Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-14 / 112. szám, kedd

Hó a kunyhó fölött IVAN BUKOVČAN DRÁMÁJA A HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZBAN JÓL FELKÉSZÜLTEK Nem egészen egy hónap le­forgása alatt a szlovák főváros közönsége három olyan színmű bemutatójának lehetett tanúja, melyeknek két alapvető közös vonásuk van: a szerzők mai szlovák drámaírók, s mindhá­rom színmű cselekménye a Szlovák Nemzeti Felkeléshez kapcsolódik. Ivan Bukovčan drámáját az elmúlt héten mulatták be a Hviezdoslav Színházban. A Hó a kunyhó fölött című drámájá­ban két korlársához, Solovič- hoz és Kákošhoz hasonlóan el­sősorban arra törekedett, hogy minden fölösleges pátosz és le­egyszerűsítés nélkül idézze föl a legújabbkori szlovák történe­lem dicső napjainak néhány mozzanatát, problémáit és ta­nulságait. Szükségesnek tar­tom, lévén egy új darabról szó, hogy legalább vázlatosan is­mertessem a cselekményt. Az egyik kis szlovák falu erdésze, ifjú ismerősével, Minovai, aki egyébként a falu bírójának a fia, s megszökött hazulról, be­áll a partizánok közé. Az er­dész már korábban kapcsolat­ban volt az ellenállókkal, s ezért az egyik rejtett .hegyi kunyhóhoz ment ismerősével, hogy itt várja be a partizáncso­portot. Útközben azonban né­met járőrrel találkoztak, s az egyik tizenhét éves katonát foglyul ejtették. Később kide­rül, hogy ez a pelyhedző áltú katona bécsi lakos, s anyja cseh volt. A hegyi kunyhóban nem mindennapi dráma kezdő­dik, dilemmák egész sora vil­lan fel. Mit tegyenek ezzel a némettel? Lehetnek-e embersé­gesek azzal szemben, aki ugyanolyan uniformist visel, mint ezer és ezer véres kezű gyilkos? S tulajdonképpen ár­tatlan-e ez a fiatalember? A dráma első két harmada jóval áltagosan felüli: a monológok és a dialógusok sok érdekes egyéni és társadalmi problémát vetnek föl, sőt még a tragiko­mikus elemek sem hiányoz­nak. Bár Bukovčan jórészt itt is adós marad a két főszerep­lő mélyrehatóbb jellemábrázo­lásával, s megelégszik néhány felszínes utalással, az aránylag jól felépített jelenetek néhány kivételtől eltekintve még képe­sek áthidalni ezt a fogyatékos­ságot. A színmű további részé­ben megjelenik egy szolgáló­lány is, aki a faluból a parti­zánok közé menekül, hogy megmentse évek hoszú sora óta fillérekből összekuporga- tott kelengyéjét, amely szerinte a férjhezmenés, s ezáltal egy jobb, emberibb élet záloga. Bu­kovčan ezután bizonytalano­dik el. Észrevehetően nem tud négy ember egyéni drámájából általános érvényű drámai játé­kot kerekíteni elsősorban azért, mert nem a legszeren­csésebben lépett tovább: az eléggé homályosan jellem­zett, művészileg nem teljesen ő játékuk révén keltek életre a színpadon, s kaptak legalább részben meghatározható arcu­latot. Különösen az erdészt alakító Karol Machata és Ivan Mistrík (Mifio) teljesítménye érdemel elismerést. Machata gyakran szinte ösztönös megér­zéssel ábrázolja az erdészt: nyugalmát, emberségét, élet­Karol Marhala és Ivan Mistrík a dráma egyik jelenetében. (I. Vavro felvétele) hiteles figurák tettein és gon­dolatain át akart nagy hord­erejű mondanivalót kifejezni. Kár, hogy ezt a megoldást vá­lasztotta, mert kétségtelen te­hetsége és színpadtechnikai ru­tinja képessé teszi arra, hogy valóban újszerű és mégis meg­győző erejű drámát írjon. Egyébként ezt az állításunkat igazolja a most látott dráma figyelemre méltó első része is. Tibor Rakovský, a dráma rendezője ezúttal is igényes munkát végzett. Jelentős érde­meket szerzett abban, hogy az említett fogyatékosságok elle­nére majdnem végig együtt él­tük át négy ember drámáját, s eltöprengtünk egy történelmi kor eseményein, emberi és tár­sadalmi összefüggésein. Ameny- nyire a szövegkönyv engedte, igyekezett plasztikus figurákat színpadra állítani, s rajtuk ke­resztül megfelelő ritmusú elő­adást kreálni. Rendezése végig egységes volt. Megpróbálta az utolsó jeleneteket is megfele­lő miliőbe helyezni, s az em­berek cselekedeteit elfogadha­tó lélektani összefüggésekkel indokolni. Nem az ő hibája, hogy ez nem mindig sikerült. A kevés szereplőről csak jót írhatunk. A figurák jórészt az bölcsességét és bátorságát. Fél­mondatok, odavetett szavak, határozott gesztusok révén lo­pódzik a szívünkbe ez a figu­ra. Machata érzi, hogy a sza­vakkal, gesztusokkal csínján kell bánni, s néha egy pillan­tás, egy mozdulat is sokat „mond“. Mistrík hangosabb. Hangja hol pátosszal teli, hol meg zavart. Mozdulatai is oly­kor túlzottan magabiztosak, máskor pedig félénkek. Végig érezteti, hogy mennyire függ az erdésztől, de azért nem csak a szép szavak embere: hu­szonéves korához képest nem félénk, hanem tettrekész em­ber. Viera Topinková szolgáló­lánya kedves, őszinte karakter- alakítás. Juraj Slezáček német katonája sem rossz teljesít­mény ahhoz képest, hogy a szövegkönyv nem sok fogódzói kínál számára. Végezetül ki kell emelnünk Ladislav Vychodil kiváló, s a sízó jó értelmében véve bravú­ros díszletét, amely konkrét és szimbolikus is, s ami szin­tén nem mellékes: tág teret biztosít a rendezőnek és a szí­nésznek a dráma színpadi megjelenítéséhez. SZILVASSY JÓZSEF Löffler Béla szobrai A DUNAMENTI MÚZEUM MÁJUSI TÁRLATÁN Löffler Béla művészi világá­nak egysége abból a viszony­ból fakad, amely őt egész munkássága folyamán a szob­rászat hagyományaihoz kap­csolta. Itt bemutatott alkotá­sai nem is annyira a formák érzékeny megmintázására, mint azok leegyszerűsítésére és összefoglalására mutatnak. A szobor, mint öntvény, mint faragvány mozdulatlan. Rátekintésre mégis az eleven életről, a szárnyaló képzelet­ről tanúskodik. Ezen a tárla­ton önvallomásokat látunk. Portréin határozott jellemábrá­zolás érződik. A remek Mak- szim Gorkij, a karakteres Fáb­ry Zoltán, a finom vonalú Schönherz Zoltán mellett ba­rátainak márványba, ólomba, bronzba rögzített másai érde­kes alkotásoknak bizonyulnak. Az ábrázolt személyek portré­ján a valósághű hasonlóság mellett, modelljeinek legmé­lyebb szféráját hozza arcuk felszínére. így portré jellemzé­sének fő célja nem annyira a személy heroizálása, mint inkább a dokumentáció hűsé­ge, az ábrázolt alak meg nem ismétlődő sajátosságainak a megörökítése. Munkásságát a fejlett portréművészet és az emlékműszobrászat jellemzi el­sősorban. De fegyelmezett és igényes tartalmi sokoldalúsága, emberi vonásokat megőrző fi­gurális kompozíciója a szobrá­szati munka más lehetőségeiről is tanúskodik. Fából készült szobrainak kitűnő kompozíció­ja és sziluetthatása, tartalmi- formai telítettsége korábbi munkáinál ma már erőteljeseb­ben mutatják a szerkezet és a térformálás plasztikai eszkö­zeit: a végtagok és a törzsek, a megtört mozdulatok, a felü­letek puritánsága az ábrázolt alak sajátos tulajdonságait tükrözik. Löffler Béla alkotó, búvár­kodó művész. Emberábrázoló tehetsége a mélységekig jut. Hosszú volt az út amíg ide érkezett. Az egyetemes képző­művészet hagyományait követi. A klasszikus görög, az etruszk szobrászathoz, valamint a fran­cia és a magyar iskolákhoz vonzódik. Alkotásai ezeknek a hagyományoknak modern foly­tatásai. Az utóbbi időben mind gya­koribbak a kisebb figurális kompozíciói, érmei és dombor­művei. Az erősen érzéki arco­kat, kecses női aktokat, vala­mint a kifejező csoportokat kedveli. Duzzadó, barokkos tö­megformák vegyülnek valami­lyen álmodozó, kifinomult ér­zékiség tolmácsolására. Kis­plasztikáit hallatlan egyszerű­séggel fogalmazza meg. Vallja, hogy ezek nem „lekicsinyített“, közelről nézett alakzatok. Minthogy a nagy szobor sem