Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. III. 3. 3 A mai nemzetközi helyzet egyik fo jellem vonása a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének érvényesítéséért folytatott harc. Hála a Szovjetunió rendszeres, céltudatos békepolitikájának tanúi lehetünk annak, hogy nemzetközi viszonylatban egyre többen ismerik el a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elveit, kibővülnek az államok kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatai és kedvező feltételek alakulnak ki az olyan lépésekhez, amelyek elősegítik a békét, a nemzetközi biztonságot. Előtérben az ideológia A békeprogram megvalósításának első pozitív eredményei aggasztják a legreakciósabb imperialista köröket, amelyek sohasem mondtak le céljaikról. Miután kudarcot vallott az a törekvésük, hogy fegyveres intervencióval, diplomáciai és gazdasági blokáddal mérjenek csapást a Szovjetunióra és a szocialista országokra, az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ideológiának. Az imperialisták nagy figyelmet szentelnek az ideológiának, egységes antikommunista blokkot akarnak kialakítani — és ez a kommunizmus nagy erejét bizonyítja. Az ideológiában úgy, mint a kapitalista világgal való kapcsolataink más területein — mondotta L. I. Brezsnyev — a szocializmus történelmi nffenzívában van és a kapitalizmus védekezésre szorul. A szocializmus, a marxista—leninista ideológia és az új társadalom építésében elért sikerek nagy befolyást gyakorolnak a kapitalista országok széles tömegeire. Ez a hatás napról-napra fokozódik és belülről aláássa a kapitalizmus támaszait. Az imperialisták a marxista—leninista ideológia ellen akarják felhasználni a békés egymás mellett élést. R. Mencke-Gliicker nyugatnémet ideológus ezt a törekvést úgy határozza meg, hogy célja „átvenni a Kelettől a béke fogalmát, amelyet a nyugati politikai tudomány szolgálatába akarnak állítani“. Ebben a törekvésükben nagy szerepük van a revi- zionistáknak és a különböző opportunistáknak a legszélsőségesebb jobboldaltól a legszélsőségesebb baloldalig. Abban bíznak, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése megbontja az egyes szocialista országok belső szilárdságát, s egyúttal a liberalizálásban és az ideológia eróziójában reménykednek. Az osztályszempont következetes érvényesítése A revizionizmus mindig a trójai faló szerepét töltötte be, amelynek segítségével burzsoá elemeket akartak juttatni a munkásmozgalomba, a marxista —leninista ideológiába. Az imperialista ideológusok a békés egymás mellett élés lenini elvének olyan magyarázatára törekednek, amely megfelelne célkitűzéseiknek. Először azt hangoztatták, hogy a békés egymás mellett élés elvei ellentétben állnak a marxisták által hirdetett forradalmi folyamattal. Már Lenin az ún. balos kommunistákkal folytatott vitában bebizonyította azok tévedését, akik úgy vélekedtek, hogy „a nemzetközi forradalom érdekei a nemzetközi forradalom előrelökését követelik, ilyen előrelükés pedig csakis a háború lehet, semmi esetre sem a béke, mert az a tömegekben az imperializmus »legalizálásának« benyomását keltené. Az efféle »elmélet« teljes szakítás volna a marxizmussal, amely mindig tagadta a forradalomnak »előrelökését«, mert a forradalmak oly mértékben fejlődnek, amily mértékben a forradalmakat előidéző osztályellentétek élesednek“. (Lenin Müvei 27. kötet, 57. oldal) A forradalom erőszakos kivitelének visszautasítása még nem jelenti, hogy lemondunk interuaciona lista kötelességeinkről, a békés egymás mellett élés nem jelenti, hogy lemondunk az nsztályharcról és az ideológiák kibékülnek. A békés egymás mellett élés az osztályharc formája, a szocialista társadalom elsősorban létezésével és a társadalmi élet egyes területein elért sikereivel gyakorol hatást. Ezáltal igazolódik be a marxista—leninista ideológia helyessége és igaz volta. A békés egymás mellett élés, mint az osztályharc formája nein jelenti, hogy passzívan szemléljük a reakció erőszakos akcióit, az agressziót és az ellenforradalmat. A marxisták—leninisták ellenzik a forradalom erőszakos kivitelét, de ugyanakkor ellenzik az imperialistáknak az ellenforradalom kivitelére irányuló kísérleteit. A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. évi tanácskozásán elfogadott nyilatkozat is rámutatott: A szocialista forradalom nem hozható be és nem lehet kívülről kikényszeríteni, minden egyes ország belső fejlődésének és a belső szociális ellentétek kiéleződésének az eredménye. A marxista— leninista tanítás szerint cselekvő kommunista pártok mindig ellenezték a forradalom kivitelét. Egyúttal