Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-19 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
Történelmének legsúlyosabb és legsötétebb napjait éli ma Chile, ez a hosszú (4270 km] és keskeny ország (átlagban 190 km széles), mely a maga tízmillió lakosával egy évvel ezelőtt miég reménykedve tekintett újkorszaka, új történelme elé. „Ma egész Chile a legteljesebb mértékben temetővé vált, ahol a szabadságot és a haladást sírba temették — jelentette ki Carlos Altamira no, a chilei Szocialista Párt jelenleg Havannában tartózkodó főtitkára. — Ma egész Chile egy óriási tömegbörtön, ahol mindenekelőtt a munkásosztály, a dolgozók szenvednek a chilei fasiszta junta terrorjától.“ Gyilkosok ülnek vértörvényszéket törvény- és alkotmánytisztelő emberek felett, s harmincezer politikai fogoly negyven börtönben és koncentrációs táborban a legkegyetlenebb kínzásoknak van kitéve. Kilenc hónapja folyik már a leszámolás, s készül a „per“, melynek azonban semmi köze a joghoz és a törvényességhez. Chilének az elmúlt másfél évszázad alatt sohasem volt olyan törvén ye, melynek alapján vizsgálat és bírósági eljárás nélkül tízezreket lehetett volna bebörtönözni. „Márpedig Csilében olyan sokan tűntek el, olyan sokakat tartóztattak le, hogy ma már nincs olyan család, amelyet közvetve vagy közvetlenül nem érint a terror még akkor is, ha a családok egyes tagjai nem folytattak és ma sem folytatnak politikai tevékenységet.“ Stanley Faulkner amerikai ügyvéd szavai ezek, aki egy nemzetközi ügyvédi csoport élén néhány hete járt Chilében. „Tizennyolctól harmincezerig terjed a meggyilkoltak száma — mondja Faulkner —, de az idevonatkozó becslések szerint még ezreket lőttek agyon, akik most eltűnteknek számítanak“ Nem csoda hát, ha a történelem félelmetes tanulsága hatására Andersen dán külügyminiszter így nyilatkozott a chilei eseményekről a parlamentben: „A demokrácia ellen elkövetett olyan erőszakos és kíméletlen akciókról van szó, amelyekhez csak az európai fasizmus tettei hasonlíthatók“. A terror jegyében Salvador Allendét, a Népi Egység Jelöltjét 1970. szeptember 4-én választották meg köztársasági elnöknek, ? november 3-ám iktatták be hivatalába. A Népi Egység hazai és külföldi ellenségei azonban már jóval korábban készültek a „megelőzésre“, ha mégis Allendét választanák meg. Gabriel Garda Marquez chilei cikksorozata szerint az összeesküvés már 1969 végén megkezdődött, amikor a Pentagon három tábornoka Washington környékén együtt vacsorázott több chilei katonatiszttel. Arra a kérdésre, mi lesz, ha Allende, a baloldal jelöltje lesz a választások győztese, Toro Mazote chilei tábornok így válaszolt: „Fél óra alatt a kezünkbe kaparintjuk a Moneda-palo- tát, még akkor is, ha fel kell gyújtanunk.“ A „gyilkosok vacsoráján“ részt vettek a katonai junta tagjai, köztük Leigh tábornok, a légierők parancsnoka, s az az Ernesto Baeza tábornok, aki a szeptemberi puccs idején az elnöki palota elleni rohamot vezette. „Hidegvérrel készítették elő a puccsot — írja Mar- guez —, akár egy szokványos hadműveletet, anélkül, hogy tekintetbe vették volna a tényleges chilei viszonyokat.* Az Egyesült Államok a „Camelot- terv“ nevű kémakció óta — melyet 1965-ben, titkosan bonyolítottak le — tisztában volt Allende választási esélyeivel. S hogy a kidolgozott „Contingency Plan* (Lehetőség Terv) beindítása mégis elhalásztódott, abban feltehetően szerepe volt annak a politikai közhangulatnak is, mely a választások után Chilében uralkodott. Egyébként is az Egyesült Államoknak tudomásul kellett vennie’ hogy lejárt az az idő, amikor leplezetlenül elküldhette katonai alakulatait (mint Guatemalába, 1954- ben), vagy amikor gombnyomásra működésbe hozhatta a reakciós, Amerika-ba- rát tábornokokat (mint 1964-ben, amikor Goulart brazil elnököt döntötték meg), akik vállalták az ellenforradalom nyílt exportját. Chile esetében az Egyesült Államok készenlétben tartotta a katonákat, kezdetnek azonban „kifinomultabb" eszközökhöz folyamodott. A chilei gazdaságra gyakorolt nyomással, a chilei rézszállítmányok lefoglalásával, beruházások és hitelek folyósításának felfüggesztésével, valamint a blokádjellegű intézkedések seregével próbálta aláásni a gazdasági helyzetet. A Pentagon, valaminnt a CIA malmára hajtotta a vizet a kereszténydemokrata taktika, mely minden eszközzel arra törekedett, hogy aláássa a rendszer alapját. Kezdetben azonban ez nem sikerült nekik, mivel a kispolgárság és a középrétegek váratlan előnyöket élvezhettek a fináncoligarchia és a külföldi tőke kárára. A kereszténydemokraták ekkor arra összpontosítottak, hogy az 1973<is márciusi választásokon megszerezzék a mandátumok kétharmadát, s ezzel sakk-matt helyzetbe hozzák Allendét és a Népi Egységet. S bár Allende megelégedett volna a szavazatok 36 százalékával, váratlanul megugrott az arány, s a reakció minden gáncsoskodása s aknamunkája ellenére a Népi Egység 44 százalékos többséget kapott. A kereszténydemokraták kudarca azt bizonyította, a Népi Egység által elindított demokratikus folyamatot törvényes eszközökkel nem lehet fékezni. Ekkor kalandor módon felelőtlen akciókat kezdtek, azt remélve, hogy a Népi Egység bukása ismét Freit és pártját ülteti a hatalomra. Az amúgy is nehéz gazdasági helyzetet a leginkább a teherautósok sztrájkja súlyosbította. A közellátás szempontjából alapvető fontosságú országúti szállítás megbénulása abban az országban, melynek egyetlen vasútvonala van, tragikus következményekkel járt. Nőtt az áruhiány, s az elégedetlenség, s egymást érték a szabotázsakciók. A CIA dollárral pénzelte az akciókat. S bár az 1973 nyarán kirobbant katonai zendülést még sikerült leverni, a polgárháború szélére került országban hovatovább kétségessé kezdett válni a hadsereg hagyományos lojalitása. ... a szellemet kieresztik A „hosszú kések éjszakáit“ és nappalait, a tavaly szeptember 11-i puccsot megelőzte Schneider tábornok, a hadsereg főparancsnokának meggyilkolása (Allende elnökké választása után), majd tavaly júliusban megölték az elnök szárnysegédét, később pedig lemondatták Prats tábornokot, a hadsereg demokratikus érzelmű és hagyománytisztelő főparancsnokát. Jellemző egyébként, hogy az Egyesült Államok akkor is jó kapcsolatot tartott fenn a katonákkal, amikor gazdasági vonatkozásban a legkíméletlenebb eszközökhöz folyamodott. Az események később felfedték ennek okát. A puccsot, melynek szervezője a Pentagon kémszervezete volt, a haditengerészetre bízták, mivel a puccs időpontja egybeesett az „Unitas Hadművelettel“, az észak-amerikai és a chilei haditengerészeti egységek közös csendes-óceáni hadgyakorlatával. A lázadást — mint ismeretes — a valparáísói haditengerészek kezdték. Leigh, a légierő és Pinochet, a szárazföldi erők parancsnoka 1973. szeptember 9-én egyeztette a terveket Merino Castróval, a haditengerészet második emberével. Megnyerték a tervnek Mendoza Duránt, a csendőrség parancsnokát is. A lázadás igazi központja, persze, Santiago volt. Pinochet a hatalom- átvétel után úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy a szervezkedés 1972 derekáig nyúlik vissza, s az első tervet 1972 júliusában írták, majd decemberben fogalmazódott meg a puccs „forgató- könyve“. A lázadás végleges menetrendjét 1973. március 28-án hagyták jóvá, s ennek alapján cselekedtek szeptember 11-én. Az igazság viszont az, jóval korábban kezdődött a szervezkedés. S hogy ez így van, arra utalt a Bank of America tavalyi jelentése is, melyben megállapítja: „Nyilvánvaló, hogy egy ilyen műveletet nem egy-két nap alatt szerveztek meg. Több hónapos előkészítésre utal az, hogy a mai napig egyetlen ballépést sem követtek el.“ És Chilében azóta is tart a múmiák háborúja. A katonai junta értésére adta a reménykedő kereszténydemokratáknak és a szélsőjobboldali Nemzeti Pártnak, „küldetésünk nem lesz olyan rövid, mint ahogy szeretnénk, és ezért nem is tűzünk ki időpontot“. Szó sincs róla tehát, hogy szalonképesebbé akarják tenni az új redszert, s azóta nyilvánvalóvá vált az is, nem a polgárháború megelőzése volt a cél, hanem — ahogy Gustavo Leigh, a légierő parancsnoka, a junta ideológusa megfogalmazta — egyszer s mindenkorra megtisztítani Chilét a marxista eszméktől, nehogy a baloldali erőknek még egyszer alkalmuk legyen alkotmányos úton megszerezni a halaimat. Ahhoz pedig, hogy a lakosság 44 százalékának tudatát „átformálják“ szuronyok és koncentrációs táborok, a terror és a megfélemlítés szükséges. Stanley Faulkner szerint „az emberek viselkedése nagyon hasonlít arra, amit a náci Németországban tapasztalhattunk annak idején. Ügy járnak-kelnek, úgy mennek dolgozni és haza, mintha nem tudnának semmit...“ Az elmúlt hónapok alatt megteltek elhurcoltakkal az egykori „szellemvárosok“, Chacabuco és Quiriquina, vagy a rettenetes sivatagi börtön, Pisagua, ahol egy negyedszázada Gonzalez Videla fasiszta diktatúrája idején kínozták halálra a haladás megannyi hívét. A forradalom vezetőinek és aktivistáinak megkínzására és megsemmisítésére szolgál a déli sarkvidék közelében fekvő Dawson börtönsziget, ahol a fagyos, dermesztő éjszakákon mezítelenre vet- kőztetve kötik ki azokat a foglyokat, akiket meg akarnak semmisíteni... Elmenekült chilei foglyok számoltak be az elmúlt hónapokban azokról a szörnyű kínzásokról, melyeket a junta végez. V illanyár am bevezetése az áldozat nyelvéhez, módszeres ütlegelés, a fogoly lábainál való felakasztása — ezek a leginkább alkalmazott módszerek. A megkínzottak között 18—20 éves fiatalok is vannak, akiknek egyetlen „bűnük“, hogy tüntetésen részt vettek, vagy önkéntes forradalmi munkában ír- ni-olvasni tanították a földreform során megalakult társulások tagjait... A Latin-amerikai Társadalomtudományi Tanács tájékoztatása szerint tömegesen zárták ki az egyetemekről a tanárokat és a diákokat. A chilei egyetem 35 450 hallgatójából mindössze 15 927 maradt ... Latin-amerikai összefüggések A chilei demokráciára, az ország szociális vívmányaira mért súlyos csapás sújtja a latin-amerikai népek felszaba- dításj és függetlenségi mozgalmát is. A sajátos latin-amerikai politikai hullámzásokat figyelembe véve, tanúi lehetünk a forradalmi mozgalom fellendülése, majd a konzervatív irányzatok, sőt szélsőségek győzelmének. Ebből a szempontból a kubai forradalom győzelme fontos határvonalat jelentett __ A polgári demokratikus fejlődést —■ melyhez a Frei-féle chilei keresztény- demokrata kormányzás is tartozott — 1964-ben megtörte a hadsereg hatalom- átvétele Brazíliában. Ez a „modell“ később Argentínában, Peruban, Bolíviában, Ecuadorban és Panamában is követőkre talált. A katonai irányítás céljai országonként eltérőek, s Peruban és Panamában, s részben Ecuadorban és egy ideig Bolíviában is haladó célokat, a nemzeti függetlenség erősítését tűzte ki. A hatvanas évek második felének haladó törekvéseit a hetvenes évek kezdetén azonban újabb ellentámadás törte meg. 1973 nemcsak Chile történelmi tragédiájának esztendeje volt, hanem a földrész leghosszabb demokratikus múltjára visszatekintő, hárommilliós Uruguay félkatonai diktatúrájának kezdete is. A reményekkel kecsegtető argentínai változások, a peronizmus visz- szatérte és más tulajdonságokat vett fel a chilei fordulat óta. Bármennyire is sötét azonban a pillanatnyi helyzetkép, a hagyományos társadalmi, qazda- sági, politikai szerkezet válsáqa tükröződik a térség országaiban, s ez a jövőben is újabb robbanások kiindulópontja lehet. A haladó törekvések hullámvölgye ellenére a latin-amerikai kapitalista fejlődés ellentmondásaira ugyanis az igazi alternatívát nem a katonai rendszerek jelentik. Ezzel a társadalmi feszültség csak újratermelődik, s a politikai erőmozgások logikája szerint ez csak új helyzet kiindulópontja lehet. Lecke, nemcsak Chilének ... Bár a jelenlegi körülmények között túlzott volna illúziókat táplálni n baloldali erők pillanatnyi lehetőségeit illetően. Nem véletlen, hogy az argentin Cronista Comercial arról írt, hogy Pino- chetéknek a politikai erők semlegesítésére irányuló törekvése ellentétes eredményeket szül, s megindult a polgári erők átcsoportosulása. És ez magában a kereszténydemokráciában is új erővonalak kezdetét jelentheti... A chilei kísérlet kudarcában, ha fájdalmas tapasztalatok árán is, de benne van az a forradalom ügyét előrevivő tudatformáló erő is, mely a harc új szakaszában rendkívül jelentős lehet. Az új harc taktikája az egységfront módosított értelmezését állítja előtérbe. Ez utóbbi feltélezi nemcsak a haladó erők sokkal szorosabb összefogását, hanem a középrétegek megnyerését is, mely korábban sikertelennek bizonyult. Szeptember 11-e keserű tapasztalata alapján a Chilei Kommunista Párt olyan széles antifasiszta front létrehozására törekszik, amely — szeptember 11-e előtti álláspontjától függetlenül — magába tömöríti a kereszténydemokratákat és a radikálisokat is. A chilei kommunisták számára — jelentette ki Volodia Teitelboim, a párt politikai bizottságának tagja — a választóvonal ma a fasiszta kisebbség és az antifasiszta több- ség között húzódik! S bár ma még emberéletek megmentéséért folyik a küzdelem, a nemzetközi szolidaritás eredményeként a junta már most is meghátrálásra kényszerült. A chilei leckéből, a reakció és a fasizmus tobzódásából viszont nemcsak a chileiek vonják le a megfelelő tanulságot... És ha tombol is most a terror, s a burzsoázia osztálykiváltságai érdekében mindenre képes is, ezek a napok — ha varbagetűk után —, de új korszakhoz, a holnap igazi forradalmához vezetik el Latin-Ámerika sokat szenvedett, nemzeti függetlenségért és a társadalmi felemelkedésért harcoló népét. S ebben a harcban Chile nincs egyedül ... FONOD ZOLTÁN A puccsisták tankjai az elnöki palota felé vonulnak Santiágóban. fi
