Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-28 / 124. szám, kedd

Juraj BUŠA elvtárs felszólalása (Folytatás a 3. oldalról) technológiai folyamatok bevezetéséhez. Tovább! példákat sorolhatnánk fel a Nové Mesto nad Váhom-i Gépesített és Automatizálási Kutatóintézetből és más­honnan. A központi bizottság beszámolója megállapította, hogy a tudományos-ku­tatási alapban 150 000-en dolgoznak és ebből Szlovákia tudományos-kutatási alapja több mint 24 százalék. Ez nagy kapacitás, amelyre az állam jelentős eszközöket fordít. Ezt a nagy kapaci­tást helyes módon kell irányítani, kon­centrálni a döntő fontosságú felada­tokra és optimálisan kihasználni gazda­ságunk hatékonyságának és további fej­lődésének érdekében Ha következetesen akarjuk valóra váltani központi bizottságunk határo­zatait, akkor állandóan szem előtt kell tartani, hogy a tudomány és a technika fejlődése jelentős politikai feladat. A politika és az Ideológia egyrészt úgy kapcsolódik ebbe a területbe, mint e je­lentős feladat marxista—leninista szel­lemben történő megértésére kifejtett pozitív törekvés, másrészt viszont a tu­dományos-műszaki forradalomnak a mai világban betöltött szerepére és fel­adataira vonatkozó nem tudományos, antikommunista és revizionista elméle­tek és elképzelések elleni harc kere­tében. A tudományos-műszaki haladás szo­cialista fejlesztésének lényege társadal­munk egyes osztályai és szociális ré­tegei társadalmi aktivitásának fejlesz­tése azzal a tudattal, hogy a sikerek­ről döntő legfontosabb tényezők az em­berek. A tudományos-műszaki haladás fejlesztése nem lehet csak a szakem­berek szűk körének ügye, hanem csak­is a munkásosztály és az összes dol­gozó harcának és munkájának közös eredménye. A munkásosztály a tudomá­nyos-műszaki forradalom szakaszában is a döntő tényező, mivel ő az anyagi értékek közvetlen előállítója, s a mun­kásosztálynak természetes érdeke a tu­domány és a technika gyakorlati meg­valósítása. A tudományos-műszaki hala­dás, mint a termelőerők fejlesztésének fő tényezője, fokozta a munkások mun­kájának hatékonyságát, kibővíti a mun­kásosztály szociális felszabadulását, amelyet a szocialista forradalom ho­zott meg. A munkások és a szövetkezeti parasztok megértésétől, hozzáállásától és támogatásától függ a tudomány és technika gyakorlati megvalósítása. Időszerű feladat tehát a munkásosz­tálynak és az összes dolgozónak előké­szítése azon tudományos-műszaki vál­tozásoknak a megoldására, amelyek a szocialista társadalom építése folyamán mennek végbe. A munkásosztálynak objektív érdeke a tudomány és a tech­nika fejlesztése, de ez nem jelenti azt, hogy minden dolgozó szubjektíve meg­érti és a gyakorlatban megvalósítja ezt a feladatot. A pártnak és a kommunistáknak fel­adata, hogy objektív érdekeik és törté­nelmi szerepük szintjére ameljék a dol­gozók öntudatát és aktivitását. Ezért fejleszteni kell a dolgozók kezdemé­nyezésének valamennyi progresszív formáját, fokozni kell részvételüket a tudomány és a technika fejlesztési ter­vének előkészítésében. Támogatnunk kell a feltaláló- és az újítómozgalmat, kedvező légkört kell kialakítanunk az alkotó kezdeménye­zéshez, a munkaeredményekkel kapcso­latos felelősségérzet kialakításához, va­lamint az Igényes és bonyolult felada­tok megoldásában az együttműködés­hez. Ezen a területen is maradéktalanul érvényes az a lenini elv, hogy a kitű­zött cél elérése a dolgozók tömegei­nek megnyerésétől függ. A dolgozók saját gyakorlatuk alapján győződnek meg arról, hogy