Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-14 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó

PRETORIÁBÓL JÖTT A HALÁL A lakók és a spekulánsok 1974. IV. 14. 23 Február elején csomagot ka­pott hazájából Abraham Tiro, a fiatal diákvezér, aki a dél-af­rikai fajüldöző kormány üldözé­se elől a szomszédos Botswaná­ba menekült. A csomag postán érkezett, és amikor a címzett felnyitotta, a csomag tartalma egy pokolgép — felrobbant, és a robbanás kioltotta a fiatal szabadságharcos életét. Két héttel később hasonló csomagot kapott John Dube, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) Lusakában tartózkodó funkcionáriusa. A küldemény a kezében robbant fel. Eredmény: halottak, súlyos sebesültek. Prétoriából jött a halál, a fehér fajüldözők székhelyéről. Ezek terrorcselekményekkel kezdték meg az idei évet, és az or­szág határain kívül élő poli­tikai ellenfeleik végleges lik­vidálására törekednek. Dél-Af- rikában az előző esztendőben az igazságügyi szervek 150 bennszülöttet végeztettek ki, és a mai napig is 10 000 politikai foglyot tartanak börtönben, koncentrációs táborokban, kö­zöttük a szabadságmozgalom olyan vezetőit, mint Nelson Mandela és Walter Sisulu. Űj, szigorúbb törvények hiva­tottak megtörni minden ellenál­lást. Két-három színesbőrű pol­gár véletlen találkozása is sú­lyos szabadságvesztéssel büntet­hető, ha a hatóságok e talál­kozást a „közrend veszélyezte­tésének“ minősítik. A baloldali színezetű liberális lapokat, ame­lyek néha felemelték szavukat a fajüldözés ellen, szigorúan fi­gyelmeztették, és arra kénysze­rítették, hogy elbocsássák radi­kálisabb munkatársaikat. „Bajtársaink halála súlyos csapás a számunkra — jelen­tette ki Dar es Salaamban Eric Mtshali, az Afrikai Nemzeti Kongresszus képviselője. — De a harcot nem adjuk fel, hanem kétszeres erővel küzdünk ha­zánk felszabadításáért.“ Az ese­mények igazolni látszanak ezt a kijelentést. Az ország keleti tartományaiban, elsősorban Na- talban, a bányamunkások ha­talmas sztrájkkal igyekeztek jobb béreket és munkásjóiléti intézkedéseket kiharcolni. Egy nyugati folyóirat beszá­molt arról, hogy a telepes kor­mány fél a dél-afrikai színes- bőrűek összefogásától, attól, hogy a 15 millió néger, az in­diai bevándorlók 620 000 utód­ja és a 2 millió mulatt egye­sült erővel veszi fel a harcot a fajüldözők ellen. „Míg a világ közvéleménye a Közel-Keletre tekint — je­lentette ki Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára —, Afrikában egy nagy és súlyos válság elő­jelei mutatkoznak. A gyarmato­sítás és a fajüldözés elleni küz­delem új szakaszába lépett. Harmincmillió afrikaitól még mindig megtagadják azokat a jogokat, amelyeket az egész emberiség alapvető jogoknak te­kint. De ez már nem tart so­káig, mert a fejlődést nem lel­het megállítani!“ Az ENSZ Közgyűlés őszt ülés­szakán részletesen foglalkoznak majd Dél-Afrika problémáival, és hatékony szankciókkal igye­keznek érvényt szerezni a ha­tározatoknak. WASHINGTON ÚJ HADJÁRATA Erősen zárt ajtók mögött tar­totta meg a közelmúltban, Rio do Janeiróban 2. kongresszusát a „Latin-Amerikai Antikommu- nista Konföderáció.“ A kong­resszuson az USA egyik képvi­selője, dr. Louis Shaifert beje­lentette, hogy az amerikai kor­mány a jövőben csak kimon­dottan militáns antikommunista szervezeteket hajlandó anyagi­lag támogatni. Ezzel dr. Shai­fert, aki nemcsak az amerikai Külügyminisztérium, hanem a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) bizalmasa is, megvilágí­totta az amerikai fejlesztési se­gélyszolgálat új politikai irá­nyát. Ez az „új“ politika már több esetben láthatóvá vált. Az USA állandó ENSZ-kül- döttsége meg akarta akadályoz­ni, hogy a nemzetközi fórumon komoly vitát folytassanak hat latin-amerikai kormány népel­lenes, jogtipró intézkedéseiről. Igyekeznek megakadályozni, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága munkatervébe Iktas­sa a Qhilei helyzetről szóló je­lentést' Ugyanakkor az USA több száz haiti politikai menekült depor­tálását készíti elő. Az idegene­ket ellenőrző ügyosztály 406 — 18—40 éves — emigránst szólí­tott fel hazatérésre, jóllehet köztudomású, hogy ezek közül 213 személyre, köztük hat lel­készre és 32 fiatal asszonyra, súlyos börtönbüntetés, sőt ha­lálbüntetés vár. Az USA törté­nelmében ez az első eset, hogy ilyen nagyságrendű deportálást rendeltek el. A menekültek, akik koncentrációs táborokból, börtönökből és rendőrfogdákból szöktek meg, 13 hónap óta hiá­ba kérnek menedékjogot az amerikai hatóságoktól. Vissza­térésük esetén ugyanolyan sors vár rájuk, mint arra a 250 haiti polgárra, akik csónakokkal akartak elszökni Duvalier pok­lából, de a rendőrség kezébe kerültek, és azóta „eltűntek“. Az is jellemző, hogy a riói kongresszust a Sao Paulo-i „Po­litikai, Gazdasági és Szociális Tanulmányi Egyesület“ hívta össze, ugyanis ez a szervezet a CIA „frontszervezete“. A titkos tanácskozás részletei csak 14 nap késéssel szivárogtak ki. Ek­kor tudta meg a nyilvánosság, hogy a kongresszuson 18 latin­amerikai állam antikommunista szervezeteinek mintegy 200 kép­viselője vett részt, és célja az volt, hogy „haditervet dolgoz­zanak ki az egész latin-ameri­kai térség számára a kommu­nizmus ellen“. A New Yorkban élő brazí­liai demokraták különösen arra mutattak rá, hogy Washington túlzott érdeklődést mutat a ka­tolikus egyház iránt. Ugyanis az USA egyik taktikája az, hogy az egyházon keresztül gyakoroljon nyomást a diktatú­rák ellenfeleire. A brazíliai ha­zafiak véleménye szerint a Fe­hér Ház minden bizonnyal az egyházon át támogatja majd a militáns reakciósokat. Vállalkozó klerikusok mindig akadnak. Geraldo de Proence Sigaud, Diamantin püspöke például a közelmúltban levelet intézett a latin-amerikai kor­mányhoz. Levelében azt javasol­ja, hogy az egyes kormányok kényszerítsék a katolikus egy­házat, hozzon hatékony intézke­déseket a baloldali beállítottsá­gú papok és hívők ellen. A püspök a „követendő chilei pél­dáról“ áradozott, és követelte minden olyan katolikus pap és hívő“ fizikai megsemmisíté­sét (!)“, aki „felemeli szavát a hagyományok ellen“. A MSavai Dimitrov Vegyiművek nemzeti vállalat előnyös fizetési feltételek mellett munkaviszonyba vesz fel: lakatost — hegesztet esztergályost — maróst — szerelőt, villanyszerelőt, csiszoló­kat sík- és korongcsiszolásra kőművest, ácsot és segédmunkásokat nagyobb számban a kémiai és segédrészlegekbe rakodókat Az új üzemegységekbe: gépkezelőket a következő termékek előállításához különféle összetételű szemcsés műtrágyák; háromműszakos termelés polipropilén szálasanyag csévélőket, 17 éven felüli lányokat a fonalgyártóba 18 éven felülieket a mosóba három műszakra Az üzemi étkeztetés keretében: büfésnőket az új munkásszállóba szakácsokat segéderőket a konyhára tíz takarítónőt a munkásszálló helyiségeinek és irodák taka­rítására két kőművesmestert teljes középiskolai végzettséggel és többéves gyakorlattal festőket és mázolókat — teljesítménybérezés A vállalat dolgozói számára étkeztetés biztosítva, szombaton és vasár­nap is, nőtlenek és hajadonok számára elszállásolás nyomban a belépés után, gazdag kulturális élet. sportlehetőségek, üdülési lehetőségek stb. Bővebb tájékoztatást a vállalat személyzeti osztálya nyújt, telefon: 177; 20 41-es és 24 76-os mellék. 0F41 Amikor a XX. század első éveiben Bécs Floridsdorf nevű negyedében felépült a Leopoldauerstrasse 79—81-es számú háztömbje — a népjóléti gondoskodás példájaként emlegették. Az Alsó-ausztriai Balesetbiztosító Intézet tulajdonát képező la­kóházban a bérek az átlagosnál negyven százalékkal alacso­nyabbak voltak, tehát a szegényebbek is emberi otthonhoz juthattak. Egyébként ez volt az egyik első olyan lakóház, amelyben minden lakó külön mellékhelyiséggel rendelkezett. Ma — 70 évvel azután, hogy a háztömb felépült — ismét példaként emlegetik, de nem a szociális lakásépítés, hanem a spekuláció példájaként. A háztömböt 1939-ben egy nyugdíjbiztosító intézet vásárolta meg, majd 1957-ben a Bécsi Egylet tulajdona lett. A Bécsi Egylet tulajdonképpen a Bécsi Városi Biztosító leányválla­lata, és 800 000 schillingért vásárolta meg az ingatlant. Kétmil­lió schillinget fordított a karbantartásra, és 1971-ben eladta — ugyancsak kétmillióért — egy bizonyos Babak úrnak. Ekkor hozta a bécsi városi tanács azt a rendeletet, amelynek értel­mében tilos volt városi tulajdont magánszemélynek eladnil Babak úr a háztömböt nem egészen hat hét után 2,45 millió schillingért adta tovább Alfréd Maroknak, aki egy év múlva szintén eladta — 3,8 millió schillingért — egy telekértékesítő cégnek. A cég főnöke: Alfred Marek! 1973 szeptemberében a telket felosztották. A hatalmas — parknak is beillő udvar — továbbra is Marek tulajdona maradt, aki bérbe adta a kis­kerttulajdonosok egyesületének, magát a házat pedig a „Wiener Seidenwaren AG“ — SEWAG — vásárolta meg 3,15 millió schillingért. Ez év január 28-án elhatározták, hogy a 180 lakó lakbérét közel tizenhatszorosára emelik. A lakók nem tiltakoztak, mert az emelt lakbér kb. 450 schillinget jelentett, ami ugyan növelte volna a kiadásokat, de még elviselhető lett volna. Tehát a lakók beleegyeztek az emelésbe! Ennek ellenére nťárcius 8-án levelet kaptak Robert Riepl házgondnoktól, aki közölte, hogy mind a 180 lakónak felmond. A felmondást ti. >- bek között azzal indokolta, hogy a lakbéreket — az időköz­ben bekövetkezett általános drágulás miatt — huszonkétszere­sére kel! emelni. Egy gyakorlatilag annyit jelent, hogy például egy szoba- konyhás lakás új bére havi 750 schilling lenne. A lakók ter­mészetesen felháborodva tiltakoznak az uzsora és a felmondás ellen is. De kérdés, hogy az illetékes hatósági szervek kinek adnak igazat: a lakóknak, vagy a spekulánsoknak? Az eddigi tapasztalatok nem indokolnak semmiféle derűlátást. APRÓHIRDETÉS ■ Eladó Léván (Levice) két­szobás családi ház, 10 ár kert­tel. A házat kiürítem megegye­zés szerint. Cím a hirdetőiro­dában. Ű-431 ■ Eladó Komárnóban 4 szo­bás, I. kategóriába tartozó csa­ládi ház, központi fűtéssel, ga­rázzsal és kis kerttel. Telefon: Komárno. 32-65. 0-446 ■ Magányos nyugdíjas saját otthonnal, gyermektelen nő is­meretségét keresi, aki magya­rul is beszél — legfeljebb 55 éves korig. Jelige: Házas­s á g. . 0-414 ■ 68/175 özvegyember magá­hoz illő nő ismeretségét kere­si házasság céliából, 50—60 éves korig. Lehetőleg falusi munkásnő legyen. Jelige. Köl­csönös megértés. 0-418 ■ 25 éves, 160 cm magas, csi­nosnak mondott, barna hivatal­noknő társaság hiányában sze­retne megismerkedni szolid, intelligens fiatalemberrel. 25— 32 éves korig. Jelige: Gyöngy­virág. 0-419 ■ 41/168 iparos legényember — saját házzal — szeretne megismerkedni hozzá illő leánnyal vagy özvegyasszony- nyal, 38 évesig. Jelige: Ta­vasz. 0-425 H 60 éves, önálló özvegyasz- szony illő partnert keres, eset­leg élettársat. Jő kedélyű házi­asszony vagyok. Lakásom van. Jelige: őszinteség. 0-449 ■ 29/165 szőke, elvált hivatal­noknő, 1 gyermekkel, szeretne megismerkedni józan életű szintén csalódott férfival, aki­nek van még bátorsága az élet­ben újra kezdeni. Kaland ki­zárva. Jelige: Tímea. 0-452 ■ A Duna menti Gépgyár n. v. vrakunai (vereknyei) üzem­egysége, Dunajská Streda-l (dunaszerdahelyi) járás fel­vesz: — gyengeáramú villanyszere­lőt — előmunkást, 8 éves gyakorlattal, — gyengeáramú villanyszere­lőt, 3 éves gyakorlattal, — gépkarbantartót, — géplakatos 'kát, — hegesztőket. — esztergályosokat, — segédmunkásokat — bete- nítás lehetséges, — besorolókat présekhez. Nőtlenek számára elszállásolá­si lehetőség, később stabilizá­ciós lakások. Az érdeklődők a vereknyei üzemegység személy­zeti osztályán jelentkezzenek: Vrakuňa. okr, Dunaiská Streda. OF—51 ■ Most két éve. hogy szeretett jó édesanyánk Duránszky Mátyásne meghalt. Akik ismerték és sze­rették őt, szenteljenek neki egy röpke néma emlékezést. Tomanovics és Duránszky család A prágai FERONA n. v. bratislavai fióküzeme Duklianska 4/a azonnal felvesz: — raktári munkásokat — gépkocsikíséroket Előnyös fizetési feltételek, átmeneti elszál­lásolás lehetséges. Az érdeklődők a munkavállalók osz­tályán jelentkezzenek. ÜF-50

Next

/
Oldalképek
Tartalom