Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-28 / 124. szám, kedd

Az SZLKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája Josef Kempnynek, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának beszéde Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a tudományos- műszaki fejlődés kérdéseiről megtar­tott ülése és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának mai ülé­se jelentős lépést jelent a párt gazda­sági-politikája biztosításában, ahogy ezt a politikát a XIV. kongresszus megha- tározta. A párt Központi Bizottsága ülésé­nek előkészítésekor abból indultunk ki, hogy a párt gazdaságpolitikájának te­rületén, a XIV. kongresszus határoza­taival összefüggésben, az alapvető kon­cepciót kidolgozta a párt Központi Bi­zottságának 1972 februári és áprilisi ülése, s hogy tovább kell haladni az ekkor megkezdett úton. Abból indul­tunk ki, hogy gazdaságpolitikánk fő célja a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelése, és hogy ehhez tartó­san meg kell teremtenünk a szükséges erőforrásokat. A Központi Bizottság ülése meghatározta annak sztratégiai irányvonalát is. hogyan lehetne eze­ket a forrásokat optimális módon meg­teremteni. Hangsúlyozta az újraterme­lési folyamat hatékonyságának, inten­zívebbé tételének útját, és kitűzte a taktikát is, különösen a komplex szo­cialista racionalizálás útján, amely je­lentős formája a dolgozók részvéteié­nek az irányításban, és kezdeményezé­sük a szocialista felajánlási és ver­senymozgalom további kibontakoztatá­sának. Állandóan ebből az alapvető cél­ból indulunk ki, ami nem más, mint: dolgozóink életszínvonalának emelése, s az ehhez szükséges feltételek meg­teremtése. Ezért továbbra is érvényes a gazda­ságpolitika fő stratégiai irányvonala, ami nem más, mint a hatékonyság. Itt azonban már nem érhetjük be csak a népgazdaságban mutatkozó tartalékok nak a komplex szocialista racionalizá­lás útján történő feltárásával, hanem igénybe kell vennünk —, hogy úgy­mondjam — a hatékonyság további je­lentős tényezőit is, amelyek egyike az adott helyzetben a tudományos-műsza­ki haladás a szocialista gazdasági in­tegrációval összefüggésben. A különb­ség abban rejlik, hogy hatékonyabb utakat, hatékonyabb formákat kere­sünk, amelyeknek révén növelni lehet a hatékonyságot. Továbbá abban, hogy sokkal határozottabban és igényeseb­ben állítjuk az egész párt és az egész társadalom elé azt, amit Gustáv Husák elvtárs fogalmazott meg a XIV. kong­resszuson előterjesztett jelentésben, amikor a tudományos-műszaki haladás­ról úgy beszélt, mint gazdasági fejlő­désünk egyik lehető alternatívájáról. Nincs szó itt tehát új feladatról, ha­nem sokkal nagyobb igényességről, amellyel hozzá kell látnunk az idei és a jövő évi tervfeladataink teljesítésé­hez. A párt Központi Bizottságának El nöksége, amikor határozott a tudomá­nyos-műszaki haladás kérdéseivel fog­lalkozó központi bizottsági ülés előké­szítéséről, meghatározta, hogy öt fő célra kell fordítani a figyelmet a plé­num, a jelentés és az ehhez tartozó do­kumentumok előkészítésével, a plénum előtti és főképp a párt Központi Bizott­ságának ülése utáni légkör kialakításá­val kapcsolatban. Az elnökség első számú célként hatá. rozta meg a feltételek kialakítását ahhoz, hogy a tudományos-műszaki fejlődés az eddiginél határozottabban gyakoroljon befolyást az 1974-es és az 1975-ös terv teljesítésére az új feltéte­lek között, amikor gazdaságunkra, amely dinamikusan fejlődik és megha­tározott módon kötött a szocialista or­szágok gazdaságához, s főképp a Szov­jetunióból származó nyersanyagok be­hozatalára támaszkodik, mégiscsak be­folyással vannak a kapitalista rendszer válságának egyes következményei, kü­lönösen az energiahordozók területén, amely válság mindenekelőtt a közel-ke­leti konfliktus után nyilvánul meg in­tenzíven. Második célként az elnökség döntése szerint úgy kellett előkészíteni a ple­náris ülést, hogy a párt Központi Bi­zottsága a helyes irányban vezethesse az összes illetékes szerveket a 6. ötéves tervhez szükséges alapvető dokumentu­mok előkészítésével kapcsolatban. Fő. képp abban az irányban, hogy a 6. öt­éves terv a tudományos-műszaki fejlő­dés ötéves terve lesz, hogy a 6. ötéves terv a nemzetközi szocialista gazdasági integráció terve lesz. Harmadik célként az elnökség azt tűzte ki, miszerint úgy fogalmazzuk meg a plénum ülésén előterjesztendő anyagokat, hogy ezzel olyan légkört alakítsunk ki, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszu­sán Brezsnyev elvtárs így jellemzett; idézek: „Biztosítanunk kell, hogy az illetékes tudományos szervezetek még jobban a legfontosabb termelési fel­adatokra irányítsák figyelmüket, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek kényszerítenék a vállalatokat, liogy a légkorszerűbb termékfajtákat termel­jék, szó szerint versenyezzenek a tu­dományos-műszaki újdonságokért és ne féljenek tőlük, mint ördög a szen­telt víztől. A legnagyobb előnyöket azoknak a kollektíváknak kell élvez­niük, amelyek valóban törekednek a technika és a technológia tökéletesítésé­re, a mai igényeknek megfelelő árucik­kek termelésére.“ „Szakszervezeti milliárd“ volt, amely nemcsak több mint egymllliárd korona értékű anyagmegtakarítást eredménye­zett, hanem ezen felül igen jó feltéte­leket teremtett a vállalatoknál a nyers- és az alapanyagokkal, valamint az ener­giával való takarékoskodáshoz. Ebben az irányban kelt tovább haladnunk. Ez is szerepel azokban az intézke­désekben, amelyeket a párt Központi Kempný elvtárs beszédet mond a központi bizottsági ülésen (Felvétel — ČSTK) A negyedik cél abból indult ki, hogy olyan feltételeket alakítsunk ki a ter­melésben, a kutatásban és a termék­fejlesztésben, az egész tudományos­műszaki termelés vonalán, hogy bizto­síthassuk az egész folyamat lerövidí­tését a kutatástól egészen a megvaló­sításig. Végül ötödik célként az elnökség azt tűzte ki, hogy már a plénum előtt a lehető legmegfelelőbb politikai légkört alakítsuk ki a tudományos-műszaki fej­lődés eredményeinek hasznosításához úgy, hogy ez ne csak a tudományos-mű­szaki értelmiség ügye legyen, hanem hogy ez mindenekelőtt a munkásosztály alapvető feladata legyen. Ezzel össze­függésben kifejezésre juttattuk világos állásfoglalásunkat a még 1968 69-ből visszamaradt revizionista és opportu­nista elméletekkel szemben legyen az az „elitelmélet" vagy más elméletek, ame­lyeket az ideológiai diverzió terjeszt, mint például a konvergencia-elmélet és hasonlók. Ezek az elméletek lénye­gében, nem jelentenek semmi mást, mint a tudományos-műszaki haladás osztályfelfogásának az elutasítását. Ezekből az alapvető célokból indul­tunk ki a párt Központi Bizottsága, ülé­sének előkészítésekor, ilyen célokat tűztek elénk előkészítésekor. Abból in­dultunk ki, hogy a pártpolitika fő vo­nása a tudományos-műszaki haladás területén a tudományos-műszaki hala­dás egysége a gazdasági építés felada­tainak megoldásával és a népgazdaság hatékonyságának növelése. Ezért dől. goztuk fel a tudományos-műszaki hala­dás területét mindenekelőtt a mostani ötéves tervidőszak utolsó két évére szó­ló terv biztosítására és a 6. ötéves terv előkészítésének befolyásolására irányu­ló akciófeladatok szempontjából. Engedjenek meg nekem ezzel kapcso­latban egy megjegyzést az idei problé­mákkal kapcsolatban, különösen a tudo­mányos-műszaki fejlődés felgyorsításá­val összefüggésben. Számos példa bi­zonyítja a tudományos-műszaki haladás jelentőségét. Megemlítek egy példát a marhabőr jobb hasznosításáról. A mar­habőrt még a közelmúltban évi leg­alább 2000 tonna mennyiségben, minő­ségére való tekintettel, csak enyv vagy más alárendelt jelentőségű termékek előállítására tudtuk felhasználni. A Hradec Králové-i Bőrdíszműáru Tröszt dolgozói komplex racionalizálá­si brigádot alakítottak, s erre bízták a feladatot, hogyan lehet jobban hasz­nosítani a marhabőrt. Az eredmény: új technológiát, új technikát vezettek be. Ügy hasítják a bőrt, hogy egy-egy négyzetméternyi darabot kettéhasíta­nak, s így csaknem kétszeres mennyi­ségű, kitűnő minőségű anyaghoz jut­nak. Ugyanakkor kevesebb bőrt kell külföldről behozni. Ennek igen nagy a jelentősége. Nem véletlenül hoztunk határozatot intézke­dések kidolgozására, amelyeknek célja elérni különösen azoknak a nyers­anyagoknak a jobb hasznosítását, ame­lyekből behozatalra vagyunk utalva. Ezek pótlására, sokkal hatékonyabb hasznosításukra és természetesen a velük való sokkal igényesebb gazdál­kodásra tavaly jelentős módszereket atka!máztunk, mint amilyen például a Bizottságának Elnöksége az idei terv biztosítására hozott, utasítva a párt ke- rüle.ti és járási bizottságait s a párt- alapszervezeteket az egész gazdasági, termelési szférában, hogy bontsák le őket. Az elnökség egyszersmind hangsú­lyozta a komplex racionalizálási brigá­dok jelentőségét. Žabčík elvtárs, a szo­cialista munka hőse komplex brigád­jának tapasztalataiból indult ki; amely biztosította nemcsak a rekordok túl­szárnyalását a kiválasztott vágatokban, hanem a magas munkatermelékenysé­get és a nagy teljesítményeket is az egész év folyamán. Žabčík elvtárs és brigádja arra a következtetésre jutóit, hogy ezt csak akkor lehet biztosítani, ha a munkás megtanácskozza a dolgo­kat a technikussal, a munkás a mér­nökkel, de ugyanígy a főiskolai tanszé­kek és a kutatóintézetek dolgozóival is, és így közösen megtalálják a mód­ját, hogyan lehet biztosítani a felada­tokat. Hasonló utat választott a bőrdíszmű­áru tröszt is, amelyről már beszéltem. Ez az az út, amelyen járnunk kell, mégpedig minden területen, ahol igé­nyes feladatokat kell megoldani. Ez az az út, amely nemcsak sikeres meg­oldásokat hoz, hanem meghozza a mun­kások s a műszaki értelmiség közötti szorosabb együttműködés feltételeinek kialakítását is. Tipikus például žabčík elvtársnál és kollektívájánál, hogy az elvtársak tudatosították, miszerint nem érhetik be egyetlen szakmával, nem elegendő, hogy -abban az esetben, ami­kor zavar áll be az áramszolgáltatás­ban, vagy lakatosra, mechanikusra van szükségük, feltelefonálják a bánya ve­zetőségét, hanem hogy az egész mun­kát úgy keli végezniük, hogy amiben csak lehet, a saját erejükre támasz­kodhassanak. Ezért kötelezettségválla­lásuk egyik része arra irányul, hogy mindegyikük elsajátít egy második, sőt harmadik szakmát. Hangsúlyozni kell, hogy a képzettség és az átképzés nö­velése szorosan összefügg azzal, amit részletesen megvitatott a CSKP KB ple­náris ülése és amiről itt is mint a tu­dományos-műszaki haladás megvalósí­tásának jelentős feltételéről beszélünk. Abból kell kiindulni, hogy jelentős sze­repet kell játszania a dolgozók kezde­ményezése további kibontakoztatásának is, főképp annak a határozatnak szel­lemében, amelyet a múlt év végén a párt Központi Bizottsága, a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa, a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­sága és a szövetségi kormány fogadott el. Emellett különösen jelentős, hogy általánosítsuk és tovább terjesszük a szocialista versenynek azokat a for­máit, amelyeket Michal Hocko, a szor cialista munka hőse fejlesztett ki „Üj technikával jobban, olcsóbban és töb­bet“ jelszóval, jobban és olcsóbban — nem új jelszó ez. Már Zápotocký elv­társ kitűzte valamikor, hanem az az új benne, hogy — új technikával. S ép­pen ez a meghatározó a jelenlegi idő­szakban. Egyszerűen minden attól függ, hogy a tudományos-műszaki fejlődést nem foghatjuk fel úgy, mint elszige­telt jelenséget, hanem mindenekelőtt mint döntő tényezői, amely az embe­rekre támaszkodik, és amelyet az em­berek fejlesztenek, s amellyel biztosít-' juk a CSKP XIV. kongresszusa straté­giai irányvonalának megvalósítását, ez pedig: növelni gazdaságunk hatékony­ságát, ami dolgozóink életszínvonala emelkedésének alapvető feltétele. Erre irányulnak a CSKP Központi Bizottsá­gának legutóbbi plenáris ülésén meg­tárgyalt dokumentumok. A jóváhagyott dokumentumokat egységükben kell lát­nunk. Ezek a dokumentumok az alábbiak: a tudományos-műszaki fejlődés rész­arányának elemzése az 1971. és 1973. évi terv teljesítése eredményeiben és a határozat. A jóváhagyott dokumentu­mok jelentős részét képezi a plénum eredményeinek politikai szervezési biz­tosítására vonatkozó .anyag. Most az a fő feladat áll előttünk, hogy az életben érvényesítsük a plénum gondolatait. A központi Bizottság a KB Elnökségének feladatává tette — és ezt nagyon fontosnak és döntőnek tart­juk —, hogy még a nyárig intézkedé­seket tárgyaljon meg és határozatot fogadjon el a tudományos-műszaki ha­ladásnak az ötéves terv teljesítésében és a hatodik ötéves terv előkészítésé­ten való gyorsabb érvényesítésére. A párt Központi Bizottságának Elnöksége a szövetségi kormánnyal és a két nem­zeti kormánnyal együtt hagyja jóvá ezt a dokumentumot, amely nagyon konk­rét lesz. A plénum határozataiból és az előkészítés során kidolgozott alap­anyagokból indul ki. Ezeket az anyago­kat a kommunisták és a pártszerveze­tek széles körű részvételével dolgoztuk ki. így például ankéttal fordultunk a kutatóintézetekhez és a döntő fontos­ságú vállalatokhoz, de a kerületi és a járási pártbizottságok is megtárgyal­ták az előkészített alapanyagokat. Az előkészületekben több mint 8000 kom­munista vett részt. A tervezett intéz­kedések egyes szakaszai arra irányul­nak, hogy a döntő fontosságú szerve­zetekben megoldják a műszaki fejlődés feladatait. Ezek a szervezetek a rájuk bízott területért a tudományos akadé­miának, a gazdasági kutató tanácsnak, a tudományt és a technikát irányító kormánybizottságnak, a termelési mi­nisztériumoknak, a műszaki és beruhá­zásfejlesztési minisztériumoknak és az Állami Tervbizottságnak felelősek. Az intézkedések célja a gazdaság, a tudo­mány és a technika tervszerű irányí­tása színvonalának, a kutatási és a termelési-műszaki alap színvonalának emelése. Magukban foglalják azt a fel­adatot, hogy n dolgozók alkotó kezde­ményezése által fejlesszük az erkölcsi ösztönzőket és hatékonyságukat. A ter­vezett dokumentumot egy hónapon be­lül vitatja meg a párt, a nemzeti és a szövetségi kormányok elnöksége. Hasonló módon kell feldolgozni a ha­tározatokat a gazdasági irányítás vala­mennyi fokán. Gustáv Husák elvtárs a Központi Bizottság ülésének zárszavá­ban hangsúlyozta, hogy most a tudo­mányos kutatómunka és a termelés va­lamennyi területén a plénum határoza­tai szellemében kell elemezni minden munkahely és minden szakasz helyze­tét, s ennek alapján intézkedéseket kell hozni. Ennek egyik módja a mostani ülés is, amelynek beszámolója konkré­tan applikálja a plénum határozatait Szlovákia Kommunista Pártjának, a Szlovák Szocialista Köztársaság gazda­ságának viszonyaira. Az SZSZK gazda­sága a Csehszlovák Köztársaság gazda­ságának elválaszthatatlan része. A problémák három területen összponto­sulnak: a gépiparban, a vegyiparban és az építkezési beruházásokban. Nem akarom elemezni az egyes feladatokat, mivel azokat a beszámoló konkrétan feldolgozta. Ki szeretnénk emelni, hogy az SZSZK-ban a fejlődés és a terv üteme jelentős, nagyon igényes, s alig­ha biztosítható a tudomány és a tech­nika nagyobb fokú kihasználása nélkül. A termelés növekedéséhez nagymérték­ben hozzájárul az új termelési progra­mok fejlesztése. Érdekében elsősorban a gépiparban rövid idő alatt ki kell építeni a tudományos-kutatási alapot. Véleményünk szerint ehhez megterem­tettük a feltételeket. Most csak azt kell elérnünk, hogy ne kerüljünk a jelen­tés által említett helyzetbe, mármint abba, hogy a valóság eltér a tervezet­től. Meg kell teremtenünk minden fel­tételt ahhoz, hogy valósággá változtas­suk a terveket, hogy biztosítsuk: a szlovák ipar tudományos-kutatási alap­ja valóban szavatolja a tudományos­műszaki fejlődés érvényesítését a ter­melésben, elsősorban a gépiparban és a vegyészeiben. Számos kedvező példát sorolhatnánk fel. Ilyen például az RTP-16 önműködő számítógép gyártása, ami rendkívül nagy jelentőségű. Első­sorban azért, mert a döntő fontosságú területeken megteremti a feltételeket a számítógépek használatához, az auto­matizált irányítási rendszerek és a (Folytatás a 4. oldaíonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom