rosa chinensis. A többi már kultivált, nemesített hibridfajta. Érdekes lesz talán megemlítenünk, hogy az első rózsa, a százszirmú, a 16. században jutott el Közép-Európába. Dél-Európába, például Olaszországba jóval előbb hozták be a rózsát, mégpedig Görögországból. Ez a tövises virág a rómaiaknál a szigorú er­kölcs, a nemes jellem és a férfiasság, a hősiesség jelképe volt. A katonák rózsakoszorút nyomtak a fejükre, s a tövis nyomán kiserkent vérrel pecsé­telték meg jelképesen elszántságukat a haza vé­delmében. A sárga tearózsa a kiállítás utolsó napján is éppen olyan intenzíven illatozott, mint az első napon. Az olvasók bizonyára tudják, hogy ez az illat például Bulgáriának valutát jelent. A rózsá­ból valaha bort és mézet is készítettek. Mivel a rózsának gazdag történelme van, jobb lesz vele talán máskor, még bővebben foglalkozni. Nézzük meg inkább a ma annyira divatos virá­gokat, a gerberát, az alstromériát, .a strelítziát. A modern lakószobákba, a divatos üveg és ke­rámiavázákba legjobban illő virág a gerbera. Aki kedveli a nem mindennapi szépségű virágot, az ebből a matt fényű, nem bársonyos, inkább a posztóhoz hasonló szirmú virágból választ. A ki állításon a legkülönbözőbb, mondhatnánk divat- színekben tündökölt ez a virágfajta. A havífovi kertészet gerberái rozsdabarna, barnásvörös, na­rancssárga citromsárga, púderrózsaszlnű, sőt, testszínű árnyalatokban díszelegtek. A gerberának körülbelül 45 fajtája van. Afrikai, illetve ázsiai .származású“ Környezetünket a civilizáció teljesen átformálja, sok mindent ad, és sok mindent el is vesz tő­lünk. Nemegyszer megdöbbenve, szinte csodálat­tal szemléljük a tudomány és a technika legújabb vívmányait, s ugyanakkor sajnálkozva vesszük tu­domásul, hogy egyre kevesebb a nyugalom, a csend, egyre kevésbé gyönyörködhetünk a termé­szet eredeti szépségében, megnyugtató harmóniá­jában. Rohanó életünkben a szépség és a harmó­nia igényéről is gondoskodni kell, s ezt a célt szolgálja a bratislavai Flora nemzetközi virágki­állítás is. amely szebbnél szebb, színpompás virá­gokkal és csodálatos növényekkel pótolja a ter­mészet egyre jobban szűkülő romantikáját. Az idén a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkja hét pavilonjában április 25-től május 5-ig tekint­hettük meg hazánk és 13 további állam virágker- teszetének remekeit. Olvasóink közül sokan látták a virágkiállítást. Ezt bizonyította a dél-szlovákiai járásokból érkezett autóbuszok és személygép­kocsik végtelen sora is a parkolóhelyeken. Társa­dalmunkban a jólét és az életszínvonal növeke­désével szinte párhuzamosan megnövekedett a la­kosság igényessége, a jobb és szebb utáni vágya. És ez helyénvaló. Valamennyien arra törekszünk, hogy otthonunk, munkahelyünk és környezetünk egyre kellemesebb, szebb legyen. Térjünk vissza hát gondolatban még egyszer a csodaszép virágokhoz, az orchideákhoz, a gerbe- rákhoz, a rózsákhoz, az azaleákhoz, a szegfűkhöz, meséljünk még egy kicsit az illatok, a színek or­szágáról. Az idei virágkiállítást az orchideák jegyében rendezték meg. Orchideái — ennél a szónál kép­zeletünk szárnyra kel, bejárja az exotikus orszá­gokat, trópusi erdőket. És joggal, hiszen az or­chideák őshazája Afrika, Közép- és Dél-Amerika, India, valamint Szumátra és Jáwa szigete. Ma az egéíiz világon húszezer fajta orchideát ismernek, lehál a leggazdagabb virágcsaládot alkotják. Té­1974. VI. 2. 4 A GERBER A HELíCONIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom