Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
Hírek a Szovjetunióból A. SZOBOUEV: A JOBBOLDALI REVIZIONIZMUS ELLENI HARC 1974 VI. 2. 3 flA tanulmány ejsö részét a Vasárnapi fii Szó előbbi számában közöltük.) ' Általaiban a pluralizmus bírálatával kapcsolatos anyag napjainkban politikai és tudományos szempontból is érdekes. Eléggé világosan rámutat ar- na, hogy a szocializmusba történő átmenet általános törvényeinek tagadása politikai passzivitásra ítéli a történelem mozgató erőit, elködösíti a fejlődés távlatait, a forradalmi osztályok politikai félrevezetését szolgálja és ahhoz vezet, hogy szem elől tévesztik a történelmi kilátásokat, valamint elméletileg lefegyverzi a proletariátust, a dolgozó tömegek élcsapatát. A szerzők gazdag elméleti és tényanyagot használva, leleplezik korunk nevizionizmusának kapítuláns jellegét, azt, hogy meghamisítja a szocialista forradalomnak a marxizmus—leninizmus által feltárt objektív törvényeit. A revizionisták a reformista és az anarchista tételek, absztrakt humanista gondolatokkal felhígított egyvelegével igyekeznek helyettesíteni ezeket a törvényeket. A könyv szerzői figyelmének homlok terében áll a „piaci", a „demokratikus'" szocializmus különféle változatai revizionista koncepcióinak bírálata és az ilyen koncepciók tarthatatlanságát igazoló bizonyítékok. Ezeknek a koncepcióknak a valóságban az a céljuk, hogy tagadják a szocializmus építésének, a szocialista társadalom megszervezésének, a munkásosztály és pártja szocialista társadalomban betöltött vezető szerepének általános törvényeit. A revizionisták tagadják a szocialista rendszer fejlődésének olyan objektív törvényeit is, amilyen a termelőeszközök társadalmasításának és a népgazdaság tervszerű fejlődésének feltétlen szükségszerűsége. Támadják az olyan fontos szubjektív tényezők jelentőségét is, amilyen a szocializmus és a kommunizmus építése során a kommunista pártok növekvő szerepe. Ismeretes, hogy Csehszlovákiában az I960—1969-es válságos időszakban a jobboldali revizionista O. Šik és követői propagandájukban a „piaci” szocializmus ,,modelljét“ a CSSZSZK gazdasági élete fogyatékosságait orvosló csodaszernek minősítették. „Modelljük“ lényegében ignore Ita a tudományos-technikai forradalmat, korunk termelőerői fejlődésének nagyon fontos tényezőjét és az egész hangsúlyt az ösztönösen alakuló értékkategóriákra helyezte. Sík nyilvánvalóan túlbecsülte a piac gazdasági szabályozó szerepének lehetőségeit a bővült újratermelésben. Ugyanakkor a jobboldali revízionis- ták a gazdasági problémák széles körű megvitatásával visszaélve, megtévesztették a közvéleményt és támadták a pártot. Mindenképpen népszerűsítettek az „érdekek“ šiki koncepcióját, amely individualizmusra és a társadalom atomizálására vezetett volna. Tagadták annak lehetőségét, hogy a népgazdasági terv összehangolhatja a csoportérdekeket a társadalmi érdekekkel. Az áru és pénzviszonyokat olyan rendszernek tekintették, amely automatikusan szavatolja a társadalmi újratermelés szerkezeti egyensúlyát. Mindez végül is a gazdaság szocializmust jellemző tervszerű, centralizált irányításának megtagadásához vezetett. Sik és követői tulajdonképpen a „piaci“ szocializmus koncepcióját szembeállították a gazdasági reform párt által kitűzött koncepciójával. Az ő befolyásukra 1967-ben végrehajtott árrendezés és ezzel ösz- szefüggésben az árképzés alapelveinek módosítása további lépés volt a szocialista gazdaság aláaknázása útján. 1968-ban és 1969 elején is megállapítást nyert, hogy az ipari termelésnek, az építőipari munkálatoknak és a munkatermelékenységnek a növekedése kétharmadával kisebb a feltételezettnél. Megkezdődött a béreknek, a lakosság pénzjövedelmének nem ellenőrzött és semmivel alá nem támasztott növekedése, mégpedig a népgazdaság fejlődésével sokkal gyorsabb ütemben. Számos nagyon fontos közszükségleti árucikk termelése megmaradt a korábbi szinten, sőt csökkent. Ez vásárlási lázat keltett, minek következtében emelkedtek a kiskereskedelmi árak; infláció keletkezett, tapasztalható volt a spekuláció és a gazdasági zűrzavar más megnyilvánulásai. Csak a CSKP KR 1969 áprilisi ülésén megválasztott új pártvezetőség intézkedéseinek köszönhetően sikerült meggátolni a szocialista gazdaság felbomlását és megszilárdítani tervszerű alapjait. A párt és a társadalom konszolidálása Csehszlovákia fejlődésében új szakaszt nyitott meg és létrehozta az égető problémák sikeres megoldásának feltételeit. A CSKP elvetette a revizionista koncepciók és megerősítette a gazdaság irányításának szocializmust jellemző elveit. A könyv szerzői joggal jegyzik meg, hogy a „piaci" szocializmus elmélete reakciós utópia. Folytatni kell ennek az áltudományos koncepciónak a bírálatát. Tudományos és politikai szempontból nagyon érdekes a revizionizmus és az opportunizmus társadalmi veszélyességének elemzése a csehszlovák marxisták által, főleg a szocialista társadalom politikai és gazdasági megszervezésének és a gazdaság irányításának kérdéseivel összefüggésben. A könyv világosan rámutat és meggyőző módon bebizonyítja, a csehszlovákiai revizionisták azon törekvéseinek kinyilvánítása, hogy a marxizmus—leninizmust „alkalmazni“ akarják az ország sajátos feltételeire, a valóságban aláásta a szocializmus pozícióit. A csehszlovákiai revizionizmus és opportunizmus elmélete és gyakorlata elemzésének rendkívüli értéke és politikai időszerűsége abban van, hogy az elemzés szerzői leleplezik a revi- zionistákat, akik a marxizmus alkotó alkalmazása ürügyén a valóságban gyöngítették a szocializmus, a munkásosztály és pártja pozícióit, a szocialistaellenes erők útját egyengették és előkészítették a kapitalizmus visz- szaállítását. A könyv foglalkozik a CSKP-n belüli marxisták—leninIsták tevékenységével, akik a többi szocialista ország internacionalista támogatása segítségével megsemmisítő csapást mértek a revizionistákra és az opportunistákra, a marxizmus—leninizmus, valamint a szocialista internacionalizmus alapján egyesítették a pártot. A rendkívül érdekes könyv olvasása közben felmerül egy nagyon fontos kérdés, amely szerintünk különleges figyelmet érdemel a korunk jobboldali revizionizmusa ellen folytatott ideológiai harc kibontakozásában. Arról van szó, hogy a revizio- nizmust az ideológiai és a politikai élet áramlataként kell értékelnünk. Elsősorban meg kell mondani, hogy a jobboldali revizionizmus manapság nem egységes, összefüggő áramlat. Sok áramlata van és képviselőik nézetei gyakran eltérőek. Csak az anti- kommunizmus és a szovjetellenesség hirdetésével kapcsolatos végső formájukat tekintve egyeznek. A jobboldali revizionisták például tagadják a munkásosztály vezető szerepét a társadalomban és a politikai életben s azt, hogy betölti az alapvető forradalmi erő szerepét. Ezt azonban eltérő alapállásból tagadják. Garaudy (Francia- ország) például azt állítja, hogy a tudományos-technikai forradalom fejlődésével és a tudomány közvetlen termelőerővé történő átalakulásával kapcsolatban az anyagi javak megteremtésében a vezető szerep fokozatosan 'átmegy a tudósokra, a műszakimérnöki értelmiség képviselőire. Ebből az áltudományos koncepcióból azt az alapvető téves következtetést vonja le, hogy a munkásosztály megszűnik vezető szerepet betölteni a társadalom forradalmi átalakításában. Fischer (Ausztria) és korunk néhány más revizionistája azt állítja, hogy a munkásosztály elveszíti forradalmi potenciálját és vezető szerepét, mive! kiváltságokat élvező középréteg lett. Teljesen nyilvánvaló, hogy a munkásosztály szerepe ilyen és ehhez hasonló jobboldali revizionista értékelése bírálatához szükségesek a különféle nagyon konkrét érvek. A jobboldali és a „baloldali“ ^revízión izmus elleni harc jelentősége elsősorban az, hogy célja semlegesíteni a revizionizmus eszmei befolyását a munkásosztály és a többi dolgozó különféle rétegeire A kommunista pártok különféle opportunista koncepciók leleplezésére irányuló ideológiai tevékenysége előterében tehát a tömegekért vívott harc áll. A revízión izmussal szembeni küzdelem politikai tartalma és célja a kommunisták sorai egységének és felzárkózottságának megszilárdítása, a kommunista mozgalom harckészségének és eszmei-elméleti felvértezettségének fokozása. A jelenkori revizlonizmussal szembeni harchoz jelentősen hozzájárul az SZKP. Ismeretes, hogy küzdelmében nem korlátozódott és nem korlátozó dik csak a revizionista koncepciók tarthatatlanságának és politikai károsságának a bírálatára. Az SZKP fő figyelmét annak szenteli, hogy tudó mányosan megalapozott politikát folytatva, elméletileg és gyakorlatilag megválaszolja mindazokat a kérdéseket, amelyeket a szocializmus fejlődése, nemzetközi méretekben a szocializmus és a kapitalizmus harca, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése vet fel. A jelenlegi revizionízmussal szem beni harcban döntő fontossága van a marxi—lenini elmélet alkotó fejlesztésének. Ez lehetővé teszi mind a jobboldali, mind a „baloldali“ revizionisták különféle megoldatlan kérdésekkel kapcsolatos bárminemű spekulációinak csődbe juttatását Az SZKP az alkotó marxizmus pártja, mivel az új társadalom építésében szüntelenül igazodik a tudományos kommunizmus elméletéhez, elemzi és általánosítja a szocialista és a kommunista építésnek, a nemzetközi kom munista és munkásmozgalom fejlődésének legfontosabb kérdéseit, a jelenlegi történelmi feltételek között a népek nemzeti felszabadító harcának tapasztalatait. A revizionista koncepciók alapjaira nagy csapást mért az SZKP XXIV. kongresszusának határozata, amely megszabja a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésének követelményeit és távlatait, a Szov jetunióban a kommunizmus anyagi- műszaki alapja megteremtésének út ját, módját, a jelenlegi feltételeknek megfelelően kidolgozza a békés egy más mellett élésnek, a szocialista vi lágrendszer egységes további megszilárdításának a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom felzárkózottságának problémáit. Az SZKP, a CSKP és a többi kom munista párt korunk revizionizmusa ellen folytatott következetes elméleti és politikai harcának köszönhetően a revizionizmus pozíciói meggyengültek és egyik vereség a másik után ért. Természetesen feltétlenül szükséges az ideológiai harc további fokozása, főleg azokat a nagy sikereket köve tőén, amelyeket a szocialista közösség testvérpártjai a békeprogram, va lamini a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása során éltek el. Gondolnunk kell arra, hogy ma is léteznek a revizionizmus periodikus feléledésének objektív és szubjektív feltételei. Ezért a jobboldali revizionista ideológia elleni harcban kétségtelen sikereket megállapító testvérpártok hangsúlyozzák annak szükségét, hogy az egész arcvonalon fokozni kell a marxi—lenini offenzí- vát, intenzívebb küzdelmet kell folytatni a kommunisták sorainak egységéért, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján. • Tyemirtauban, ebben a kohászatáról és vegyiparáról híres kazahsztáni városban, Duna jevszkij Szabad szél című operettjével nyitotta meg első évadát a Karagan- dai Operettszínház, a Kazah SZSZK huszonötödik hivatalos színtársulata. A társulat tagjai a szverd- lovszki, a novoszibirszki és kaza- nyi zeneművészeti főiskola és az alma-atai színművészeti főiskola nemrég végzett növendékei közül kerültek ki. • Az Amur folyó Szucsu nevű szigetén végzett ásatások során, egy neolitkori település feltárása közben nőalakot ábrázoló kerámiaszoborra bukkantak a régészek. Leletüknek az Amuri Vénusz nevet adták. A Szucsu-szigeten talált más leletek: állatszobrok és kőszerszámok azt is mutatják, hogv a távol-keleti őslakók elődei magas színvonalú kultúrával rendelkeztek. • Ritka magas kort, 84 évet ólt meg az az almafa, amely Ornszk főterén díszük. Törzsének kerülete közel egy méter, magassága mintegy két és fél méter. A fia ma is bő termést hoz, apró szibériai almákat érlel. A hosszú életű almafa abból a magból nőtt, amelyet P. Jascserov orosz földrajztudós hozott a Bajkálontúlról. • Eredeti formájában állították helyre az első orosz vegyészeti laboratóriumot, azt, amelyben annak idején Mihail Lomonoszov, a nagy orosz tudós dolgozott. Levéltári kutatások során előkerült Pé- tervár XVIII. századi térképe, és így bukkantak rá az épület helyére. A laboratórium Lomonoszov terve alapján épült 1748-ban. • Érdekes könyvet jelentetett meg az ukrajnai Prapor (Lobogó) Kiadó. Címe Tarka világ. Szerzői közül a legidősebb 17, a legfiatalabb 3 éves. A könyvben a Harkovi Úttörőház évente megrendezett pályázatán díjazott rajzokat, verseket és elbeszéléseket közölték. • Petrezavodsiekban kétévenként megrendezik a Karéi ASZSZK népművészeti kiállítását. A legutóbbi kiállításon minden eddiginél több művész munkái szerepeltek — a Karéi Autonóm Köztársaság számos faluja, valamennyi járása és városa képviseltette magát. • Olga Rlagovidovának, az Ogyesszai Zeneakadémia tanárának számos növendéke lett híres operaénekes. A közelmúltban tartott országos énekversenyen ismét hallatott magáról a „Blagovidova- iskola“. A tanárnő három tanítványa — I. Ponomarenko, A. Vorosi- lo és A. Bojko — arany-, ezüst-, illetve bronzérmet nyert. • Az Újtípusú Menltiberendezések Központi Laboratóriumában, Moszkvában kétszemélyes hidrop- lánt szerkesztettek, amely alkalmas arra, hogy életmentőket szállítson vízen történt balesetek színhelyére. Az alacsonyan szálló gép alatt légpárna keletkezik, aminek következtében jelentősen csökken a motor igénybevétele. A maximális repülési sel>essége óránként 120 kilométer. • Evekig tartó munka után befejeződött az Ermitázs egyik legnagyobb gyűjteményének a rendezése. A kultúrtörténeti és művészettörténeti szempontból egyaránt értékes tárgyakat az Orosz Földrajzi Társaság expedíciói hozták felszínre Közép-Ázsiában, a XIII. századi Hara-Hoto város romjai közt. A gyűjtemény fényt derített a város lakosainak eddig ismeretlen életkörülményeim.
