Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

A második világháború előtti zsellérsors, a felszabadulás utáni évek küzdelme — ma már történelem. Akik korban a negyven év ha­tárán járnak, még ismerik azokat, akik része­sei, alkotói, formálói voltak ennek a történe­lemnek. Elsősorban tehát ők vállalták a felada­tot, hogy ennek a történelmi kornak az emlékeit összegyűjtik, falvainkban berendezik a forradalmi hagyományokat őrző emlékszobákat. Tvrdošovcén (Tardoskeddenl is berendezték, s ünnepélyesen megnyitották a forradalmi hagyo­mányok emlékszobáját. A vele kapcsolatos mun­kát az alapiskola pedagógusai, a Petőfi Sándor pionírcsapat vezetői, részben pedig maguk a pionírok vállalták és végezték el. Amikor a faluban jártam, Száraz József iskola­igazgató-helyettes és Kobolka György pionírveze- tő kíséretében látogattam el az emlékszobába. Arra gondoltam, negyed óra elég lesz a megte­kintésére, de sokkal tovább tartott. Olyan emlék­szobát láttam, s benne oly sok érdekes dolgot, hogy kénytelen voltam jobban körülnézni. Az előzményeket ismertem. Tudtam, hogy a hnb régi épületében pionírotthont rendeztek be a 479 tagot számláló csapat pajtásai, s annak ré­sze az emlékszoba. Egyik pionírlevelezőnk elő­zetesen be is számolt arról, milyen az emlékszo­ba. Csakhogy a valóság sokkal meglepőbb volt. Csodálkoztam, hogy a mennyezetvilágítás bekap­csolása után gombnyomásra hol az egyik, hol a másik falat megvilágító lámpák fénye gyulladt ki szépen sorba, ahogy körüljártam a szobát, de e#t a jelenséget így könyveltem el: ügyesek a rendezők. Kísérőim egyike megnyomott egy gombot. Erre megszólalt a rejtett magnó. Érces hangárnyalatú beszélő magyarázta, hogy milyen volt egykor az élet. mi látható a falakon, tárlókba helyezve. Felidézem a múltat. Mondanivalójának megfele­lően hol fegyverropogás, tankzúgás, zene hallat­szott, ha a beszélő félbeszakította magyarázatát. Korabeli hangemlékek. Hasonlót ugyan már tapasztaltam az egyik csehországi múzeumban évekkel ezelőtt, de hát ott múzeumban jártam ... Érdekes a szoba közepén álló terepasztal. Fo­lyó, híd, fák, erdők, utak. Közöttük aprócska tankok, ólomkatonák. Szemléletesen mutatja be ez a terepasztal a felszabadítás! harc egyik moz­zanatát. Nem szokványos, nem átlagos ennek az emlék­szobának a berendezése. Ha méltatjuk a rende­zők munkáját, feltétlenül hangsúlyozni kell: ügyes emberek, akik jól alkalmazzák a szemléltető agi­táció újabb módszereit. Erről egyébként főleg akkor győződtem meg, amikor az emlékszoba melletti helyiségbe tessé­keltek. Ott szoktak próbákat tartani a különféle műsorok előadására, bemutatására készülő pioní­rok, de ennek a helyiségnek még egy másik, az emlékszoba anyagával kapcsolatos küldetése is van. Olyan diafilmeket vetítenek, melyek forra­dalmi hagyományokat örökítenek meg. Az em­lékszoba falain, tárlóiban látható anyag, valamint a filmekre rögzített sok-sok emlékkép helytörté­neti jellegű. Nem az általánosan ismert, a já­rási, a központi intézményektől kapott anyagot helyezték el nagyon ügyesen az emlékszobában, hanem saját községük emlékanyagát. A község szülötte Morvay Gyula író, aki meg­írta emlékeit, levelében útmutatást adott a ren­dezőknek, hogy annak idején kik, hogyan küz­döttek a földmunkások jogaiért. Levelezése ott látható az emlékszobában, s mellette az a sok­sok fénykép, emléktárgy, melyet az írások nyo­mán gyűjtöttek össze. Említést