Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-28 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. IV. 28. LL Jig; európai nemzeti felszabadító mozgalom újabb állomása: Korzi­ka # Romantikum és valóság # Napóleon szülőföldjén # A ma- quisk birodalmában 0 Párizs újabb gondjai inuk igazi természetét leplezik — ez pedig ro­kona a fasizmusnak. Korzika ma Azt tartják, hogy Korzika legnagyobb vállalata az ajaccioi városi, hivatal, amely mintegy 500 tisztviselőt és alkalmazottat is foglalkoztat. Ter­mészetesen a nevezett „nagy családok“ kegyéből. Ez mindjárt rávilágít a szigetország fő problémá­jára — a gazdasági elmaradottságra, az ipar hiányára. Korzika fő termékéből, a különleges arómájú mézből, gyümölcsökből, és természeti szépségeiből nem lehet megélni. Annál inkább, mert a sziget természeti szépségei is veszélyben forognak miután a legutóbbi évtizedben közismert milliomosok vetették meg a lábukat Korzikán és lázas telekvásárlással nagy területeket kaparintot­tak meg. Csak két nevet említünk: Rotschild és Onassis. A tengerpart mentén felvásárolt több ezer hektáron kiirtják a becses fákat, eléktelení- tik a sziget képét, rablógazdálkodást folytatnak. Érthető a helyi lakosság elégedetlensége, fel­háborodottan tiltakozik a fennálló viszonyok el­len és orvoslást követel Párizstól. Az utóbbi években egyre gyakoribb bombame­rényletek történnek Korzikában, rendszerint ma­gas rangú párizsi politikusok látogatása alkalmá­ból. A merénylők így akarják nyomatékosan fi­gyelmeztetni az illetékeseket, hogy itt az óra, cselekedniük kell. A Bastia, Saint Florent, Porto-Vecchio vidékén erős befolyással rendelkező kommunisták a nem­zeti érdekeknek megfelelő politikai rendezést követelnek. Az ellenállási mozgalmat két tömörü­lés képviseli. Az illegalitásban működő Ojjászüle- tési Mozgalom (ARC) reformokat, elsősorban bel­ső önkormányzatot követel Korzikának. Ezzel szemben az újabban feltűnt, a múltban ismeretlen FPCL mozgalom, a Korzikai Felszabadítási Front célja a teljes elszakadás és önállóság. Követelései között szerepel a korz nyelv {keveréknyelv) be­vezetése az iskolákon, főiskola létesítése, a fran­cia tisztviselők leváltása helybeliekkel, a telek­spekulánsok földjének elkobzása és felosztása a nincstelen parasztok között, végül pedig az algé­riai francia telepesek itt meghonosodott és gyar­matosítók módjára viselkedő részének, a „fekete- lábúaknak", megfosztása minden eddigi kivált­ságuktól. A szervezet nemcsak követel, hanem cselekszik is A bombamerényietek az ő művei. Januárban Bastiában és Ajaccióban robbantak bombák, már­ciusban pedig Messmer francia miniszterelnök lá­togatása alkalmából Bastiában és Cortéban kö­vettek el plasztikbomba-merényleteket. A minisz­terelnök — nyilván félelmében — sietve meg­ígért bizonyos szociális reformokat. Korzikában ennek ellenére tovább tart a fe­szültség. A rendőrség hiába keresi a tetteseket. Az öntudatra ébredő lakosság viszont konkrét tetteket vár és sürget Párizstól. A jelek szerint a nemzeti felszabadító harc, hulláma a szigetre is átcsapott és az úgyis nagy gondokban úszó Pá­rizsnak eggyel több problémát okoz. Világos, hogy nem lehet mindvégig dacolni a társadalmi fejlődéssel; korunkban diadalmaskodnak a sza­badságeszmék. Ha Párizs szűkkeblűnek bizonyul, azt kockáztatja, hogy a Korzikán kibontakozó felszabadító mozgalom a maquisard-ok hagyomá­nyait folytatva fegyveres ellenállássá terebélye­sedik, márpedig Franciaország századunk hetve­nes éveinek derekán nem kockáztathat egy algé­riaihoz hasonló háborút. L. L. 'orTilca térképe H orzika szigete ritkán szerepel kül­politikai hírekben. Nevét is több­nyire csak a földrajzból, meg a történelemből ismerik, mert itt született Bonaparte Napóleon, a franciák császára. Pedig az ide­genforgalmi irodák prospektusai nagy reklámot csinálnak „a szép- - ség szigetének, a Földközi-tenger 'gyöngyszemének“, ahogyan Korzikát nevezjk. A táj vadregényessége valóban elbűvöli a külföldie­ket, akik a korzikai élet romantikus idealizálása mellett meg is feledkeznek arról, hogy két szem­mel nézzék a valóságot. Persze az utazási irodák­nak nem az a céljuk, hogy feltárják a rideg va­lóságot, hanem inkább ködösítésre használják ki A természet adta romantikus miliőt. A múltból a jelenbe _ A külföldi megcsodálja a vadregényes tájat: az égbe nyúló hegycsúcsokat, az Itteni jellegzetes fekete fenyőt, a jellegzetes korzikai bozótost, a maquis-t, megállapítja, hogy a korzikaiak barátsá­gosak, békeszeretőek, összetartóak, szorgalma­sak a természettel való viaskodásban stb. Ezek persze felületes benyomások, a nép lelkét, szívét valójában nehezebb megtalálni. A 8722 négyzetkilométer területű sziget nem Önálló, Franciaország egyik megyéjeként tartják számon. Partjainál a kétezer métert is eléri a víz mélysége, a sziget egyébként nem olyan nagy — leghosszabb pontja 183 kilométer, legszéle­sebb pontja 84 kilométer. A sziget viharos történelmi múltra tekint visz- sza. Őslakosságát állandóan hódítók zaklatták: megvetették lábukat Róma harcosai és a görögök, hódítottak a barbárok és a gallok, majd Genova lett a sziget ura, de pusztítottak itt a szaracénok és előszeretettel garázdálkodtak Korzikán a kaló­zok — a „tenger szabad farkasai“. Hogyan védekeztek a korzikaiak, — ez a fran­cia, olasz egyéb keveredésű, heves vérű korz nép? Egyrészt erődvárosok építésével a tengerparton, másrészt azzal, hogy a beláthatatlan, áthatolha­tatlan bozótosokba menekültek. Az állandó zakla­tások erőssé kovácsolták a lakosság sorsközössé­gét, erős családi kapcsolatok alakultak ki, domi­náns lett a klánok szerepe. A szigetlakok meg­tanulták mindenekfölött becsülni a barátságot, összetartást, szolidaritást és a becsületet. A bo­zótosokban a maquisard-ok vetették meg a fel­szabadító partizánomozgalmak alapjait, de az igazság kedvéért azt is meg kell mondanunk, hogy itt verődtek össze a hírhedt korzikai banditák is. A maquis lett egyébként a törvény összes ül­dözöttéinek, valamint a szigeten tiltott, de még dívó vérbosszú, a vendetta elkövetőinek a mene­dékhelye is. A korzikaiak a második világháború éveiben is ápolták a maquisard-ok hagyományait. Az ellen­állási harcot a hagyományos politikai pártok kö­zött legbefolyásosabb kommunista párt szervezte és 1943-ban Korzika önerejéből felszabadította ma­gát a náci megszállás alól, s így Franciaország első felszabadult megyéje lett. Az érem másik oldala Igaz, hogy Korzikának másféle hagyományai is vannak, s ez a kellősség teszi homályossá a szi­getország körüli politikai légkört. Korzika hagyo­mányos pártja bonapartistának nevezi magát. A sziget nagy szülöttje, Bonaparte Napóleon, a ké­sőbbi francia császár iránti tiszteletből. Napóleon ajaccioi szülőháza és a bastiai kaszárnya, amely­ben tüzérkáplárként szolgált, ma idegenforgal­mi látványosság. Sok létesítmény viseli az ural­kodó nevét. A bonapartisták váltig hangoztatják, hogy cseppet sem hívei a monarchiának, elneve­zésük senkit se tévesszen meg, csupán nagy föl­diük emlékét tisztelik féltve. A valóságban azonban a bonapartisták mozgal­ma nagyon ls konzervatív. A Párizsi Komműn bu­kása után elsőkként üdvözölték Thiers katonáinak győzelmét, sőt magával Jerome Bonaparte her­ceggel is szembefordultak, mert túl liberálisnak a mill. IK II AÜWhflDMI MIM* A iUatl|Mll|| Bastia Korzikaiak tartották. Később, már századunk harmincas évei­ben ők adták Párizsnak lean Chiap hírhedt rend­őrprefektust, aki a munkássztrájkok letiprásával és a nácikkal kiépített kapcsolataival „tűnt ki“. Korzika vezetői a fasiszta Olaszország vezetőivel is rokonszenveztek. Dominigue Paoli ajaccioi pol gármester 1936-ban táviratban fejezte ki ‘jzeren- csekívánatait Mussolininek abból az alkalomból, hogy „az európai latin civilizáció győzött az etióp barbárságon“. A bonapartisták lapja, az Ifjú Korzika 1940-ben „a legnagyobb árulónak“ meré­szelte nevezni az ellenállási mozgalom élére állt De Gaulle tábornokot(1). A bonapartisták egyébként igen szoros kapcso­latban állnak az UNR gaulle-ista párttal, továbbá a „függetlenekkel“, a nagybirtokosokkal, az egy­házzal, a pénzemberekkel. A korzikai „nagy csa­ládok“ — Gavigni, facobi, Rocasera klánok így kívánják biztosítani családi uralmukat. Kegyeiket általában keresik, mert az ő révükön viszonylag könnyebben álláshoz jutnak a munkakeresők. A korzikai bonapartisták kommunista bírálói határozottan állítják, hogy a bonapartisták kon­zervativizmusként ható bohóckodásukkal mozgat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom