Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-09 / 34. szám, szombat
Három kulcskérdés A törvényerőre emelt 1974-es lengyel társadalom- és gazdaságfejlesztési terv három kulcs- fontosságú kérdéshez kapcsolódik: 1. a pénz-piac egyensúlyának megerősítése; 2. a beruházási program maradéktalan, fegyelmezett végrehajtása; 3. a külkereskedelem gyors fejlesztése. Az első probléma jelentősége abból adódik, hogy 1974-ben tovább növekszenek a reálbérek (kb. 5 százalékkal). Lengyelországban éppen a pénz és piac egyensúlyát megerősítendő, tartják különösen fontosnak a megfelelő árukészlet és szolgáltatások biztosítását. A belső piacra kerülő árukat különösen tartós iparcikkek importja révén is kiegészítik. Senki sem titkolja azonban, hogy bizonyos cikkekből mindeddig nem lehetséges maradéktalanul kielégíteni a keresletet. Ez persze nem jelenti azt, hogy az 1974-es esztendő ezen a téren nem hoz javulást. Éppen ellenkezőleg: előirányozták, hogy az egy főre eső hús és hentesáru-fogyasztás másfél kilogrammal emelkedik és eléri a 64 kg-ot. A húsellátási nehézségek abból adódnak, hogy a fizetésemelés és az élelmiszerárak befagyasztásának körülményei között a kereslet gyorsabban növekszik a kínálatnál. • Lengyelország három legfontosabb problémája közül a második — a beruházások ügye. Erre vonatkozólag elfogadták azt az elvet, hogy az erőket és eszközöket a már megkezdett — ezek közül Is az 1974-ben átadandó — létesítményekre összpontosítják. Az ilyen beruházásokra fordítják az előirányzott összegek nyolcvan százalékát. Oj beruházási építkezést tehát viszonylag keveset kezdenek el. Előnyben részesítik a fogyasztási cikkeket termelő létesítményeket, de nagy erőfeszítések történnek a termelőeszközöket gyártó ágazatok fejlesztésében is. Rendkívül jelentős lesz a nyersanyag és energetikai bázis további építése. „Az utóbbi időben e területen világviszonylatban kiéleződő válság meggyőzően igazolja politikánk helyességét" — mondotta a Szejm múlt évi utolsó ülésszakán Ja- roszewicz miniszterelnök. És végül, Lengyelország 1974-es harmadik legnagyobb problémája a külkereskedelem. Számottevően növelni kell az exportot, miközben az importot a reális lehetőségek keretei közöt kell tartani. A tervben rögzített kiviteli előirányzatot minimálisnak, a behozatalt viszont a megengedett maximálisnak tekintjük. Említést érdemel néhány más fontos kérdés, köztük a foglalkoztatás is. Ezen a területen 1974-ben az új munkaerőfelvé- telnél korlátozások lesznek. A szocialista szektorban foglalkoztatottak összlétszámúnak nem szabad 50—60 ezernél többel gyarapodnia. E korlátozás célja egyrészt a túlzott munkaerővándorlás megakadályozása, másrészt a vidéki munkaerő nagyfokú városbaözönlésének a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében történő visszafogása. Nagyobb lehetőségeket igyekeznek teremteni a szolgáltatási hálózat munkaerő-gondjainak megoldására is. Másik fontos dolog a nyersanyag-takarékosság szükségessége. Ez a többi között a nyugati országokban jelentkezett energia és fűtőanyag válsággal is összefügg. Ez a válság megnehezíti, hogy Lengyelország külföldön nyers- és alapanyagot, félkésztermékeket vásároljon, vegyi-, gép-, könnyű- és építőipara számára. Lengyelország a KGST országokkal folytatott legszorosabb együttműködés fejlesztésére törekszik. Itt elsősorban a kooperáció és a szakosítás fokozásáról van sző. Lengyelország kulcsfontosságot tulajdonít a Szovjetunióval megvalósított sokoldalú együttműködésnek; ez sikeresen fejlődik és az 1971— 1975-ös lengyel ötéves terv eredményes végrehajtása meggyorsításának lényeges tényezője. (PAI) A lengyel vegyipar és a világpiac Lengyelország 1973-ban ösz- szesen 1 millió tonna műtrágyát exportált, vagyis több mint kétszer annyit, mint 1970-ben. A műtrágya a világpiacon egyre keresettebb. Különösen a harmadik világ országainak az igényei növekedtek meg. A lengyel műtrágya legnagyobb vásárlója India és Egyiptom, de a fejlett országok is komoly mennyiséget vásárolnak belőle. Franciaország 1970-ben mintegy 33 ezer tonna lengyel műtrágyát importált, s ez a mennyiség 1973-ra megkétszereződött, elérte a 66 ezer tonnát. Igen számottevő vásárló az NDK is. Gyors „karriert“ futnak be a lengyel háztartási vegyicikkek, mosószerek, szappanok, valamint a kozmetikai készítmények és parfümök, amelyek exportja mind a szocialista országokba (elsősorban a Szovjetunióba), mind pedig a tőkés államokba szakadatlanul növekszik. Ezek viszonylag „fiatal“ lengyel exportáruk. 1960- ban alig 1 millió devizazloty értékűt szállított Lengyelország belőlük külföldre, tavaly viszont már több mint 117 millió devizazloty értékben kerültek eladásra. a lengyel vegyipari export (beleértve a ként, festéket, lakkot, műszálat stb.) összértéke az 1960. évi 60 millió rubelről 1972-re közel 380 millió rubelre emelkedett. Mindez bizonyítja, hogy a lengyel vegyipar rohamos fejlődésnek indult. A párt és kormányhatározatok értelmében az elkövetkező időszakban szintén komoly feladatokat kell megoldani ebben a vonatkozásban. A LENGYEL GÉPIPAR FEJLŐDÉSE Lengyelországban az utóbbi Időszakban alapvető változásokat hajtottak végre a gépipar fejlesztési ütemének meggyorsítása érdekében. Lényegesen megváltozott a termelőeszközök és a fogyasztási cikkek gyártási aránya, éspedig az utóbbiak javára. A gépipar árutermelése 1971—73 között 51 százalékkal növekedett. Ezalatt a gépipar 62 százalékkal növelte a belső piacra szánt árulnak mennyiségét, exportszállításai pedig kb. 50 százalékkal emelkedtek. A lengyel gépipar jóval túlszárnyalja a mostani ötéves tervben előirányzott fejlesztési mutatókat. 1971—1973-ban 15 milliárd zloty értékű árut adott terven felül a népgazdaságnak. A belső piacra szállított áru mennyisége kb. 4,4 milliárd zlotyval, exportja pedig félmilliárd devizazlotyval haladja meg az eredeti előirányzatokat. A gépgyári kollektívák ebben az időszakban a többi között 54 ezer rádiókészüléket, 8000 személy- gépkocsit, 10 ezer teherautót, 2300 autóbuszt, 120 számítógépet és kb. félmilliárd zloty értékű automatikus szabályozó és irányító berendezést készítettek el terven felül. A gépipar az egész lengyel népgazdaság fejlesztése és rekonstrukciója szempontjából kulcsszerepet tölt be. Alapvető jelentőségű szinte minden nép- gazdasági ág korszerűsítésénél. A LEMP Politikai Bizottsága ennek tudatában tárgyalta meg és fogadta el a gépipar hosszútávú fejlesztési programját, A lengyel fővárostól kb. 80 km-es távolságban épül az ország egyik legnagyobb erőműve, a ,Jiozienicea. Az erőmű jelenlegi teljesítménye 1000 MW. Ez év tavaszán megkezdik az erőmű bővítését. A második egységben két, egyenként 500 megawattos blokkot szerelnek JeL amelynek végrehajtása már a mostani ötéves tervben megkezdődik. E program alapján fokozzák és korszerűsítik az elektronikus gépek és berendezések gyártását. Megindul a „Polski Fiat 126“-os személy- gépkocsik, a nagy „Jelcz-Ber- liet“ autóbuszok, a korszerű építőipari gépek, a „Byzon“ arató-cséplőkombájnok stb. gyártása. A lengyel gépipar egyre szélesebb körű együttműködést valósít meg a KGST-országok- kal, elsősorban a Szovjetunióval. A szovjet és a lengyel gépipari minisztérium az utóbbi években egész sor hosszú lejáratú kooperációs egyezményt kötött. Igen jelentős pl. a két ország együttműködése a repülőgépgyártásban, de több más területen is gyümölcsöző munkamegosztás, együttműködés alakult ki. Ezek a megállapodások kedvezően hatnak a lengyel gépipar műszaki fejlesztésére. Érezhetően meggyorsult a választékcsere és a termékek korszerűsítése is. A legutóbbi három esztendőben a gépipari üzemek kb. 2200 új, a népgazdaság szempontjából fontos termék gyártását indították be, további 950 termékét pedig korszerűsítették. Egyes ágazatokban, így pl. az elektrotechnika, járműgyártás és építőipari gépgyártás területén meglepő a fejlődés üteme. A gépipar fejlesztésének fokozásáról a LEMP VI. kongresz- szusa hozott határozatot. A kitűzött feladatok végrehajtása sikeresen halad. Példa erre az elektronika, amely a hatvanas évek végén még alig volt számottevő a lengyel exportban. Ma a szóban forgó iparág gyártmányai eredményesen veszik fel a versenyt sok ismert külföldi cég áruival. IPÁI) LENIN NYOMÁBAN LUDOVlr SULC KÖNYVE V. I. Lenin halála fél évszázados évfordulójának alkalmából figyelemreméltó mű jelent meg a Práce Könyvkiadó gondozásában. Ľudovít Bule „V. 1. Lenin nyomában“ című különálló, mégis szervesen összefüggő riportsorozatát indokoltan fogadta érdeklődéssel a közönség. A könyv tetszetős külseje, de még inkább lenyűgöző tartalma valóban megérdemli, hogy a legnagyobb figyelemmel tanulmányozzuk és belemerüljünk a Lenin egyéniségét hűségesen tükröző, színes képekben, gazdag gondolatokban és Izgalmas mozzanatokban bővelkedő alkotás mondanivalójába. Noha Lenin életútjáról, a szocializmusért, illetve a kommunizmusért vívott harcáról nem egy művet volt alkalmunk a múltban áttanulmányozni, Ľ. Sulc könyvének különlegessége — és tegyük mindjárt hozzá: erőssége —, hogy a szerző a saját tapasztalataival, nyomozásának eredményeivel is megismerteti az olvasót. Ennek köszönhető, hogy helyenként még nem mindenki által ismert részletekbe Is bocsátkozik, és hogy a Lenin-korabeli légkört, az egyes helyeken szerzett közvetlen benyomásaival és észrevételeivel kiegészítve, őszintén, mindenki számára érdekesen adja elő a tényeket. „Külföldi útjaim alkalmával igyekeztem felkeresni V. 1. Lenin tartózkodási helyeit. Arra vágytam, hogy betekinthessek azokba a házakba, ahol lakott, hogy olyan emberekkel találkozzam, akik a vele való személyes találkozásaik folytán közelebbit tudnak róla mondani. Lenin nyomában járva igyekeztem elgondolkodni tevékenységéről, egyéniségéről, művéről — vallja a könyv szerzője előszavában. A riportsorozat Lenin családjának az otthonában, az egykori Szimbirszkben, az azóta korszerű nagyvárossá terebélyesedett Uljanovszkban kezdődik. Innen kísérjük végig útján a Lenin nyomában lépkedő szerzőt, egészen Pétervárig, pontosabban a Szmolnij palotáig, ahonnan 1917-ben Lenin forradalmi törzskarát irányította ... Időközben meg-megállunk a szerzővel az egyes városokban, hogy felelevenítsük az emigrációban is fáradhatatlanul harcoló, pihenést nem ismerő Lenin tö>- rekvéseit. Sorban vonulnak fel előttünk tartózkodási helyei: München, ahol a Szikra című illegális folyóiratot szerkesztette, Lipcse, külvárosában a titkos nyomdával, Genf, Párizs ... majd eljutunk Bécsbe, az egykori császárvárosba, ahol Ľ. Sulc izgalmas nyomozás után Jan Dvorák cseh asztalos segítségével megtalálja azt a házat, melyben 1901 tavaszán Lenin lakott. Ľ. Sulc Londonba is elkalauzolja olvasóit. Annak a városnak a munkásklubjába, amelyben Lenin Kari Steinharddal, Ausztria Kommunista Pártjának egyik megalapítójával, majd McDonalddal és B. Shaw-val is találkozik, aki ugyan nem volt kommunista, mégis mindig a legnagyobb tisztelet hangján beszélt Leninről. Nem tagadta, hogy a példaképének, a tanítójának tartja. Ľ. Sulc „V. I. Lenin nyomában“ című eredetileg szlovákul megjelent könyvét K. Teissig illusztrációival most Anna Kre- menáková kitűnő fordításában a cseh olvasóközönség is az anyanyelvén élvezheti. KARDOS MARTA ÚJ DARABOK, ÚJ SIKEREK Bemutatók a moszkvai színházakban Régi hagyomány, hogy a szovjet színházakban premierrel kezdik az új évet. Ezúttal is mind a 29 moszkvai prózai és zenei társulat egy vagy két bemutatóval köszöntötte az 1974-es évet. E tekintetben a rekord a Moszkvai Művész Színházé, amelynek 75 éves fennállását nemrég ünnepelték a főváros lakói. Ez a színház a napokban három premiert tartott, s ezzel ismételten igazolta a kritikusoknak azt a véleményét, hogy ez a hírneves társulat művészi tekintetben fiatal. A színház néhány új nevet fedezett fel a moszkvaiak számára. A többi között színpadán mutatkozott be első ízben Eduard Volodarzskij fiatal szovjet drámaíró. Első darabja, a Kötelességeink — Oleg Jefre- mov főrendező szavai szerint — kétségtelen művészi értékeivel az életből ellesett megfigyelések pontosságával, a téma érdekes fordulataival, valamint a színes párbeszédekkel keltette fel a társulat érdeklődését. A darab első nézői is nyilván osztoznak Jefremov vélemény ében. A premier sikeresen zajlott le, a jegyek pedig már egy hónapra előre elkeltek. A kritikusok megállapítása szerint a decemberi moszkvai színházi plakát a témák és a stílusok tekintetében egyaránt gazdag. A legkülönbözőbb ízlésű és irányzatú nézők is érdekes darabot találhatnak maguk számára. Említést érdemel, hogy a nézők és a színházak fokozott figyelmet tanúsítanak a tudományos-technikai haladásnak és az ember erkölcsi tökéletesedésének témája iránt. Ignatyij Dvoreckij A kívülálló című darabjának óriási sikere után már senkit sem zavar az, hogy egy színmű cselekményének színhelye gyári műhely, a téma középpontjában pedig az üzemi konfliktus áll. A Szovremennyik Színház A holnapi időjárás , című színpadi riportot ajánlotta a nézők figyelmébe; ez a darab szinte do- kumentumszerű pontossággal ábrázolja á Volga menti Togliatti városban levő autógyár életének egy napját. Mihail Satrov, a darab szerzője, leveleket, hivatalos dokumentumokat, táviratokat használt fel, feldolgozta az üzem életének egyes mozzanatait, és ennek során megmutatta, milyen befolyással van a tudományos-technikai forradalom az üzemvezetési módszerekre, az emberek kölcsönös kapcsolataira, a dolgozók világ- szemléletére. Hasonló témát dolgoz fel sikerrel az Egész nap című darab, amelyet az elmúlt héten mutatott be a Vahtangov Színház. Szerzői Andrej Velcler és Alekszandr Misarin. A főszerepet, a gyárigazgatót Mihail Uljanov alakítja, aki arra törekedett, hogy „ebben az alakban tolmácsolja a tehetséges termelési vezetőről, a nagyeszű és erős akaratú emberről, a harcosról és kommunistáról való elképzelését.“ — E szerep megformálásában segítségemre voltak a Dinamó Gyár mérnökeivel és munkásaival való találkozásaim és beszélgetéseim — közölte Mihail Uljanov. A gyár és a színház között már sok éve amolyan „házi barátság“ van. Uljanov, akárcsak más színészek, gyakori vendég a gyár műhelyeiben és klubjában. A színész és kollégái ott tárgyalják meg művészi terveiket, meghívják a munkásokat és a mérnököket a próbákra, a bemutatókra, az új darabok megvitatására. Ezt a hagyományt most sem szegték meg: a Dinamó kollektíváját meghívták a premierre. Az új esztendő küszöbén sok drámaíró terjesztette új alkotását a nézők ítélőszéke elé. A moszkvaiak például továbbra is lelkesednek Alekszandr Vampilov drámaíró alkotóművészetéért, akit — sajnos —, csak halála után ért utói a hírnév (1972-ben vízbe fűlt, társának megmentése közben). A Jermo- lova Színház december 29-én mutatta be a drámaíró utolsó müvét, a Tavaly nyáron Csu- limszk környékén című darabot; ez a társadalmi dráma a szibériai tajga közepén elvesző, egyik kis vidéki város életéről és erkölcseiről szól. A Szovre- mennyík Színház január elején mutatja be Vampilov egy másik darabját — a Vidéki anek- dóták-at. A külföldi drámairodalom alkotásai közül e napokban a moszkvai színpadokon különösen nagy számban szerepelnek a szlovák és a cseh szerzők művei. Ezeket a Szovjetunióban rendezett csehszlovák színházi fesztivál alkalmából mutatták be. GELLERT GYÖRGY
