Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-24 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
■ Hodek hadnagy átváltozásai a címe Jirí Sequens készülő filmjének, mely a 68-as eseményekkel foglalkozik. A film kisvárosi kémtörténet, mely fordulatos cselekményén keresztül ábrázolja a társadalom különböző rétegeiben végbemenő folyamatokat, s bemutatja, hogyan állt helyt egy kistisztviselő a válságos időkben. ☆ ■ Mai tárgyú film Jaromír Jireš A metró emberei című alkotása, mely a prágai metróépítésre kalauzolja a nézőket. A film érdekes munkásportrékat ígér. ■ Moszkvai és titográdi filmesek most dolgoznak az Egyedüli út című szovjet—jugoszláv koprodukciós filmen, amely a szovjet emberek és a jugoszláv partizánok háborús együttműködésének állít emléket. ☆ ■ Marlon Brando, az amerikai indiánok jogaiért küzdő világhírű színész, Apacs-krónika címmel filmet rendez Észak- Amerika őslakóiról. Sok ismert művész, köztük Paul Newman, Joanne Woodward, George Scott és Lee Marvin díjazás nélkül vállalta a szereplést. ■ Az operaház fantomja című rémtörténet után Főnix címmel készít filmet Jacques Rivette francia rendező. ■ Húszéves a wroclawi filmgyár, amelyben eddig 150 filmet forgattak, köztük Andrzej Wajda, a világhírű rendező alkotásait. ■ Robin Lehman festő és zeneszerző, akinek Mélytengeri áramlások című filmje a berlini és a moszkvai fesztiválon is a kitüntetett alkotások között volt, most Don’t címmel egy, New York felhőkarcolói közt szálldosó lepkéről készített dokumentumfilmet, amelynek „hőse“ nem is a lepke maga, hanem a lepkével való találkozáskor a legkülönfélébb módon viselkedő — New York-iak. * ■ A Raoul /. Lévy francia filmdíjat a párizsi zsűri Louis Maliénak ítélte oda Lacombe Lu- cien című filmjéért, amely egy parasztfiú története a náci megszállás idején. ■ A leningrádi Lenfilm megfilmesíti F. Gladkov Cementjének drámai változatát. ■ A 17. században élt, trónjáról lemondott és Rómában elhunyt Krisztina svéd királynőről film készült. A felvételek egy részét a dél-svédországi Kalmar kikötőváros kastélyában forgatták. A film címe A lemondás. Krisztina királynőt Liv Ullmann alakítja. M eseországban, a tündérek birouai- mában, ott, ahol a csodák ma sem mennek ritkaságszámba, minden olyan, vagy talán még szebb, igazságosabb, mint az életben. Mert itt az ártatlan erősebb ármánykodónál, a jó mindig legyőzi a rosszat. Nemrégiben ilyen környezetben jártam, ám nem álmomban. Hiszen a koldusruhába bújtatott királyfit meg is érinthettem. Egy aranyhajú kislány, a királykisasszony társaságában volt, aki életre keltette őt, hogy aztán örök hűséget esküdjön neki. így sorakoznak előttem az ismert meseálakok, az ördög a vasvillával, a seprőnyélen lovagló boszorkány, a Hófehérke és a hét törpe... csak utánuk kell nyúlnom, hogy közelebbről megcsodáljam tervezőjük fantáziáját, kivitelezőjük ötletességét és művészetét. A rövidfilmgyártás egyik prágai stúdiójában vagyok, mely — Jiŕi Trnka bábfilmjeinek a bölcsőjeként — joggal viseli ma is a nemzeti művész nevét. Érdeklődéssel járom a helyiségeket... A műhelyben a sokféle készülék és szerszám között, a préstől kezdve a hegesztőig, minden megtalálható. A barkácsolók valóságos eldorádóra találnak itt, akárcsak a gyerekek, akik bizonyára nem tudnának betelni a sok látnivalóval. Kísérőmmel, Vladimír Goldman jaiKezuieg faragott bábjai: a ápalíčeK, a Nagyapa és a répa, Popej, a tengerész, és a többi, az oly emlékezetes bábfilmek szereplői. A falakon pedig bábfilmjeleneteket megörökítő fényké pék — a mester művészetét tanúsító dokumentumok. Tény, hogy Jirí Trnka ízig-vérig művész volt, olyan, amilyenből — így mondják — egy évszázadban egynél több aligha születik. Ezermester, aki tervezett, forgatókönyveket írt, filmeket rendezett és illusztrált. Minden, amihez hozzányúlt, valósággal arannyá vált a kezében. Munkáját megérdemelt siker koronázta. De nem is lehetett ez másként, hiszen a bábok kidolgozása, a rajtuk végzett aprólékos munka is elárulja, milyen végtelen gyengédséggel és szeretettel dédelgette az alkotásokat J. Trnka. Gondolataimba mélyedve, észre sem vettem, hogy kinyílt az ajtó. Kísérőm kedvesen üdvözli Stanislav Látal rendezőt, J. Trnka egykori legközelebbi munkatársát. — A felszabadulás után ismerkedtem meg a mesterrel — emlékezik —, aki filmes pályáját a rövidfilmgyártásnál kezdte. Ám az egykori bábjátékost nem elégítette ki ez a munka. Érdekelte őt az új műfaj, ezért határozta el, hogy JIRÍ TRNKA nemzeti művész nyomdokain haladnak fődramaturggal meg-megállunk egy-egy műanyagból készülő báb előtt. Legtöbbjüket már felöltöztették, de a fejük még ott hever a többi felhasználásra váró kellék közt. A szakemberek dolga, hogy a szomorú szemű, gondterhelt arcok és a mosolygó, vidám tekintetek .közül kiválasszák a legmegfelelőbbet. Persze, az egyelőre még parlagon heverő végtagokban sincs hiány. S noha még nem tudni, ki lesz a tulajdonosuk, az ízületek máris mozgékonyak rajtuk, mert a báboknak az élő színészekhez hasonlóan kell mozogniuk, hogy a filmvásznon teljes illúziót kelthessenek. Az alkotásnál igen fontos az esztétikai szempontok figyelembe vétele, s nem utolsósorban a mese mondanivalója is. Mély gondolatok és érzések nélkül ugyanis a bábfilm nem teljesítené küldetését, nem váltana ki kellő hatást a fiatal közönségben, mely többnyire szórakozva fogadja el a tanulságnak szánt aranyigazságokat és elveket. Klasszikus bábfilmjeinket ezért tartja a világ a legnagyobb becsben — tájékoztat kísérőm, miközben betérünk a három éve elhunyt Jirí Trnka mester elárvult dolgozószobájába. A korszerűen berendezett helyiség fő dísze az íróasztal, melynél a mester utánozhatatlan tervrajzait készítette. Az egyszerű bútordarabokon J. Trnka savisszatér régi szerelméhez, a bábjátékhoz. Trnka mester legsürgősebb teendőjének az alapok megteremtését tekintette. Elsősorban műteremre és megfelelő díszletekre volt szüksége, olyanokra, amelyek az ő fantáziája és tehetsége nélkül talán meg sem születtek volna. Ám a bábfilmstúdió így is meglehetősen kéz detleges feltételek között látott munkához. A mester a legigényesebb önmagával szemben volt, ám beosztottjaitól is megkövetelte a lelkiismeretes, pontos munkát. Bábjai ugyan eleinte nem voltak a legtökéletesebbek, de annál alaposabban dolgozta ki a forgatókönyveket, melyeken sohasem kellett utólag módosítani. Bohuslav Srámek rendező lép hozzánk: — Mesterünk mindig tudta, mit akar, a határozatlanságot nem ismerte — mondja egykori feletteséről. — Ez a lenyűgöző egyéniség munkatársaitól is ön- feláldozást követelt meg. Szívesen tettük — folytatja —, mert mi is rajongtunk a munkánkért és főnökünkért, akinek páratlan tehetségét, derűlátását valamennyien csodáltuk, sőt titokban irigyeltük is. Nézeteit helyeseltük. Tudtuk, hogy igaza van, amikor azt állítja, hogy a jó rendezőnek tökéletesen kell ismernie nézői lelkületét. Azzal is egyetértettünk, hogy nincs különbség a felJift Trnka munka közben nőttek vagy az ifjúság számára készült filmek között, mert csak jó vagy rossz alkotások vannak. A jó filmeket pedig — mint például a 29 éve készült Spalí- öeket is — mindenki megérti. Az ilyen film mondanivalója nem évül el, s a divatnak sincs alávetve. — Ez volt f. Trnka hitvallása és ezt akarta megértetni velünk is — mondja a rendező, majd így folytatja: — Trnka a munkatársunk, az apánk és a barátunk volt egy személyben, s ezért a legnagyobb hálával tartozunk neki. Méltán tartják tehát a rendezők n vele töltött éveket életük legértékesebb időszakának, s csupán azt sajnálják, hogy többé már nem számíthatnak bölcs tanácsaira. Ezért igyekeznek mesterük nyomdokaiban haladni: művészetének továbbfejlesztésén, korszerűsítésén fáradoznak. Ez a mai bábfilmek sikerének a titka. Filmjeinket ezért fogadják külföldön ma is nagy elismeréssel. S. Látal A muzsikus és a halál című bábfilmjében az embert mutatja be, akinek erős akaratával a halált is sikerült legyőznie. Az Oscar Wilde műve alapján készülő Boldog királyfi mély politikai és szociális gondolatokat tartalmaz. És így folytathatnánk a többi rendező alkotásainak az ismertetésével, mert a bábfilmstúdióban senki sem ül ölbe tett kézzel, ötletekben nincs hiány. Szerencsére ma már művészekben sem, noha a válságos években úgy tűnt, kihaltak a tehetségek. Nagy hiba volt az utánpótlás elhanyagolása. Ma már tudják, hogy van elég tehetséges fiatal, csak meg kell őket találni. A képzőművészeti szakközépiskola tanulói közül az utóbbi 3 évben száznál is többet sikerült kiválasztaniuk. A legnagyobb eredménynek azonban azt tartják, hogy a következő tanévtől kezdve az említett iskolában külön rajzés bábfilmszakot is nyitnak. Aki pedig folytatni kívánja tanulmányait, az a Filmművészeti Főiskolán gyarapíthatja tudását. A prágai bábfilmstúdióra reményteljes jövő vár; míg a gottwaldovi stúdióban Hermina Týrlová és Karéi Zeman nevelte nagy igyekezettel és jő eredménnyel utódaikat, Prágában J. Trnka tanítványainak kell vállalniuk ezt a felelősség- teljes feladatot. KARDOS MARTA 1974. II. 24. ' Jelenet az Almafa hercegnő című filmből A Három cimbora című film egyik kockája 10
