Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-25 / 97. szám, csütörtök

Pártunk szociális programjának megfelelően A kapitalista társadalmi vi­szonyok között élő emberek gyakorlatilag nem ismerték a szociális biztonság fogalmát. A kizsákmányoláson alapuló társadalomban senki sem tud­ta, vajon mit hoz a holnap?.,. S ez nemcsak a munkásokra vonatkozott, akik csupán mun­kaerejüket bocsáthatták áruba, hanem a viszonylag tehetősebb rétegekre, a kis- és középpa­rasztokra és a kisiparosokra is. A földtulajdon összpontosí­tása következtében számos fa­lu lakossága adósodott el, s a végreha jtók könyörtelenek voltak. A kapitalista nagyipar térítés nélkül olvasztotta ma­gába a kisiparosok százezreit. Mi lesz a sorsuk, miből tenge­tik majd életüket? — ezekkel a kérdésekkel aligha törődött valaki. Ami viszont a munkás­ságot illeti, nem akadt olyan esztendő, amikor megszakítás nélküli foglalkoztatták volna őket. A válság éveiben még a hivatalos statisztika is közel egymillió munkanélküliről adott számot. A burzsoázia és az ún. „jómódú“ rétegek kom­fortja, kényelme, ellátottsága tehát a munkás- és kisparaszti családok nyomorából eredt. A mai fiatalok közül sokan mindezt el képzelhetetlennek tartják, pedig néhány évtized­del ezelőtt a hétköznapok ke­mény valósága festett így. ' Szocialista társadalmunk pol­gárai ma nem félnek a holnap­tól. Alkotmányunk nemcsak biztosítja a munkához való jo­got, hanem az népgazdaságunk fejlődésével párhuzamosan meg is valósult. Amíg 1935-ben egy munkás heti jövedelme mindössze 112 korona volt (ez az összeg egy háromgyerme­kes család számára nem bizo­nyult elegendőnek az élelmi­szer beszerzésére, a többi szükségletről nem is szóival), a múlt esztendőben az útlagke- reset elérte a 2200 koronát. Ugyanakkor a nők szintén megfelelő munkához juthatnak, így aztán a család nincsen egyetlen kereső fizetésére utal­va. Természetesen nemcsak a keresetről van szó. Szocialista hazánk a munkaügyi és szociá­lis kérdésekkel kapcsolatos törvényhozás terén az élvonal­ban jár nemzetközi szinten is. Érthető tehát, hogy a népgaz­daság fejlesztésével egyidejű­leg egyre több anyagi eszközt fordít polgárai szociális bizto­sítására is. A szociális biztosí­tásra fordított összeg 1950-től 1972-ig 7 milliárd 900 ezer ko­ronáról 45 milliárd koronára növekedett. A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságban rend­kívül kedvezőek a nyugdíjjogo­sultság feltételei. Ebben a vo­natkozásban a fejlett kapitalis­ta országok egész sorát előztük meg, aliol a férfiak számára 65, a nők számára 60 év be­töltése a nyugdíj eléréséhez megszabott korhatár, s az ún. biztosítási időszak, tehát a le­dolgozott évek száma is jóval magasabb mint a nálunk szük­séges 25 esztendő. Dániában a Előtérben: Hl EMBER férfiak 67, a nők 60 éves ko­rukban vonulhatnak nyugdíjba, Norvégiában a korhatár mind­két nem számára 70 esztendő, Belgiumban a férfiak 65, a nők 60 éves korukban jogosultak nyugdíjra, persze abban az esetben, ha a biztosítási idő­szak, illetve a ledolgozott évek száma eléri a 45-öt. Ausztriá­ban, ahol a szociális biztosítás viszonylag magas színvonalú — a férfiak 60, a nők 55 esz­tendős korukban vonulhatnak nyugdíjba — 35 ledolgozott év szükséges a nyugdíjjogosultság eléréséhez, ellenkező esetben a korhatár 65, illetve 60 eszten­dőre tolódik ki. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban a nyugdíj ma­gassága sem elhanyagolható momentum. Csehszlovákiában 1935-ben egy munkás nyugdí­ja, illetve rokkantsági segélye havonta 141 korona volt csu­pán. Ezzel szemben a „répa­termesztők szövetkezete" titká­rának a feljegyzéseiben több inint 200 ezer koronáról szóló jelentés szerepel a bérek in­gadozásának az indoklásával; és egy további 30 ezer koronás tétel „ruházkodási hozzájáru­lás“ címén. A munkáscsaládok gyermekei ugyanakkor rosszul- tápláltságban szenvedtek. Szocialista társadalmunk je­lentős összegeket fordít a gyermekvédelemre, támogatást nyújt az anyáknak, családod­nak. A szülési szabadság hosz- súságát tekintve hazánk világ- viszonylatban is első helyen áll. A családok, gyermekek, anyák és a fiatal házasok ha­tékony támogatása bizonyítja, hogy következetesen teljesül a párt szociális programja, ame­lyet a CSKP XIV. kongresszusa fogadott el. Nem csupán a tár­sadalmi, hanem a személyi fo­gyasztás is megnövekedeft. Tár­sadalmunk hatalmas összege­ket fordít az egészségügyi gondoskodásra, de ugyanakkor a betegségek megelőzésére is, s ez a tény kedvezően hatott a munkából való igazolatlan A szocialista integráció előnyei A CSKP prágai városi bizott­ságának és a Technika Házá­nak rendezésében „Prágai vál­lalatok szocialista gazdasági integrációja" címen a napok­ban tanulságos kiállítás nyílt a fővárosban. A 22 kiállító vál­lalat Prága Iparának a KGST- tagországokkal való gazdasági #eg y ü t tm ű k ö d és ét szem l él teti. Azt is megtudjuk a kiállításon, hogy a KGST keretében az 1971—75 közötti időszakban megoldásra kerülő kb. 800 kü­lönböző tudományos-műszaki feladat nagy részét a prágai tudományos dolgozók és szak­emberek vállalták. Az egyik feliratból kitűnik, hogy az ipari automatizálást biztosító üzemink a KGST ke­retében számítógépek modell­jeinek az előállítására szakosí­tották magukat és hogy ebben a tevékenységükben a gépek­hez szükséges berendezések szállításánál az ARTIMA n. v. van nagy segítségükre. Egy ZSE típusú, villanyerőre működő szivattyúberendezés iránt számos országban élénk érdeklődés mutatkozik. Ezért a terv szerint a jelenlegi meny- nyiségnek — öt éven belül — a nyolcszorosát fogjuk előállí­tani. A CKD a kiállításon két vö­rös zászlóval is büszkélkedik. Mindkettő a Szovjetunió kitün­tetése az együttműködésünk keretében fejlesztett és ponto­san «szállított elektro- és Die­sel-motorokért. Nagy az érdek­lődés a műanyaggyártáshoz szükséges, évente mintegy 300 ezer tonna etilént előállító kompresszorgyár modellje iránt is, melynek technikáját a Szovjetunió és az NDK szakem­bereivel együtt dolgoztuk ki. A ČKD Dukla dolgozóinak di­cséretére válik az NDK szak­embereivel együtt fejlesztett korszerű fűtési technika is. A prágai Mikrotechna dolgozói a szovjet szakemberekkel együtt laboratóriumi készülé­keket állítottak elő. A gépko­csikat- fejlesztő kísérleti és ku­tatóintézetünk a NAMI szovjet intézettel együtt a városi autó­buszok és teherkocsik részére sebességváltók különböző faj­táit fejlesztette ki, melyeket a prágai és a Ívovi gépkocsi­üzemben gyártanak. A szocialista gazdasági in­tegráció a gépeken kívül a divatra is kiterjed. Így pl. a Pragodev és az NDK-ban levő partnerei közt évente mintegy 40 ruhamodell és műszaki do­kumentáció cserél gazdát. Ha­sonló kapcsolatai vannak vál­lalatunknak moszkvai és buka­resti üzletfeleivel. Figyelemre méltó ez a bemu­tató, mely ésszerűségre nevel és arról győzi meg a látogatót, hogy a leggazdaságosabb a nagy sorozatok gyártását lehe­tővé tevő nemzetközi munka- megosztás. Ezért oly fontos együttműködésünk további el­mélyítése. Erre jó alkalomnak bizonyul a kiállítás és a szak­napokon találkozó szakembe­rek tapasztalatcseréje. —km— hiányzások csökkenésére. A szociálpolitika magától érthe­tően mind jobban érvényesül az üzemek szintjén. És főként ezen a szinten észlelhető — és szükséges, hogy egyre ész- lelhetőbbé váljék — az ember­ről való gondoskodás, ami a szocialista társadalmi rend alapvető jellemvonása. Űjabb értékek létrehozásá­val, a munka termelékenységé­nek és hatékonyságának a fo­kozásával további feltételeket kell teremteni a szociálpolitika szélesebb körű érvényesítésé­hez is. Ezzel egyidejűleg na­gyobb figyelmet kell fordítani a munkakörülmények és a munkavédelem további javítá­sára, a munka kultúrájának a növelésére. Ebbe a témakörbe tartozik az a gondoskodás is, amelyet a szocialista társadalom fordít az iskolaügyre, a szakképzett ség szüntelen növelésére* a műveltség, a kultúra, a tu4fi=. mány és a sportélet további fejlesztésére. A kapitalista Csehszlovákia vezetői ünnepi beszédeikben gyakorta hangoz­tatták a humanizmus és a de­mokrácia elveit, ugyanakkor a terror legbrutálisabb eszközei­től sem riadtak vissza, ha az érdekeikkel összhangban volt. A burzsoá köztársaságban húsz év alatt az uralkodó osz­tály képtelen volt a szociális biztonság legalapvetőbb ele­mét: a munkát biztosítani. A szocialista társadalom segíti a dolgozókat betegségük, rok­kantságuk, öregségük idején, illetve a nőket a szülés és a Csecsemő nevelésének időtar­tama alatt. Tehát amíg a kapi­talista világ válsága mind lob­ban elmélyül, szocialista ha­zánk dolgozó népe erejét a termelés fokozására fordítja, amely az életszínvonal további emelkedésének, a társadalmi és személyi fogyasztás fokozó­dásának a záloga. Ezt hangsú­lyozta egyébként Husák elv­társ, a CSKP KB főtitkára is kongresszusi beszámolójában, amikor rámutatott, hogy társa­dalmunk fejlődése abba a sza­kaszába érkezett, amikor az életszínvonal emelkedése nem csupán a szocialista társada­lom előnyeit bizonyítja, hanem a további fejlődés alapfeltéte­lét is jelenti. MIROSLAVA KÚNOVA Iskola, internacionalista szellemben A szlovákiai ipariskolák kö­zül eddig egyedül a Sp. N. Ves-i Faipari Középiskola viseli a Csehszlovák—Szovjet Barát­ság Iskola címet. 1972 novem­berében — amikor itt már 6fi tagja volt a CSSZBSZ-nek — érte ez a megtiszteltetés az Is­kolát. Jelenleg 233 taggal a CSSZBSZ-szervezet az Iskola legnépesebb tömegszervezete. A faipari iskola évek óta élénk kapcsolatot tart fenn egy leningrádi, egy budapesti., egy drezdai és egy za köp énéi iskolával, melyek diákjai köl­csönösen felkeresik egymást. Az iskola internacionalista szellemben végzett tevékenység­gé igen gazdag és sokrétű. Például a Szovjetunió megis­merésének általános módsze­rein és formáin kívül igen ér­tékesek a baráti leningrádi is­kola. képviselőivel, tanulóival., Nálepka kapitány, a Szovjet­unió Hőse volt harcostársaivail folytatott beszélgetések. A CSSZBSZ iskolai szerveze­tének munkája egyre szerve­zettebb, céltudatosabb, színvo­nalasabb, elsősorban a politi­kai tömegmunkára Irányul. Figyelemre méltó munka fo­lyik az iskola három érdekkö­rében: az orosz költészet és próza, az általános ismeretek a Szovjetunióról, valamint az in­ternacionalista barátság klub- iában. A diákok „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ címen rend­szeresen szerveznek ankétokat. A leningrádi iskola diákjainak részvételével barátsági esteket is rendeztek. A Sp. N. Ves-i Faipari Kö­zépiskola mellett működő CSSZBSZ-alapszervezetnek a jö­vőre nézve is igen gazdag programja van. Ezt a diákság­nak a Szovjetunió iránti őszin­te barátsága, internacionalista kapcsolatainak elmélyítése hat­ia át. Ikg) ... és száz pionír elindult Korán reggel, amikor még csak remegő párát szűrt a nap­fény, alig félóra alatt benépesedett a pionírház udvara. Mind a száz pionír eljött. Egyik sem maradt otthon. Mások ezen a szombati reggelen talán kicsit tovább aludtak a szokottnál, de ők, az ifjú turisták, mind eljöttek. Különösebb felszerelést nem hoztak magukkal, egy-egy hátizsákot, vagy oldalzsákot, benne egy kis élelmet. Szívükben határtalan jókedvet. Röpke megbe­szélést tartottak, azután felhangzott a parancs: Irány a Szilicei fennsík’. és elindultak ... A lányok is szép számban eljöttek erre a gyalogtúrára. Molnár Kati, U r b á n Éva, Soltész Natasa, H e d- g a Anna, meg a többiek legalább negyvenen. Közülük többen először vettek részt ilyen gyalogtúrán, de mindegyiküknek tet­szett a kirándulás. A második pihenő után megkérdeztem Mol­nár Katit: Nos, milyen volt eddig az út? Éppen szalonnasü­téshez készülődött, nem ért rá bővebben beszélgetni. Csak így válaszolt: Cuki volt! Este érkeztek vissza Rozsnyóra. Visszafelé már vonat­tal jöttek. T o p o l Béla büszkén számolt be útjukról: — Ügy terveztük, hogy legalább húsz kilométert gyalogolunk... de már a huszonhatodiknál járunk. Még három- négy ilyen szom­bati kirándulást rendezünk, és akkor megkapjuk a jelvényt! A gyalogtúra jól sikerült. A száz pionír közül egyik sem maradt le, egyik sem fordult vissza félútból, s am'ikor a város főterén, a Bányász téren kiszálltak az autóbuszból, száz torokból zengett a válasz: Viszontlátásra! A jubiláló Pionír szervezet köszöntésére Szlovákiában kö­zel ötezer pionír, ifjú turista nevezett bo a „100 tavaszi ki­lométer“ jelvényszerző ver­senybe. Szombatonként, vasár­naponként ők kicsit korábban ébrednek mint a többiek, de frissen, vidáman, boldogan in­dulnak, hisz övék szép hazánk minden hegye, völgye, fennsík­ja, erdeje és turistaösvénye. (-ás)- A rožňavai (rozsnyói) járási pionírházbán közel 30 különfé­le szakkör működik. Az ifjú tu­risták számára külön szakosz­tályt szerveztek Turek Sándor elvtárs vezetésével. A pionírok körében ugyanis évről évre egyre nagyobb az érdeklődés a turisztika iránt. Ez főleg az idén tavasszal mutatkozott meg, amikor kihirdették a „100 tavaszi kilométer“ jelvényszer­ző verseny feltételeit. Száz pio­nír nevezett be, és mind a száz elindult a gyalogtúrára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom