Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-05 / 81. szám, péntek

Kormdnyatokííós laoszban Santiagóban a központi börtön előtt sorban állnak az embe­rek: baloldalt a nők, jobboldalt a férj iák. A bebörtonzüttek leg­közelebbi hozzátartozói, akik remélik, hogy legalább egy pillantást vehetnek szeretteikre ja fenti képen). Álul: a chilei juntu foglyai. /GSTK-felvétel j ÜGYVEDEK A JUNTA BÖRTÖNEIBEN Washington — A chilei poli­tikai foglyok igazságos bírósá­gi eljárásáért küzdő amerikai jogászokból alakult bizottság felfedte, hogy a chilei junta nemcsak a rezsim ellenzőit üldözi, hanem a politikai fog­lyok védőügyvédjeit is. A bi­zottság nyilvánosságra hozta, hogy az utóbbi időben több mint 20 chilei jogászt börtönöz- tek be hasonló jogvédelem miatt. Mély belső válság Moszkva — A TASZSZ a 25 éves NATO nak szentelt kom­mentárjában mindenekelőtt megállapítja, hogy az agresszív katonai és politikai tömb mély belső válságot él át, amely a nemzetközi enyhülés erősödése mértékének megfelelően szün­telenül éleződik. A NATO gyógyíthatatlan be­tegségeinek gyökerei azzal hozhatók összefüggésbe, hogy az észak-atlanti tömb egész rendszerét a hidegháború által szült hamis feltételezésekre építették. A NATO helyzete je­lenleg azért vált bonyolulttá, mert nemzetközi síkon jelentő­sen módosultak az erőviszo­nyok, és főképp azért, mert rendkívül megszilárdult a szocialista államok közössége. Nem csekély szerepet töltött be az az erőmódosulás is, amely a NATO-ban ment vég­be. Ez a módosulás kiélezte az imperialista hatalmak közötti ellentmondásokat, fokozta a Ronkurrenciát. E folyamatok a rendkívül heves valutáris és pénzügyi összetűzésekben, a „kereskedelmi háború“ kirob­banásában, p leggyakrabban az Egyesült Államok és a nyugat- európai szövetségesek közötti vitákban nyilvánulnak meg. A tavalyi közel-keleti háború, amelynek során a szövetsége­sek megtagadták az Egyesült Államok akcióinak a támoga­tását, továbbá az energiavál­ság, még jobban felszínre hozta a belső ellentmondásokat. A TASZSZ kommentátora megállapítja: 25 évvel a NATO létrehozása után egyre sür­getőbben szerepel a napirenden a kérdés az egymással szem­benálló katonai és politikai ál­lamszövetségek felszámolásá­ról, megszüntetéséről. A reáli­san gondolkodó politikusok, a NATO-országok reálisan gon­dolkodó közvéleménye tudja, hogy a valódi biztonságot az enyhülés további fejlődése, a kölcsönösen előnyös együtt­működés és a kölcsönös biza­lom szolgálja, nem pedig a fegyverkezési hajsza és a ve­szedelmes szembenállás. Ez megnehezíti a NATO ama be­folyásos köreinek manőverezé­seit, amelyek a régi dogmák modernizálásával az új törté­nelmi feltételek között is a ré­gi erőpolitikát szeretnék foly­tatni és gátolni a nemzetközi légkör javulásának folyamatát. Vientiane — Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnöke szerdán V ientianeba, Laosz közigazgatási székhelyére ér­kezett, hogy részt vegyen az ideiglenes koalíciós egysékor- mány és az országos politikai konzultatív tanács megalakítá­sában. Mindkét testület végle­ges összetételéről a vientianei kormány és a Hazafias Front megbízottai több hónapig tartó tárgyalássorozat után állapod­tak meg. Szufanuvong megérkezése után rövid beszédeit mondott s ebben hangsúlyozta, azzal a szilárd meggyőződéssel jött Vientianeba, hogy a tavaly feb­ruárban kötött békemegállapo­dást sikerül megtartani. Felhív­ta egyúttal a figyelmet* arra, hogy a nemzeti egység teljes megvalósulása felé vezető út minden bizonnyal nem lesz mentes az akadályoktól, de — fűzte hozzá — közös erőfeszí­téssel ezek az akadályok is leküzdhetők lesznek. Szufanuvong tegnap Souvan- na Phouma herceggel, az ed­digi vientianei kormány elnö­kével együtt Luang Prabang királyi székvárosba látogatott. A két herceg előterjeszti Sza­vaiig Vatthan királynak a jövő ideiglenes nemzeti egységkor­mány és az országos politikai konzultatív tanács tagjainak névsorát. Az új kormány ösz- szetótelét hivatalosan ma je­lentik Im*. Feltételezések sze­rint a kormány elnöke Sou vanna Phouma herceg lesz, míg féltestvére Szufanuvong az új szerv — az országos poli­tikai konzultatív tanács élére kerül. UTCAI HARCOK KAMPÓT KIKÖTŐVÁROSBAN Phnom Penh — A kambod­zsai hazafias erők már máso­dik napja heves harcokat vív­nak Kampót kikötőváros utcáin. A hírügynökségi jelentések sze­rint tegnap elfoglalták a Lón Nol-féle csapatok kilenc tá­maszpontját a város központja közvetlen közelében. A Phnom Penh i parancsnokság tegnap beismerte, hogy Kampotban számára válságossá vált a helyzet. A felszabadító egységek teg­nap hat hét után újból raké­tatámadásokat indítottak a fő­városban lévő kormányépületek ellen. Három rakéta Lón Nol rezidenciája közelében csapó­dott be. Folytatódtak a harcok Oudong tartományi központ környékén is, ahol a Phnom Penh-i csapatok nem tudják kiszorítani a hazafias erőket. Hanoi — A DIFK külügymi­nisztériuma tegnap Hanoiban közleményt adott ki, amely rá­mutat, hogy ez március 26-a és 31-e közötti időszakban a sai­goni csapatok 243 támadást hajtottak végre Dél-Vietnam felszabadított területei ellen tüzérséggel és aknavetőkkel támadtak 43 felszabadított fa­lut és 80 felderítő és harci repülést végeztek a forradalmi kormány ellenőrzése alatt álló tartományok fölött. A dél vietnami felek Celle Saint-Cloud-i politikai konzul­tációin résztvevő küldöttségek a következő találkozó időpont­ját április 6-ről április 12-re halasztották. A DIFK-küldöttség közleménye szerint a két de­legáció a francia köztársasági elnök halála miatt elrendelt nemzeti gyász miatt hozta a döntést. Átszervezés a VDK-ban Hanoi — A VNA hírügynök­ség és a hanoi rádió jelentése szerint a VDK nemzetgyűlésé­nek állandó bizottsága a mi­niszterelnök javaslatára a kö­vetkező változtatásokat hatá­rozta el a kormányban: Nixon a NATO-ról Washington — Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke a NATO fennállásának 25. évfor­dulójával kapcsolatban a Fe hér Házban kijelentette, hogy az észak-atlanti katonai tömb a jövőben is az amerikai külpo­litika alapkövét képezi. A közös védelem továbbra is fő célunk marad, a jelenlegi vi­szonyok közepette azonban a NATO-országokra újabb jelen­tős feladat vár: a Nyugat és Kelet közti feszültség enyhíté­se. A megértés együttműködés, kölcsönös megegyezések kell, hogy jövőbeni kapcsolataink meghatározó elemeivé váljanak — hangsúlyozta az amerikai el­nök. Le Thanh Nghi miniszterel­nök-helyet te«, funkciójának megtartása mellett átveszi az állami tervbizottság elnöki tisztségét. Nguyen Con gépipari ügyekkel megbízott miniszter­elnök-helyettes átveszi a gép­ipari és kohászati tárca veze­tését is. Tran Hun Hoc minisz­terelnökségi iroda vezetésével megbízott minisztert a belső ügyekért felelős miniszterel­nök-helyettessé nevezték ki. Phan Trong Tue közlekedés- és postaügyi minisztert felmen­tették tisztségéből és ipari, közlekedési és szállítási ügyek­kel megbízott miniszterelnök helyettessé nevezték ki. Hang Viet Chau pénzügyminisztert felmentették tisztségéből. 1974. IV. 5 Kommentárunk A közös piaci külügymi- ** niszteri értekezletek legjellemzőbb vonásává vált az utóbbi időben, hogy a „kilen­gek“ küldöttei csaknem mindig dolgavégezetlenül hagyják el a tárgyalótermet. Az Európai Gazdasági Közös­ség tanácskozásait ugyan a múltban sem jellemezte idilli­kus harmónia, napjainkban azonban a kilenc külügyminisz­ter szinte képtelen bármely na­pirendi problémával kapcsolat­ban közös, egyöntetű álláspon­tot kialakítani. Tény, hogy baj van a „kilen­cek“ összetartásával és inkább beszélhetünk széthúzásról a kö­zösségen belül, mint nyugat-eu­rópai összefogásról. Áz „egy­hangúság“ hiánya részben a megoldásra váró problémák bo­nyolultságával magyarázható, hiszen a regionális alapról, a pénzügyi unióról, az agrárpo­litikáról, az olajembargóról, az atlanti együttműködésről folyó heves viták során valóban ösz- szetett, szerteágazó kérdések­ben kell döntést hozni. Más­részt, az EGK-országok vitás kérdések megoldásánál képtele­nek levetkőzni „önző énjüket“, ahelyett saját egyéni érdekeik szemszögéből közelítik meg a problémákat. A íenti megállapítások érvé­nyesek a legutóbbi luxemburgi közös piaci külügyminiszteri értekezletre is. Az amúgy is sántító közös piaci egységet azonban új elem bonyolította. Luxemburgban mutatkozott be az új angol munkáspárti kor­mány képviseletében Callaghan brit külügyminiszter. Callaghan beszédében lényegében a VVil­Romokban a közös piaci egység? son-kabinet választási nyilatko­zatát követve erélyesen beje­lentette: Anglia célja a közös piaci csatlakozási feltételek új­ratárgyalása oly módon, hogy valamennyi EGK-ország egyen­lően részesüljön a közösség nyújtotta előnyökből. Szinte várható volt, hogy Anglia e ja­vaslattal áll elő Luxembourg­ban. A kisebbségi Wilson-kor- mányzat kétségtelenül nehéz helyzetben van: a márciusi vá­lasztásokon szavazatainak dön­tő részét olyan szavazóktól szerezte, akikre hatott ígére­te, mely szerint London felül­vizsgálja kapcsolatait az EGK- országokkal és utólag igyekszik módosítást elérni a csatlakozás feltételeiben. Callaghan ezért tartott ki kezdetben határozottan javasla­ta mellett. Jobert francia kül­ügyminiszter azonban ingerül­ten elutasítóan reagált, veszé­lyesnek, sőt elfogadhatatlannak minősítette az angol követe­lést. Kertelés nélkül kijelentette: Franciaország megadta a meg­felelő árat az angol belépésért és nem tartja szükségesnek, hogy még nagyobb terheket fi­zessenek azért, hogy Anglia benn maradjon a közösségben. Jobert határozott ellenszegülését követően Callaghan mérsékeltebb hangnemben kijelentette, hogy nem az angol kivonulásról, ha­nem a tagsági feltételek újra­fogalmazásáról kíván tárgyalni. Scheel nyugatnémet külügy­miniszter a Callaghan—Jobert szópárbajra válaszolva hangoz­tatta: „Nem engedhető meg, hogy az EGK széthulljon". A brit külügyminiszter a né­zeteltérések ellenére derűlátó­an nyilatkozott, szerinte a kö­zösség — bizonyos fenntartá­sokkal — hajlandó tárgyalni az angol kormány javaslatairól. Callaghan nem véletlenül járt el óvatosan az értekezleten, hiszen a brit kisebbségi kor­mány nem engedheti meg ma­gának, hogy könnyelműen ma­gára haragítsa Párizst, viszont ha megszegi választóinak tett ígéretét, lényegesen rontja esé­lyeit az esetleges újabb válasz­tási erőpróbán. Az EGK-n belüli viszályokat jelentősen kiélezte az a tény, hogy a közös piaci országok meglehetősen eltérő nézeteket vallanak az atlanti kapcsolatok jövőjéről, a „kilencek“ és az USA együttműködésének sorsá­ról. A vélemények olyannyira különböznek, hogy a „kilen­cek“ még most is képtelenek a Kissinger által javasolt új at­lanti chartára egyöntetű vá­laszt adni. Az EGK és az Egye­sült Államok közötti szakadé­kot főleg Párizs makacs maga­tartása mélyítette el. A francia külügyminiszter nyilatkozatai egyértelműen erre utalnak. Jo- berti megfogalmazásban az at­lanti együttműködés alapvető kérdése így hangzik: Partnere­ket akar-e Washington, vagy hűséges szolgákat? jobert emlé­keztetett Nixon és Kissinger be­szédeire, melyekben követelték Nyugat-Európától, hogy a fon­tosabb politikai döntések előtt kérjék ki Washington vélemé­nyét. Belgium és az NSZK ez­zel kapcsolatban olyan javasla­tot terjesztett az értekezlet elé, amely kötelezné a „kilenceket“, hogy még a döntések meghoza­tala előtt előzetes konzultációt folytassanak Washingtonnal. A Közös Piac szuverenitását sér­tő javaslatot — Joberttal az élen — a külügyminiszterek elutasították. Döntés természe­tesen ilyen feszült légkörben nem született, a vitát „hagyo­mányosan“ egy hónappal elna­polták. A „kilencek“ között tapasz­talható véleménykülönbségek okainak ismeretében érthető, miért nem kerülhetett sor az új atlanti charta alapelveinek aláírására, melyet optimista nyugati körök, a NATO 25-éves fennállásának évfordulójára akartak időzíteni. AZ AKCIÓEGYSEG HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT A usztria a tőkés Európa azon országainak egyi­ke, ahol a drágaság és a nyo­masztó adóterhek elleni véde­kező harc még nem bontako­zott ki nagy erővel — s erre a szocialista párti vezetőség nem kevéssé „büszke“. Auszt­riában ugyanakkor az egyik drágulási hullám a másikat ért csökkentve a schilling vásárló­erejét, s a kisemberek keser­vesen megtakarított pénze egy­re veszít értékéből. Ehhez já­rul a kormány nem szociális adópolitkája: a munkások és az alkalmazottak azáltal, hogy bizonyos bér- vagy fizetéseme­lést harcolnak ki tekintettel az árak emelkedésére, magasabb adóosztályba kerülnek, s brut­tó jövedelmük egyharmadát, sőt a felét is elnyeli a béradó. Ezzel szemben a vállalkozók újabb és újabb adókedvezmé­nyekben részesülnek. 1970 óta, három év leforgá­sa alatt, 25 százalékkal csök­kent a pénz értéke, de a drá­gulás tovább tart. A napokban emelték fel a tej, a vaj, és egyéb tejtermékek árát, rövid­del azelőtt pedig a sertéshús és a húskészítmények árát. A kor­mány ezenkívül további ár- és tarifaemeléseket jelentett be. A szocialista párti vezetőség és a kormány nyugtalankodik. Ugyanis minden fáradozása el­lenére számos üzemben a dol­gozók éles tiltakozó határoza­tokat hagytak jóvá, sőt egyes helyeken figyelmeztető sztráj­kokra is sor került. Nemcsak az üzemek dolgozói, hanem a helyi szakszervezetek, a körze­ti szakszervezeti konferenciák is azonnali tárgyalásokat köve­telnek a munkáltatókkal azért, hogy a béreket a drágulásnak megfelelően emeljék, és hogy még ebben az évben adórefor­mot valósítsanak meg. Ennek az egyre szélesedő mozgalomnak az élén a kom­munista párt áll a „szakszer­vezeti egység-frakcióval" (GE) egy üt (működésben. Ez a mozgalom már olyan méreteket ölt, hogy az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÜGBJ vezetősége ígéretet tett, hogy síkra száll az adóreformért —- amelyet azonban csak 1975-ben léptethetnek életbe. Emellett ki­tűnik, hogy ismét csuk ún. kis adóreformról van szó, ahelyett, hogy gyökeresen megváltoztat­nák az igazságtalan adórend­szert. A munkások és az alkalma­zottak körében egyre tudato- sabbá válik a szocialista párt munkásellenes, ártalmas politi­kája, s ugyanilyen mértékben növekszik a dolgozók bizalma a GE iránt. Ez megmutatkozott a bécsi közalkalmazottak kép­viseleti választásain is, amikor a GE-nek sikerült mandátumai számát az 1970. évi hat mandá­tumról lfí-ra növelni. A szocialista párt vezetősége oly messzire megy, hogy a „Zukunft" című elméleti folyó­iratában azt a felfogást nép­szerűsíti, amely szerint az állí­tólag túl magas bérek okozzák a drágaságot, s ezért a bér­követelési mozgalmakat a mun­kanélküliek számának mester­séges növelésével kell ellen­súlyozni. Kreisky szövetségi kancellár, az Osztrák Szocialista Párt el­nöke nemrég újból kijelentette, hogy ellenzi a szociáldemokra­ták bármilyen politikai együtt­működését a kommunistákkal. „Nyilvánvaló, hogy Kreisky az antikommunizmus segítségével szeretné lefékezni az üzemek­ben kibontakozó bérkövetelési akciókat, mivel a kormány foly­tatni akarja eddigi nem szo­ciális, ár- és drágasági politi­káját“, mutatott rá Franz Muh- ri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke, és hangsúlyozta. „Pártunk a szocialista párti ve­zetők antikommunizmusa miatt nem mond le arról, hogy szí­vósan küzdjön a szocialista, a pártonkívüli és a keresztény dolgozókkal való akcióegység helyreállításáért különösen az üzemekben, továbbá komunál- politikai síkon, és az antifa­siszta, antiimperialista szolida­ritás talaján“.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom