Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 25 év a szocialista fejlődés útján — III. Az intenzív és hatékony termelésért Irta: Ferencei István, a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) járási pártbizottság vehető titkára Ismét lépni kellene Fonod Zoltán közel-keleti helyzetről szóló cikke Átcsoportosítás Jász Dezső írása (A CSTK felvétele) Bratislava, 1974. március 24. ^ VII. évfolyam, 12. sz^m $ Ara 1 korona Világ proletárjai egyesüljetek! A földművelő ember számára nincs kellemesebb dolog, mint Sándor, József és Benedek után, az első meleg tavaszi napokban végigtekinteni a bokrosodó búzavetések összefüggő, zöld szőnyegein, az őszi repce napról napra erősödő, méregzöld növényzetén, a tavaszi árpavetések sarjadó sorain, a cukorrépával és hüvelyesekkel már bevetett, valamint a kukorica vetéséhez előkészített táblák egyenletes, szépen megmunkált felületén. Az idei februári tavaszias időjárásban sokkal korábban kezdődhettek a mezei munkák, s március közepére a nyugat-szlovákiai kerületben már csaknem teljesen befejezték a tavaszi gabonafélék vetését. A mezőgazda- sági dolgozók, különösen az agronómusok öröme azonban mégsem teljes, mert a talajművelő munkogépek és a vetögépek után egyre nagyobb a porfelleg, ami ilyenkor, márciusban szintén szokatlan, és ezért aggasztó jelenség. A talaj gyorsan veszíti azt a csekély csapadékot, ami az idei enyhe télben többnyire csak esőként, esetleg havas esőként, jégdaraként hullott a mezőkre. Pedig az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói, úgy remélik, az idén jubileumi évhez méltó eredményeket érnek el mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Szocialista mezőgazdaságunk dolgozóinak kitartó igyekezete és odaadó, áldozatos munkája meg is érdemelne már végre egy kifogástalan évet, különösen egy optimálisabb csapadékelosztást, már csak azért is, hogy megtudhassuk, mire képes nagyüzemi mezőgazdaságunk jelenlegi anyagi-technikai színvonala ideális természeti feltételek között. Bár nincs sok értelme az ilyen ábrándozásnak, de azért képzeljük csak el. hogy milyen eredményekkel zárhattuk volna az előző két évet, ha az 1972-es aratás idején lezúdult csapadék a következő év első felében, főleg májusban, júniusban hullott volna a szomjas földekre. Bizonyára nem fér kétség hozzá, hogy ez meglehetősen közelebb hozta volna az önellátás perspektíváját a gabonafélékből, s a tavalyi cukorrépakampány is tovább tartott volna egy-két héttel. Ezekben a mondatokban azonban nagyon sok a „volna", és egyelőre nem tudhatjuk, mikor lesz végre egy olyan évünk, amikor a jő eredmények értékelésénél az évzáró közgyűléseken nem kell majd hozzátenni, hogy „a kedvezőtlen éghajlati feltételek el- tenére". Szebb ajándékot talán nem is kaphatnának a jubiláló egységes földművesszövetkezetek, mint egy ilyen kifogástalan időjárást az 1974-es esztendőben. Ábrándozásainkból azonban térjünk vissza az élet valóságába és próbáljuk megvonni az új év időjárásának eddigi mérlegét. Igaz ugyan, hogy az elmúlt év tavaszához hasonlóan az idén is rendkívül hiányos talajvízkészlettel indulunk a vegetációs időszakba, a mezei munkák dandárját azonban jóval korábban elvégezhettük, és a vetőmag is az átlagosnál sokkal korábban kerülhetett a földbe. Ezzel jelentős időt nyertünk, melynek előnyeit különösen akkor tudjuk kellően értékelni, ha azokra az évekre gondolunk, amikor a március végéig elhúzódó hosszú tél után még az árpa vetésére is csak áprilisban kerülhetett sor, amikor teljesen egybeesett a tavaszi munkák első és második szakasza, s a növénytermesztési dolgozóknak egyszerre kellett megbirkózniuk a töméntelen sok munkával. Emlékezzünk csak vissza, hogy az utóbbi esztendőkben szinte kiesett az őszi és a tavaszi átmeneti időjárás, a nyár alig egy hét alatt csapott át a télbe, s a ziman- kós téli napok után április derekára egyszerre huszonöt-harminc fokra is felugrott a hőmérő higanyszála. Az idei indulás tehát - annak ellenére, hogy a tavaszi szél nem árasztott vizet - több szempontból is kedvezően alakul, hiszen az őszi búza vetéseiben a tavaszi leltározás folyamán több helyen is összeszámoltak 50 termőhajtást egy négyzetméteren, ami 50 mázsás hektárhozamot helyez kilátásba. A gyümölcsösök is jól teleltek, dúsan fejlődnek az alma, a barack, az őszibarack és a körte virágrügyei. Az enyhe tél azonban arra is figyelmeztet, hogy a szokásosnál nagyobb mértékben jelentkeznek majd a kártevők, s nyomukban a növényi betegségek, a védekezésre tehát idejében és jól fel kell készülni. A legfontosabb feladat most az, hogy a tavaszi munkák első szakaszának sikeres elvégzésénél nyert idővel, vagyis a rendelkezésre álló erővel és eszközökkel továbbra is okosan és nagy körültekintéssel gazdálkodjunk. A jelenlegi helyzet annyira kedvező, hogy a növénytermesztés valamennyi szakaszán idejében és a legjobb minőségben végezhetjük el a szükséges munkákat, ami a nagy hozamok legfőbb előfeltétele. Még az sem okozna fennakadást, ha a tavaszi munkák második szakaszát, az agronómusok legnagyobb örömére, kiadós esőzések miatt kellene időnként megszakítani. Minden körülmények között arra kell törekedni, hogy a február- ban-márciusban szerzett időelőnyt egész évben megtartsuk és kihasználjuk, a növényápoláson, a várhatóan gazdag aratáson át egészen az őszi betakarításig, a vetésig és a mélyszántásig. Ez főleg a csúcsmunkákhoz szükséges gépek és berendezések előkészítésére, a tökéletes munkaszervezés feltételeinek megteremtésére, valamint a feladatok lehető leggyorsabb végrehajtására vonatkozik. A mezőgazdasági termelés, különösen a növénytermesztés művészete éppen abban rejlik, hogy a termelés különböző tényezőit az adott feltételek között a lehető legcélszerűbben, kezdeményezően és alkotó módon használjuk fel. Ebben a munkában abból kell kiindulni, amink van, azt kell maximálisan kihasználni, amivel rendelkezünk, mert bár a mezőgazdaság termelési alapja, a gépek, a műtrágyák, a vegyszerek és a különböző segédanyagok szállítása tervszerűen növekszik, ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy ez a mennyiségi növekedés és a választék bővítésének üteme elmarad a termelői igények növekedése mögött. E jelenségnek elsősorban pozitív oldalát kell látni, éspedig azt, hogy mezőgazdaságunk felkészülten várja a korszerű, nagy teljesítményű gépeket, s az élen járó üzemek több műtrágyát, vegyi anyagot is hatékonyan tudnának felhasználni, mint amennyi jut. Ez az igény a jövő évek természetes növekedési tartaléka, mert bármilyen szép eredményeket is érünk el ebben az évben, ezzel a fejlődés nem áll meg, mert a társadalom mezőgazdasággal szemben támasztott igényei éppúgy kifogyhatatlanok, mint a termelés ma még kihasználatlan tartalékai. MAKRAI MIKLÓS Ideológia és béke V. Granov cikke MAI 1 SZAMUNKBAN í
