Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-28 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Q Jaroslav Papoušek, a Ho­molka-családról szóló filmtör­ténetek szerzője A televízió Bublicén címmel új filmet for­gat. A falusi környezetben ját­szódó vígjáték a tévéforgatást megelőző előkészületekről szól; a televízió alkotócsoportja ugyanis riportfilmet szándéko­zik forgatni a bublicei efsz-ről és a község lakosságáról, illet­ve arról, hogy a szövetkezeti tagok mivel töltik a szabad ide­jüket.- Bublice lakossága or­szág-világ előtt azonban jó színben szeretne megmutatkoz­ni, ezért öntevékeny színjátszó­csoport és jégkorongcsapatot rögtönöz abban a meggyőződés­ben, hogy a televízióban eldi­csekedhetnek sikereikkel. Ko­médiáról lévén szó, a tévéri­port azonban egészen más lesz, mint amilyet vártak ... □ Mint már közöltük, ötven évvel ezelőtt, 1924-ben kezdte meg működését a Szovjetunió legnagyobb filmműterme, a moszkvai Moszfilm-stúdió. A Moszfilmben évente mintegy harminc játékfilmet forgatnak; Itt készült az elmúlt években Jurij Ozerov filmciklusa, a Felszabadítás. Itt forgatják majd Ozerov nagyszabású új filmsorozatát, amely Kelet-Eu- rópa népei antifasiszta mozgal­mainak állít művészi emléket. Szovjet—japán közös produk­cióban a Moszfilmnél készíti Szerelmem, Moszkva című film­jét Alekszandr Mitta, az ismert fiatal rendező. Q Kevés filmszínésznOnek si­került az, ami Romy Schneider nek: kitörni az édeskés, roman­tikus szerepkörből és idegen ben, francia és olasz rendezők filmjeiben, drámai szerepekkel sikerrel vizsgázni. Romy Schneidert, aki Párizsban él, a franciák már nem tekintik ide­gennek. Most is francia filmet forgat: Michel Piccoli oldalán játszik a Le trio internal című filmben. 0 A kolibai stúdióban ez év­ben nyolc játékfilm készül; ezek közül négy a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit, illetve néhány mozzanatát ele­veníti meg: A nap, amely nem hal meg, Az ismeretlen vadász trófeája, Húsvét, nagy nap, Tü­zes útkereszteződések. Törté­nelmi témát dolgoz fel Andrej Lettrich a Fegyverbe, kurucok című filmjében. Falusi környe­zetből meríti témáját A nők út­ja és A szűz jegyében című film. A mai Bratislavában ját­szódik a Minden időben című alkotás cselekménye, Ľudovít Filan szerzői filmje. Q Urbán Ernő könyvéből ké­szül az írott malaszt című ma­gyar televíziós játék. A törté­net főhőse egy fiatalasszony, aki nagy lelkesedéssel vezetett egy vidéki szociális othont, ko­holt vádakkal azonban lehetet­lenné tették munkáját. Az al­kotást Szőnyi G. Sándor rende­zi. Szereplők: Csomós Mari, Polgár Géza és Sulyok Mária. □ Rudo Móric műve alapján forgatják majd a kolibai stú­dióban A törzsfőnök című in­diánfilmet, amely valószínűleg a DEFA-val közös vállalkozás­ban készül. E lőször a véletleu hozott össze Járomit J ire's filmrendezővel. A múlt év novemberében a metró építése iránt érdeklődő újságírókkal együtt jár­tam az alagutakat. Míg tehát bennünket részben is kíváncsiság, részben a köte­lesség vitt a kellemesnek és tisztának nem mondható környezetbe, eddig J. Ji- reš, Jan Čuŕík operatőrrel és a kíséreté­ben lévő színészekkel más küldetésben járt ott. A földalatti Gottwaldov állomá­sán „A metró emberei" című filmet for­gatták, amely — mint már a címéből is sejthető — a metró dolgozóinak hétköz­napjait, apró-cseprő örömeit és gondjait viszi vászonra. Akkoriban mindössze ennyit sikerült megtudnom a rendezőtől a készülő film ről. Most azonban beszédesebb. — Az azóta eltelt néhány hónap alatt nem so­kat pihentünk — utal az alkotócsoport „önfeláldozó munkájára. — Ennek ered­ményeként A metró emberei már készen várják felszabadktásunk 29. évfordulójá naíc ünnepségeit. A film bemutatója ugyanis május 9-én lesz. Jaromil Jireš beszélgetésünk során el mondja, hogy a film Vladimír Kolina író három elbeszélése alapján készült, s a rendezéssel őt bízták meg. A megtiszte­lő megbízást bizonyára eddigi sikereinek köszönheti. Első filmjét, a Sikolyt 1964- ben mutatták be. Ezt a Gyöngyszemek a mélyben, majd a Valéria és a csodák világa című alkotások követték. Legutób­Jitka Molavcová, Ivan Vyskočil és Jaromil Jireš rendező a készülő film egyik jelene­iében. M METRO Film q metró építőiről # Érdekes munkásportrék t Bemutató felszabadulásunk évfordulóján bi alkotása az emlékezetünkben még élénken élő „... és köszöntöm a fecské­ket“ című film volt, mely Maruška Ku- deŕíková harcos életét és mártírhalálát örökítette meg. Tízéves pályafutása alatt számos do­kumentumfilmet készített, a televízió számára pedig életrajzfilmeket forgatott. Ezek közül különösen a Leoš Janáček életéről szól alkotást tartja a legsikere­sebbnek, mely a nagy zeneszerzőt hozza életközeibe. A SZOVJET FILMMŰVÉSZET TERVEI A filmművészetnek hatékonyan részt kell vennie az eszmék harcá­ban — hangsúlyozta a Pravda minapi számában Filipp Jermas, a szovjet filmbizottság elnöke. Jermas emlékez­tetett arra, hogy a szovjet filmművé­szet problémáinak megoldásához nagy segítséget nyújt az SZKP Köz­ponti Bizottságának 1972-ben elfoga­dott határozata a filmművészet to­vábbi fejlesztésével kapcsolatban. Megjegyezte, hogy a szovjet filmbi­zottságnak az idén lehetősége van arra, hogy állami megrendeléssel elő­segítse 15—20 film elkészítését. Jermas cikkében a tavalyi filmek közül a következő alkotásokat nevez­te a legsikeresebbeknek: „Udvariassá- sági látogatás", „Várunk, fiú“, „Mo­nológ“, „Szabadság — ez az édes szó“. Az idén készül el a Kurcsatov aka­démikusról szóló alkotás, a Blokád című film, a Szibériai legenda. Tar- kovszkij a Fehér, fehér nap, Koncsa- lovszkij pedig a Románc a szerelme­sekről című filmen dolgozik. Hozzá­fognak a Kommunisták című többré­szes dokumentumfilm forgatásához is. A szovjet filmbizottság elnöke han­goztatta, hogy szükség van olyan ze­nés, valamint szatirikus filmekre is, amelyek a bürokratizmust, a nyerész­kedési vágyat és a kispolgári néze­teket ostorozzák. A szovjet filmstúdiókban évenként mintegy 60 tv-filmet készítenek. Kö­zülük tavaly kiemelkedett a Tizen­hét tavaszi pillanat című, a Gorkij stúdióban forgatott több részes tévé­film, amely példátlanul nagy sikert aratott a Szovjetunióban. (n) Ismét a rövidesen bemutatásra kerülő filmre terelem a szót. Tény, hogy a szo­katlan környezet a föld mélyében meg­nehezítette az alkotók munkáját. Di­cséretükre váljon, hogy nem futamodtak meg a nehézségek elől, melyekkel köny- nyebben megbirkózhattak volna, ha nem lettek volna tekintettel a metró dolgo­zóinak munkájára. Hogy ne zavarják őket, szombatonként és vasárnaponként is dolgoztak a