Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-17 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
(A tanulmány első részét a Vasárnapi Űf Szó előző számában közöltük) ^ egységes szocialista gazdaság, a gazdasági és a tudományos-technikai haladás színvonalának kiegyenlítése a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei szociálpolitikai élete internacionalizálásának objektív tényezője. A szovjet társadalomban „megszüntettük az osztály- és a nemzeti antagonizmust. Az egész társadalomnak, minden nemzetnek és nemzetiségnek azonos szociális struktúrája van, amelyet a munkásosztály, a kolhozparasztság és a dolgozó értelmiség képezi“. (Az SZKP KB határozata a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának előkészítéséről.) A szocializmus előtt a nemzetek szociális szempontból nem voltak homogének. A nemzeti közösség tartalmát a kibékíthetetlen szociális ellentmondások és osztályellentétek képezték. A történelmi folyamat dialektikája magában foglalta a nemzeti és az osztálytényezők és tendenciák bonyolult kölcsönhatásait. Ezért a marxizmus—leninizmus a múlt és a ma társadalmi folyamatainak elemzése során az alábbi premisszákhoz igazodik. Az osztálytársadalomban a gazdasági, a szociálpolitikai életben és a kultúrában nem létezik semmiféle nemzeti vonás az osztályjellegtől függetlenül és határain kívül. Amíg azonban az emberiség a nemzeti közösségek formájában fejlődik, a gazdaságban, a politikában és a kultúrában nincs semmi osztály jell eg a szociális élet nemzeti A Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei életmódjának internacionalista elemei elmélyülnek, új szovjet hagyományok jönnek létre, növekszik a házasságok száma a különböző nemzetiségű emberek között stb. A NEMZETEK SZELLEMI EGYSÉGE A „szovjet nép“ integrált kategória, magába foglalja a Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének nemcsak a gazdasági és .a szociálpolitikai egységét, hanem a szellemi egységét is. Ugyanakkor a szovjet emberek szellemi egysége egyrészt tükrözi gazdasági és szociálpolitikai életük egységét, másrészt tényezője az egység megszilárdításának és továbbfejlesztésének. „A világtörténelemben mindmáig példátlan, hogy több tíz nemzet és nemzetiség kölcsönös kapcsolataiban az érdek és a célok, az akarat és az akciók olyan megbonthatatlan egysége, olyan szellemi rokonság, bizalom és kölcsönös gondoskodás nyilvánuljon meg, amilyen szüntelenül megnyilvánul a mi testvéri szövetségünkben ... Kialakultak a szovjet ember nagyszerű jel lem vonásai, a kommunizmus iránV. V. Zsuravljov: AZ INTERNACIONALIZMUS ÉS A NEMZETEK FEJLŐDÉSE A SZOCIALIZMUSBAN 1974. III. 17. Jf iornutin kívül. Más szóval az osztálytársadalomban nincs semmi, ami „csak“ nemzeti lenne. A másik oldalon a nemzetekből összetevődő társadalomban nincs semmi, ami „csak“ osztályjellegű, a nemzeti elemektől mentes lenne. „Míg a nacionalista csak a nemzetit látja, függetlenül az osztályjellegtől, a vulgáris szociológus pedig az osztályjelleget a nemzeti jelleg tagadásának tekinti, addig a marxista—leni- nista az előbbi és az utóbbi érveiben is leleplezi a hamisságot.“ (Sz. T. Kaltahcsan: A leninizmus a nemzetek jellegéről és az emberek Internacionalista közösségének létrejöttéről, Moszkva Állami Egyetemi Könyvkiadó, 1968. 144. o., orosz nyelven.) Ezeket az ismert igazságokat azért említjük meg, hogy jobban megértsük a szocializmusban a társadalmi élet szo- eiális-osztályjegyeinek és nemzeti tényezőinek alapvetően új kölcsönviszonyát. A burzsoá nemzetek az éles osztályharcnak, a társadalmi életben bekövetkezett szocialista változásoknak folyamatában alakultak át szocialista nemzetekké. A szocializmus felépítésével megszilárdult a társadalom szociális homogenitása. Minden nemzet valamennyi osztályának és szociális csoportjának azonos szocialista jellege van. A szocialista homogenitás kialakulása, megszilárdulása és elmélyülése a szocialista nemzetek fejlődésének és ilyformán egyben belső közeledésüknek is a vezértendenciája. Ez annyit jelent, hogy a szovjet nép, mint az emberek új történelmi közössége a szocialista társadalom nemzetei és nemzetiségei, osztályai szociális rétegei és szociális csoportjai közeledésének az eredménye. Pontosabban mondva, a Szovjetunióban a szovjet népet alkotó nemzetek és nemzetiségek egységes szociális jellege a szocialista osztályok és a szociális csoportok közeledésének folyamatában alakult ki, mind az összes nemzeten „belül“, mind az egész társadalom viszonylatában, mégpedig az egész társadalomban és minden egyes nemzetben az azonos típusú szociális szerkezet kialakításának a folyamatában. A szocialista nemzetek szociális összetétele ki- egyenlítéséhez hozzájárul számos további tényező is, például az urbanizáció folyamata. Az össz^szövetségi népszámlálás- 1970. évi adatai szerint a Szovjetunióban a lakosság 56 százaléka élt a városokban és 44 százaléka a falvakon. Az egyes nemzeti köztársaságokban ez az arány az alábbi: az OSZSZSZK-ban a lakosság 62 %-a, az Észt SZSZK-ban 43 %-a, a Lett SZSZK-ban 62 százaléka, a Belorusz SZSZK-ban 43 százaléka, az Üzbég és a Tadzsik SZSZK-ban 37 százaléka, a Kirgiz és a Moldavai SZSZK-ban 32 százaléka él a városokban. Észak-Kaukázusban a városi lakosság arányszáma az 1959. évi 43 százalékról 1970- ig 50 százalékra növekedett. A Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei szociális életének internacionalizálódását elősegíti a szociális mobilitás. Áttolódások vannak az osztályokon belül, az egyes osztályok és szociális csoportok között. Az új területek betelepítésénél tömeges a migráció, és ennek eredménye az őslakosság hányadának csökkenése és a szovjet köztársaságok soknemzetiségű jellegének elmélyülése. Ilyformán 1959-től 1970-ig az OSZSZSZK-ban 83,3 százalékról 82,8 százalékra csökkent az oroszok hányada, az Ukrán SZSZK-ban 76,8 százalékról 74,9 százalékra az ukránok száma, a Belorusz SZSZK-ban 81,1 százalékról 81,0 százalékra a beloruszok hányada. (Az ország lakossága a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelentése, Pravda, 1971. április 17.) ti hűsége, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus, a magas fokú munka- és társadalompolitikai aktivitás, a kizsákmányolással, az elnyomással, a nemzeti és a faji előítéletekkel szembeni engesztelhetetlen magatartás, az oszlályszolidaritás minden ország dolgozóival“. (Az SZKP KB határozata a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának előkészítéséről.) Társadalmunk szellemi életének internacionalizáló- dása a legkoncentráltabb módon a szovjet kultúrában nyilvánul meg, amely tartalmát tekintve szocialista és fejlődési formáit tekintve nemzeti. A szocialista kultúra a kulturális forradalom során jött létre, amely a társadalom szocialista átalakulásának a része. A szocialista világrendszer történelmi tapasztalatai és elsősorban a Szovjetunió kulturális forradalmának tapasztalatai igazolják, hogy ez a forradalom általános érvényű, s a szocializmus útjára rátérő minden ország számára feltétlenül szükséges. A kulturális forradalmat nem szűkíthetjük le az analfabetizmus megszüntetésére és a tömegek bevonására a kulturális életbe. Minden országban más nagyságrendű feladatokat kell megoldani. A kulturális forradalom alapvető eleme azonban általános, nemzetközi jellegű. Az emberek, az osztályok, az egész társadalom tudatában végbemenő forradalmi fordulatról, a társadalom szellemi életének szocialista elvekhez igazodó alapvető átépítéséről, a minőségileg új típusú szellemi alkotó munka elosztása és fogyasztása létrejöttéről és érvényesüléséről és arról van szó, hogy a kommunista világnézet az egész társadalmat uraló nézetté válik. A szocializmus építése általános törvényszerűségének, a kulturális forradalomnak jellege és következetes megvalósítása tehát megszabta a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei szellemi életének internacionalizálódását, közeledésüket és kölcsönös gazdagodásukat a kultúra területén. Ebben a szférában is megnyilvánult és elmélyült a szocialista nemzetek kulturális fejlődése, kiegyenlítődésének tendenciája. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a Szovjetunióban 1970-ben 10Qp dolgozó közül 653-nak volt teljes vagy befejezetlen fő-, illetve középiskolai képesítése, míg 1959-ben csak 433' főnek. A nemzeti köztársaságokban 1970-ben 1000 dolgozó közül a Litván SZSZK-ban 486 személynek, a Moldavai SZSZK- ban 508, a Belorusz SZSZK-ban 534, a Türkmén SZSZK-ban 697, a Grúz SZSZK-ban 719 személynek volt teljes vagy befejezetlen fő-, illetve középiskolai képesítése. Az észak-kaukázusi autonóm köztársaságokban is gyorsan emelkedett a műveltségi szint. A szovjet kultúra fejlődése kettős folyamat: az egyik oldalon a nemzeti kultúrák fejlődése, a másik oldalon pedig közeledésük és kölcsönös gazdagodásuk. A Szovjetunió nemzetei szellemi életének inter- naclonalizálódása nem jelenti nemzeti szuverenitásuk 'elvesztését, nemzeti elemeik szertefoszlását az internacionalista egységben. V. I. Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy a nemzetközi neon jelent nemzetelleneset. Minden kultúrában nemcsak a formák nemzetiek, hanem tartalmának egyes elemei is. Ezeket az elemeket nem zárja ki az a megfogalmazás sem, hogy a „szovjet kultúra tartalmát tekintve szocialista és fejlődési formáit tekintve nemzeti“. Ez a megfogalmazás először is jellemzi a szocializmusban megszületett kultúrában az alapvető fontosságút, azt, hogy a nemzeti formák első ízben fejezik ki a kultúra egységes és egyben szocialista tartalmát. Másodsorban ez a megfogalmazás hangsúlyozza a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei kultúráinak tartalmi egységét, kölcsönös gazdagodásukat, vagyis új helyzetet állapít meg a nemzetek kölcsönös kapcsolataiban, amelyek nem zárják ki a nemzeti felvirágzást és az internacionalizálódást, hanem azt kiegészítik. A szovjet népet, mint az emberek új történelmi közösségét szellemileg egyesíti a szocialista ideológia és kultúra. A szovjet nép szellemi egysége nem nyilvánul meg csupán szellemi kultúrája értékeiben, vagyis a szellemi alkotó munka sajátos szféráiban, hanem a széles tömegek, az egyes személyiségek tudatában és magatartásában, a Szovjetunió nemzeteinek, osztályainak és szociális csoportjainak társadalmi pszichológiájában és végül a szellemi fogyasztás szférájában is. Hazánkban nemcsak a nemzetközi szocialista ideológia vert gyökeret, hanem a nemzetközi szocialista pszichológia is. A szovjet emberek túlnyomó többsége esetében a szovjet néphez való tartozás tudata (szovjet ember vagyok) fölébe kerekedik annak a tudatnak, hogy ehhez vagy ahhoz a nemzethez tartozik (orosz, grúz, üzbég stb. vagyok). Már önmagában ez is tanúskodik arról, hogy a Szovjetunióban győzelemre jutott a szocialista internacionalizmus elmélete és gyakorlata. Ismeretes, hogy a nemzeti mentalitás szerves alkotóeleme a nemzeti öntudat, vagyis az, hogy a nemzet tudatosítja jelenét, múltját és jövőjét, helyét a társadalom történelmében és szerepét az emberiség sorsában stb. A nemzeti öntudat sohasem nyilvánul meg „tiszta“ formában: vagy formája az osztálytendencia, az osztályérdek kifejezésének (néha leplezésének), vagy a nemzeti és az osztály érdekek összetett és ellentmondásos komplexuma. Ugyanakkor az osztályharc kezdeti időszakában, vagyis az ébredező osztályöntudat időszakában a dolgozó tömegek képviselői nemzeti hovatartozásukat jobban átérzik, mint osztályhelyzetüket. A nemzeti hovatartozás érzése egyrészt ösztönösen fejlődött, másrészt a kizsákmányoló állam ideológiai intézményeinek hatása alatt, és az államnak érdekében állt, hogy a kizsákmányolt osztályokat uralja a nacionalista pszichológia és ideológia. Az osztályhoz való tartozás tudata, amely ebben a kezdeti fejlődési szakaszban egyeseknél teljesen hiányozhat is, fokozatosan alakul ki, a munkásosztály esetében pedig azáltal, hogy a marxista ideológia fokozatosan behatol a proletármozgalomba. A szocializmusban, főleg a fejlett és érett szocializmusban a szocialista, tehát az osztály- és az internacionalista öntudat, a szocialista rendszerhez és a szovjet életmódhoz való tartozás tudata nemcsak fölébe kerekedik a nemzeti hovatartozás tudatának, hanem egyben megszabja ennek a tudatnak új eszmei tartalmát is, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szerves egységét. A szovjet embereknek, a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek internacionalista öntudatát az egész szovjet életmód s a nemzetek közti testvéri együttműködés és barátság kapcsolatai hozzák létre. Hiba lenne azonban, ha mindent ráhagynánk erre az objektív folyamatra. Szükséges a szubjektív tényezők — a párt, az állam, minden ideológiai, kulturális és művelődési szervezet, iskola és intézmény — aktív tevékenysége, hogy a dolgozókat internacionalizmusra neveljük. A szocialista internacionalizmus és hazafiság a kommunista öntudat és világnézet alkotóeleme. Az internacionalista és hazafias nevelés a dolgozók kommunista nevelésének, az új ember formálásának egyik legfontosabb része. „Nem szabad megfeledkeznünk arról — mondotta L. I. Brezsnyev —, hogy a nacionalista előítéletek, a nemzeti érzelem felnagyított vagy elferdített megnyilvánulásai különösképpen élő jelenségek, szívósan vegetálnak a politikailag nem eléggé fejlett emberek tudatában. Ezek az előítéletek olyan feltételek között is léteznek, amikor a nemzetek közti kapcsolatokban már régen nincsenek meg különféle antagonizmusok objektív feltételei.“ (L. I. Brezsnyev: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége 50. évfordulójáról, beszámoló az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa együttes ülésén, 1972. december.) Az internacionalista nevelés feladatainak következetes valóra váltása határozott harcot követel a bármilyen formában megnyilvánuló nacionalista csöko- vények ellen. A múlt reakciós hagyományainak idealizálásában, a „régi idők“ csodálása szociális és osztályelemzés nélkül, ami arra vezethet, hogy tudatosan vagy nem tudatosan eszközévé válhatunk az egyik nemzet másikkal való szembeállításának — ösz- szeegyeztethetetlen a dolgozók kommunista nevelése feladataival. A szocialista hazafiság internacionalista jellege azt jelenti, hogy a múlt értékelésében is igazodni kell a történelmi elvvel egységben álló, pártos-szociális és osztályszemponthoz. Az internacionalista és a hazafias nevelés nemcsak tartalmát és céljait, hanem végrehajtása eszközeit és formáit tekintve is egységes. A hazafiságról lemondó internacionalizmus törvényszerűen kozmopolitizmussá válik. Az internacionalista érdekeket szem elől tévesztő hazafiasság nacionalizmussá alakul át. A Szovjetunióban a nemzet megoldásának tapasztalatai, az érett szocialista társadalomban, a nemzetiségi kapcsolatok fejlődése, a szovjet népnek, mint az emberek új történelmi közösségének kialakulás^ óriási jelentőséggel bír minden nemzet számára. Azok számára, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek, és azok számára is, amelyekre szociális osztály- és nemzeti felszabadulásuk feladata vár. A szocialista nemzetek létrejötte és fejlődése a szocializmus építésének egyik általános érvényű törvénye. A Szovjetunió tapasztalatai igazolják, hogy ennek a törvénynek a megvalósítása, a nemzeti kérdés sikeres megoldása csak a szocialista Internacionalizmus talaján lehetséges, amelyhez az elméletben és a gyakorlatban is igazodik a Szovjetunió Kommunista Pártja.
