Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-12 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
HERBERT DURKOVlfll? I jEHEf^íllB1 1 E ' vszázadunk utolsó éveiben eddig soha nem tapasztalt változások várnak az emberiségre. Ezeket a változásokat a tudományos és műszaki dolgozók mérhetetlen igyekezete, az emberi értelem és a jelenkori civilizáció hatalmas anyagi forrásainak egybekapcsolása hozz» létre. A megismerésnek, az újra való törekvésnek nincs határa. A sarkalatos változások mély hatást gyakorolva a társadalomra, utat törnek a termelés minden területén. Az emberiség történelmében soha nem került sor a jelenlegihez hasonló tervek kitűzésére, a társadalom soha nem valósított meg olyan programokat, amelyek terjedelme minden eddigi elképzelést felülmúl. E tervek végrehajtása a mi nemzedékünk feladata, nekünk kell érvényesítenünk a tudomány és a technika, az emberi haladás vívmányait a gyakorlati életben. A forradalmi felfedezések korszakalkotó változásokat jelentenek a társadalom anyagi technikai alapjában. Alapvetően megváltoznak a termelési eljárások, a használati értékek felújításának ciklusa szemünk láttára hihetetlenül lerövidült. Amihez azelőtt több évszázad munkája vo-lt szükséges, ma néhány év leforgása alatt megvalósítható. A másodperc ezredrészével mérjük az időt, s a gyorsaság növelésével meglepően szűkül a tér. Oly korban élünk, amelyben az ember napirendre tűzhette a világűr meghódításának feladatait. Korszakunkat azonban nemcsak a felfedezések teszik naggyá, hanem az emberiség hatalmas végrehajtó képessége is, amellyel e felfedezéseket gyakorlatilag is hasznosítani tudja. A felfedezéseket gyors ütemben veszi birtokába az egész társadalom. Az atomkorszak például egyúttal az atomenergetika fejlesztésének is a korszaka. A gyorsszaporító reaktorok alkalmazására irányuló intenzív munkák nagy reményekre jogosítanak. Az atomfűtőanyag kihasználhatóságának többszörös növelése bizonyára jelentős lépés lesz a fenyegető energiaválság kérdésének megoldásához. Korunk energetikai vágyálma, a környezetre ártalmatlan, irányított termonukleáris reakció néhány évtized múlva bizonyára olyan energiaforrássá válik, melynek készletei gyakorlatilag kimeríthetetle- nek. A termelési, szállítási, irányítási folyamatokban, és a közügyek intézésénél egyre szélesebb területeken érvényesül az automatizálás elve. Naponta tucatszámra adnak át új, automatizált munkahelyeket, s az alkalmazott technika naponta több ezer dolgozó fizikai munkáját pótolja. A számítógépek továbbra is az emberi civilizáció érdekfeszítő forrásai maradnak, s gyorsan érvényesülnek érdeklődési körűnk valamennyi területén. E ' s mit várhatunk a félvezetőktől jövőnk formálásában? Az alkatrészek, főleg a technikai műszerek miniatürizálása, az új fény- és hőenergia-források feltárása, valamint a szabályozó rendszerek forradalmi fejlesztése beláthatatlan lehetőségeket rejt magában. Ma még fel sem tudjunk mérni, hogy milyen eredményekhez juthat az emberiség ezen a területen. És a lézersugár? Megmunkál, darabol, heggeszt, információkat közvetít. Oj dimenzió keletkezik az adatszolgáltatásban, a technológiai folyamatokban. S milyen változásra kerülhet sor a jövőben, ha majd ezt a felfedezést teljes mértékben kihasználjuk? Hihetetlenül növekszik az emberiség hatalma a természet erői felett. Állandóan új ismeretek szerzésére és azok gyakorlati felhasználására törekszünk, s a fejlődés dinamikája állandóan gyorsul. A felfedezések lehető legnagyobb mértékű kihasználása mindannyiunk érdeke. Az új felfedezések gyakorlati felhasználása az egyes államok világban elfoglalt helyzetét is egyre jobban meghatározza. M érföldes léptekkel halad előre a nemzetek gazdasági és társadalmi életének internacio- nalizálása. Az egyes nemzetek és az egész emberi társadalom tudományos, műszaki, anyagi és szellemi gazdagsága nemzetközivé válik, birtokába veszi az egész világ. Az internacionalizálás objektív folyamat, melynek jelentőségéhez párosuló gyorsaságát fokozatosan megszokjuk. Az egész világon nagy politikai hatáskörű gazdasági csoportosulások jönnek létre. Mi a szocialista világban a szocialista integrációt valósítjuk meg, amely a szocializmus lényegével összhangban a gazdasági integráció humánus politikai célokat követő, határozottan demokratikus változata. A szocialista államok az utóbbi években elfogadják a szocialista gazdasági integráció Komplex Programját, amely magában foglalja a nemzetgazdaságok internacio- nalizálására vonatkozó rtószletintézkedések konkrét sorrendjét. Nemzetközi integrációs szervek keletkeznek, s ez irányú aktivitásuk állandóan I. A jelenkor nemzedéke növekszik. Az internacionalizálás az emberiség mérhetetlen anyagi forrásainak és szellemi alkotóképességének integráló ereje. A korszak, amelyben élünk, hihetetlenül drámai és egyBen nagyszerű. Talán azt is mondhatjuk, hogy a következő nemzedékek csodálattal tekintenek majd vissza erre a korszakra. Csodálattal emlékeznek majd meg azokról a küzdelmekről, amelyekben úrrá lettünk a természeti erők és a társadalmi fejlődés felett. Ám korszakunk nem csupán a természeti és a műszaki tudományokban jutott nagy felfedezésekhez. Ugyancsak korszakalkotó felismerésekhez és győzelmekhez jutottak a marxista—leninista tanítás alapelveire épülő társadalomtudományok. A tudományos és technikai felfedezések, és azok érvényesülése a mindennapi életben, meggyorsítja az új társadalmi gazdasági rendszer térhódítását. A tudomány és technika új vívmányainak érvé nyusítésére a két világrendszer közötti harc feltételei között kerül sor. A tudományos-technikai forradalom a kommunista forradalom része, a természeti erők megfékezése és munkába állítása a szocialista és a kapitalista világ közötti osztályharc tartozéka, amely ennek a harcnak alapvető jelleget kölcsönöz. Bár az új, szocialista vívmányok tudományosak és haladók, mégis nehezen, a régivel vívott könyörtelen harcban születnek. Az új társadalom minden sikere attól függ, hogy milyen eredményeket érünk el a tudomány, a technika és a korszerű munkaszervezés kihasználásában. A tudomány és technika teljes érvényesítéséhez vezető út azonban egyáltalán nem egyszerű. Saját tapasztalataink is bizonyítják, hogy nem kísérik csupán sikerek és győzelmek ezen az úton részleges hibák, tévedések és csaló dások is előfordulnak. Az útkeresés korszakát éljük, ezért elképzelhetetlen, hogy az új társadalom építésének néhány évtizede alatt olyan kijárt és bevált sztereotípusokat fejlesszünk ki, amilyenekhez a megelőző társadalmaknak több évszázadra volt szükségük. Nem könnyű feladat megtalálni az új társadalmi rendszer építésének legelőnyösebb formáit és módszereit, s a társadalmunkra vonatkozó alapvető gondolatok nagysága sem érvényesülhetett még teljes mértékben, arra vár, hogy majd a jövőben nyílik rá alkalom. Elvitathatatlan, hogy rendkívüli, kivételes korszakban élünk, amikor az embertömegek eszmei harca közepette a termelő emberi munka jellege is megváltozik. Sok minden átalakul, a korszak lényege azonban ugyanaz marad: ez pedig a munkásosztálynak a szövetségeseivel, a szövetke zeti parasztsággal és az értelmiséggel folytatott harca az új társadalomért. A kor bármely jelenségét csak ezen az alapon, a szocialista társadalomért folytatott harc szemszögéből tudjuk helyesen megítélni. Csak így tájékozódhatunk a körülöttünk felmerülő problémák rendkívüli bonyolultsá gában. Csak így tudjuk felfogni, hogy mennyi mindent kell megváltoztatni környezetünkben, milyen hatalmas változásokra kell felkészülni társadalmunk anyagi-technikai alapjában, a termelési folyamatokban, a személyi és a társadalmi fogyasz tásban, számos emberi vonatkozásban, a tp "vp’ő désben, a kultúrában stb. A termékek milyen beláthatatlan gazdagságát kell előállítani, s milyen terjedelmes változásokat kell elérni az emberek gondolkozásában — s mindezt az emberi tudás felhasználásával, amely kiszabadult az individualizmus korlátozó kötelékeiből, s teljesen a társadalom szolgálatába állhatott. H azánkban, Csehszlovákiában is tudatában vagyunk ezeknek a tényeknek, és érvényesíteni akarjuk a tudományos és műszaki haladás vívmányait minden területen. Tisztában vagyunk azzal, hogy a technika fejlesztésében tett minden lépésünkkel a szocialista Csehszlovákia gazdasági és társadalmi helyzetét erősítjük. Minden eredmény, amit termékeink műszaki színvonalában, minőségében elérünk, egyúttal külkereskedelmünk sikerét is jelenti, külkereskedelmi mérlegünket is javítja. Népgazdaságunk jelentős mértékben nyílt gazdaság. A nyersanyagok és anyagok döntő részét importáljuk, amiért kivitellel fizetünk. Ebben a tevékenységben a behozott nyersanyaguk és anyagok maximális hasznosítására kell törekednünk. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyeken, a mindennapi életben maximális mértékben kell érvényesíteni a tudomány, a technika, a technológia és a munkaszervezés legújabb vívmányait. Maximális ésszerűséggel és takarékossággal kell termelni, hogy legkisebb költséggel a lehető legjobb gazda sági eredményeket érjük el Nézzünk szét azonban saját környezetünkben, vizsgáljuk meg, milyen mértékben tartjuk be az ésszerűség elvét, hogyan gazdálkodunk az idővel, milyen eredményeket érünk el igyekezetünkkel. Számos tekintetben sikerekről számolhatunk be, amit az 1973. évi népgazdasági terv teljesítése során a tervezett költségek csökkentésében, s a gazdaságosság növelésében elért eredmények is bizonyítanak. Az elmúlt évben csupán Szlovákiában több mint 1 százalékkal sikerült csökkenteni a termelési költségeket, amivel több mint kétmilliárd koronát takarítottunk meg, és ez nem kis dolog. Elértük azt, hogy az 5. ötéves tervet már minőségi szempontból is teljesítjük, ami az első két évben még nem járt sikerrel. Az 1973-as évvel kapcsolatban azt is megemlíthetjük, hogy annak kezdetén a pártéletben, az évzáró taggyűléseken, az összüzemi és a járási konferenciákon a gazdaságosság kérdésének szenteltük a legnagyobb figyelmet. E törekvés eredményeként a népgazdaság döntő ágazataiban nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatókat is sikerült teljesíteni. Az elmúlt esztendő úgy vonult a szocialista társadalomért vívott harc történelmébe, mint Csehszlovákia háború utáni fejlődésének egyik legsikeresebb éve. Feladatainkat mind az iparban, mind a mezőgazdaságban sikeresen teljesítettük. Az eredmények mögött pártunk és államunk politikai vezetésének, a párt- és a szakszervezeti szervek, a társadalmi szervezetek és a gazdasági vezetők hatalmas politikai-szervező munkája áll. A párt felhívása a termelési folyamatokban felhasznált Importált nyersanyagok magasabb fokú hasznosítására gyümölcsöző visszhangra talált. Társadalmunk elmúlt évi sikerei azonban megis- mételhetők, s bizonyára többszörösen jó eredményeket is elérhetünk. Saját tapasztalataim alapján reálisnak tartom, hogy a tartalékok felhasználásával a leközelebbi három évben évente legalább egy százalékkal csökkenthetjük a termelési költségeket. A környezetünkben felllelhető tartalékok kihasználása szocialista társadalmunk minden tagjának legtermészetesebb közérdekű feladata, hiszen ez vezet a lakosság bevételeinek növeléséhez, anyagi helyzetének javításához, életszínvonalunk további emeléséhez. V izsgáljuk meg azonban közelebbről, hogyan gazdálkodunk például az idővel az egyes munkahelyeken. A munka ugyanis állandóan ésszerűsíthető és korszerűsíthető. Ha elgondolkozunk saját munkánk, munkatársaink munkája, az alkalmazott munkamódszerek felett, bizonyára számos lehetőséget találunk munkakörnyezetünk ésszerűsítésére, korszerűsítésére. Vizsgáljuk meg például a munkanapok lefolyását, a tanácskozások és a gyűlések lezajlását. Rádöbbenünk, hogy mennyi formális és fölösleges dolog van életünkben. Az idő gazdaságos kihasználása a fejlett termelőerők korszakának vastörvénye; ezt nem a kapitalista társadalom találta ki, éppen ellenkezőleg. A szocialista társadalom magasabbrendűségé- nek a kapitalizmussal folytatott versenyben éppen az idő gazdaságos kihasználásában kell megmutatkoznia, tehát jobban kell hasznosítanunk az időt, mint a fejlett kapitalista országokban teszik. A dolgok általános értékelésénél ennek tu datában is vagyunk, de győződjünk meg róla, hogy mit tapasztalunk egyes konkrét esetekben. Mennyi fizetett és nem fizetett időt fecsérelünk el tartalmatlan vitákkal, amelyek semmit sem oldanak meg, semmihez sem járulnak hozzá, senkit sem köteleznek. Tehát csak rajtunk múlik, hogy a munkahelyeken eltöltött idő, a tárgyalások, a gyűlések, a gazdasági és társadalmi szervezetek tanácskozásai valóban eredménnyel járnak-e a feladatok teljesítése szempontjából. A z 1973-as évben a tartalékok felhasználásával jelentős sikereket értünk el a gazdaságosság fokozásában. A legközelebbi években is ezen az úton kell járnunk. A munka alacsony intenzitásában, a nagy rezsiköltségekben és a nagy anyagfelhasználásban rejlő tartalékok valóban jelentősek. A gazdaságosság növelésének azonban további kimeríthetetlen forrása is létezik, éspedig a tudományos és technikai ismeretek fel- használása a termelésben, a magasabb szintű műszaki-gazdasági paraméterekkel rendelkező, növekvő használati értékű termékek gyártása, azok világpiaci igényeknek megfelelő gyors felújítása, az új termelési irányzatok gazdaságosságának állandó növelése a legújabb technológia és munkaszervezés alapján. Társadalmunk gazdasági haladása szempontjából már ma is nagy lehetőségek kínálkoznak a termelési és az irányítási folyamatok színvonalának növelésében. A jövő évek igényes fejlődéséhez szükséges szilárd alapokat e nagy lehetőségek kihasználásával a jelenkor nemzedékének kell megépítenie. (Következik: fi. Kimeríthetetlen tartalékok) 1974 V. 12. mE77M WllMÍM. fRTELMSECUNK SZEREPE 4