érdemel, hogy a pionírcsapat megala­kulásának ma már történelmi jellegű emlékeit is összegyűjtötték, és az anyag számára külön sar­kot rendeztek be. így a látogató a forradalmi hagyományok folytatását is maga előtt látja. Ügyes, hasznos munkát végeztek a szervezők. Olyan emlékszoba a tardoskeddi, melyhez hason­lót többet is szeretnénk látni. A forradalmi ha­gyományok fellelhetők. Még közöttünk élnek, akik részesei, alkotói, formálói voltak a történe­lemnek. HAJDO ANDRÁS 1974. III. 24. Már egész utca jött létre, s épül ma Is tovább. Itt épült fel az új üzlet és a vendéglátóipari üzem is. Két részre oszlott a falu, de nem szakadt el egymástól. A patak két oldalán egymás mellett él a régi és az új, a múlt és a jelen. Az útmenti táblán ez áll: DOLINKA. Az aliig észrevehető völgyecske név­adója lett a falunak. Naponta for­málódott és formálódik a lakosok gondolatvilága. Jelképnek is vehetnénk, hogy a pol­gárok a felszabadulás után először kultúrházat építettek a faluban. Nem könnyűszerrel. Erős elhatározással, családias összefogással, példás szor­galommal. Nagyrészt kőből és öreg. Ifibontásra ítélt épületekről megvásá­rolt tetőanyagból hozták össze a kul­túra hajlékát. S nem Is akármilyet, hiszen a nagytermen kívül több ki­sebb helyisége is van. Egyikben a hnb irodája kapott helyet. Itt ülünk most Molnár Sándor elnökkel és Vol- kovics Gyula alelnökkel. Beszélge­tünk. Hallgatom a két vezető lelkes szavait, az elért eredményekről szá­molnak be, a terveket, a feladatokat vázolják. ségfejlesztési és szépítési terv meg­valósításán. Erről tanúskodik az új, 30 gyermek részére épülő óvoda is, melyhez jól felszerelt játszótér tar­tozik, ahol Hegedűs Irén igazgatónő irányításával a kis óvodások nemcsak kellemesen töltik el a napot, hanem hasznosan szórakozva, sok új isme­rettel is gazdagodnak. A választási program egyik fő fela­data a helyi kommunikáció kiépítése. A faluban látható hatalmas kőkupa­cok biztatóan jelzik, hogy rövidesen minden utcából eltűnik a sár. Jelen­tős beruházás ez, hiszen e célra nem kevesebb, mint 705 000 koronát irá­nyoztak elő. Megépült egy 300 mé­ter hosszú járda és bekerítették a temetőt. Rövidesen sor kerül a köz­ség alsó végén levő fahíd lebontásá­ra és az új építésére, 880 000 korona beruházással. — Az iskola régebbi épületben van, de 1970-ben nagyjavítással á köve­telményeknek megfelelővé tettük. Az idén oda is bevezetjük a vizet. Igyek­szünk minél jobb feltételeket terem­teni ahhoz, hogv Csicsay Imre, az iskola igazgatója minél kedvezőbb — Az eddig elért eredmények ar­ról tanúskodnak — mondja az elnök —, hogy akarásban eddig nem volt hiány. Teljesen megváltozott a község képe, s ez a szorgalom eredménye. És természetesen az állami támoga­tásé, mely az anyagiak biztosításá­val megteremtette a lehetőségeket a Jelentősebb akciók megvalósításához. A fejlődés szempontjából igen je­lentős volt az 1958-as év, ugyanis ak­kor gyulladt ki először a villany­fény a községben. Nagy volt az öröm, bár az utcai lámpák még víztóosák- kal borított, sáros utcát világítottak meg. De nem sokáig. Rövidesen por- talanították az utcát, a patak feletti fahíd helyett is korszerű betonhidat építettek. Majd felépült az üzlet a vendéglátóipari üzemmel, s a környé­ken elsőként automata telefonközpon­tot kapott a község. Az elmúlt választási időszakot kel­lőképpen kihasználták, és most is szorgos munkával fáradoznak a köz­körülmények között végezhesse neve­lőmunkáját. A közeljövőben sor kerül a kultúrház javítására és több jelen­tős munka elvégzésére. — Hogyan segítenek a községfej- leszlési munkákban az egyes szerve­zetek, milyen tevékenységet fejtenek ki? — Először a helyi pártszervezetről szólok, hiszen irányítója, szervezője a falu életének. Igaz, csak 15 tag|n van, de rendszeres gyűléseken vitat­ják meg a községfejlesztési problémá­kat, következetesen végzik a tagok ideológiai nevelését. A taglétszám nö­velésére is gondot fordítanak, mun­káskáderek megnyerésével erősítik soraikat. A kommunisták — Zolcer Lukács elnök irányításával — haté­kony segítséget nyújtanak a SZISZ helyi szervezetének, melynek 32 tag­ja van. Ez a szervezet is terv szerint dolgozik. Annak ellenére, hogy csak 1972-ben alakult újjá, jó munkát fejt ki. Az ifjúsági klubban hetenként há­romszor jönnek össze. Papp Ferenc elnök mindent elkövet, hogy a mun­katervben kitűzött feladatokat mara­déktalanul megvalósítsák. Legrégibb és leggazdagabb múltja a CSEMADOK-nak van. Jelenleg 40 taggal fejt ki elismerésre méltó tevé­kenységet. Elnöke Volkovics Gyula, aki egyben a hnb alelnöke is. A szer­vezetnek jól működő színjátszó cso­portja volt, de több szereplő kiválása miatt bizonyos visszaesés következett be munkájában. Ez persze nem ie lenti azt, hogy most már nem fejte­nek ki kultúrtevékenységet. Tavaly másodszor rendezték meg — nagy sikerrel — a szüreti ünnepélyt, mely­ben a szüreti hagyományokat bemu­tató allegorikus kocsikon kívül nép­viseletbe öltözött szüretelők is fel­vonultak, majd színvonalas kultúrmű­sor következett. Természetesen egyéb irányú tevékenységet is kifejtenek. Fő céljuk a régi hagyományok, nép­szokások ápolása, a polgárok szóra­kozással egybekapcsolt nevelése. Nem lenne teljes a kép. ha nem beszélnénk a CSSZBSZ helyi szerve­zetéről, amely egy éve működik. Kü­lönösen a barátsági hónapban fejt ki sikeres tevékenységet. Van a községben még több más szervezet is, de tevékenységük kíván­nivalót hagy maga után. Különösen a isportegyesületben kellene lényeges változásoknak bekövetkezniük, ha si­keresen akarják képviselni a községet az egyes sportágakban. Gondolok itt elsősorban a labdarúgócsapatra, amely a járási bajnokság III. osztá­lyában váltakozó szerepléssel ősszel a 6. helyen végzett. Íme, egy szerényen meghúzódó kis falu élete. A végbement változások, a jelenlegi tevékenység azt mutatja: faluját szerető, szorgalmas nép lakik itt. Azon fáradozik, hogy a falu még szebb, lakosainak élete egyre boldo­gabb legyen. BÜJTÖS JÁNOS eletkezése óta a köz­ség a szelíden emel­kedő domb alatt hú- ! zódott meg. az apró ablakos házak szoro­san egymás mellé bújtak az egyetlen ; utcácska két olda- • Ián. A községijén ^ csak a falusi élet jellegzetes zajai hal­latszottak. Forgalom nem zavarta a meghitt nyugalmat, hiszen a falu az országúttól távolabb, a patakot szegélyező fák mögé rej­tőzve élte megszokott életét. A felszabadulás azonban jelentős változást hozott a község életébe. Lakosai mintha csak bátorságot kap­tak volna, otthagyva a régi telepü­lést, kimerészkedtek az országút mel­lé. Először csak egy ház épült, ké­sőbb azonban egymás után költöztek a családok oda. Főleg fiatalok, akik keresve az újat, otthagyták a régit. A fain kultúrháza — háttérben az iskola épülete Oj házak épülnek a régiek helyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom