Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-05 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
„Mára virradóra nagyobb számú ejtőernyős alakulatot észleltünk. Liptovská Osada határában ugyancsak ejtőernyővel ledobott fegyvereket és egyéb — felforgató tevékenységhez szükséges — felszerelést találtunk. Az ejtőernyősök után egyelőre eredménytelenül nyomozunk. Feltevésünk szerint kapcsolatban állnak a lakossággal s azok segítik őket...“ Riadó a parancsnokságon Az ejtőernyős-bevetések gyakori ismétlődése miatt a Banská Bystrica-i hadseregparancsnokságon Turanec tábornok, a Tiso-rezsim elkötelezett katonája parancsot adott: „Átfésülni az Alacsony-Tátra hegyvidékét és ártalmatlanná tenni a felforgatókatl“ E parancsnokság vezérkarának egyik tagja J. Golian alezredes volt, akit a kommunista párt akkori vezetői, Husák, Šmidke és Novomeský már korábban megnyertek a készülő Szlovák Nemzeti Felkelés és a szerveződő felkelési hadsereg ügyének. Így azután az Alacsony-Tátra hegyeinek átfésülési tervéről a felkelők kellő időben értesülhettek. Az ügybuzgó gárdisták azzal a meggyőződéssel ténykedtek, miszerint a hegyek alatti falvak egyes lakosai kapcsolatot tartanak a partizánokkal. Medzibrod, HiadeT és Hronov községben a csendőrök néhány embert letartóztattak. Átadták őket a hadsereg hírszerző osztályának és ellenséges tevékenység vádjával indítottak ellenük kivizsgálást. E falvak gárdistái bosszankodtak, hogy e „hazaáruló elemek“ — a partizánok megbízható összekötői — néhány nap múlva sértetlenül szabadon tértek vissza a faluba. Augusztus végéig alig egy hét volt hátra, amikor A. S. Jegorov partizáncsapatának létszáma már közel ezer emberből állt. A felfegyverzett és jól tájékozott partizánok a Jesenskái völgyben csak a parancsra vártak — mikor kell behúzódniok Banská Bystricára. A tábornok nem tér vissza ... A Tiso-kormányban kétségbe vonták a hadseregtől érkező jelentések hitelességét, melyek szerint a hegyekben nincsenek partizánok. Turanec tábornokot ezért kihallgatásra rendelték. Bratislavában nyilván erős „fejmosást“ kapott. És persze dfóbeszédánek első szaval tíangzrrt&A fel a készülékben. Szlovákia németek általi megszállását igyekezett megmagyarázni, s felhívta a hadsereg katonáit, hogy igaz bajtársakként fogadják a németeket, akik segíteni és rendet teremteni jöttek, hogy a szlovák népet megvédjék az ártalmas felforgatóktól.. Golian ekkor parancsot adott Kajlák ezredes és Zverina alezredes letartóztatására. A hudseregparancs- nokság őrségének katonái jól megválogatott, megbízható, a felkelés előkészületeibe beavatott emberek voltak. Mikor Zverina alezredest letartóztatták, néhány lövés dördült el s Zverinát könnyebb sérülés érte. A fasiszta Kanák a lövések után elmenekült az épületből. Később megtalálták és elfogták. Golian szájából elhangzott a jelszó: „Kezdjetek hozzá a kitelepítéshez!“ És ezzel megkezdődött a németek elleni harc, akik Pú- chov felől már vonultak a felkelés vidékének irányába. „Augusztus harmincadikának hajnalán A. S. Jegorov partizánosztagai elfoglalták Banská Bystricát. Az utcákon ismét csehszlovák zászlók lengtek“ — emlékezik a dicső napokra Ján Saktor. Igen — elkezdődött a felkelés. A szlovák nép fegyverrel a kezében kezdte írni történelmének legdicsőbb fejezetét. Figyelmeztető felkiáltójelek A felkelési harcok lefolyását, a nép váratlan lendületét, ezen időszak sikereit, hibáit és tévedéseit a történészek és a katonai szakértők már jól ismerik. Annál kevésbé Ismertek azonban a részletek, s annak a hatvan napnak az epizódjai, mialatt a felkelő katonák és partizánok leszámoltak a fasisztákkal, és azok hazai kiszolgálóival. De adjuk át a szót a felkelésben részt vett Ján Saktor hadnagynak, a szemtanúnak: totť-é valamikor egy szegénysorból származó gyerek? Nem szabad elfelejtenünk az egykori nyomorúságot. De nem szabad elfelejtenünk a fel- šgetett falvakat, a tömegsírokat Kremnička, Nemecká, Tokajik, vagy Lidice temetőiben. Örök időkre figyel" meztető mementóként, a fasizmust vádoló felkiáltójelekként maradnak meg bennünk." így vélekedik, aki hadnagy volt a felkelésben. A hősiesség katedrálisa így nevezzük ma a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművét, mely építészeti s szobrászművészeti szempontból is szép és érdekes. Mindennapi emlékeket kiállító, s egyben az ország leglátogatottabb múzeumát helyezték el benne. A múzeumban kiállított tárgyak s a pergő, audovizuális program képei élethű képeket adnak a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészületeiről és lefolyásáról. Abban a pillanatban, hogy a múzeum látogatóinak kísérője bekapcsolja az említett vetítőrendszert, mennydörgő előadásban Samo Chalúpka „Mor Ho“ című versének sorai hangzanak fel. A Banská Bystrica-i Szabad Felkelési Adóban először Ctibor Kováč szavalta e! ezt a verset. A mai audovizuális kísérőműsor forgatókönyvének szerzője és rendezője egyébként ugyanez az ember, a város szülöttje, aki maga is átélte a felkelés eseményeit, s érzékenyen rögzítette magába annak légkörét. A műsor néhány tételét Paľo Bielik — a Szabadságért című — filmjéből kölcsönözték. Drámaian megrázó, autentikus tanúságtételnek számítanak a háborús operatőrök és tudósítók felvételei is. A tizenhat vetítővászonhoz mintegy 3600 méter filmet készítettek. A múzeumlátogató szeme előtt negyvennégy diasíkon 3366 felNapjában sokan keresik fel Banská Bystricán at SZNF t's^tg'etére épült emlékművet. oz galmas, rendkívüli nyár volt. Még az akkori külügyminiszter, Catloš tábornok is verejtékezett — nem különben kollégája, a fanatikus fasiszta belügyminiszter, Šaňo Mach. Mindketten az utolsó percig bíztak benne, hogy Hitler megnyeri a háborút. Igaz, Catloš végül észbe kapott, de már későn volt. Tiso, az elhízott reverendás államelnök s a „plébánoskormány“ többi hatalmassága bizakodva várta a Führer által olyan sokat ígérgetett csodafegyvert, melynek a háború kimenetelében a nagy fordulatot kellett volna hoznia. A csodafegyver helyett azonban csak nyugtalanító hírek érkeztek. A ružomberoki rendőrparancsnok 1944. július 26-án az alábbi jelentést tette: erélyes utasításokat arra vonatkozóan, hogyan teremtsen mielőbb rendet Közép-Szlovákiában. Utána repülőgépbe ült s visszautazott Banská Bystricára. De célba már nem ért... A Tri duby-i repülőtéren, ahogy kiszállt a gépből, J. Hanus alhadnagy, a hadseregparancsnokság egyetlen kommunista tagja azonnal letartóztatta s autóval Jegorov partl- zánparancsnok törzskarához szállította. A hadseregparancsnokság tisztjei között nagy volt a zűrzavar. A neves ellenállónak — ma a kerületi nem zeti bizottság dolgozójának — Ján Saktornak a visszaemlékezése is ezt igazolja: „Miután Turanec tábornok hosszú ideig nem érkezett meg, a fasiszta beállítottságú Kanák ezredes telefonon felhívta Bratislavát. Azt a választ kapta, hogy a tábornok úr már „Nagy volt a nép lelkesedése. A mozgósítási felhívás közzétételekor a fiatal férfiak tízezrei azonnal fegyelmezetten sorakoztak fel a kaszárnyák udvarain. A tartalékosok pedig tisztában voltak azzal, hogy a megújuló csehszlovák hadseregbe vonulnak be, s hogy az új köztársaságért kell harcolniok. Ezt a lendületet s a spontán harcba vonulást a bratislavai kléro-fasiszta propaganda nem győzhette le. A nép hitt a Moszkvából sugárzott Szabad Felkelési Adóállomás híreiben. Hitt a közeledő szovjet hadseregben és sikereinek hallatán örömét sem titkolta.“ Az elit német hadosztályoknak hatvan napra volt szükségük ahhoz, hogy acéllal, vérrel, tűzzel — részben — elfojtsák a felkelést. Attól a perctől kezdődően, hogy a „plébánosköztársaság“ vezére a bystricai templomban misét mondott — a szlovák hazafiak nehéz percekkel álltak szemben. A hegyek s az áldozatkész emberek sok helyen menedéket biztosítottak a partizánoknak. A gyötrelem, a sanyarúság napjai következtek. Ján Saktor is átélte ezeket a napokat. Megérte, nem sajnálja a fáradozást, az áldozatokat? „Egyáltalán nem. Beismerem: a szocializmus előnyeiről akkor még nem sokat tudtam. Tizenketten voltunk testvérek. Apám a közeli Seni- cán munkásként dolgozott. Gyermekkoromban nem egy alkalommal mezítláb gyalogoltam Banská Bystricára s csak a városba érve a hídfőnél vettem fel a cipőmet. Hát tanulhavétel pereg le, melyet az összeállítók mintegy tizenegyezer felvételből válogattak ki. Tibor Andrašovan zeneszerző remekül ideillő, finom és temperamentumos tételekben váltakozó muzsikája erős emóciókat vált ki az emberben. E múzeum azonban nem csupán a felkelés mozgalmas krónikáját idézi fel. Olyan dokumentumokat is felsorakoztat, melyek a szlovák nép régi nyomorúságos sorsát, a munkásosztály harcának eseményeit idézik. A harcét, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a munkáért, a kenyérért, a szabadságért, s a szebb holnapért vívtak. A vetítővá- szonon a szégyenletes müncheni egyezmény aláíróinak — Hitler, Mussolini, Daladier, Chamberlain — kézjegyei ugyanúgy megjelennek, mint az 1939 májusában Prága utcáin menetelő német fasiszta egységekről készült képsorok. A látogató akaratlanul is meghatódik a cseh öregasz- szonyról készült fénykép láttán, aki valahol a határvidéken könnyezve kesereg a köztársaság szétesése felett. S a gyűlölettől ennyi idő után is ökölbe szorul a néző keze, ha a hitleri birodalom „felsőbbrendűségének“ jegyében tomboló szadizmus dokumentumait látja. A történelemoktatás szaktanterme A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumában hétfő kivételével mindennap sok a látogató. Egykori harcosok, Ján Saktor, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik részvevője. Harminc évvel e zelőtt hadnagyi rangban szolgált. ré gen visszaindult. Pontosan emlékszem erre a napra: augusztus hu- szonkilencedike volt. Kanák, aki készültséget rendelt el, este izgatottan tért vissza az épületbe, s az őrség egyik katonájának azt parancsolta, menjen a járdán közeledő férfi elé és közölje vele, hogy az ezredes úr várja. Az a járdán közeledő férfi nem volt más, mint Krát- ký őrnagy, dr. Beneš londoni kormányának titkos politikai megbízottja. (Kanák az első köztársaság alatt együtt szolgált Krátkývel.J Krátký abban a hiszemben lépett az épületbe, hogy a megbeszélésnek megfelelően Golianhoz vezetik. Kanák azonban azonnal lecsukatta. Abban a pillanatban Catloš hadügyminiszter rá1974. V. 5. 6j A felkelés idején Kijevből jött és a Tri duby-i röptéren szállt le a képen látható szovjet repülőgép. Felhacsü’- hetotlen ér ákű seg'iségat hozol:.
