Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-26 / 98. szám, péntek
Prága felkészült a zenefesztiválra Ferde Húz Csehszlovákiai ősbemutató a Magyar Területi Színházban Az idei Prágai Tavasz nemzetközi zenefesztívál előkészületeiről tájékoztatta a sajtó képviselőit a felújított Marti- nic-palotában Václav Dobiáš zeneszerző, érdemes művész, a fesztiválbizottság elnöke és dr. Václav Holzknecht professzor, a fesztivál műsorbizottságának elnöke. A Prágai Tavasz május 12-én már hagyományosan Smetana „Hazám“ c. szimfonikus költeményével kezdődik, s június 4-én Beethoven IX. szimfóniájával végződik. A fesztivált megelőzően, április 26.— május 8. között, Prágában megrendezik a 26. nemzetközi fúEllentétek. Kint a bratislavai Prímás Palota homlokzatának megújítását célzó technika gyors ütemű hangjai, a villanyos fúrógép zúgása zavarnak. Bent, a kiállítási teremben meghitt csönd, nyugalom. Egy tiszta tartalmú és bensőséges festői világ, Tvrdoú világa vesz körül. Döntő élménye a természet, a táj, jelzik a 60. esztendejét betöltött mesternek az utolsó évtizedbeli alkotásai: az olaj- és temperafestmények, valamint tusrajzok. Mindannyi a hazai föld sajátos szépségének művészi megjelenítése, ünneplése, a Tátra-alji falvaknak, Liptónak, a Kis-Kárpátoknak nem patetikus, vagy elkápráztató méltatásai. Nem úgynevezett nagy témák. Ám a formákat szülő gondolat, a sárgának, a kéknek, A Dunamenti Múzeum az állandó jellegű régészeti, történelmi és néprajzi kiállításai mellett, megfelelő teret biztosít a képzőművészeinek is. Jelenleg két érdekes tárlatot láthatunk itt. Anionín Smažil kiállításának kapcsán érdekes piktúrával ismerkedünk. „Tájak és emberek“ gyűjtőcím alatt, a természet iránti vágyódását, a halászokhoz való vonzalmát ismerteti. Eleven színeinek jól megválasztott ellentétei, hangulatos tájrészei kellemes benyomást keltenek. Figurális kompozícióin nem az arcokat, hanem a cselekmény vagy a természeti jelenség teljes sajátosságait keresi. A látottakat megszűrve, ritmikus rajzkészséggel ragadja meg a részleteket, s ezekre támaszkodva festi meg „halászási“ képeit. Smažil ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a felszabadulást követő években indult el művészi pályáján. A prágai Iparművészeti Főiskola elvégzése után, ahol Cyril Bouda és Martin Salcman tanítványa volt, rajztanári oklevelet is szerzett. A tájkép és a csendélet, a tematikusnak nevezett témakörök, a politikai tárgyú alkotások, és az arcképek jelentős szerepet töltenek be művészetében. Az a vágya, hogy művein az alanyi (szubjektív] és vóshangszerversenyt, amelyre már eddig több mint háromszázan jelentkeztek a világ minden tájáról. Az idei fesztiválra eddig 53 országból jelentették be részvételüket megfigyelők és vendégek. A zenefesztivál első napján, május 12-én, a cseh kulturális élet és a zenefesztivál-bizottság képviselői a Vyšehradyi Nemzeti Temetőben megkoszorúzzák Bedfich Smetana sírját, s a kegyelet virágait elhelyezik az ott nyugvó többi cseh zeneszerző és zeneművész sírjánál is. A Hiberníumban ezen a napon kiállítás nyílik a cseh zenekultúráról. barnának dallamosan zengő hármas hangzata az, amit a tvrdoňi világot olyan meleg közelségije hozza az érzékeny szemlélőhöz. S azt az érzést kelti benne, ezt én is így látnám, így ragadná meg a tekintetem. És így maradna meg bennem az aratás előtti szántóföldek lágyan hullámzó sárgája, a kis csoportokba verődő fák halkan susogó lombja, a háttér hegyeinek átható kékje, fgy állítana meg Új-Lehota falusi utcájának áldott békéje s a látóhatár méltóságos ritmussal tagoló erdős hátú hegyek. Derűs érzést kelt a falu vidám, piros és kék fedelű házainak konstruktívan fogalmazott együttese s a változatos benyomások felé vezető Podbáns- kai út. Amikor Moraványban beköszönt az ősz, az azúr színű a tárgyi valóság egységét, ezek egyesítését teremtse meg. Művészetét a valóságból szerzett benyomások táplálják. Meggyőződését és érzelemvilágát egyaránt tükröző realista ábrázolásmódjával, színellentétekre épülő, képeivel — meggyőződésünk szerint — célkitűzéseit magas színvonalon valósítja meg. Jin'rich Zezulát is a természet világa vonzza. Festészete elmélyült, technikában változatos. Ő a horáckói képzőművészek fiatalabb « nemzedékéhez tartozik. 9 1935-ben született Dolné Hermanicén. Jelenleg a Novó Mésto na Moravé-i Képtár osztályvezetője. Lírikus alkatú művész. Lelkesedő, színekkel domináló festő, méghozzá tájképfestő a javából. „A természet saját szubjektumának aktív alkotóelemeként jelenik meg előtte, amely az alkotás folyamán csak fokozódik, míg végül megszületik a kép, mely telítve van személyiségének alkotójantáziájával anélkül, hogy az az érthetőség kárára lenne". Ez a vonás az arcképek és a figurális kompozíciók esetében inkább formai jelleggel bír. A tájképeknél viszont már érzelmi, sőt értelmi elemekkel is gazdagodik. Zezu- la alkotásainak fő és közvetlen forrása az érzelmileg és gondolatilag is átélt vysočinai táj: a szülőfalu és annak környéke, A sajtóértekezleten hangoztatták, hogy az Idei fesztivál legjelentősebb eseményei közé a budapesti filharmonikusok vendégszereplése tartozik. Ez a zenekar, a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény alapián, első ízben vendégszerepei hazánkban. Ugyancsak figyelemre méltó eseménye a Prágai Tavasznak, hogy egy hót leforgása alatt egy kivételével műsorra tűzik Smetana valamennyi operáját. Újdonság a fesztivál műsorában Gisela May NDK-beli politikai san- zonónekesnő vendégszereplése. (sm) ég alatt meleg-vörös reflexekben ragyog a meredek tetős útszéli ház és a föld bőséges termését hirdeti a frissen kaszált sarjából rakott boglya. Emberkéz és gép, fontos statikai számításokon alapuló mű a harmonikus ívnyílású beton- híd, mely a ma életérzését viszi bele a lombos fák között megbúvó otthonokba, a majdnem idilli hangulatba. Áhítatos odaadással, meg nem szűnő csodálkozással döbben rá a művész a Duna kanyarulatának s benne a környező táj tükörképének remek összhangjára. Friss, lendületes, szabadban alkotott spontán jellegű tuss- rajzaiban a világ, a természet örök és mindig változó jelenségeit rögzíti, feszültségét érez- tei. Az ember minden művében jelen van, ha nem is fizikai valójában. Él, létezik az elidegeníthetetlen kapcsolat, amelyet természetellenes világesemények. torz elméletek sem képesek megszüntetni. Izzig-vérig valóság, amit Tvr- doü ábrázol, de nerň a realitás objektív mása, hanem az ő énjének, érzésének, művészi filozófiai szemléletének is kivetítése. Egy témájú, de nem egyhangú képeinek sajátos íze, egyéni hangja van. Vydra, Fulla, Galanda volt tanítványának festői erényekben gazdag műve rációra és érzésre épített. Tartalom, forma, kifejezés szerencsés egysége, összhangra, összegezésre való céltudatos törekvése révén, szellemi és képzőművészeti kvalitásaival műve méltán sorakozik századunk jeles szlovák tájfestőinek alkotásaihoz. SÁRKÁNY JENONÉ valamint a cseh—morva határon elterülő Novoméstsko, ahol jelenleg él és dolgozik. A Dunamenti Múzeum két különálló tavaszi tárlatának számos közös vonása van. Mind a két művész morva származású. Jellegzetes vidék, Horácko szülöttjei s mindketten a csodás vysočinai tájnak, vizeinek és halastavainak, kertjeinek és rétjeinek, évszakokba rögzített hangulatainak a szerelmesei, mesteri tolmácsolói. SZUCHY M. EMIL Tv-készülék nagy választékban (ČSTK) — Az oravai Tesla ■nemzeti vállalat az 5. ötéves tervidőszak negyedik évében a tavalyi évhez viszonyítva 16,3 százalékkal emelik a tv-készülé- kek és a számítógépek gyártását, amivel összesen több mint 1,3 milliárd korona értéket ér el. A vállalat futószalagjairól az év végéig még körülbelül 400 000 korszerű tv-készUIék fut ki és a námestovói Tesla üzemből 20 RPP—16 jelzésű számítógép. Csehszlovákia monopolterineló- je 1974-ben a hazai és külföldi rendelők számára ötféle alaptípusú tv-készüléket gyárt a feketefehér szignál mindkét csatornáján való vételére. Ilyenek lesznek a Castello, Salermo, Limba, Magura és a Sitno nevű készülékek. Az év második felében új tv-ké- szúlék — a Dukla televízor kerül a piacra. Akadnak még színházi emberek is, akik azt hiszik, hogy a kritikus rosszmájú, akkor örül, ha bosszankodhat egy-egy előadás láttán. Inkább azok az emberek rosszhiszeműek, akik ilyeneket tételeznek föl, hiszen minden valamirevaló krónikás szerelmese a színháznak, tiszta szívvel tud örülni a színvonalas előadásnak. Az elmúlt hét végén kollégáimmal együtt jómagam is felszabadult örömmel tapsoltam, mert végre ismét igazi színházi est részesei voltunk Komáromban. Jól választott a Magyar Terű leti Színház művészi vezetősége amikor el határozta, hogy színre viszi Gerencsér Miklós drámáját. A fiatal magyarországi szerző darabja elevenbe vágó, fájóan mai. Hősei olyan típusú emberek, akikből a Duna innenső oldalán is elég sok akad. A Burján család tagjai tisztességes munkával egy korszerű társasházat építenek föl. Am a boldogság helyett feszült légkör lesz úrrá a házban, mert megjelenik a szomszéd és nagy összeget kínál föl a házért. S a család tagjainak nagyobb részét elkapja korunk egyik ragályos betegsége: a minden áron való pénzszerzés ördöge. Pokoli dráma kezdődik, a színpadon forró emberi érzések, tiszta gondolatok csapnak ösz- sze látszólag tisztességes érvekbe „csomagolt“ hűvös ki- számítottsággal, a haszonszerzés, s a kispolgári jólét eszményével. Gerencsér drámája mai életünk értelmére keresi a megfelelő választ, igyekszik határt szabni a tisztességes boldogulás és a csörtető haszonlesés között. A dráma eszközeivel mutat rá napjaink egyik nem ritka embertípusára, aki számára csak az anyagi jólét számít, s csupán a minél több kereset teszi őt boldoggá, más érték teljesen devalválódik a szemében. Azt is helyesen látja meg a szerző, hogy a rossz példa nagyon ragadós, mert elég sokan igyekeznek ügyeskedéssel, csalafintasággal és más eszközökkel minél többet keresni, a kispolgári erkölcsök szerint „sikkesen“ élni. A darab néhány figurája nálunk ugyan nem található meg, de a fonákságok, a meglehetősen komoly méreteket öltő problémák ettől függetlenül sajnos nálunk Is burjánzanak. A felvetett probléma izgal- massága, időszerűsége csaknem teljes mértékben feledtetni tudja a dráma néhány hibáját, elsősorban a fölösleges morálizá- lást, s az epikai magyarázkodást. Nincs időnk ezekre a „csikorgó“ szerkezetekre odafigyelni, mert annyira magával ragad a dráma szereplőinek magatartása, helyes és helytelen érvelése. A sikeres előadásban jelentős érdemeket szerzett Konrád József, a darab rendezője, aki minden fölösleges túlzástól s — egy kivétellel — látványos megoldástól mentes előadást kreált. Elsősorban azt tetszett, hogy a játék egészen az utolsó jelenetig értelmi síkon mozgott, s habár volt megfelelő érzelmi töltése Is, nem törekedett olcsó hatásvadászatra. A jól sikerült rendezéssel kapcsolatban csupán két kifogásunk van. Véleményünk szerint Bea epizódfigurájának beállítása operettízű, túlságosan átlátszó és „kilóg“ a többi szereplő közül. A másik észrevételem a befejezéssel kapcsolatos. Az eredeti szövegkönyv szerint a dráma befejezése valóban művészi csúcspontja a keserű játéknak. Az idős Burján halála utáni döbbent, szívet markoló csend a színjátszás és a színházművészet legcsodásabb varázsa, ezt már szinte lehetetlen fokozni. Ezért érzem fölöslegesnek, kisé talán „felhígításnak“ a szinte melodrámába illő befejezést. Ogy érzem, vidéki közönségünk is már any- nyira fejlett, hogy nemcsak akkor tetszik neki egy előadás, ha a végén „megríkatják“. Véleményem szerint néhány rendezői „radírozással“ sokkal szebbé, méltóbbá lehet tenni e dráma befejezését, s meggyőződésem, hogy a közönség épp olyan hosszasan fog tapsolni, ~mint a bemutatón. Ez az úgynevezett konverzá- ziós dráma nem kis feladat elé állította a színészeket, hiszen a darabban néhány kivétellel nincsenek markáns jellemek, inkább más-más intellektuális színezetű, gondolkodású embertípusok akadnak. Jóleső érzés leírni, hogy a komáromi együttes művészei végig korszerű eszközökkel alakították szerepeiket. Kevés kivételtől eltekintve nem estek vissza a régi hibáikba, nem játszottak rá szerepeikre. A jó alakítások közül nehéz valakit kiemelni. Mégis úgy érzem helyénvaló, ha elsősorban Németh Ica (Edit) részleteiben is gondosan kidolgozott játékát dicsérem meg. Sikeres alakítása révén, pontosan felismerhető, izzig-vérig mai női figurát keltett életre. Érdemes lenne részletesebben is foglalkozni Németh Ica színészi eszköztárával: apró félmondataival, gesztikulálásaival, mozdulataival. Ezúttal valóban mesterien gazdálkodott velük a játék során. Nagyon kellemes meglepetés volt Lőrincz Margit minden túlzásoktól mentes, s mégis „rámenős“ Paulája. Játéka ismét azt bizonyította, hogy kevés mozgással és gesztikulá- cióval is nagyon sokat lehet mondani, jelezni. Bugár Gáspár idős Burjánja is érett, hiteles alakítás. Ugyancsak az elismerés hangján szólhatunk Bugár Béla (Dezső), Fazekas Imre (Forgách), Ropog József (Károly] és Holocsy István (Zoltán] játékáról Is. Meg kell viszont jegyeznem, hogy találni kellene már Holocsy István számára olyan szerepeket, amelyekben a fiatal, tehetséges színész végre bizonyíthatná valódi képességeit. Az eddigiek során erre ugyanis nagyon kevés lehetősége akadt. Bittó Eszternek és Póthe Istvánnak (Imre) ezúttal a szerep nem sok „ziccert“ nyújtott. Varsányi Marika viszont — nehéz megállapítani milyen mértékben a saját hibájából — túlságosan harsány volt, azt hiszem néha önmagának is tetszelgett a színpadon. Platzner Tibor díszletei ezúttal egyszerűségükkel tűntek ki, jól szolgálták a játékot, s ezáltal a sikeres előadás nem jelentéktelen tényezőivé váltak. SZILVÁSSY JÓZSEF Szlovákiai tájköltemények MÁRTIIN TVRDOŇ KIÄLLÍTÄSA M. Tvrdoň: Falusi motívum Két kHNiitűs a Dunamenti Múzeumban A. SMAZIL ÉS J. ZEZULA FESTMÉNYEI Németh Ica és Ropog József a dráma egyik jelenetében. (Nagy László felvétele)