filmesek. — Így is hálásak vagyunk az embe­reknek — mondja J. Jireš. — Az ő segítsé­güknek köszönhető, hogy munkánkkal a tervezettnél két hónappal hamarabb ké­szültünk el. J. Jireš filmjét nem láthattam ugyan, de a rendező élénk elbeszélése alapján lelki szemeim előtt megjelent a főváros szívében ma már megszokott kép: a meg-megálló villamosok és a gépkocsik gyakori torlódása. A fülemben cseng a nagyváros lüktető életének zajában időnként elvegyülő füttyszó, a forgalmat Irányító rendőr intelme azokhoz, akik a közlekedési előírásokat megszegve, a járművek között igyekeznek átjutni a túlsó oldalra. Ez a közlekedési nehézségekkel küzdő mai Prága igazi arculata... A problé­mákat csak hatványozzák a metró építé­sével járó felásott utcák, a homok- és kőbuckák. Igaz ugyan, hogy a helyzet már fokozatosan javul. Ez a kép tárul elénk a film első jele­neteiben, mely a dolgozókról, az alag­utak és gátak építőiről, a szakmunká­sokról és általában azokról szól, akik szívvel-lélekkel végzik ezt a fárasztó föld alatti munkát. A film középpontjá­ban tehát hús-vér emberek állnak, aki­ket emberi-munkatársi kapcsolatok fűz­nek egymáshoz. Az első kisfilm — bontás — főszerep­lői lvan Vyskočil és fitka Molavcová, va­lamikor mint házastársak éltek abban a házban, amely a metróállomás építése miatt lebontásra vár. A véletlen úgy akarta, hogy éppen a kritikus napon találkozzanak össze egykori lakásuk előtt... A második kisfilmben Bohuš Záhorský nemzeti művészt munkásként láthatjuk. Barátja Ladislav Pešek nemzeti művész — az építészmérnök szerepében — a szovjet fúrópajzs áthelyezésével kapcso­latos nehézségeket igyekszik megoldani. A problémát a mérnöknek és a munkás­nak együttes erővel végül is sikerül meg­oldania. A harmadik kisfilm, a Chebi pfennig igaz történetet visz vászonra. A valami­kor Chebben nyomott fizetési eszközből ugyanis nagy mennyiségre bukkantak a metró építési munkái során. A film fő­szereplője Jaromír Hanzlík, egy bánya­rakodón dolgozik. Mestere Július Vašek, az ismert bratislavai színész. A bonyo­dalmat a metró tervrajzainak módosítása okozza... A próbaüzemeltetés megkezdésekor a három kisfilm szereplői valamennyien találkoznak. Boldogan szállnak be a metró kocsijába. Csak a főmérnök hiányzik közülük ... Mint kiderül, vala­hol Prága peremén, a földeket járja. Fel kell mérnie a metró további útvonalát... Mert az ember fáradhatatlan Nem is­mer akadályokat, munkakedve töretlen. Ez a film mondanivalója, a nézők az előadásról ezt viszik majd magukkal út- ravalóul. — És még valamit -r figyel­meztet J. Jireš: Azt a meggyőződést, hogy a színészek a számukra szokatlan környezet és a kockázatos munka ellené­re is kedvvel és lelkesedéssel dolgoztak. Az idősebbek szeme pedig — visszaem­lékezve a prágaiak már-már elérhetet­lennek látszó fél évszázados álmára — az első metró kocsik láttán a megha­tottságól és a büszkeségtől könnybe lá­badt. Mintha azt akarták volna mondani: Ami elődeinknek nem sikerült, azt a mi nemzedékünk valóra váltotta. Kétségtelen, hogy a metró dolgozói­nak emléket állító film megtalálja a ma­ga közönségét és a közönség szívéhez vezető utat KARDOS MARTA 1974. IV. 28. Boliuš Záhorský és Jaroslav Rehoŕ A metró embereiben. (ZDENĽK DUKAT FELV.) 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom