Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-14 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó

A LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE Európa után ismét Dél-Amerika •rendezte a világbajnokságot. A FIFA már 1956-ban Chilének ítélte oda a VII. VB rendezésének jogát. Chilét 1960-ban rettenetes erejű földrengés rázta meg, halottak ez- Y-ei, elpusztult városok és falvak Jelezték a nagy természeti kataszt­rófát. Sokan ekkor arra gondoltak, hogy a Chilére zúdult elemi csa­pás okozta anyagi megrázkódtatás a világbajnokság megrendezésétől való visszalépésre készteti majd a tengerentúli országot. Nein így tör­tént. Az egész társadalom összefo­gott, hogy méltó keretek között fo­gadhassák a 16-os döntő valamennyi résztvevőjét. A chilei VB-n ott volt minden ko­rábbi világbajnok és ezüstérmes, ki­véve Svédországot. Csehszlovákia a következő játékosokkal utazott a VB- re (válogatottunk a selejtezők során harmadik mérkőzésen 4:2-re győzött Brüsszelben Skócia ellen, s így ju­tott a 16-os döntőbe): Schrojf, Kou- ba, Lála, Novák, Popluhár, Tichy, Masopust, Pluskai, Buberník, Kos, Stibrányi, Pospíchal, Scherer, Kadra- ba, Adamec, Jelinek, Mašek, Kvaš­ňák. A magyar válogatott az NDK és Hollandia együttesét legyőzve har­colta ki a részvételt. Baróti Lajos edző 21 játékost vitt Chilébe: Gro- sics, Ilku, Szentmihályi, Mátrai, Mé­szöly, Sárosi, Ihász, Sóvári, Solymosi, Sipos, Nagy I., Menczel, Sándor, Far­kas, Rákosi, Göröcs, Albert, Monosto­ri, Tichy, Kuharszki, Fenyvesi. FUTBALLHÄBORÜ SANTIAGO BAN Május 30-án kezdődtek meg a küz­delmek a 16-os döntő négy csoport­jában. A lebonyolítási rendszer annyi­ban változott a svédországihoz ké­pest, hogy pontegyenlőség esetén a gólarány döntött a továbbjutás kér­désében. Ha ez is egyforma volt, akkor sorsoltak. Santiago de Chilében a 80 ezres Estadio Nacionalban játszották a má­sodik csoport mérkőzéseit. Itt volt a legtöbb néző, és sajnos itt volt a vi­lágbajnokság történetének legna­gyobb botránya is. Az olasz sajtó jóval a VB kezdete előtt „forró talajt“ készített elő Chi­lében válogatottja számára. Az olasz újságírók ugyanis nagyon megsértet­ték a chileiek nemzeti önérzettét, ami­kor azt írták, hogy Chile elmaradott ország, és esztelenség ott rendezni a világbajnokságot. A „harc“ tulaj­donképpen már az alagútban elkezdő­dött, a játékosok tekintetei és gesz- tikulációi elárulták, hogy mi fog tör­ténni a 90 perc alatt. És valóban, a játékvezetői sípszó után a pályán el­szabadult a pokol, és a verekedések­nél többször beözönlött a közönség is a játéktérre. A mérkőzést 2:0-ra a vendéglátók nyerték, és a pályán nem akadt játékos, aki ne vette vol­na ki részét az „adok-kapok“ harci játékból. A szégyenek szégyene volt ez a találkozó, és egy időben úgy tűnt, hogy az olasz válogatott visszalép a további küzdelmektől, és hazautazik. Aztán mégiscsak maradt. A másik két mérkőzésen szerzett három pont azonban nem volt elegendő Olaszor­szágnak a továbbjutáshoz ... STIBRÁNYI LEGYŐZTE A SPANYOLOKAT Csehszlovákia együttese a világ- bajnoki cím védőjével, Brazíliával, az esélyesnek kikiáltott Spanyolor­szággal, valamint Mexikóval került egy csoportba. A csoportbeosztást egyáltalán nem lehetett „főnyere­ménynek“ nevezni. Mert olyan ne­vek mint Puskás, Gento, Suarez, Del Sol, illeve Pelé, Didi, Garrincha, Va- va, Zito idegesítőleg hatott volna minden ellenfélre. Itt csakugyan nem volt mit veszíteni... Először a spanyolok „martalékául“ kellett, hogy essen válogatottunk. Szemerkélt az eső, a talaj csúszós volt, s ahogy várni lehetett, a ma­gabiztos Herrera edző együttese min­dent a támadásra tett fel, már a mérkőzés elején el akarták dönteni a találkozó sorsát. Tíz percen át já­tékosaink át sem jutottak a fólvona-- Ion. A védelem csodákat művelt, s amikor Masopust és Kvašňák rövid átadásokkal kezdtek operálni, és provokatív módon hosszasan vezet­ték a labdát, a spanyolok rájöttek: nem is lesz olyan egyszerű dolog a győzelem. Szünet után egy negyed­órán keresztül ismét fergeteges iramban támadott a spanyol váloga­tott, de újra lefegyverezte őket csa­patunk nyugodt, lelassított játéka. Mi tagadás, sokkal jobbak voltak a spa­nyol futballisták, de a mieink takti­kája is elismerést érdemel. Ahogy közeledett a mérkőzés vége, úgy fe­szültek Herrera edző idegei. Amikor éppen felállt a kispadről,. hogy vala­mit mondjon játékosainak, megszüle­tett a világbajnokság nagy szenzá­ciója. A 80. percben Popluhár Jelíne- ket szöktette, aki a lendületesen fel­futó Stibrányi elé játszott, Stibrányi elviharzott a jobb szélen, a kapus kifutott elé, de hiába: Stibrányi be­talált a hálóba. Csehszlovákia l:0-ra legyőzte Spanyolországot! Következett a brazilok elleni meccs. Már a találkozó elején megsérült Pelé, s ez rányomta bélyegét a mér­kőzésre, amely gól nélküli döntetlen­nel ért véget. A csoportból Brazília és Csehszlovákia jutott tovább. Érde­kes, hogy válogatottunk 2:3-as pasz- szív gólaránnyal került a negyeddön­tőbe! A Mexikó elleni vesztes találkozó után (1:3) a szakemberek Csehszlo­vákia „taktikai vereségéről“ beszél­tek, pedig nem így volt. Egyszerűen csak az történt, hogy válogatottunk először és utoljára játszott nyílt já­tékot, ami nem volt a „kenyere“. Érdekes küzdelmet hozott a ne­gyedik csoport (Anglia, Magyaror­szág, Argentína, Bulgária). A cso­port rangadóját, a magyar—angol mérkőzést Albert és Tichy góljaival Baróti csapata nyerte (2:1). A ma­gyar—bolgár meccsen majdnem „vi­lágcsúcs“ született, mert 12 percnyi játék után 4:0 volt az eredmény a magyarok javára, és végeredmény­ben Albert (3), Tichy (2) és Soly­mosi góljaival 6:l-re alakult a talál­kozó. Argentína nagyon igyekezett győzni a magyarok ellen az utolsó találkozón, de csak 23:3-as szöglet­arányt ért el, a mérkőzés 0:0-ra vég­ződött. így az esélyes Argentína rosz- szabb gólaránnyal kiesett, Magyaror­szág és Anglia került be a legjobb nyolc közé. MÁSODSZOR A DÖNTŐBEN Hat európai és két dél-amerikai csapat — így festett a negyeddöntő mezőnye (Csehszlovákia—Magyaror­szág, Brazília—Anglia, Chile—Szov­jetunió, Jugoszlávia—NSZK). És az újságírók „tippelésbe“ kezdtek. Sze­rintük az elődöntőbe Brazília, Ma­gyarország, az NSZK és a Szovjet­unió kerül, a döntőt Brazília és Ma­gyarország játssza, a világbajnok pe­dig Brazília csapata lesz. A „tippek“ nem váltak be csak Brazília esetében. A Szovjetunió Ja- sin két hibájából „átengedte“ az elő­döntőt a vendéglátó Chilének (1:2), Jugoszlávia pedig „törlesztett“ a nyugatnémeteknek (1:0), a svájci és svédországi VB-n elszenvedett bal- szerencsés vereségekért. A jugoszláv válogatott „esze“ a „fenegyerek“ Se- kularec volt, aki élete legjobb játé­kát nyújtotta. „Brazília Pelé nélkül szinte egyen­lő a nullával“ — mondotta a brazil —angol meccs előtt Winterbottom, Anglia edzője. A brazilok aztán Pelé nélkül is 3:l-re verték a szigetorszá­giakat. „Nem volt igazam. Pelé nél­kül is a világ legjobb csapata Brazí­lia“ — mentegetődzött a mérkőzés után az angol edző. A találkozó köz­ponti alakja Garrincha volt, aki vil­lámgyors elfutásaival és cseleivel szinte az egész pályát bekalandozta, és két góllal terhelte meg Springett hálóját. Ugyancsak tartottak labdarugóink (Schrojf — Lála, Pluskál, Popluhár, Novák — Kvašňák, Masopust — Pos­píchal, Scherer, Kadraba, Jelinek) a technikásán és gyorsan futballozó magyar válogatottól (Grosics — Mát­rai, Mészöly, Sárosi — Solymosi, Sí­pos — Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi), ezért R. Vytlačil edző a védekező taktikát választotta. Kezdés után Kvašňák és Jelinek rögtön hát- ráhúzódott, és elöl csak három csa­tár maradt. Alberték csakugyan ki­tűnően játszottak, mindent a táma­dásra tettek fel, de Scherer 14. perc­ben elért gólja után (a 16 méteres lövésre Grosics későn reagált) idege- - sek lettek, kapkodni kezdtek, csök­kent az önbizalmuk is. Vezetés után a csehszlovák válogatott védekezésre rendezkedett be, és kitűnő, önfelál­dozó közbelépésekkel állították meg a lavinaszerű magyar támadásokat. A 28. percben Tichy lövése a kapu­fáról állítólag a gólvonal mögé vá­gódott, de a távolabb álló Latisev szovjet játékvezető továbbot intett, annak ellenére, hogy a partjelző gólt jelzett (Latisev: „A szabadrúgás csak­ugyan a felső kapufa alsó széléről vágódott, de csak a gólvonalra, azon túl nem jutott, így nem ítélhettem gólt...“ „Schrojf: „A vitatott Tichy- lövésről határozottan állíthatom: nem volt gól!“). A magyarok veresége részben a szenzációsan védő Schrojfnak is kö­szönhető volt, akiről az egyik svájci lap azt írta, hogy úgy védett, mintha hat keze lett volna. A L'Equipe című francia sportszak­lap így foglalta össze egy mondat­ban a mérkőzést: „A csehszlovák szi­lárdság végeredményben győzött a kissé puha magyarok könnyedsége és ügyessége felett“. Az elődöntőben kiegyenlítődött az arány Európa és Dél-Amerika között: négy európai csapat nem jutott to­vább. Csehszlovákiának 10:1 arányú győzelmi esélyt adtak az elődöntő­ben a jugoszlávok ellen. Santiagóban 80 ezer ember látta a Brazília—Chile elődöntő mérkőzést (4:2). A találkozó hősei — veresé­gük ellenére is — a chileiek voltak, akik csak nagy küzdelem után hajol­tak meg a világ legjobb csapata előtt. Vina del Marban játszották le az elődöntő másik mérkőzését, a Cseh­szlovákia—Jugoszlávia találkozót, amelyre mindössze hatezer néző volt kíváncsi. A két európai rivális össze­csapása két tapasztalt birkózó csatá­rozására emlékeztetett. Mindkét csa­pat várakozó taktikával futballozott, igyekezett kiismerni az ellenfél gyen­géit. A temperamentumos jugoszlá­vok azonban csak az első félidőben voltak képesek taktikázni. Szünet után rögtön támadásba lendültek és — gólt kaptak! Kadraba szerzett ve­zetést csapatunknak. A jugoszlávok ugyan védelmi hibából egyenlítettek, de utána Scherer két góljával (a 80. és a 85. percben) 3:1 lett az ered­mény. Csehszlovákia tehát 28 óv után is­mét bekerült a világbajnokság dön­tőjébe. És ez nagy szenzációnak szá­mított! KÉT PERCIG VILÁGBAJNOKOK VOLTUNK Június 16-án megszületett a chilei labdarúgás eddigi legnagyobb sike­re: a válogatott a harmadik helyért vívott küzdelemben legyőzte a ju­goszlávokat. Az egyetlen gól a 92. percben, a hosszabbítás utolsó per­cében esett, amikor a hátvéd Marko- vics lábáról a saját kapujába vágó­dott a labda. A santiagói Nemzeti Stadionban 80 ezer néző előtt került sor június 17-én a brazil—csehszlovák döntőre. Latisev játékvezető sípjelére így állt fel a két csapat — BRAZÍLIA: Gil- mar — D. Santos, Mauro Zozinho, N. Santos — Zito (1), Didi — Zagalo, Garrincha, Vava (1), Amarildo (1). CSEHSZLOVÁKIA: Schrojf — Tichý, Pluskai, Popluhár, Novák — Kvaš­ňák, Masopust (1) — Pospíchal, Scherer, Kadraba, Jelinek. A döntő 15. percében Csehszlovákia lázba hozta a gutballvilágot (tíz perccel előbb Vava a kapufára fejel­te a labdát): Masopust kiugrott két védő között, és a kifutó Gilmar mel­lett a hálóba lőtt. 1:0 Csehszlovákia javára. Két percig világbajnokok vol­tunk! Csak ilyen rövid ideig, mert a 17. percben Pelé helyettese. Ama- rildo elfutott az alapvonalig, min­denki beadást vártr még Schrojf is, aki ösztönszerűen kijött a kapujából. Ez nem kerülte el a Botafogo-játékos figyelmét, és cseles lövéssel egyen­lített. Utána a brazilok gyakori tá­madásait a csehszlovák védőfal si­keresen állította meg. Szünet után is brazil fölénnyel folytatódott a mérkőzés. A 69. perc­ben Amarildo nagyszerű cselsorozat után pontosan ívelt a kapu elé, és a felfutó Zito magasra felugorva, fej­jel szerzett vezetést a braziloknak. Az egyenlítés érdekében Csehszlová­kia felhagyott a következetes véde­kezéssel, s az egyenlítő gól a levegő­ben lógott. Aztán a 78. percben vég­leg eldőlt a világbajnoki cím sorsa: a felfutó D. Santos mintegy 30 mé­terről kapura ívelte a labdát, ame­lyet a naptól elvakított Schrojf kiej­tett, és Vava kényelmesen a hálóba lőtt. Brazília újra világbajnok lett, Csehszlovákia pedig másodszor is csak megérinteni tudta a Rimet Ku­pát ... PELÉ NÉLKÜL IS i A brazil győzelem általános véle­mény szerint megérdemelt volt, bár játékuk némileg elmaradt az 1958. évi teljesítménytől. Dicséretükre szól viszont az, hogy a világbajnoki cí­met legjobbjuk, Pelé nélkül, tartalé­kosán is meg tudták védeni. Az ösz- szeszokottság és a tervszerű csapat­játék — a vitathatatlan egyéni ké­pességek mellett — ezen a VB-n is erős oldala volt a brazil válogatott­nak. A váratlan csehszlovák siker ko­vácsáról, R. Vytlačilról gyakran mon­dogatják, hogy a szerencse szülötte. Valóban nem állt hadilábon a sze­rencsével, de emellett kitűnő pchi- chológus volt. Bízott az öregebb já­tékosokban (Pluskai 32 éves, Novák és Masopust 31—31 éves), és „have­ri“ alapon kezelte a csapat tagjait, egyik játékost sem próbálta meg sablonok közé szorítani, hagyta őket úgy játszani, ahogy tudtak. És talán ebben rejlik Rudolf Vytlačil edzői sikerének titka. Ami a svédországi VB-n elkezdő­dött, Chilében folytatódott. A véde­kező és a kimondottan taktikázó futball háttérbe szorította a támadó labdarúgást, a mérkőzések általában túl kemények voltak, s a játékveze­tők nem tudták elejét venni a ke­ménységnek. Nem is csoda, hogy többen javasolták a lebonyolítási rendszer megváltoztatását, és na­gyobb szigort követeltek a pályán. Ilyen tekintetben sokan a labdarú­gás őshazájában rendezendő VII. vi­lágbajnokságtól várták a „rendcsi­nálást“ TOMI VINCE Klodjo Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkeszti bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorki) utca 10. Telefon: 169, 312 52, 323-01. főszerkesztő: 532 20, titkárság: 550-18, «portrovot. 505 29, gazdasági Ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8 Nyoinjo o Pravdo Nyomdavállalot bratislavol üzeme. Bratislava. Štúrovo 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A. II. emelet tel«- fon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 0| Sz6 negyedévre 13.— korona. Terjeszti a Posto Hfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII,

Next

/
Oldalképek
Tartalom