Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-19 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

M emcsak mi, de nálunk hivatot- tabb szakemberek is sokszor le­szögezték már, hogy a labdarú­gásban csakúgy, mint más sportban a legnagyobb figyelmet a különböző válogatott csapatok szereplésének kell tulajdonítanunk. Áll ez elsősor­ban az úgynevezett nagycsapatra, vagyis az „A“ együttesre, amelynek eredményeit nemcsak földrészünkön, hanem az egész világon nyilvántart­ják. Csaknem ugyanilyen fontossá­got tulajdonítottunk az utánpótlás válogatott szereplésének is, hiszen ez az együttes a legutóbbi kiírás során Európa-bajnok volt. Ifjúsági labdarúgóink évekkel ezelőtt a ha­gyományos UEFA torna legjobbjainak bizonyultak. tartatást kaptat Nagyválogatottunk nőm tudta a maga számára biztosítani a világbaj­noki szereplés jogát, pedig olyan cso­portban küzdött, ahonnan valós szá­mítás szerint feltétlenül tovább kel­lett volna mennie. Mi tagadás benne, kicsit el is taktikázta a lehetőséget. Már régóta vagyunk tanúi, hogy akár VB-, akár EB-selejtezők előtt nagyon sokáig folyik az időpont és a helyszínegyezkedés. Mi minden­áron először a gyengébb ellenfelek­kel akarunk játszani, s azokkal is előbb idegenben. Mintha attól tarta­nánk, hogy a nyitány idehaza nem sikerül, s mi lesz azután. Sokáig tartott a válogatott csapat legmegfelelőbb felállításának a kere­sése, s a jelek szerint mindmáig nem fejeződött be. Mi is hívei va­gyunk annak, hogy az állandósult formát nyújtó labdarúgók alkossák a legjobb tizenegyet, de nézetünk szerint éppen eleget kísérleteztünk ni <1 r. Minden összehasonlítás kissé sán­tít, de talán nem árt rámutatnunk arra, hogy akadnak Európában válo­gatott csapatok, amelyek évek óta alig változtak összetételükben, és so­rozatosan szolid, jó teljesítménnyel tudnak kirukkolni. Ezt várná az em­ber a mi válogatottunktól is. Hl untat i laeponttil A kapusok terén változatlanul jód állunk. Nemcsak mi, hanem a kül­föld is egyértelműen megállapítja, hogy Vtklor csaknem egyenértékű társa Vencel, sőt mi tudjuk, hogy Červeňan meg Flešar is kivételes ké­pességű kapus, s hozzájuk egyre job­ban felfejlődik Kéked, a trnavaiak fiatal kapuvédője. A védelem jobb oldalán Pivarník személyében olyan játékossal rendel­kezünk, aki Európában is párját rit­kítja. Formája állandósult, megbízha­tó, nem veszti el a fejét, rá min­dig lehet számítani. A jobb oldali beállós szerepében Sö­rnek és Dobiáš szerepeit eiég gyak­ran. Az előbbi a megbízhatóbb, az utóbbi játéka kockázatosabb. Samek a sallangmentes megoldások híve, de az indítások terén nem elég pontos. Dobiášt egyre elkapja a kalandozási vágy, s ráadásul felesleges szabály­talankodásaival olykor hátrányos helyzetbe hozza csapatát. Ondruš az idény fiatal középhátvéd felfedezettje, aki egyelőre még nem kiforrott játékos, inkább ígéret. Öt is elkapja a kalandozási vágy, s azután az is előfordul, hogy kapu­sunk nagy hirtelen magára marad, mert néha egyszerre hárman, Pivar­ník, Dobiáš és Ondruš is elkalandoz­nak. Bendl és Rýgel egyformán túl ta­pasztalatlanok. Erről az oldalról na­gyon hiányzik a jó formában lévő Hagara, az ő szívóssága. Aki itt még számításba jöhetne, a Slovan Gőgh- je, nem állandósult formájú. Varadin, aki az idény elején a védelem mind­két oldalán nagy ígéretnek mutat­kozott, a többi trnavai játékossal együtt megtorpant. Érdekes, hogy futáskészség terén egyetlen játékosunk sem állhatja vé­delmünkben a versenyt Pivamík- kal... A középpálya ma az a hely, ahol a nagy mérkőzések sorsának irányí­tása zajlik. Ide kellenek a nagy egyé­niségek, s ezeket keresi Ježek ed­ző is. Biöovsky általában csak a klub­csapatban játszik felszabadultan, s ott eredményesebb is. Nem igazi já­tékmester, bár az igyekezetei nem lehet tőle elvitatni. Kuna játéka egyre lassúbbá válik. Sokat vezeti a labdát, többnyire csak a bal lábát használja. Ha olykor hosszú, pontos indításra szánja el magát, nagyon nehéz helyzet elé tudja állítani az ellenfél védelmét. Az azonban szintén igaz, hogy egyre kevesebb veszélyt jelent az ellenfe­lek kapujára. Panenkái Ježek edző valahogy nagy előszeretettel veszi igénybe, de ed­digi válogatott szereplése során sen­kit sem tudott meggyőzni kivételes képességei felől. Nem játékmester, s a befejezések terén sem eléggé kö­vetkezetes és pontos. Igor Novák formája több kihagyás miatt nem az igazi, pedig testi fel­építése, mozgékonysága és akarat­ereje szerint ott lehetne e sorban. A többször kipróbáltak között ta­láljuk Pollákot, a VSS játékmesterét, akinél senki sem vonja kétségbe a nagy munkabírást, a technikai kész­séget, de azt is el kell ismerni, hogy amit csinál, és ahogy csinálja, las­sú, körülményes, nem a leginkább célra vezető. Klubtársa, Daiíko, aki a VSS-ben néha egészen nagy teljesít­ményt nyújt, a válogatottban még sohasem tett ki magáért. Itt vannak még ketten, fiatalok, erényekkel és hiányosságokkal: Pe- kárik és Gajdüsek. Az előbbi az egyik legjobban fejelő támadószelle­mű játékosunk, az utóbbi veszélye­sen lő, a védekezés terén az utóbbi­nál nagyobbak a hiányosságok. Egye­lőre egyik sem látszik a jövő játé- . kosegyéniségének ... Míg a labdarúgás élvonalába tar­tozó válogatottak erős középpályás sorral rendelkeznek, ahol csupa gyors, jó testi felépítésű játékos áll rendelkezésre, nálunk főleg a gyor­saság terén van sok kívánnivaló. A mieink néha túl sokat futnak, ahe­lyett, hogy inkább a labdát futtat­nák pontosan. Tért ölelő átadásokat alig látunk tőlük, bizonyára attól tartanak, hogy a címzetthez úgysem kerülne el. Ezért sokérintésos a tá­madásvezetésünk, gyakori, az ütközés az ellenféllel, s ennek többnyire a mi játékosaink látják kárát. A mai találkozók sorsát is nagy általánosságban a csatársorok dön­tik el, s ezen a téren nálunk a leg­nagyobb hiányosság mutatkozik. B. Veselý személyében gyors, len­dületes, elfutni és beadni jól tudó jobbszélső áll rendelkezésre, aki a helycserés támadások vezetésére is alkalmas, csak éppen végrehajtani nem tud, helyzetei közül alig-alig tud egyet-egyet értékesíteni. Nem tudjuk, miért lett kegyvesz­tett ezen a poszton Ternéni/i, a nit- raiak fürge szélsője, aki már szintén szerepelt a válogatottban. Mozgé­konyság, leleményesség terén felve­szi a versenyt B. Veselývel, s nála er edm éai y esebb. Ježek főedző kísérletezései egyik legjobb megoldását szerintünk akkor választotta, amikor Svehlíket, a Slo­van Bratislava fiatal csatárát a nagy­válogatottban vette számításba. Ez a higanymozgású fiú remekül cselez, önzetlen, társait is, magát is helyzet­be tudja hozni, s olyan egyéniség­nek ismertük meg, akinek nem száll a fejébe a dicsőség. Mivel általában csak három, úgy­nevezett „csatárral“ kísérletezünk, Nehudát veszik számításba, vagy kö­zépen, vagy a bal oldalon. Elég gyors, bátor, küzdeni akar és tud, de darabos, futtában nem kezeli elég pontosan a labdát, sok helyze­tet hagy ki. A balszélen még Ján Čapkovič je­lenthetne megoldást, ha mást is tud­na, mint hosszú, előrevágott labdá­ra rárajtolni, és azt meglőni. Ha őr­zője akad, nem tud eredményes len­ni. Albrecht megfelelő társsal jó meg­oldást jelenthetne... Mindez nem teljesen új megállapí­tás, ezt Ježek főedző Is jól tudja. An­nak is tudatában van, hogy a 11 poszton, a klubcsapatukban egyen­ként jól szereplő labdarúgók azon­nal és akármilyen összetételben nem képeznek homogén, egységes váloga­tott csapatot. Ha már eddig kísérletezett, külö­nösen ez idén tehette, hiszen csupa barátságos mérkőzésről volt szó, s ilyen jellegű lesz a Szovjetunió el­leni, Ogyesszában sorra kerülő is. Szeretnénk látni, hogy ezen a mér­kőzésen már olyan összetételű cseh­szlovák együttes szerepeljen, amely ősszel majd a Wembley stadionban, komoly szerep játszására hivatott. Abból a szempontból is jó, hogy a csehszlovák együttes most a szovjet­tel méri össze erejét, mert a leg­jobb szovjet labdarúgók, akárcsak az angolok, kiváló erőnlétűek, iram­menők, nem kerülik a szabályos ütközést, kemények, határozottak. Az ilyenekkel szemben is meg kell ta­nulnia boldogulni válogatottunknak, ha az elmúlt évek enyhén mérsékelt szereplésénél többre vágyik. flfttai aagyet näédtwfc Utánpótlás-válogatottunk a legu­tóbb Európa-bajnoki címet szerzett, sokan ugyanezt várták tőle most is. Ezúttal azonban olyan jóképességű szovjet együttes állta az útját, hogy nem juthatott el csapatunk az elő­döntőig sem. A Jerevánban elszen­vedett 6:0 arányú vereség semmivel sem magyarázható, és nem is ért­hető. Különben is nem sokkal előbb az NDK-ban ugyancsak súlyos, 3:0 arányú vereség érte ezt a legénysé­günket. Egyesek azzal akarják magyarázni a dolgot, hogy az utánpótlás-válo­gatott Jiéhány .tagját elsősorban az „A* válogatottban vették figyelembe. Ezt ilyen mértékben nem lett volna szabad a csapatnak megéreznie. Ahogy az Inter-pályán elnéztük a Csehszlovákia—Szovjetunió utánpót­lás-válogatott visszavágót, szinte ösz­tönösen ezt gondoltuk: ,,Ha valóban csak ilyen legjobbjaink közvetlen utánpótlása, egyhamar nem támaszt­hatunk különösebb követelményeket legjobbjaink játékával szemben.“ Akárcsak a nagycsapat, az után­pótlás tagjai is sokat cipelik a lab­dát, kísértetiesen lassú a középpá­lya „átjátszása“, kevés az ellenfelet meglepő mozzanat, s a védelem, se­bezhetőbb, mint a nagycsapatban. 11 tegfiatatabbafc? Az ifjúsági UEFA torna színhelye Svédország, de a csehszlovák csapat nem lesz a küzdő felek között. Ezt a jogot nem tudta biztosítani magá­nak. Ami. a legmeglepőbb, idehaza játszotta el „kis játékait“, a nyitány mérkőzésén kikapott a lengyel válo­gatottól, amelyet azután hiába győ­zött le idegenben, itthon maradt a csehszlovák együttes, otthon kellett maradnia a csoport harmadik tag­jának, a szovjet csapatnak is, s a talán legesélytelenebb, a lengyel utazhatott Svédországba. ... Itt álljunk meg egy percre. A lengyel „A“ válogatott a VB 16- os mezőnyének tagja . .. A lengyel utánpótlás-válogatott az EB elődöntőjének első mérkőzésén gól nélkül mérkőzött az NDK-ban, az ottani hasonló korú leg jobbakkal, tehát e sorok papírra vetésekor a döntő részvevőjének ígérkezik. A lengyel ifjúsági válogatott az UEFA torna 16-os mezőnyének tag­ja. A lengyel labdarúgást évek óta nagyszerűen készítik föl a csehszlo­vák és a magyar edzők. Talán ott könnyebben boldogulnak? Vagy talán a lengyel labdarúgókat más fából fa­ragták? Biztosan szorgalmasabbak, szótfogadóbbak, és jelenleg nagyobb bennük a becsvágy! A felsorolt té­nyek ezt látszanak igazolni. ZALA JÓZSEF Václav Ježek, a csehszlovák labdarúgó-válogatott főedzője (jobbról) és Jozef Vengloš, a válogatott segéderője Pekárikkal, az utánpótlás válogatott egyik leg­tehetségesebb tagjával beszélget. *»a*r|ci Szlovctkla Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkij 'utca 10. Telefon: 169, 312 52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sport rovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadévállalot, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavál'alat bratislavai üzeme. Bratislava, Štúrovo 4. Hlrdetőlroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet tele* fon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a^ Vasárnapi Uj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetésüket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlaCe, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/Vli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom