Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-01 / 102. szám, szerda
Megérdemelték a jutalmat Akik az Ötödik ötéves Terv Vörös zászla ját kapták GARAI GÁBOR: Őértük szólok én... őértük szólok én, kik dolgaink nehezét végzik e földön: répát egyelnek mély fekete sárbon, barmok alól hordják saroglyán a trágyát, maltert cipelnek gémberedett kezekkel s betongerendákkal dúcolják föl a mennyet; őértük szólok én, akik a kibernetikus gépek alól egy fészek-alja friss képletet bölcs eszmék árnyába terelnek; őértük szólok én, kik porló szenet lapátolnak a távfűtés kazánjaiba, kik az úszó-darukat vezérlik kemény figyelemmel, akiken csak a tett segít, nem a jámbor ima; őértük szólok én, akikkel egyforma-félszegen járok e földön itt, mióta megszülettem, kik nehéz kezüket itt melengetik meg parázsló eszméletemben; okik álmukban földadognak a barom meg a gép lélegzet-ütemére, kik naponta meghalnak s az örök örömöt hagyják fiaikra, kínlódva, remélve; öértük szólok én, kik értem szólnak, ámbár öntudatlan nyers kétségükben, bánatukban, kik életükkel kockáznak a hűvös halálos azúrban egy köldök-zsinóron kilógva a meztelen űrbe, mint végtelen ingák - szívtől-szívig röpülve; őértük szólok én, őértük, kik az egyetlen cselekvést és az egyetlen jó-szót tudják bajunkra, akikben együtt lélegzik szülőnk és gyermekünk, az állandó meg az új, az elhervadt s a folyton fölvirágzó, a földre tiport és ismét égbe szálló, a fogyhatatlan örömöt sugárzó vigasztalás: a munka. Zengett a tér... A LEGSZEBB MÁJUS ELSEJE Amikor reggelenként friss, ropogós kiflit, vagy egyéb sütőipari terméket vásárolunk az üzletben, rendszerint nem gondolunk azokra, akik a terméket készítették. Esetleg csak akkor ejtünk néhány szót a sütőiparról — vagy csak magunkban zsörtölődünk —, ha nem olyan a péksütemény, a kenyér, mint amilyet várunk. Košicén azokhoz látogattunk, akik Kelet-Szlovákiában a sütőipari termékeknek közel 98 százalékát — naponta 318 kg kenyeret és 644 000 péksüteményt — szállítanak az üzletekbe. A csaknem 2500 embert foglalkoztató Kelet-szlovákiai Sütő- és Cukrászipari Vállalatban Jozef Mráz termelési-kereskedelmi, Miloslav Polónl gazdasági, Vojtech Slama műszaki igazgatóval és Imrich KovalČík mérnökkel, a szervezési osztály vezetőjével, az üzemi párt- szervezet elnökével, valamint Milan Hladký elvtárssal, a vállalat szakmunkásképző iskolájának vezetőjével beszélgettünk vállalatuk s az emberek életéről, munka9ikereiről, a távlatokról. A košicei üzemen kívül — Ahonnan óránként 3000 kg kenyér kerül ki az üzletekbe — még további 6 üzemet, 144 termelési központot ölel fel ez a vállalat. Ezek: Svit, Spišská Nová Ves, Prešov, Humenné, Michalovce és Királyhelmec. Az utóbbi a székhelye az említett hat üzemnek. Tehát az egész kerületet „átszeli“ a sütőipari hálózat, ami azonban nem jelenti azt, hogy a meglevő üzemek kapacitása kielégíti a szükségleteket. Ezért tervszerű korszerűsítés folyik az egyes üzemekben, sőt új üzemek építése is folyamatban van Košicén, rövidesen elkezdődik Rozsnyón, Trebišovon és Stará Ľubovňán. A vállalathoz tartozó üzemek dolgozóinak több mint 11 százaléka kommunista, akiknek példamutató tevékenysége azzal is mérhető, hogy csaknem minden dolgozó részt vesz a jól szervezett, rendszeresen értékelt szocialista munkaver- senyben. Eddig 66 kollektíva kapcsolódott be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenybe, s 15 munka- közösség már tulajdonosa a címnek. Az elmúlt esztendőben félmillió korona értékű felajánlást tettek. Ezt jóval túlteljesítve 9 millió korona értéket hoztak létre a vállalat dolgozói. Az árutermelés tervét 102,8 százalékra teljesítette a vállalat, a 3 millió koronát meghaladó tervezett nyereséget 60 000 koronával túlszárnyalták. Megfelelően alakult a munkatermelékenység és a béralap növekedésének az aránya. Talán az a legnagyobb eredmény, hogy a tervezettnél jobb a termékek minősége. Amint megtudtuk, a jövőben is elsősorban a termékek minőségének növeléséra irányítják a fő figyelmet. A választék további bővítése nem tartozik az alapvető feladatok közé, mert 105 fajta terméket, ebből 57 fajta péksüteményt, továbbá 131 különböző cukrász- süteményt, 5 fajta fagylaltot gyártanak. A péksütemények készítésénél áttértek a fehérebb liszt használatára, ezáltal javult a termékek minősége. Már két éve megszabott terv szerint végzik a termékminőség javítását. Az idén, mint minden esztendő májusában, vállalati értekezleten értékelik a termékek minőségét. Hasonló értékelésre került sor az üzemek szintjén is. Bevált gyakorlat, hogy minden termékfajtát külön értékelnek az üzemben. Az üzemen belüli minőségi ellenőrzés általában szigorúbb, mint az állami minőségi ellenőrzés. Ennek köszönhető, hogy a fogyasztók körében is nagyobb az elégedettség, mint néhány évvel ezelőtt. Nem a véletlen szülte ezeket az eredményeket. A Kelet-szlovákiai Sütő- és Cukrászipari Vállalat valóban konszolidált gazdasági egység, ahol eredményesen megvalósítják az ötéves terv irányelveit. Fejlesztési tervet dolgoztak ki 1980-ig, illetve 1990-ig. Tehát céltudatos, előre megfontolt s következetesen ellenőrzött munka folyik a vállalatban. A pártszervezete^ és a szakszervezeti üzemi tanácsok sem meddő ülésezéssel töltik idejüket, hanem hatáskörükben a legapróbb részletekig elemzik a helyzetet és megteszik^ a szükséges intézkedéseket. Otthonra talált a vállalatban a szocialista racionalizálás gondolata Is. Az 56 akció megvalósítása közel félmillió korona megtakarítást eredményezett. A tervezett 100 000 korona helyett 250 000 koronával járultak hozzá a szakszervezeti milliárdhoz. Náluk május és október az újítók hónapja, de az újítóknak egész évben segítséget nyújtanak. Pavol Varga technikus, az egyik legjobb újító, elnyerte „A szocialista munka úttörője“ címet. A gazdaságosság javítása terén Is konkrét eredményeket sorakoztathatnak fel. A vállalat vezetőinek és dolgozóinak céltudatos tevékenységét példázza, hogy saját forrásból biztosítják az üzemek vízellátását, s a több mint 300 gépjármű, valamint a kemencék javítását saját maguk végzik. Az 1974-es esztendő igényes feladatok elé állította a vállalat dolgozóit. Az előző évekhez viszonyítva a bruttó termelés értékét több mint 3 millió, az árutermelés értékét 5 millió koronával kell növelniük. Üjnbb racionalizálási intézkedésekkel 52 munkaerőt takarítanak meg. Az emberről és a fiatal utánpótlásról való gondoskodásra nagy gondot fordítanak. Tavaly sikerült 19-cel csökkenteniük a balesetek számát. Az üzemek közt jutalmazott verseny folyik a baleset nélküli üzemeltetésért. Egyébként komplex szociális programja van a vállalatnak, amely a dolgozókról való sokrétű gondoskodásra, mun ka- védelemre stb. irányul. Az elmúlt év folyamán több mint 9 millió koronát használtak fel a munkahelyek tisztántartására, a környezet javítására, az egészségvédelemre. A bolgár tengerparton 60 férőhelyes, Tátralom- nicon 31, a Csorba-tónál 9, a „Vihorlat“ víztárolónál 12 férőhelyes üdülő áll a dolgozók rendelkezésére. Bardejovon az üzemi lakásokban 14 embert tudnak elszállásolni, akik a világhírű fürdőben részesülnek gyógykezelésben, ugyanúgy, mint a bentlakó vendégek. Eddig 84 vállalati lakást építettek, további 14 vár átadásra. Megtekintettük azt az ifjúsági klubot, amit 1972-ben fiatalok és idősebbek — a pártszervezet kezdeményezésére — közösen kiépítettek egy alig használható pincében. A klub Impozáns, ízlésesen berendezett, hetenként többször is összejönnek itt a fiatalok. A szakmunkásképző iskolában jelenleg 276 fiatal tanulja a sütőipari szakmát. Tegyük hozzá rögtön, hogy 1973. szeptember 1-e óta nem akármilyen körülmények közt. Ugyanis ebben a szakmában országos viszonylatban egyedülálló ennek a vállalatnak a szakmunkás- képző Iskolája. Már nem három-, hanem ötéves ez az iskola, és végzős növendékei középiskolai érettségivel kerülnek a termelésbe. Ezt a helyes intézkedést a technikai fejlődés tette szükségessé. A pékszakma ma már annyira vonzó ebben az országrészben, hogy válogathatnak a sok fiatal jelentkező között. Ez a vállalat, amelyben jó minőségű terméket készítenek, és jó szakembereket nevelnek, valóban kiérdemelte az Ötödik ötéves Terv Vándorzászlaját az 1973-ban elért eredményekért. K. G. Ilyenkor sokan gondolnak az első köztársaság