felnagyított kis szobor, hanem közelebbről látott ember vagy embercsoport. S mivel a nagy­méretű szobrot nem nézzük közelről, mert vagy épületre Löffler Béla: Makszim Gorkij kerül, vagy a szabad térbe, s így távolról látjuk, megformá­lása is erre a távolságra épül. A kisformátumú tárgyakat köz­vetlen közelségben érzékeljük. Ha olykor a mai plasztika ha­tárain kívülre is viszi a finom­ság és a simaság értelmezését, e törekvése mégis erényévé vá­lik, amikor figuráink „túl glancolt“ felülete mögött kiér­lelt formák rejtőznek. A tisz­tára csiszolt elefántcsont, a kifényesített műanyag, a fénye­zett bronz felületein a vona­lak finom barázdává minősül­nek. Ez nemcsak hangsúlyozza kisplasztikáinak szépségét, de jellegzetessé is teszi Löffler Béla dikciós komolyságé hang­vételét, mert tömör kifejezés- mód áll össze bennük, feszült­séggel teli hangulatokkal, ér­zelmeinkre ható tartalommal. SZUCHY M. EMIL Május 17—18-án lesz a Rokkantak Szövetségének kongresszusa. A szövetség központi bizottságának ple­náris ülése részletesen fog­lalkozott az előkészületek értékelésével. Ezzel kapcso­latban a járási konferenciák megtartását, a járási vezető­ségek állal elért eredménye­ket részletesen elemezte Sýkoru Ján elvtárs, a szö­vetség központi bizottságá­nak titkára. Elmondta, hogy munkajellegűek voltak a já­rási konferenciák. A járási konferenciákon 1079 új ve­zető megválasztására kerii't sor. A vezetők soraiba 463 régebbi tisztségviselőt vá­lasztottak, ez mintegy 43 százalék. Az új vezetőségi tagok száma 616, ez mintegy 57 százalék. A megválasztott járási tisztségviselők közül 453 (vagyis 42,3 százalék] párttag. Ugyanakkor 227 nőt (21,2 százalék) és 125 fia­talt, vagyis 35 éven alulit is megválasztottak. Általában „megfiatalodott“ majdnem mindegyik járási vezetőség, mert az új vezetők átlagos életkora 50,6 év. A járási konferenciákon részt vettek a járási pártbi­zottságok küldöttei is, akik a legtöbb esetben felszólal­tak és útmutatást adtak a további tevékenységhez, megígérték hatékony támo­gatásukat. A küldöttek felszólalásai általában a szervezeti tevé­kenységre vonatkoztak. Be­számoltak a politikai és tár­sadalmi munka terén elért sikerekről. Természetesen kritikai hangvételű felszóla­lások is elhangzottak. Töb­ben jogosan panaszkodtak a protetikai segédeszközök hiányára, mások a gyógyke­zelési beutalások számának növelését sürgették. Egyes esetekben olyan felszólalá­sok is elhangzottak, hogy még elég gyakran fordulnak elő hibák és hiányosságok a rokkantak munkába való felvétele során. Nem bizto­sítják a megfelelő munkahe­lyeket, s nem veszik figye­lembe a Munka- és Népjólé­ti Minisztérium erre vonat­kozó döntéseit, határozatait. A kongresszus új, egysé­ges alapszabályt fogad majd el, tehát a konferenciákon ezzel kapcsolatosan is sok, jószándékú javaslatot ter­jesztettek elő. Várható te­hát, hogy az új alapszabály megváltoztatja a szövetség belső, szervezeti felépítését, a munkában hasznosítja majd az eddig szerzett ta­pasztalatokat. Sajnos, eddig még a Veľ­ký Krtíš-i (nagykürtös!) és a svidníki járásban nem tar­tották meg a járási konfe­renciát. Ezekben a járások­ban feltétlenül javítani kell a szervező és irányító mun­kát. Egyébként a járási konfe­renciák határozatai a tagok eszmei és politikai nevelésé­nek hatékonyabb megszerve­zését, a fiatalabb tagok na­gyobb tevékenységét biztosí­tó munkamódszerek alkal­mazását tűzték ki célul. A határozatokba belefoglalták az alapszervezetek vállalá­sait, melyeket a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfor­dulója tiszteletére a konfe­renciákon ünnepélyesen be­jelentettek a küldöttek. Általános tényként meg­állapítható, hogy a Rokkan­tak Szövetségének járási konferenciái a XIV. párt- kongresszus határozatait he­lyesen és jól értelmezve döntöttek a rokkantak tevé­kenységére vonatkozó kér­désekben. Tehát jól felké­szültek a kongresszusra. haj. Értékes felajánlások A Topolčanyi Járási Építke­zési Vállalat 1975-ben ünnepli megalakulásának 25. évforduló­ját. A közelgő évfordulóra va­ló tekintettel a vállalat dolgo­zói kötelezettséget vállaltak, hogy az 5. ötéves tervben elő­irányzott feladatokat 1975. jú­lius 31-ig teljesítik, s az épít­kezési munkák értékét 50 mil­lió koronával túlszárnyalják. A vállalat a megalakulás óta sok átszervezésen ment át, s a párt és a szakszervezeti szer­vek segítségével nagyon sokat fejlődött. A legjelentősebb volt az 1960-as év, amikor megszűnt a partizáuskei és a Bánovce nad Bebravou-i járás, s az itt működő járási építkezési vál­lalatok a Topoľčanyi Járási Építkezési Vállalatba összpon­tosultak. Az új vállalatnak már 829 dolgozója volt, s kialakul­tak benne a bádogos, ács, víz­vezeték szerelő, villanyszerelő, festő és mázoló, üveges és la­katos szakmák. A Topolčanyi Jnb 1966-ban Jozef Kšiňát nevezte ki a vál­lalat igazgatójává. Vezetése alatt fellendültek az építkezé­sek, javult a munkaszervezés színvonala, s a vállalat techni­kai alapjának bővítésére csak az 1967—68-as években több mint 5 millió korona értékben vásároltak gépeket- és szállító- eszközöket. Másfél millió koro­nás befektetéssel újjáépítették a svinnai téglagyárat. Zlobiny- ban saját kavicstelepet létesí­tettek, ahol alapozó blokkokat és atipikus előregyártóit ele­meket készítenek. A vállalat a gazdasági élet minden területén nagy mérték­ben hozzájárult a járás kiépí­téséhez, különösen az utóbbi években. Felépítettek többek között egy élelmiszerüzletet és egy éttermet Uhrovecen, egész­ségügyi központot Partizánske- ban, vasúti éttermet Topoľča- nyban, nyugdíjasok otthonát Obdokovcén, kilencéves alapis­kolát Brodzanyban, ezeken kí­vül lakások százait készítették el, továbbá gazdasági épülete­ket is építettek a szövetkeze­tekben és állami gazdaságok­ban. A vállalat dolgozói alkotó és önfeláldozó munkájukért szá­mos kitüntetésben részesültek. Több dolgozó tulajdonosa az „Építésügyi Minisztérium leg­jobb dolgozója, valamint a „Szocialista munka hőse“ ki­tüntetéseknek, és már több kol­lektíva nyerte el a szocialista munkabrigád címet. Marián Gregor villanyszerelő és Ján Trgýň mester „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetésben részesült. Az SZNF 30. évfordulója, Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 30. év­fordulója, valamint a vállalat megalakulásának 25. évforduló­ja alkalmából összüzemi szo­cialista kötelezettséget vállal­tak az építkezések időtartamá­nak lerövidítése, a minőség és a gazdaságosság színvonalának növelésére, valamint az 5. öt­éves terv feladatainak határ­idő előtti teljesítésére. A Topolčanyi járási Építke­zési Vállalat ez évi terve 114,5 millió korona értékű munkát irányoz elő, ami 9 millió ko­ronával több, mint az előző évben. A vállalat dolgozói bi­zonyára mindent megtesznek annak érdekében, hogy az idei feladatokat, valamint az össz­üzemi szocialista kötelezettség­vállalásokat határidő előtt és jó gazdasági eredménnyel tel­jesítsék. niťä Felkészülten várják a turistákat Kelet-Szlovákiában az idén a nyári turistaidényben rekordlá­togatásra számítanak. Augusz­tus elején a Magas-Tátrában megrendezik a Rallye Ficc 35. nemzetközi motoros találkozót. A kelet-szlovákiai vállalatok és az utazási forgalmat bizto­sító szervezetek képviselői jól felkészültek a hazai és a kül­földi turisták fogadására. 14 ezer férőhely áll a látogatók rendelkezésére. Az úthálózat javítására a ke­rületben ez évben 515 millió koronát fordítottak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom