Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-14 / 112. szám, kedd
Ű J FILMEK A MAGYAR UGARON (magyar A film címe Ady egyik versét idézi, jóllehet az alkotásban nincs közvetlen utalás a versre vagy a költőre, csak annyi, hogy a központi hős, Zi- lahy Kálmán tanár Ady forradalmi szellemében neveli diákjait. A drámai erejű film cselekménye 1919 őszén, a Magyar Tanácsköztársaság leverése után játszódik; a fővárosba bevonulnak a fehérek és a különítményesek és megkezdik a „tisztogatást“. A hatalomátvétel akarva-akaratlan állásfoglalásra készteti az embereket, tehát kiválóan alkalmas a közéleti magatartás helyes és téves vonásainak a drámai vizsgálatára. A tanár — aki hadiözvegy fotográfus húgával él — régi barátjának, a Tanácsköztársaság népbiztos-helyettesének az elrejtésére vállalkozik. Az iskolában mérsékelt magatartást tanúsít már azért is, hogy ne vonja magára és a rejtőző barátjára a figyelmet. Diákjai azonban megalkuvással gyanúsítják, s csak egy véletlenül talált fénykép győzi meg őket a tanár óvatosságáról és érteti meg velük magatartását. Kovács András rendező, akárcsak korábbi alkotásaiban, a Falakban és a Hideg napokban, A magyar ugaron című filmjéLatiriovits Zoltán A magyar ugaron című film főszerepében MATTÉI ÜGY ben is a közéleti magatartás természetrajzát vizsgálja, elemzi, lehet-e, kell-e, szabad-e kompromisszumokat kötni, hogyan harcoljon az ember a forradalomért a nacionalizmus, az ellenforradalmi uszítás világában, miként maradhat „ember az embertelenségben“ lie- lyes-e nyíltan kiállni az üldözött elvek, a gyanúsított személyek mellett, vagy célszerűbb-e a gyáva hallgatás, meg- hunyászkodás. A drámai sodrású, meggyőző erejű publicisztikai hevtiletű film záróképe, Zi- lahy és legjobb növendékeinek az egymásra találása arra utal, hogy az ifjúság viszi majd tovább a forradalmat s teremti meg azt az új világot, mellyel a kommün napjaiban ismerkedett meg. Az izgalmas kérdéseket feszegető film a vetítés befejeztével a nézőt gondolkodásra ösztönzi. Kovács sajátos művészete, filmjének történelmi, fi- lozófikus mélysége igazi intellektuális élményt nyújt. A népes szereplőgárdából kiemelkedik Latinovits Zoltán (Zila hy tanár); mélyen átélt, hiteles játékában az indulatot és a gondolatot a legmagasabb bőfokon sűríti. A tanár húgát Drahota Andrea alakítja — messze túlemelkedve a szereljen. Az egykori népbiztos-helyettest Horváth Sándor eleveníti meg nemes eszközökkel. A kisebb szerepeket játszó színészek közül említést érdemel Mensáros László, Major Tamás, Üze La- jog és Iglödi István. (olasz) A filmvilágban az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk: politikai film. A fogalom tulajdonképpen a jelenkori kapitalizmus válságtüneteinek a kritikai felmérését jelenti: a mai nyugati haladó politikai film legfontosabb jellemzője ugyanis, hogy nem a hivatalos állampolitika művészete felépítményének a részeként születik, hanem a polgári rendet támadva. Ami ma történik az olasz filmvilágban, az voltaképpen a neorealizmus legjobb hagyományainak a folytatása — de műfajváltás történt. Egyre inkább tért hódít a jjublicisztikai megközelítés, amely módot ad a nyílt, szókimondó fogalmazásra. A doku- mentusjelleg, az események újrajátszása vagy vizsgálata, az érvelő módszer töprengésre késztet, s a politizáló olasz rendezők kérdésekkel ostromolják a nézőt. Ennek a módszernek a legkövetkezetesebb képviselője Francesco Rosi, aki filmjében világosan és tömören állítja fel, illetve vezeti le a tételt. A politikai és a gazdasági élet módszereit vizsgálja: milyenek az esélyei a tisztességes ügyek keresztülvitelének, a demokratikus jogoknak ott, ahol a merénylet polgárjogot nyert? Ez a kérdés izgatja a rendezőt a cannes-i nagydíjas Mát leiügy című filmjében is. Gian Maria Valonie 1962. október 27. — a távirati irodák világgá repítik a hírt: Enrico Mattéi, az olasz állami kőolajipari vállalat (ENI) vezetője életét vesztette. Baleset? Merénylet? Látszólag erre a kérdésre keresi a választ Fran- cesco Rosi, de csak látszólag, mert ha csupán a bizonyítható tények felsorakoztatására szorítkozna, nem mondhatná ki, hogy Mattéit eltették láb alól a kőolajvilág urai, mert nem tartotta be az általuk diktált játékszabályokat s megbontotta az évtizedek során kialakult hatalmi egyensúlyt. Az alkotás tulajdonképpen nem Mattéi haláláról szól, hanem az életéről. A repülőgépszerencsétlenség körüli homály, a feltevések már-már egy krimi izgalmait ígérik, de ez a jelleg háttérbe szorul, átadva helyét a hagyományos cselekménybonyolításnak. Mattéi visz- szapergetett életörténetéből egy rendkívül érdekes egyéniség hihetetlen pályafutása kerekedik ki. A munkásszárma- zású Mattéi részt vett az ellenállási mozgalomban, de nevét világszerte a kőolajlelőhelyek kiaknázására alapított vállalatok vezetőjeként ismerték meg. Vakmerő ember lévén, szembe mert szállni a tőkés világ legnagyobb kőolaj-monopóliumaival. s e nagyszerű életpályát bemutatva készteti a rendező a nézőt töprengésre: miben rejlik Mattéi sikerének a titka, a repülőgép-katasztrófa véletlen baleset vagy merénylet-e. A felmerült kérdésre a rendező nem válaszol nyíltan, a feleletet a nézővel fogalmaztatja meg. A közvetlen, igazságszerető, érzelmileg túlfűtött olajmágnás szerepét Gian Maria Valonte játssza; alakítása élményszámba megy. —ym — A Föld szerkezete a mágnesség szemszögéből Á Föld mágneses terének fogalma a legtöbb ember képzeletében — nagyon helyesen — az iránytű fogalmával kapcsolódik össze. Ez az eszköz lényegében egy függőleges tengely körül szabadon lebegő mágnestű, amelynek egyik vége a mérsékelt éghajlatú és tróplkus vidékeken megközelítően a földrajzi északi irányba, a Föld északi mágneses pólusának az irányába mutat. Ezt a tulajdonságát — habár gyakorlatilag már régen felhasználták — a középkor embere titokzatos jelenségnek tartotta, és emiatt sok-sok fantasztikus elképzelés is fűződött hozzá. E sokszor nevetséges babona (például Marbo- daeus Galius bretagne-i püspök „elmélete“, amely szerint a mágnestűvel ellenőrizhető az asszonyi hűség!) azért is terjedhetett könnyen, mert az iránytűre vonatkozó ismereteket az egymással versengő hatalmak titokban tartották, hiszen előnyt jelentettek a kereskedelemben és a hajózásban. A XV.—XVI. században azonban a kutatók már azt is észrevették, liogy a mágnestű nem pontosan északra mutat. Ezt a tudományban deklinációnak (elhajlásnak) nevezett természeti jelenséget azonban ők az iránytű hibájának tulajdonították. A vélt „hibaszögei“ az iránytű tokján megjelölték, és éppen az ilyen jelölésekből származnak első deklinációs adataink. Manapság is előfordul a legkülönbözőbb tudományágak területén, hogy mérési eredmények eltérése esetén a műszer hibájára gyanakszanak. A középkori tudósok nem vizsgálták meg ennek a jelenségnek az alapjait, és nem végeztek összehasonlít ásókat. Emiatt évszázadokon át megmaradtak téves hitükben. Ennek volt érdekes következménye az, hogy a XVI. századból származó térképeken 70 éven át két Vardö sziget szerepelt és senki sem jött rá a tévedésre. A hiba onnan származott, hogy két különböző országból származó, tehát különböző javítási! Iránytűvel végezték a térképezést. Nyilvánvaló, hogy ilyen kiforratlan fogalmakkal dolgozva a mágneses tér változékonyságát meglehetősen nehéz volt kimutatni, különösen azért, mert a középkori filozófia maradványaként a Földdel kapcsolatos jelenségeket még mindig állandónak és változatlannak hitték. A mágneses elhajlás évszázados változását Henry Gellibrand ismerte fel, amikor összehasonlította 1634-ben, Londonban végzett deklinációs méréseit William Borough 1580-ból és Ed- mound Gunter 1622-ből származó eredményeivel. Ezzel összefüggésben tudni kell, hogy a mágneses deklináció az a szög, amelyet a mágneses erő iránya a csillagászati északi iránnyal bezár. Mivel azonban ezt a szöget vízszintes síkban mérik, ez a földinágnessógről csak egyoldalú képet ad. A mágneses tér Irányának teljes meghatározásához még egy adat szükséges: az inklináció. Először Georg Hartmann 1544-ből származó feljegyzése említi azt a jelenséget, hogy egy vízszintes, kelet-nyugati irányú tengely körül függőleges síkban szabadon mozgó mágnestű a vízszintes síkkal szöget zár be. A mágneses deklináció és inklináció felismerésével az emberiség a mágneses tér irányát már teljesen meghatározta, nagyságáról azonban semmit sem tudott. Ennek a mennyiségnek a mérésére csak sokkal később került sor. A mágneses térerősség fogalmának kialakításához ugyanis sokkal nagyobb fizikai alaptudás kellett, mint a mágneses tér irányának meghatározásához. Ez a rendkívül fontos tudományos eredmény Gauss nevéhez fűződik, aki 1832-ben hozta nyilvánosságra az abszolút vízszintes térerősség mérésére szolgáló módszert, és ezzel a centiméter-gramm-másodperc (COS) egységrendszert is megalapította. Gauss fölfedezésével a mágneses térnek mind az irányát, mind a nagy-- ságát szabatos fizikai mérésekkel lehetett meghatározni. A mágneses teret mégha tározó elemek sorozatos mérése azonnal kimutatta, hogy ezek az elemek időben változnak. Az ilyen, egy-egy helyre korlátozott mérési sorozatból, akármilyen hű képet ad is helyileg a mágneses tér változásairól, nem lehet az egész Földre érvényes következtetéseket levonni. Áhhoz, hogy a változásnak az egész Földre jellemző általános sajátosságait megismertessük, az adatokat egységes szempontok szerint kell vizsgálni. Eleinte összegyűjtötték az egész Földön elszórt mérési adatokat, ezek alapján mágneses térképet szerkesztettek, és belőlük határozták meg a földmágnességet egységesen leíró matematikai kifejezéseket, az úgynevezett mágneses gömbfüggvényeket. Később ez a munka mind rendszeresebbé vált. és már határozott célú mágneses világfelméréseket is szerveztek. A sűrűn lakott kultúrtermeteken ez a munka nem okozott gondot, a nehézség inkább a ritkán lakott, műveletlen sivatagok, őserdők, sarkvidékek és óceánok mágneses felmérésekor jelentkezett. Szárazföldi és sarkvidéki expedíciókat szervezlek, a tenger felmérésére pedig vasmentes hajókat építettek. Az első ilyen, teljesen vasmentes hajó az 568 tonnás „Carnegte“ volt, amely 1909-ben kezdte meg munkáját, és elévülhetetlen érdemeket szerzett az óceán mágneses felmérésében. Kuta- tóntjain húsz esztendő alatt 298 000 mérföldet (kb. 550 000 km) tett meg. Később a Szovjetunió és más országok is útra bocsátottak ilyen vasmentes hajókat, amelyeknek fontos szerepük van a legújabb mágneses világfelmérésben. Az egységes terv szerint végzett kutatómérések alapján mind pontosabban megállapíthatók a földmágneses tér évszázados változásának általános jellemzői. A különböző időkben végzett mágneses felmérésekből matematikai úton megállapítható, hogy az évszázados változás oka a Föld belsejében van. Ez a megállapítás sok nehéz kérdést vet fel. A változás méretei ugyanis sokkal nagyobbak, sebessége pedig túlságosan gyors ahhoz, hogysem a változást a felszínen közvetlenül megfigyelhető geológiai folyamatokkal magyarázhassuk. Nem ismerünk ugyanis az egész Földre kiterjedő méretű és néhány száz éves periódusú felszíni geológiai folyamatokat. A változás okát tehát a Föld belsejében, a Föld középpontjának a közelében kell keresnünk. A Gauss óta eltelt évszázadban mintegy 8—10 különböző időpontra érvényes föld- mágneses gömbfüggvényt határozlak meg. E gümbfüggvényekböl kiszámítható, hogy ezekben az időpontokban hol volt a Föld mágneses középpontja. A számításokból érdekes módon derül ki, hogy a Föld mágneses középpontja a Föld geometriai középpontjától eléggé nagy távolságra (300 - 400 km-re) fekszik. Az excebtricitás —- a középponttól való eltávolodás — iránya Gauss idejében a Samoa-szigetek közelébe mutatott, jelenleg a Marshall-szigetek irányába esik. A különböző időpontokra kiszámított mágneses középpont-helyzeteket a térképen ábrázolva könnyű megállapítani, hogy ez a pont az utóbbi évszázadban kelet-délkelet nyugat-délnyugat irányban eléggé szabályosan mozgott. Mozgásának sebessége a Föld felületén néhányszor 10 kilométer évenként. A földrengéses hullámok tanúsága szerint a Föld belsejében, 2900 km mélységben kezdődik a Föld magja. Ebben a mélységben a transzverzális földrengés! hullámok eltűnnek, és ebből az következik, hogy ott az anyag cseppfolyós halmazállapotban van. (Transzverzálisnak azokat a hullámokat nevezzük, amelyeknek a rezgésiránya merőleges terjedésük irányára.) ötezer km mélységben újabb felületet lehet megállapítani. Ezen a felületen belül ismét keletkeznek transz1 verzális hullámok, abban az övezetben tehát az anyag újra szilárdnak tekinthető. Mai fölfogásunk szerint ez a szilárd, 2500 km átmérőjű, a víznél 17-szer sűrűbb gömb az őt körülvevő, 11-es sűrűségű cseppfolyós anyagban lebeg. Természetes, hogy az excentrikus földmag ebben a cseppfolyós környezetben elmozdulhat a ráható erők hatására. Ennek a mozgásnak a hatásait észlelhetjük mi a Föld felszínén mágneses évszázados változásként. Az elmozdulást valószínűleg a közelünkben keringő égitesteknek fa Napnak, a Holdnak és a bolygóknak! az excentrikus földmagra gyakorolt gravitációs hatása (nehézségi vonzóereje) okozza. A rovarlárvák rendkívüli ellenállóképessége A rovarok főképpen lárvaállapotban rendkívül ellenállóak a környezet változásaival szemben. Különösen a kétszárnyúak (legyek és szúnyogok) lárváit jellemzi ez. Laboratóriumi kísérletekkel megállapították, hogy a Xylodiplosis nevű gubacslégy telelő lárvái jól bírják a mínusz 20 C fok alatti hőmérsékletet is, a Lucilia-fajok lárvái pedig a plusz 80 C foktól mínusz 10 C fokig terjedő, rövid ideig tartó hőhatásokat is elviselik. Ennél is meglepőbb felfedezésre tett szert H. E. Hinton, a bristoli egyetemen végzett kísérletei során. Ö egy apró rovarnak a Nigéria, és az Uganda északi részén élő Poly- pedilum vandeo’plankinak viselkedését vizsgálta szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között. Ennek lárvái azokban a kis tócsákban élnek, amelyek az esős évszakban a sziklák mélyedéseiben képződnek és időnként többször kiszáradnak, majd ismét megtelnek. Kiszáradáskor a lárvák a pocsolya alján maradó iszapba rejtőznek, és az iszappal együtt ők is kiszáradnak. Amikor az esőzés visszatér és vízzel borítja őket, egy óra leforgása alatt életre kelnek, és táplálkozni kezdenek. A kiszáradás foka a légkör páratartalmától függ. Meleg időben a levegő hőmérséklete meghaladja a 40, a talajé a 20—30 C fokot. A kiszáradt sár legalább 70 C fokra melegszik fel, mivel a sziklafalakból sugárzó hő is izzítja. Ám 4—8 cm mélységben, ahol a lárvák a növényi maradványok védelme alatt rejtőznek, a hőmérséklet nem haladja meg a 60 C fokot. E lárvák vízben egy óra hosszát viselik el a 43 C fokos hőséget, kiszáradt állapotban tehát jóval ellenállóbbak. A laboratóriumi kísérletezéskor a lárvákat fokozatosan megfosztották víztartalmuktól, közben 1—4 napra vízbe helyezték és táplálták őket. A kiszárított lárvák 39 hónapig maradtak életben laboratóriumi hőmérsékleten, majd a vízben folytatták fejlődésüket, és egészséges rovarokká alakultak át. A lárvák szöveteinek víztartalma csökkentett életműködésük közben 8 százalékra apadt, s nedves időben 20 százalékra gyarapodott. Még meglepőbb a kiszáradt lárvák reagálása a hirtelen hőmérsékletváltozásra. Foszforpento- xiddal úgy víztelenítették őket, liogy víztartalmuk 3 százalékkal kisebbre csökkent. Így a 102—104 C fokot egy percig viselték el. A további kísérletekkel bebizonyították, hogy a kiszárított lárvák bizonyos mérgeknek Is fokozottabban ellenállnak. így azok, amelyek normális állapotban tiszta alkoholba mártva egy percen belül elpusztulnak, kiszáradva életben maradnak: a két hónapig abszolút alkoholban tartott tíz kiszárított lárva közül egy sem pusztult el. (dji