saját érdekeikről van szó. Ezért fejlesztenünk kell a munkások­nak, a szövetkezeti parasztságnak és az értemiségnek a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításában, a dolgozók kulturális műszaki és szakképzettségi színvonalának emelésében, az élet anya­gi-műszaki és szellemi feltételei cél­tudatos és tervszerű megváltoztatásá­ban való gyakorlati részvételének konk­rét formáit. Amikor a tudományos-műszaki forra­dalom viszonyai között kiemeljük a munkásosztály szerepét és elvetjük az elit koncepciókat, ez nem jelenti azt, hogy nem értékeljük a szocialista tu­dományos és műszaki értelmiség fel­adatát. A szocialista társadalom fejlő­dése és a tudományos-műszaki forrada­lom kezdete fokozza a szocialista értel­miség munkájának jelentőségét. A szo­cialista értelmiségnek nem kell betöl­tenie azt a megalázó funkciót, hogy kiszolgálja a tőke maximális haszná­nak megszerzését. Minél jobban megér­ti az értelmiség igazi küldetését, minél inkább a tudományos-műszaki haladás és a szocializmus érdekében cselekszik, annál Jelentősebb történelmi szerepet tölt be, annál oagyob biztonságot sze­rez és annál nagyob tér alakul ki munkájához. A racionalizálás mindennapi gyakor­lata, a műszaki haladásért folytatott harc stb. meggyőzi a munkásokat, a szövetkezeti parasztokat arról, hogy a tudós, a mérnök, a technikus, a konst­ruktőr vagy a szakember a mai viszo­nyok közölt nélkülözhetetlen szövetsé­gese. Az értelmiség alkotómunkája és aktívitása nélkül nem használhatnánk ki a tudomány és a technika vívmá­nyait a szocialista társadalom érdeké­ben. Ugyanígy a tudományos felfedezé­sek csak papíron maradnának a mun­kások és a földművesek munkája nél­kül. A tudományos felfedezések csak a munkások és a földművesek milliói­nak munkája által válnak társadal­munk anyagi erejévé. A tudományos-műszaki haladás meg valósítása során így tovább szilárdul a munkásosztály, a szövetkezeti pa­rasztság és a dolgozó értelmiség szö­vetsége. A tudomány és a technika fejlődésé nek mint politikai feladatnak másik oldala az ideológiai terület. Itt könyör­telen harc folyik a kapitalizmus és a szocializmus között. A burzsoá ideoló­gusok természetesen minden erejükkel arra törekszenek, hogy elkendőzzék a tudományos-műszaki fejlődés osztály­jellegét. A burzsoá teoretikusok egy ré­sze azt az illúziót kelti, hogy a tudo­mányos-műszaki forradalom fejlődésé­vel áthidalhatók a burzsoá ideológia és a tudományos kommunizmus kibékít­hetetlen ideológiai ellentétel. Ennek alapján azt akarják bebizonyítani, hogy a tudomány és a technika gyors fej­lődése a kapitalizmus és a szocializ­mus közti határok eltörléséhez és ah­hoz vezet, hogy a két társadalmi rend­szer közeledik egymáshoz, s ennek eredményeképpen megszűnik az osz­tályharc. Azt állítják, hogy a jövő fej­lődésének objektív szükségletei megkö­vetelik a tudományos-műszaki megkö­zelítést és háttérije szorítják az ideo­lógiai és politikai szempontokat. A technokrata elméletekben abszolutizál­ják a tudomány és a technika szerepét, vagy pedig racionalista pragmatikus hozzáállást emelnek ki az índustriálís, a posztindusztríális, vagy a szuperin- dusztriális társadalmakra vonatkozó kü­lönböző elméletekben. Ezekből az ún. elméletekből azt a következtetést von­ják le, hogy a kapitalizmus önmagától megváltozik, megszűnik a tőke szerepe, megváltozik a tulajdon formája és meg­szűnik a kizsákmányolás. Szerintük te­hát már nem a burzsoázia, hanem a tudományos-műszaki értelmiség az ural­kodó osztály. Szerintük a tudomány és a technika független a társadalmi és a politikai viszonyoktól. Ezzel kapcso­latban jellemző az, hogy miképpen rea­gált a Szabad Európa a mi plénumunk- ra. Elsősorban az bántja őket, amikor hangsúlyozzuk, hogy a tudományos­műszaki munkának a marxizmus—leni- nizmusra és a tudományos világnézet­re kell támaszkodnia, ök egyszerűen arra törekszenek, hogy a tudományos­műszaki forradalmat megfosszák osz­tálytartalmától. A marxizmus—leniniz­mus már régen bebizonyította, hogy a társadalmi és a gazdasági kérdések megoldásában az ideológiai megközelí­tés mellőzése tudománytalan, és a tár­sadalom valódi mozgatóerőit nem hagy­hatjuk figyelmen kívül. Abból indulunk ki, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlődés egyre nagyobb igényeket támaszt az irányítószervek­kel, tehát elsősorban köztársaságunk vezető erejével, pártunk megismerési és koncepciós tevékenységével szemben. A távlati koncepciós tevékenység alapvető feltétele a párt tekintélye további megszilárdításának és vezető sze­repének. Ezért ilyen tevékenységet kell kifejteni a pártszervek és -szervezetek munkájában minden fokon. Ez biztosít­ja a társadalmi folyamatok hatékony irányítását, a múlt fogyatékosságainak és hibáinak a kikerülését. Ma gondo­san és rendszeresen elő kell készíte­nünk a társadalmi feltételeket jövőbe­li döntéseinkhez. Ezért állandóan fej­lesztenünk és szilárdítanunk kell a párt vezető szerepét a tudományos- műszaki fejlődés politikai biztosításá­nak érdekében. A tudományos-műszaki fejlődés kér­dései az összes pártszervezet és párt­szerv munkájának elválaszthatatlan ré­szét képezzék. Minden kommunista és természetesen elsősorban minden ve­zető dolgozó feladata, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlődést saját pártfele­lőssége ügyének tekintse. Csakis cél­tudatos és szorgalmas munkával érvé­nyesíthetjük a társadalmi haladás ob­jektív törvényszerűségét, amely a tu­dományos-műszaki forradalom vívmá­nyainak a szocialista gazdasági rend­szer előnyeivel való szerves kapcsola­tán alapszik. Ez az út vezet ahhoz, hogy kommunista pártunk XIV. kong­resszusa határozatainak megvalósításá­ban Jelentős előrehaladást érjünk eh Szlovákiában gyakorlatilag az egész kutatási és fejlesztési alap csupán a szocialista építés időszakában épült ki. Ma ebben az alapban több mint 33 000 dolgozó, közülük mintegy 10 000 főis­kolai képzettségű, és csaknem 2000 tu­dományos rangú dolgozó tevékenyke­dik. A szocialista építés Időszakában Szlovákiában számos, ma már jelentős tudományos és kutatási munkahely jött létre. Létrejött és kiépült a Szlo­vák Tudományos Akadémia és jelentő­sen kibontakozott a kutatás a főiskolá­kon. A kutatási és a fejlesztési alap mé­retei, valamint a ráfordított eszközök tekintetében ma már Szlovákia is az élenjáró, fejlett Ipari államok közétar­tozik. A kutatásra és a fejlesztésre for­dított kiadások csupán 1973-ban csak­nem 3 milliárd koronát tettek ki, ebből több mint 40 °/o-ot az állami költség- vetésből. A mostani ötéves tervben a beruházási költségek mintegy évi fél- milliárd koronát tesznek ki, s ennek mintegy 60 százaléka a műszerekkel való ellátást szolgálja. A Szlovák Szo­cialista Köztársaságban a tudományra és a kutatásra fordított kiadások össze­sen a felhasznált nemzeti jövedelem­nek több mint 3 százalékát alkotják. Erőfeszítéseink mindenekelőtt a terv­nek mint az irányítás fő eszközének tökéletesítésére irányultak. A tudo­mány- és technikafejlesztési állami terv realizációs eljárásokkal bővült, amelyek visszatükröződnek a népgaz­daságfejlesztési állami tervben. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy ez a kutatás és a gyakorlat közvetlen kap­csolatának helyes útja, és meggyorsít­ja a kutatási eredmények mielőbbi megvalósítását a termelésben és álta­lában a társadalmi életben. A kutatás és a termelés hatékonyabb kapcsolatának támogatására bevezet­tük az állami feladatok részesedési pénzellátását a vállalati szférából, va­lamint a kutatás megoldói és a kuta­tási eredmények jövő felhasználói kö­zötti szerződéses kapcsolatokat. Beve­zettük források kialakítását a műszaki fejlesztés céljaira a vállalatokban és a főigazgatóságokon, s azok részleges összpontosítását a minisztériumokban azzal a céllal, hogy lehetővé tegyük a nagyobb arányú műszaki fejlesztési akciók pénzellátását. Intézkedések tör­téntek a tudomány- és technikafejlesz­tési állami terv kialakítása megjaví­tásának és teljesítése jobb ellenőrzésé­nek érdekében is. E célból megszigorítottuk az állami tervfeladatok opponens eljárásainak kritériumait, és irányelveket adtunk ki a gazdasági hatékonyság kiszámításá­ra. Kutatási és fejlesztési alapunk munkájának megjavításához kétségte­lenül hozzájárul a pénzellátás tökéle­tesítése is. A gyakorlatban még több akadály- lyal és nehézséggel, objektív és szub­jektív fékezővei találkozunk, amelyek lelassítják e folyamatot és csökkentik általános hatását. Elsősorban fokozatosan rendet kell teremtenünk kutatási és fejlesztési alapunk szétaprózódása és szervezeti lazasága területén, s minél előbb vé­get kell vetnünk a jelenlegi gyakorlat­nak, amely főként a főiskolákon folyó kutatásban, de az egészségügyben és részben a Szlovák Tudományos Akadé­mia munkahelyein is meghonosodott, vagyis annak, hogy nagyszámú feladat megoldásán dolgoznak, aránylag igen kevés dolgozóval. Gyakran tanúi vagyunk annak, hogy egyes kutatóintézetek kapacitás tekin­tetében nem fedezik elsődlegesen az állami terv feladatait, hanem a rendel­kezésükre álló kapacitást más felada­tokra használják fel, és az állami terv feladatai közvetítésével igyekeznek bő­víteni az intézetek káderekkel és anya­gi eszközökkel való ellátását. A jövőben nem engedhetjük meg azt sem, hogy a tudomány- és technikafej­lesztési állami tervbe olyan feladatok kerüljenek be, amelyeknél nincs biz­tosítva a káderek megfelelő száma és az elegendő anyagi ellátás, nincs biz­tosítva a kutatás, a termelés és a fel- használás egész ciklusának kölcsönös egybehangolása. Nem habozhatunk a kutatás beszüntetésével ott, ahol a megoldás folyamán kitűnik, hogy ko­molyan megsértették az eredetileg megállapított kapcsolatokat. A kutatási és a fejlesztési alap mun­kájának színvonala kétségtelenül min­denekelőtt a káderek szakképzettségé­től, helyes elosztásától, általános elkö­telezettségüktől és alkotó aktivitásuk­tól függ. Míg kutatási és fejlesztési alapunk eddigi fejlesztésében aránylag jó eredményeket értünk el a dolgozók kvalifikációs strúktúrája tekintetében, más a helyzet a tudományos dolgozók egyes ágazatokban és tudományágak­ban való elosztása és felhasználása terén. A helyzet az, hogy ezek a dol­gozók a legnagyobb mértékben a Szlo­vák Tudományos Akadémia és a főis­kolák munkahelyein összpontosulnak, és viszonylag kevés dolgozik közülük más szakaszokon, főként a vállalati szférában. Az összes tudományos dol­gozó 44 százaléka a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia intézeteiben dolgozik. 1973 végén a Szlovák Szocialista Köz­társaság tudományos-fejlesztési alapja az összes dolgozó számából átlag a tudományos dolgozók 5,3 százalékát összpontosította. Az egyes ágazatok szerint e megoszlás azonban igen el­térő volt. Aránytalanságok mutatkoz­nak a tudományos dolgozók tudomány­ágak szerinti megoszlásában, s ami a legrosszabb, az olyan fontos ágazatok­ban, mint amilyen a kibernetika, az atomtechnika stb. a tudományos dol­gozók hányada az összes tudományos dolgozó számának egy százalékát sem éri el. Minisztériumunk az illetékes szak- szervezeti szervekkel karöltve a legkö­zelebb! Időszakban munkaversenyt In­dít Szlovákia kutatási és fejlesztési alapjában. E verseny kritériumait már kidolgoztuk, mégpedig olyan módon hogy megfeleljenek a kutatási és a fejlesztési munkahelyek jellegének. Ezeket a kritériumokat még az idén kísérletileg kipróbáljuk, s ha bevál­nak, a következő évben fejlesztési és kutatási alapunk valamennyi munka­helyén bevezetjük őket. Meggyőződé­sünk, hogy tudományos-kutató dolgo­zóink érdekeltségének ez a formája is hozzájárul aktivitásuk növeléséhez és munkaszínvonaluk emeléséhez. A kutatási-fejlesztési alap munkájá­nak hatékonysága és eredményei a mű­szerekkel való ellátottságtól is függe­nek, amelyekkel szemben egyre na­gyobbak az igények. Ezen a szakaszon gyakran nem gazdálkodunk jól. Arra a tényre gondolok, hogy egyes igen drága és igen igényes kezelést igény­lő berendezéseket, amelyeket főként a devizapiacon vásároltunk egyes mun­kahelyek számára, kizárólag csak ott használják fel. Ilyen feltételek között természetesen rendkívül alacsony fo­kú e berendezések kihasználása. Ezért minisztériumunk kezdeményezésére megkezdtük az ilyen berendezések vá­sárlásának szabályozását és közös fel- használásuk bevezetését több szerződé­ses munkahely által. A több mint két év óta szerzett tapasztalataink jók, de ugyanakkor arra utalnak, hogy el kell mélyíteni a drága berendezések „álla­mosításának“ rendszerét, és meg kell teremteni ehhez a szükséges feltétele­ket a dolgozókkal való ellátás tervé­ben, a végzett munkáért való díjazás módszereiben stb. Főként ki kell dol­gozni közös szolgáltató laboratóriu­mok létesítésének elveit azokon a he­lyeken, ahol a kutatási kapacitások nagymértékben összpontosulnak. Ezen a szakaszon különös figyelmet kell szentelni az elektronikus számí­tástechnikának, amely nemcsak igen drága, hanem mielőbb és célszerűen be kell vezetni a kutatásba, s népgaz­daságunk egész gyakorlatába. 1972-ben elemeztük e technikai berendezések kihasználását Szlovákiában. Ebből az elemzésből számos fontos következte­tést vontunk 1© e berendezések továb­bi vásárlása, elhelyezése, a gyártásuk­hoz és a kezelésükhöz szükséges káde­rek kiképzése szabályozásának céljá­ból. E következtetéseket fokozatosan jó eredménnyel valóra váltjuk, örven­detes tény, hogy Szlovákiában az ötö­dik ötéves terv folyamán fokozódott a számítástechnika alkalmazása. Míg 1972-ben a CSSZSZK számítógépei össz­értékének 15,7 százalékát alkották az SZSZK-ban levő számítógépek, addig 1975 végéig ez a hányad meghaladja a 23 százalékot. Igen örvendetes számuk­ra továbbá az, hogy ettől az évtől kezdve mi is gyártani fogunk számí­tástechnikát, mégpedig az RPP—16 Irá­nyító számítógépet. Ezt a számítógépet az SZTA Technikai Kibernetikai Intéze­tében más szervezetekkel együttműkö­désben fejlesztették kj, és gyártását az oravai Tesla vállalat újonnan épült üzeme kezdte meg. Az SZLKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája

Next

/
Oldalképek
Tartalom