Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 III. 24. Helyszín: Kairó—szuezi országút, 101. kilométerkő. Január 18-án Gamazi egyiptomi és Elazar izraeli vezérkari főnök itt írta alá a csapatszétválasztási megállapodást. ÍA CSTK felvételei) Befejeződött a Kairó Szuez országút 101. kilométerkövénél január végén aláirt egyiptomi-izraeli csapat szétválasztási egyezmény végrehajtása, s az egyiptomiak nemcsak birtokukba vehették a csatornát, ha nem március elején hozzá is kezdhettek annak helyreállításához. A katonai jellegű kérdésen kívül azonban, amely elsősorban az összeütkö zéseknek, közvetlen konfliktusoknak vette elejét azáltal, hogy a két haderő között az ENSZ-erők által ellenőrzött ütköző övezetet létesített, s megszabta a térségben állomásoztatható haderők számát, más lényeges előrehaladás nem történt. Izrael továbbra is megszállva tartja a Sinai-félsziget kétharmadát, s nem mozdult el holtpontjáról a Szíriái—izraeli csapatszétválasztási kérdés sem, sőt, napirenden vannak az összetűzések, lövöldözések. Legutóbb pedig — nyilvánvalóan provokatív szempontból — azt a hírt szellőztették Tel Avivban (amerikai hírszerzőkre hivatkozva), hogy Szíria csapatösszevonásokat hajtott végre, s támadásra készül. Ilyen előzmények után került sor G r o m i k o szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter közel-keleti missziójára, hogy szorgalmazzák a csapatszétválasztást és a genfi értekezlet második szakasza nak folytatását. Mert a tovább kell lépni elv érvényesítése nélkül a közel keleti kérdés rendezése megrekedhet az Izraelnek nagyon is megfelelő se béke, se háború állapotnál. A Nemzetek Palotája a konferenciák városában. Vajon termeiben mikor ül. nek ismét tárgyalóasztalhoz az elnapolt békekonferencia résztvevői?... Tényleges megoldást A békés rendezés újabb lehetőségei Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter március elején az egyiptomi és a szíriai kormány meghívására több napot töltött Kairóban és Damaszkusz- ban. A látogatás célja volt, hogy a szovjet—egyiptomi egyezmény szellemében összehangolják a teendőket, s konkrét megállapodásokat tegyenek a további együttműködést illetően. Ahogy a hírügynökségek erről beszámoltak, a Szovjetunió felajánlotta segítségét a csatorna megtisztításában is. A nyugati sajtó Gromiko látogatása kapcsán azonban arról cikkezett, hogy „a szovjet felet nyugtalanítja az egyiptomi—amerikai kapcsolatok alakulása“, s ezzel magyarázható Gromiko közel-keleti útja. Az Al Gumhurija kommentárja ezert nem véletlenül hangsúlyozta, hogy az új kapcsolatok létesítése (a lap nyilvánvalóan az egyiptomi—amerikai diplomáciai kapcsolatok helyreállítására célzott) nem megy a régiek rovására, és nem jelenti azt, hogy Egyiptom lemondana a kipróbált kapcsolatokról. A szovjet külügyminiszter kairói látogatása soi'án ismételten megerősítette a Szovjetunió álláspontját, hogy az agresszor csapatainak az utolsó emberig távozniuk kell az arab területekről, tehát Egyiptom földjéről is. „Mi ezt az álláspontot képviseltük, ezt tartjuk szem előtt ma is“ — mondotta Gromiko. A Szovjetuniót tehát a térség országaival kiépült kapcsolataiban nem pillanatnyi érdekek, vagy konjunkturális szempontok vezetik, hanem a béke biztosítása, s az imperializmus és a gyarmatosítás, illetve a cionizmus elleni harc. „Kapcsolataink fejlesztésében olyan hatalmas, mondhatni történelmi eredményeket értünk el — mondotta Gromiko —, amelyek megfelelnek a szovjet és az egyiptomi nép érdekeinek. A kapcsolatokat úgy lehet tovább szilárdítani, ha a felek nem csupán szavakban, hanem tettekben is erre fognak törekedni. A Szovjetunió minden tőle telhetőt elkövet, hogy a kapcsolatok ebben az irányban fejlődjenek.“ A damaszkuszi látogatásról kiadott közös közlemény leszögezte, a Szovjetunió elvi irányvonala továbbra is mindenképpen fejleszteni és szilárdítani a barátságot és a kölcsönösen előnyös együttműködést Szíriával, politikai, gazdasági és kulturális téren, és előmozdítani az ország védelmi potenciáljának megszilárdítását. A közel-keleti kérdés rendezésével kapcsolatban a felek megállapították: a Szovjetuniónak a rendezés valamennyi szakaszában és valamennyi területén feltétlenül részt kell vennie azokban az erőfeszítésekben, amelyek arra irányulnak, hogy a Közel-Keleten létrejöjjön az igazságon alapuló béke. Egyetértettek a felek abban is, hogy mindenképpen meg kell akadályozni az arab népek egységének megbontására ügye a katonái , megmerevedést vonhatná ugyanis maga ütán, ha Szíriával nem sikerülne a kiegyezés.' Márpedig Szíria részvétele nélkül elképzelhetetlen a genfi konferencia folytatása. Kissinger közvetítő ; szándékát megnehezítette a szíriai es. az izraeli álláspontok kibékíthetetlennek látszó ellentéte. A csapatszétválasztás itt ugyanis a Oolan-magaslátok részbeni feladását jelentené, melyre Izrael nem akarja elszánni magát. A két álláspont kibékít ése persze csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok kész latbavetmegoldásától. Izrael azonban hallani sem akar a PFSZ részvéleiéről a genfi értekezleten. S bár a palesztinai mozgalmon belül erősödött a politikai realizmus tisztelete, korántsem beszélhetünk azonban egységes fellépésről. Márpedig ennek kimunkálására annál inkább szükség lesz, hisz a genfi konferenciu a palesztin államalkotás kérdését is napirendre tűzi. (Nincs egység egyébként magában a csapatszétválasztás kérdésében sem.] Ezért van nagy jelentősége annak, hogy Gromiko külügyminiszter közel-keleti útja során találkozott a felszabadítási szervezet vezetőjével, Arafattal, s megvitatták a palesztinai részvétel lehetőségeit és feltételeit. A Szovjetunió ugyanis Egyiptommal együtt azt az elvet vallja, hogy a palesztinai problémát nem lehet a palesztin nép bevonása nélkül megoldani, ezért elengedhetetlen, hogy a genfi értekezlet munkájába később a palesztinai arabok küldöttsége is bekapcsolódjék. Soron levő feladat az is, hogy a PFSZ egységesítse álláspontját elsősorban Egyiptommal, s a széthúzás helyett ezzel segítse a palesztin ügy sínre helyezését. ni befolyását a Biztonsági Tanács határ rozata teljesítése érdekében. Ha valami közbe nem jön ... A szuezi térségben és a Sínai-félszi- geten végrehajtott csapatszétválasztás eredményeként, ha valami közbe nem jön, hat-nyolc hónap alatt megtisztítják „a világ legdrágább árkát“ s végighaladhatnának ezen a 170 km-es csatornán az első hajók. Ha... A bizonytalansági tényezők között első helyen az izraeli magatartás kiszámíthatatlansága szerepel. Mert bármennyire is nagy jelentőségű lépés volt a csapatszétválasztás. az izraeli csapatok mindössze 32 km-re vonultak vissza a csatornától keletre, s Golda Melr miniszterelnök kormánynyilatkozatában bármennyire is bizonygatta Izrael békés szándékait szomszédaival, tény marad viszont, hogy Tel Aviv nem szívesen mond le az olajban gazdag Sínal;fél- szigetről. A Béláim környékén levő olajlelőhelyet ugyanis 1967 óta Izrael hasznosítja, s ez évente 1 milliárd dolláros nyereséget jelent a katonai kiadások miatt súlyos gazdasági helyzettel küszködő izraeli kormány számára. Izrael a" biztonságos határokra hivatkozva, hallani sem akar a Golan-fenn- sík feladásáról, vagy Jeruzsálem visz- szaadásáról. Ez utóbbival egyébként a pakisztáni Lahoreban megtartott iszlám értekezlet külön határozatban is foglalkozott. Az iszlám országok, a szent városok (Mekka és Medina) sorába sorolják Jeruzsálemet is, tiltakoznak az annektálás ellen, és követelik az arab fennhatóság helyreállítását. Ilyen és hasonló kérdések állnak előtérbe, s tennék indokolttá, hogy mihamarabb összeüljön a genfi értekezlet. A PFSZ és a genfi békeértekezlet A palesztin kérdés rendezése elválaszthatatlan a közel-keleti kérdés Az egyiptomi—izraeli csapatszétvá* lasztások befejeztével egyre sürgetőbben vetődik fel a kérdés: hogyan és merre tovább?! Mert a kedvező katonai jellegű intézkedéseket politikaiaknak kell követniük. Ez a „csomag“ azonban még kibontatlanul fekszik a genfi tárgyalóasztalon, mely néha olyan, mintha nem is létezne, holott a forma szerint: csak elnapolták a tanácskozásokat. A diplomácia csúcsforgalom és misz- szió azonban azt is jelzi, az érintett és érdekelt országok tisztában vannak a teendőkkel, s ezek között azzal is, hogy a megkezdett úton tovább kell lépni. A továbblépés persze nem köny- nyű, hisz elsősorban az arab országok egységének gyakori hiánya az okozója a hatásos fellépésnek. így volt ez legutóbb az olajfegyver feloldása körüli vitákban, s így van ez akkor is, amikor egyes arab körök egyszeriben a „békeangyal“ szerepében látják Washingtont, azt az amerikai diplomáciát, mely tulajdonképpen csak a kényszernek, a nemzetközi realitásoknak és erőviszonyoknak engedve jutott „jobb belátásra“. Nem véletlenül írta Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter moszkvai látogatása idején az Al Ahram, hogy „az egyiptomi-szovjet konzultációk intenzitásának mértékével arányosan növekszenek a megszállott területek felszabadításának esélyei“. A kissin- geri bűvészkedések miatt — ha ez az „ágyunaszád-politika“ felülvizsgálását jelenti — aligha kell aggódni, hisz bármilyen szerepet játsszon is Washington, valójában Izraelre épít, az imperialista érdekek első számú exponensére. Márpedig a haladó arab országok imperialistaellenes, nemzeti törekvéseivel ezek a „szándékok“ aligha összeegyeztethetők. Félmegoldások helyett viszont a végleges rendezés érdekeit kell szorgalmazni, hogy az elnapolt genfi konferencia mihamarabb újabb kilométerkövet jelenthessen a közel-keleti béke útján ... FÓNOD ZOLTÁN volt, hogy az arab—amerikai viszony javításával előrehozza az energetikai válsággal küzdő Egyesült Államok számára az olajembargó feloldását. Kairóban — a tárgyalások befejeztével — Szadat elnök bejelentette, hogy a két ország helyreállítja a teljes értékű diplomáciai kapcsolatokat. A tárgyalá sok során nagy súlyt helyeztek a szíriai—izraeli csapatszétválasztás fontosságára, mivel Egyiptom attól tart, hogy az erőfeszítések kudarca esetén köny nyen zsákutcába juthat a közel keleti kérdés rendezésének ügye. A később Damaszkuszba látogató Kissinger az izraeli kormány konkrét tervét ígérte, eddig azonban mindössze annyit tudunk, hogy március második felében a felek Washingtonban folytat ják tárgyalásaikat a csapatszétválasztásokról. A március elején befejeződött egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás irányuló imperialista manővereket, s elejét venni azoknak a kísérleteknek, melyek a szovjet—szíriai barátság alá- ásására irányulnak. Bár egyes arab országokban, elsősorban Egyiptomban a burzsoá körök szívesen túlhangsúlyozzák az egyiptomi— amerikai kapcsolatok jelentőségét, s nem titkolják közeledésüket, az arab országok ismerik a Szadat által megfogalmazott barátság fontosságát a Szovjetunióval! Gromiko szíriai látogatásának nyilvánvalóan szerepe volt a csapatszétvá- lasztások megindításában is, melytől Szíria eddig vonakodott. Az első lépések már e téren is megtörténtek, s az ingadozó Kissinger Tel Avivba vihette a fogságba esett izraeli katonák névsorát. Kissinger ingajárata Az amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti útjának nyilvánvaló célja
