Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-28 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
Tetovált ulvezárek B érelt repülőgépekkel, pompás luxusautókon száguldottak Chiba japán kikötőváros felé a YAKUZA nevű szervezet vezetői. Több mint ezer férfi várakozott a városi börtön kapuja előtt a szabaduló Shigemasa Kamodára, a Kamoda-banda vezérére és amikor megjelent, felharsant az ősi köszöntés: „Banzáj!“ (Tízezer évig éljen!) Utána ünnepelt és ünneplők a város legnagyobb szállodájában rendezett banketten vettek részt. Shigemasa Kamoda tizenegy esztendőt töltött a rácsok mögött — gyilkosságért, de a japán alvilág egyik vezető személyisége, hiszen a Kamoda-Gumi (Kamoda-banda) a japán kriminális szubkultúra egyik legtekintélyesebb szervezete. Márpedig ez nagy szó, mert a rendőrség hivatalos kimutatása szerint a Felkelő Nap Országában 3500 bűnszövetkezet 140 ezer gengsztert tömörít. Az alvilág a tőke szolgálatában A második világháború után szinte páratlan gyorsasággal burjánzott és erősödött a szervezett bűntevékenység. Ennek következtében a Yakuza ma már megelőzi az amerikai és az olasz maffiát is. A bandák ellenőrzik a szerencsejáték-klubokat, az éjszakai bárokat, az ún. török fürdőket és a prostitúciót, részesülnek a kábítószer-kereskedelem és a telekspekuláció hasznából, zsarolják az utcai árusokat, vendéglősöket, üzlettulajdonosokat, „érdekeltek“ a fogadási irodákban, foglalkoznak pénzuzsorával, tőzsdei üzletekkel és rohamosztagaikat bevetik a sztrájkolok ellen ... A közép-európai ember természetesen csodálkozik, hiszen sokat hallott-olvasott a japán ipari fejlődésről, óriási sebességgel száguldó gyorsvasutakról, a tranzisztoros „minizálás“ csúcsteljesítményeiről és aligha olvashatta a Tokióban megjelenő Mainicsi Simbun című konzervatív lap valóságot feltáró megállapítását: „Jóllehet politikai és pénzügyi köreink szüntelenül panaszkodnak a szervezett erőszak miatt, azonban továbbra is pénzelik a gengszter szindikátusokat. Ha azt akarjuk, hogy társadalmunkban megszűnjön a szervezett büntevékenység, akkor nem szabad megengedni, hogy a politika igénybe vegye az alvilág szolgálatait.“ A szervezett bűntevékenység, a földfeletti és a földalatti hatalmas kooperálás nem Japán különlegesség, nem távol-keleti egzotikum, hanem a tőkés társadalmi rendszer válságjelensége. „Mindannak, ami az embereket mozgatja, a fejükön kell keresztülmennie, de nagyon is a körülményektől függ, hogy milyen formát ölt ebben a fejben“, állapította meg Engels. A japánok tudatformáját pedig az ország egész történelme során erősen befolyásolta az erőszak. Császáraik, vezetőik mindig hódítani akartak és szinte jellemző, hogy ősi vallásuknak a sintőnak, nincs tanítása, csak mitológiája és szokásai, nincs etikai előírása, nincsenek parancsolatai és a logikai kategóriák helyett mindenkor az érzelmekre apellál. Márpedig törvényszerűen torzuláshoz vezet, ha egy nép csak a szimpátiák és antipátiák érzelmi formájában sajátítja el a normákat, az értékeléseket, az eszményeket, az igazságosság, az erkölcsi jó és rossz fogalmait. Ismerve a történelmi és pszichológiai eredőket, tudatosítva a tőkés társadalmi rendszer egyre súlyosabb belső ellentmondásait, a szinte genetikus hatalmi vágyat, nem csodálhatjuk, hogv éppen Japánban fejlődött ki a világ egyik legnagyobb, legszervezettebb, legerősebb alvilága. A bandavezér nyilatkozik Hatalmát, erejét eddig nem sikerült megtörni, bár a japán rendőrség időnként öntömjénező jelentésekben számol be arról, hogy teljesen és véglegesen megsemmisítette a gengszterszindikátusokat. Ilyen híreket terjesztenek maguk a yakuzák is. 1965 nyarán az egyik legnagyobb szervezet — a Macsubakaj-ban- da (TűlevelűekJ a tokiói Kompej-templomban ünnepélyes külsőségek között „szüntették meg önmagukat" és az igazságügyi hatóságok egyheti „szabadságot" adtak a banda börtönben ülő vezérének, Uichiro Fuji- tának, hogy részt vehessen a ceremónián. Mindez csak külszín, komédiázás, az alvilág nem szűnt meg, mint ahogy egyre nagyobb méreteket ölt az 1958-ban törvényesen betiltott prostitúció is. Sőt: időközben a yakuzák behatoltak a közélet minden területére és szervezettségük erősebb mint valaha. A bandavezérek a kiotói Mioko szállodában tartottak konferenciát és felosztották maguk között a politikai és a gazdasági élet egyes területeit, hogy elejét vegyék a gyakran véres összetűzésekbe torkolló kompetenciális rivalizálásnak. Felszerelésük a legkorszerűbb: géppisztolyok, könnyű gépfegyverek, aknavetők, páncélozott URH-kocsik. Az alvilági hadsereg évi teljesítménye: 600 000 bűncselekmény. A közelmúltban Kazuo Taoka, a Yamagucsi-banda vezére nyilatkozatot adott az amerikai Time riporterének. Az újságírót köbei villájában fogadta. A villát erős őrség állja körül, hiszen ez az ország legnagyobb bűnszövetkezetének a főhadiszállása. Több mint 10 000 tagja rémületben tartja Japán 32 prefek- túráját (az ország összesen 46 prefektúrára oszlik), és több mint 40 iparvállalatot és pénzintézetet „ellenőriz.“ Ennek a bandának adóznak a bárok, éttermek, a hivatásos birkózók és a szállítóvállalatok, a kábítószer-kereskedők, a prostituáltak és játékkaszinó tulajdonosok. A vagánybecsületet kodifikálták és a feudális szamurájok hagyományait követve, felvételük alkalmával hűséget és vak engedelmességet fogadnak a vezérnek. Az alvezérek, csoportvezetők erősen tetováltak és a bátorságukat, őszinteségüket bizonyítandó, gyakran levágják bal kezük kisujját. Utánpótlásban nincs hiány. A vidékről tömegesen indulnak a fiatalemberek a nagyvárosokba és amikor a gyors meggazdagodásról, gondtalan életről táplált illúzióikat a kegyetlen valósággal szembesítik, köny"- nyen válnak az alvilág áldozatává. Egyébként a terrort és az erőszakot glorifikáló filmek is jelentősen aláássák a fiatalok akaraterejét. Politizáló bűnözök A yakuzák nemcsak rabolnak, zsarolnak, gyilkolnak — a yakuzák politizálnak is! Ilyen politikai „hőstett“ volt, amikor behatoltak a Mainicsi Simbun nyomdájába, brutálisan összeverték a nyomda dolgozóit, majd finom homokot szórtak a rotációs gépbe. Fujita, a banda főnöke így büntette meg a lapot azért, mert egy cikkében leleplezte a kormánypártok és a szélsőséges jobboldali szervezetek kapcsolatait. A Jomiuri Simbun című polgári lap egyik szerkesztőjét, aki megírta, hogy a jobboldali szervezeteket elárasztották a gengszterek, nyomorékra verték. Az uralkodó körök csakhamar nagyobb munkával is megbízták a gengsztereket. A yakuza rohamosztagok terrorakciókat hajtanak végre a baloldali politikusok ellen, szívesen (de nem ingyen!) vállalják a sztrájktörők szerepét. A hatvanas évek elején kialakult a gengszterek és a több mint 100 000 tagú. jobboldali szervezetek szövetsége. A különös, de kétségtelenül jellemző társulás Yoshio Kodama jobboldali politikus műve. Kodama hívta össze a bandavezéreket Atamiba és teremtette meg az együttműködés feltételeit. Kodama a fasiszta Japánban a Fekete Sárkány Egyesület vezére volt. A szervezetet 1945 után a többi fasiszta szervezettel együtt, betiltották. Ezt követően Kodama rövidesen megalapította a Fekete Sárkány Klubját, és ez a klub bábáskodott a szigetország számos militarista, fasiszta szervezetének születésénél. Az atami találkozón Kodama kiadta a jelszót: „Csak akkor használjunk erőszakot, ha baloldali forradalom fenyeget!" Azonban téves lenne a japán jobboldali és alvilági szervezetek szövetségének jelentőségét, az alvilág hatalmának növekedését lebecsülni, mert a történelem megtanította az emberiséget, hogy az ilyen szervezetek és az ilyen szövetségek a militarista hódító programok hordozói. És a világ haladó közvéleménye még nem felejtette el, hogy Tanaka tábornok, az egykori japán katonai klikk vezére, 1927. július 25-én. deklarálta azt a tervet, ami végül Hirosima és Nu- gaszaki bombázásához vezetett: „ ... A világ meghódításának első feltétele, hogy meghódítsuk Kínát. Ha meg tudjuk hódítani Kínát, akkor a kis-ázsiai országok, India, sőt a déltengeri országok is félni fognak tőlünk és megadják magukat nekünk. A világ akkor majd megérti, hogy Kelet-Ázsia a mienk, és senki nem meri vitatni jogainkat.. “ A japán konszernek egyre többször hívják segítségül a yakuzák rohamosztagait. Az osztagok tagjai a rendőrihez megtévesztésig hasonló egyenruhát hordanak és fekete-fehér gépkocsikon indulnak bevetésre. Hivatalos jelentés szerint ezeket a „szolgálatokat“ egy év alatt 251 vállalat vette igénybe és 60 millió yent fizettek ki munkadíj fejében a gengsztereknek. Amikor például a Mitsubishi Heavy Industries kisrészvényesei tiltakoztak az óriási konszern fegyvergyártási programja ellen, a rohamosztag tagjai véresre verték a gyűlés részvevőit. Tehát a japán gengszterek nemcsak a jobboldali szervezetek, hanem a nagyipar, a nagytőke, a reakciós politikusok szövetségesei is. Alvilág = nagytőke = reakció — az erkölcsi azonossági jel teljesen indokoltl P* Gľ* %SÍPIfc Ä š. , ■ W -1SJBP í" . «kl»ist ' ‘' fi Ä; íl W ■' 1,fe "'A'~ Sŕ - - - yap?. ,» * ^ # ■ Jtif jfc'' 0 .-v,' -■ SM Alvilági rnhamosztagok verik szét a fegyvergyártás növelése ellen tiltakozó kisrészvényeseket. 19 74. IV. 28.
