Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-05 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 V. 5. falvak, városok lakosai, üzemek, iskolák szervezett kirándulócsoportjai jönnek ide az ország minden tájáról — még a legtávolabbi településekről is, — és nem mindennapi érdeklődéssel szemlélik a dicső felkelési napok krónikáját. A látogatók egyik csoportjával, a zseljzi magyar gimnázium diákjaival épp távozásukkor beszélgettünk. Elismerően nyilatkoztak a vonzóan megrendezett kiállításról. Tanárnőjük, Jakab Rózsa, így beszélt: „Kicsit irigyelhetjük is az itteni iskolákban dolgozó kollégáinkat, hiszen a szó szoros értelmében egy történelmi szaktanteremnek is nevezhető létesítmény van a városukban. Mi így látjuk, mert meggyőződésünk, ha a diákok egy órán át nézelődnek ebben a múzeumban, az felér néhány polgári neveléstan-órával vagy olyan tárgyú történelemórával, melyen a munkásmozgalom történetével, nemzeteink ellenállási harcának eseményeivel igyekszünk megismertetni a tanulókat. A jövőben is szívesen jövünk el ide:“ E. Kolesár, a hnúšťal alapiskola tanítója így nyilatkozott: „Meggyőződésünk, hogy egy remekbeszabott honismereti, történelmi, munkásmozgalmi tanteremben jártunk. A hősiesség és a szocialista hazafiság igazi iskolája ez a múzeum. S. Markusová alezredes a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest katonája Prágából jött megtekinteni a múzeumot: „Kevés hiányzik, hogy el ne sírjam magamat. A filmen ugyanis harcostársunkat, Óta Ja- roš elvtársat láthattam — még az élő Otát, az optimistát, akit ismerhettünk. A további képeken pedig az új Szlovákiát, fejlődő városokat, üzemeket, boldog embereket. És ugyanezt láthatom a valóságban itt Banská Bystricán, s szerte az egész országban is. Egykori küzdelmeink és drága áldozataink nem voltak hiábavalók. Kár, hogy O. Jaroš, Lom főhadnagy, tek s diákok egyaránt szívesen fordulnak meg itt. Aki bizonyítékot kíván, elégedjen meg az alábbi mondattal: Tavaly összesen 362 00Ü látogató fordult meg az épületben. Teljesítjük a felszabadulásszabta küldetést Tudvalevő, hogy Közép-Szlovákia hajdan a szegény emberek hazája volt, akik a szebb, a jobb, az igazságosabb életről álmodoztak. Főleg a Felső-Garam vidékének nyomora volt leírhatatlan, ahol az 1929—33-as esztendőkben összesen 7214 végrehajtást jegyeztek fel. A gazdagok, az uzsorások, a hitelezők s a könyörtelen bankárok, a szegény föld még szegényebb megmunkálóinak egykor az utolsó tehenét is elárverezték, s a tetőt is elvették a feje felől. Az egykori közjegyző feljegyzései szerint csupán Polomka község lakosai több mint négymillió koronával tartoztak a Tatra Banknak. S ma? E község 1300 takarékoskodó lakosának bankbetéte meghaladja a tizenkét millió koronát. S ilyen hatalmas változások tanúi lehetünk minden faluban. Vagy nézzük meg közelebbről a felkelés egykori központját — Banská Bystricátl Abban az időben, amikor A. S. Jegorov partizánosztagai elfoglalták a várost — a lakosok száma tizenkétezer volt. Számuk ma meghaladja az ötvenezret. A város hajdani néhány „gyáracskájában“ — fűrésztelep, szeszfőzde, posztógyár — alig ötszáz ember dolgozott. Ma? Csupán az utóbbi tíz esztendő alatt több, mint húszezerrel szaporodott a járásban a munkalehetőségek száma. Csupán a Banská Bystrica-i Fončorda lakótelepen több mint négyezer modern lakást építettek. Óriási, szinte hihetetlen változások következtek be az iskolaügy, az oktatás területén is. Míg 1952-ben az alapítását követő esztendőkben a Vít Nejedlý és a hősök ezrei már nem élnek — azok, akikkel egykor Buzuluktól Prágáig együtt harcoltunk.“ „Sosem felejtjük el ellenállási harcaink hőseit“ — írta az emlékkönyvbe a vsetíni „Nové Valašsko“ című járási lap levelezőinek harminctagú csoportja. Az ország nyugati csücskéből jöttek a prostrekovi szövőgyár alkalmazottai, akik ezt írták: „A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumában tett látogatásunk a csehek és a szlovákok baráti kapcsolatainak megszilárdításához járult hozzá, mert élményünk a szlovák nép legdicsőbb korszakához hozott bennünket közelebb.“ Az elismerő sorokat még hosszan Idézhetnénk. Természetesen köztük találhatók a moszkvai, a budapesti, a párizsi, a berlini, sőt az ausztráliai és a kaliforniai látogatók bejegyzései is. Egy olvashatatlan aláírású látogató azt tanácsolja, hogy a város egyetlen látogatójának sem szabad elkerülnie ezt a múzeumot. Ogy tűnik, ez a tanács talán felesleges, hiszen felnőtZvoleni Erdészeti Főiskolát 86 hallgató végezte el — a kerület mai négy főiskolájából 996 diplomás lépett az életbe. A felszabadulás óta Közép-Szlová- kiában több, mint száz üzemet építettek. Míg 1949-ben e vidék iparában nem egész kilencvenezer ember dolgozott — számuk ma meghaladja a kétszáznegyvenezret. A statisztikák rendszerint untatóak, érdektelenek. Igen ám, csakhogy épp ezek a számok bizonyítják a legkézenfekvőbben, hogy a CSKP vezetésével, Itt, a Felkelés vidékén is lényegesen megváltozott az emberek élete. A bankok, takarékpénztárak, gyárak, szövetkezetek, iskolák, lakótelepek, szállodák, új és szépülő falvak és az egyre gyarapodó művelt emberek életéről szóló adatok bizonyítják a leghitelesebben, hogy azok az eszmék, melyekért a becsületes emberek ezrei harcoltak és áldozták fel az életüket, valósággá váltak és teljesülnek. Aki Közép-Szlovákiában körülnéz, a saját szemével láthatja ezt a valóságot. BARTŰK JÁNOS „Tiszta számlával“ ünnepelnek A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának értékelése szerint a választási program sikeres teljesítése terén a Košicei Északi Körzeti Nemzeti Bizottságé az elsőség. Zoltán Rášky elv társat, a Košicei Északi Körzet Nemzeti Bizottság elnökét az elért eredmények ről kérdeztük. Elsőként említeném, hogy két körzetben befejeztük a vízvezetékhálózat építését. Megoldottunk néhány alapvető közlekedési problémát, a külső körzetekben nyolc autóbusz- megállót építettünk fel. Oj gyalogjárót építettünk a Kostolanská és a Študentská utcában. Gyalogjáró építéséhez kezdtünk a Sp. Stará utcában és felújítottuk azt a Sládkovič utcában is. Portalanított utat építettünk a „Ryba“ halászcsárda felé s a Her- nád folyó partján; a gyalogjárók részére aszfaltozott utat építettünk. Ezenkívül öt további utcában porta- lanltottuk az utakat. A közvilágítást egész körzetünkben korszerűsítettük és három fontos útkereszteződésnél jelzőberendezéseket helyeztünk el. Sportkedvelő ifjúságunk számára műjégpályát építettünk a Lokomotíva sportstadion közelében, a Bankón minigolfpályát, a gazdasági középiskola mellett atlétikai, az elektrotechnikai ipari középiskola mellett kézi- labdapályát, a „Mier“ lakónegyeden röplabdapályát létesítettünk és újabb sportpályák építését kezdtük el... — Hogyan értékeli a lakosság részvételét a társadalmi munkában s általában a választási program teljesítésében? — Elért sikereink elsősorban a jól szervezett munkaversenynek és a kötelezettségvállalási mozgalomnak, a lakosság jelentős társadalmi munkájának tulajdonítható. Körzetünk lakossága az SZNF és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának a tiszteletére 26,5 millió korona értékű felajánlás teljesítését vállalta az 1973— 74-es évekre. Tavaly már 22,5 millió korona értékű vállalást teljesítettünk. Társadalmi munkában 1,4 millió órát dolgoztak le lakosaink. Tavaly a lakosok hathatós segítségével tizenhat fontos „akciót“ sikerült befejeznünk. — A körzet lakosságának a lelkesedése ebben az évben sem csökken? — Nem. És éppen ennek a lelkesedésnek az alapján módosítottuk az említett jelentős jubileumok tiszteletére tett vállalásainkat, illetve értéküket további tízmillió koronával növeltük. Bízunk benne, hogy a közel kilencmillió korona értékű 18 akciót az idén sikeresen befejezzük. A lakossággal együtt végzett közös munkánk elismerése arra kötelez bennünket, hogy maradéktalanul teljesítsük körzetünk választási programjának feladatait s „tiszta számlával“ ünnepelhessük hazánk jelentős jubileumait. (kulik) Mészárosék, Anni és Frigyes szinte gyermekfejjel házasodtak össze. Így hát kettőjükön kívül senki sem fűzött nagy eredményeket ehhez a házassághoz. A szülők, közeli és távoli rokonok, ismerősök mind igyekeztek a két „türelmetlen“ fiatal „lelkére beszélni“. „Ráértek még, minek ezt elsietni“, „előbb szedjétek össze magatokat“, mondogatták nekik. Érthetően nyugtalankodtak a szülők, hiszen gyerekeik nemrégen érettségiztek. Mint minden húszéves, ők is szilárdan hitték, hogy a házassághoz elég a szerelem. Azt gondolták a többit majd megszerzik közösen. Amíg iskolába jártak, mindennap együtt voltak. Most mikor függetlenek — zsebükben a košicei gépipari szakközépiskolán szerzett érettségi bizonyítvánnyal — el sem tudták képzelni, hogy ritkábban lássák egymást. Mindketten a salai (Vágsellye) Duslóban helyezkedtek el. Dolgoztak, lakásuk nem volt. Hol a szüleiknél, hol a rokonoknál laktak, majd Frigyes bevonult katonának. Még katonáskodott, amikor megszületett a kislányuk. Most háromszobás szépen berendezett párkányi otthonukban beszélgetünk. Ezt a lakást Frigyes leszerelése után kapták. Ogy történt, hogy miután üzembe helyezték a štúrovói Cellulóz és Papírgyárat, szakképzett munkaerőket kerestek. Mivel lakást is ígértek, elhatározták, hogy ide jönnek. Először a férfi jött át. Az energetikai üzemrészlegen kapott munkát. Műszerészként kezdte. Most mester. Felelősségteljes munkát végez társaival. Ha például a műszerek nem pontosak a kazánok nyomása robbanáshoz vezethet. Férjét rövidesen Anni is követte. Ö technikus. Ismét együtt él a család, saját lakásukban tervezgethették a jövőt. Lassan berendezkedtek. Közben fiuk született. A két gyerek, minden egyes megvásárolt bútordarab, a munkahelyen levő közös problémák mind-mind tovább mélyítették kapcsolatukat. Szüleik szántén örültek, hogy túljutottak a kezdeti nehézségeken és boldogok. Hiszen ezt ők is szívből kívánták gyermekeiknek. — No, most már mindenetek megvan — mondogatták a rokonok, miután megnézték a lakást és két szép gyermeküket. Őket viszont nem elégítette ki a polgári kényelem, nem akartak azokhoz hasonlítani, akik csak lakást, bútort, gyermekeket, esetleg autót akarnak, egyébre nem vágynak. Egészséges becsvágy fűtötte ököl, amikor elhatározták, hogy tovább tanulnak. Most már viszont nemcsak szorgalom és értelem kellett a továbbtanuláshoz, mint amikor még gépipariba jártak, hanem egymás megértése, segítsége is, hiszen dolgoztak és gyermekeket neveltek. Úgy határoztak, hogy először a férj tanul. Beiratkozott a bratislavai Energetikai Szaktanintézetbe. Három évig, amíg iskolába járt, Anninak csak keveset segített a háztartásban és a gyermeknevelésben. A feleség ugyanakkor a „villámhárító“ szerepét is betöltötte. Amikor Frigyes a „nappali“ szoba szőnyegén szétteregette műszaki rajzait, tapintatosan elvonult a gyerekekkel a másik szobába. Miután a férj befejezte tanulmányait a feleség iratkozott be ugyanebbe az iskolába. Most jár elsőbe, otthon pedig Frigyes teljesít „szolgálatot“. — Nagytakarítást akkor végzünk, amikor Anni iskolában van — mondja. — Ha itthon lenne, nem tudná megállni, hogy ne segítsen. Hát ezt ki csinálta? — kérdezem, amikor megpillantok egy hurkapálcikából készült házikót. — Frigyes — válaszolja Anni. Azt mondja, ilyet építünk majd arra a telekre, amelyet nemrég vettünk. Most zöldséget és gyümölcsöt termesztünk rajta. Tíz esztendeje házasok. S tíz év hosz- saú idő egy család életében. Sok minden adódhat; parányi törések, tátongó szakadékká válhatnak, elmúlhat a szerelem. Vagy éppen ellenkezőleg; időálló, meghitt szeretetté mélyülhet a kezdeti lángolás. Mészárosék kiállták a próbát. Igaz, gondjaik leküzdésében a társadalom is segített. Amikor lakást kaptak, és kölcsönt vehettek fel a berendezés megvásárlásához. A családi pótlék felemelése is segítséget jelentett. Az együtt eltöltött évtized alatt megtanulták; csupán egymást segítve élhetnek boldogan. KOVÁCS ELVIRA Készül az új sportpálya A Felkelési Emlékmű térségében álló tankokat nagy érdeklő déssel vizsgálják a fiúk. Mindannyian örülünk annak, hogy ma már ezek az egykori páncélszörnyetegek mozdulatlanok ... (T. Babjak és a szerző felvételei)