idején lezajlott harcias, forradalmi május elsejei ünnepségekre. Komáromban ezekre az ünnepségekre mar hetekkel előre készülődtek. Mindenki megkapta a maga feladatát, amit teljesített is. Kijelölték a zászlóvivőket, a munkásmozgalom nagyjainak a képeit és a követeléseket tartalmazó transzparensek vivőit. Amikor aztán elérkezett a nagy nap, alaposan felkészülve és felszerelve indult el a menet a Királypüspök utcai munkás- otthontól, végig a városon. Az elinduláskor még nem is voltak olyan sokan, de ahogy a városon haladt a tüntető menet, sorai szaporodtak. Munkásokkal, kis- és középparasztokkal, kisiparosokkal, kishivatalno- kokkal, mert a pártnak igen nagy volt a tekintélye. Nem is csoda, hiszen minden kisember jogaiért harcolt mind a parlamentben, mind a sajtóban. Éppen ezért, ha a párt megmozdult, hittek is neki és támogatták összes igyekezetét, így volt ez a május elsejei ünnepségeken is. Mire a menet a hajdani Kossuth térre érkezett, óriási tömeggé nőtt. Itt az emelvényen Mező István szenátor, Major István, vagy Steiner Gábor képviselő mondott ünnepi beszédet. A párt szónokai rámutattak, hogy a spanyol népet támogatni kell a fasizmus elleni harcában, mert ha az előretörő fasizmust nem állítjuk meg Madridnál, akkor az megerősödve később Prágát, Budapestet is veszélyezteti. Ekkor adta ki a párt egységfront alakítását szorgalmazó felhívását, mellyel egyidejűleg népdal is született: „Egységfrontba proletárok, itt az idő, ne várjatok!“ A májusi felvonulás alkalmával ez a dal is szárnyalt. Akkor azonban sokan még nem hittek ebben az intelemben, főleg a polgári rétegekben. Ám a történelem a kommunista párt vezetőit igazolta, mert mint ismeretes, a fasizmus, kihasználva a népek hitetlenségét, lerohanta egész Európát, rengeteg kárt és fájdalmat okozva az emberiségnek mindenütt, ahol csizmái tapostak. A május elsejei ünnepségek politikai része a délelőtti órákban zajlott le. Délután népmulatságokra került sor a régi sportpályán, a Ráckertbcn, vagy az akkor még igazán szigetnek számító Apályi szigeten, ahova akkor csak komppal vagy csónakokkal lehetett bejutni. így hát a kellő romantika is megvolt. Sportbemutatókra, szavalókórusokra és énekkari fellépésekre került itt sor, amelyeket a késő esti órákig is eltartó népünnepély követett. 1938 után a Horthy-rendszer a május elsejei ünnepségeket szigorúan megtiltotta. Ebben az időben a pártsejtek egyes házaknál emlékeztek meg a május elsejéről; vagy kint a határban, kirándulásokon, ahol megbízható emberek tartották távol a hívatlanokat. Az Ilyen illegális május elsejei ünnepségeken került sor a komárnói temetőben fekvő forradalmi harcosok sírjának megkoszorúzására is. Akárhogyan is vigyáztak a kakastollas csendőrök, a komárnói munkások minden május elsején elhelyezték a vörös szalagos koszorúikat az 1919-ben elesett vörös- katonák sírjaira. A legszebb május elseje mégis 1945-ben volt, amikor a dolgozók nagy ünnepét Ismét szabadon lehetett megünnepelni. Nem is kellett akkor az embereket összehívni, jöttek maguktól is! Magából a városból, a falvakról és a tanyákról. Jöttek öregek és fiatalok, férfiak és nők egyaránt. A vén Kossuth tér nem is bírta már ezt a nagy tömeget befogadni, tele voltak a környékbeli utcák is. Ekkora tömeget nem látott soha ez a tér, amelyet azóta neveztek el Május 1 térnek. Az összesereglett hatalmas tömegnek a szónokok akkor még beszéltek oroszul, magyarul, csehül, szlovákul és ukránul. Volt ennek az ünnepségnek egf igen kedves megnyilvánulása is. Ugyanis a tér szélén, ahol már gyülekeztek az első ünneplő csoportok, szovjet katonai alakulatok vonultak el; s látva, hogy a téren vörös zászlók alatt hatalmas tömeg gyülekezik, nagy éljenzésben törtek ki. Hosszú ideig zengett a téren a PrívjetI és a Hurrá! kiáltás. Utána rengeteg torokból és sokféle nyelven felharsant az In- ternacionálé. Ekkor éreztük át igazán, milyen nagy erőt jelent, ha a dolgozó nép nemzetiségre való tekintet nélkül összefog. HOLCZER LÁSZLÓ Jozeí Pisanőin (balról a második) újítócsoportja. Ezek a fiatalok Szlovákiában a termékek minőségéért folyó versenyben a második helyet szerezték meg.