azonban határozottan harcolnak az ellenforradalom imperialista kivitele ellen. Harmadik út nem létezik Az imperialista politikusok azt szorgalmazzák, hogy a békés egymás mellett élés gondolatait saját ideológiai érdekeik érvényesítésére használják fel, s valamilyen ideológiai üzletet kényszerítsenek ránk, amint annak idején George Kennau úr. aki azt követelte, hogy amennyiben a Szovjetunió valóban a békés egymás mellett élést akarja, ismerje el az 1938. évi határokat és nem az 1945. után kialakult valóságot, mondjon le a külkereskedelem monopóliumáról, szüntesse be az ideológiai harcot és ne bírálja az Egyesült Államokat. Természetesen az ilyen kísérletek kudarcot vallottak, ugyanúgy, mint egyes ideológusoknak az a törekvése, hogy az európai biztonsági konferenciát a szocialista országok szabad ideológiai befolyásolásától tegyék függővé. A békés egymás mellett élés nem jelenti a szocializmus és a kapitalizmus közti osztályharc befejezését, nem jelenti az ellentétek elkendőzését, hanem az osztályharc formája, amely a szocializmus megszilárdításához vezet. A szocializmus számára a béke a legjobb lehetőség annak bebizonyítására, hogy olyan társadalmi rendszerről van szó, amely az egész emberiség jövőjét jelenti. A lenini békés egymás mellett élésnek nincsen semmi köze a kapitalizmussal való konvergenciához, a két rendszer közeledéséhez, vagy valamilyen „harmadik út“ kialakításához. Harmadik út nem létezik, a szocializmus és az imperializmus osztályérdekei összeegyeztethetetlenek. Érvényes Leninnek az a megállapítása, hogy a kérdés csakis egy módon vethető fel: burzsoá vagy szocialista ideológia. Harmadik lehetőség nincsen. A kizsákmányoltak és a kizsákmányolok között nincs megbékélés Nem arathat sikert az arra irányuló törekvés, hogy a békés egymás mellett élést olyan elvnek minősítsék, amely a kapitalista államokon belül is érvényes. Ez az elv sohasem vonatkozott a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak viszonyára, és az az állítás, hogy ma már nincs ilyen viszony a kapitalista államban, ahol az összes rétegnek azonosak az érdekei, és a kapitalista társadalom tulajdonképpen nem is létezik, tudatos félrevezetés, amit elsősorban a jobboldali revizionisták terjesztenek. Ma a békés egymás mellett élés viszonyai között rendkívül nagy jelentőségű az ideológiai harc, valamint a revizionizmus és az opportunizmus elleni küzdelem. Ezt teljes mértékben alátámasztja Leninnek az a gondolata, hogy a burzsoázia ideológiai ellenállása a legmélyebb és legerősebb. Az imperialisták nem sajnálják erejüket, sem az eszközöket, állandóan a harc új formáit és eszközeit keresik, kihasználják az árulókat és a különféle „szakembereket“ annak érdekében, hogy a marxista — leninista ideológiával való összecsapásuk győzelmes legyen. Az antikommunista támadás során a jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus és revizionizmus összes válfaja a töke szövetségesévé válik. Az opportunizmusnak, mint a munkásmozgalom sajátságos politikai irányzatának mindig megvolt a specifikus elmélete, amely lényegét tekintve a burzsoá ideológia válfaja. Ebből az ideológiából indult ki, de ugyanakkor befolyásolja is, és autentikus érveket nyújt számára. A lenini elvek szerint A mai jobboldali opportunizmus két, belsőleg ösz- szekapcsolódó formában lép fel — a kommunista pártokon belül ható jobboldali revizionizmusként, valamint a szociálreformizmus és a jobboldali szociál- demokratizmus formájában, amely az egyes jobboldali szociáldemokrata pártokra jellemző. A jobboldali szociáldemokratizmus ideológusai rendszerint nyíltan antiinarxista, sokszor antikom- munista és antiszovjet pozíción állnak. A jobboldali szocialisták politikája és ideológiája hatékony segítséget nyújt a burzsoáziának azáltal, hogy a kapitalista országokban a munkásosztály jelentős részét még ma is befolyásolja. így például a Szocialista Internacio- náléban egyesült szociáldemokrata pártoknak 1970- ben több mint 15 millió tagja volt, és a parlamenti választásokban a Szocialista Internacionálé pártjai mintegy 8U millió szavazatot kaptak. Már ezek az adatok is arról tanúskodnak, hogy hatásukat nem szabad lebecsülnünk. Ugyanakkor fel kell figyelni arra a tényre is, hogy a mai szociáldemokrácia nem egységes ideológiai politikai komplexum. A szociáldemokrácia so raiban az állami monopoltőke érdekeivel egyesülő jobboldali vezetők mellett munkások és alkalmazottak is vannak, akik még mindig hisznek a szabadságért, a demokráciáért folytatott harc szociáldemokrata frázisaiban. Különösen az utóbbi időben az erős pártokon belül olyan irányzatok is kialakultak, amelyek eltérnek a vezetők nyílt anlikommunizmusátói. Egységre szólítanak fel a kommunistákkal, legalább bizonyos kérdésekben, pl. az európai biztonság kérdésében. A kommunisták nem ringatóznak illúziókban, de a kommunista pártok újból nyíltan kijelentették, hogy a demokrácia, a béke és a szocializmus érdekében hajlandók az együttműködésre. így az SZKP XXIV. kongresszusán a fő beszámoló a szociáldemokraták címére ezt mondotta: „Az 1969. évi nemzetközi tanácskozás irányvonalával összhangban az SZKP hajlandó fejleszteni együttműködését a szociáldemokratákkal a békéért és a demokráciáért folytatott harcban, valamint a szocializmusért folytatott harcban, anélkül, hogy feláldozná ideológiáját és forradalmi elveit. A kommunistáknak ezen irányvonala a szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek szilárd ellenállásába ütközik. Pártunk könyörtelen harcot folytatott és folytat az olyan kísérletek ellen, amelyek a munkásmozgalmat alá akarják vetni a monopoltőke érdekeinek és meggyengítik a dolgozóknak a békéért, demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcát.“ A nemzetközi kommunista mozgalom és elsősorban a csehszlovákiai kommunista mozgalom tapasztalatai azt bizonyítják, hogy harcot kell folytatni a revizionizmus elmélete és a demokratikus szocializmus ellen, következetesen érvényesíteni kell a proletár internacionalizmus elveit és a társadalom irányításának lenini elveit. Csakis így építhetjük sikeresen a reális szocializmust. LADISLAV HRZAL Hírek a Szovjetunióból • A Szovjetunió leghosszabb folyója az Ob. Hosszúsága az Irtissel együtt 5570 kilométer. A Szovjetunióban találjuk Európa leghosszabb és legbővi- zűbb folyóját: a Volgát — ez 3700 kilométer hosszú. A Szovjetuniónak több mint 777 000 folyója van. Ezek közül 221- nek a hossza meghaladja az 500 kilométert, 4 pedig (az Ob, a Jenyiszej, a Léna és az Amur) még 4000 kilométernél is hosz- szabb. • A Szovjetunió legelső metróvonala Moszkvában épült 1935-ben. A főváros föld alatti útvonalának hosszúsága negyven év alatt 12 kilométerről 150 kilométerre nőtt. A moszkvai metró eddig mintegy 30 milliárd utast szállított, vagyis több mint nyolcszor annyit, mint amennyi az egész föld lakossága. Ma már Leningrad- ban,'Kijevben, Bakuban és Tbilisziben is van metró, Harkovban és Taskentben pedig most épül. • Az első olimpiai aranyérmet Nyina Romaskova-Pono- marjova diszkoszyetőnő szerezte a szovjet sportnak, éspedig 1952-ben, Helsinkiben. (Olimpián a Szovjetunió ekkor vett részt először). • Az északi féltekén a legalacsonyabb hőmérsékletet —■ mínusz 67,8 C-fokot — a Szovjetunióban mérték, egy jakut kisvárosban, Ojmjakonban. A világviszonylatban legnagyobb hőmérsékleti különbséget — 101,7 C-fokot — Ojmjakontól 640 kilométerre északkeletre, Verhojanszkban észlelték. • A Szovjetunió legnagyobb harangja a Moszkva és Jaro- szlavl között fekvő ezeréves városban, Velikij Rosztovban, az Uszpenszkij székesegyházban található. A harangtorony vezérharangja 32 tonna súlyú, s csupán a harangnyelv másfél tonnát nyom. Az óriásharang hangját lemezen is megörökítették. • A Szovjetunió legnagyobb gleccsere a Fedcsenko-gleccser, mely 71 kilométer hosszan húzódik a Pamír égbe nyúló hegyei között. A Szovjetunióban összesen több mint 20 000 gleccserről tudnak. Ezek együttvéve egy egész tengert tölthetnénak meg tiszta édesvízzel. • Európa legnagyobb szállodája a moszkvai Rosszija Szálló: egyidejűleg mintegy 6000 vendéget tud befogadni. Éttermeiben, presszóiban és büféibein 3700 vendéget szolgálhatnak ki egyszerre. • A Szovjetunió legnagyobb szigete a Szahalin: csaknem 1000 kilométer hosszúságban húzódik az ország távol-keleti partvidékén. Méreteit tekintve közvetlenül Haiti, Írország és Hokkaido után következik. A sziget fekvését első ízben Gen- nagyij orosz admirális határozta meg a múlt század közepén* A szigetet kompjárat köti ösz- sze a szárazfölddel. • A világ legmagasabb vízerőműgátja (310 méter) a Vahs folyó völgyében épül, Nu- rek városnál, a Tadzsik SZSZK-ban, 10 méterrel magasabb az Eiffel-toronynál. A nureki vízerőmű tervezett kapacitása 2,7 millió kilowatt, a vahsi víztároló űrtartalma 10,5 milliárd köbméter lesz. • A Szovjetunió legnagyobb természetvédelmi területe az Iszik-Kul vidéJsin van, a Kirgiz SZSZK területe»- Ittt találjuk a Föld legrfiSt^ebb tengerszemét. A hegy lejtőihez simuló erdőkben ritka állatok tanyáznak. A nemzeti park területe összesen mintegy 800 000 hektár. C/P SE 25 e9 r—»I bU ee &Q iBaafi—l G/9 IhsflsJ thU hdhndl zzl SE ess CB ftnSnal G/3 falni ca
