Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. II. 3.

terjesztették a „baby-beef“-re történő hizlalást, komplett takarmánykeveréket is használnak. A keverék összetétele kb. a Következő: 40— 70 % minőségi telrimés takarmány (szecskázott lucerna, lóhere és takarmányfüvek), 20—30 % szemestakarmány és 3 % karbamid. Néha a terimés takarmányhoz kiegészítésképpen 10—20 % takarmányszalmát Is adnak.

A komplett keverékek felhasználásakor számos ország korszerű hizla, ló szakosított gazdaságaiban nagy munkatermelékenységet érnek el: egy dolgozóra 300—2000 vagy még több egyed jut. A „baby-beef“ hizlalásra szakosított gazdaságokban a borjakat 2 hónapos korig (a tejjel táplálás vége) egyedi boxokban tartják, ahol 1,7 m2 jut egy állatra. Ezt követően az állatokat csoportos boxokba helyezik át és 20—50-es csoportokban tartják rácspadozaton. Az egy egyed- rel eső terület 2—2,5 m2. Az elkészített komplett keverékeket automata berendezéssel az etetővályúkba töltik.

A 250 kg-os élősúlyra történő „baby-beef“ hizlalás dlétikus fiatal borjúhús előállítására szolgál. A növendékmarha 390 kg-ra történő hizlalásakor már tipikusan fiatal marhahúst kapunk, amely kevésbé veszít súlyából sütéskor, kevesebb a a víztartalma és felettébb alkalmas gyors konyhai elkészítésre. Mint erre számos szerző rámutat, a borjú- és marhahústermelés növekedését a munka- és takarmányráfordítás egyidejű csökkentése mellett csak a fiatal állatok intenzív hizlalása által lehet elérni, olyan nagyüzemekben, amelyek a gazdaság adott feltételeiből kiindulva bizonyos takarmánytí- pusra szakosodnak.

Intenzív hizlalás esetén a borjakat vagy növendékállatokat már a föcs- tejes időszak után azonnal másként kell táplálni, mint a továbbtenyész- tésre szánt állatokat. Ezért a nagyüzemi borjúnevelő telepeken a jövőben csak az állományfenntartás céljait szolgáló borjakat tervezik nevelni. A szakosított hizlaló telepeken a borjakat 150—220 kg-ra, a növendék^ állatokat 220—280 kg-ra („baby beef“) és 350—450 kg-ra fogják hizlalni, míg marhahús nyerése céljából 450—600 kg súly eléréséig hizlalnak.

Az új objektumok építését 500— 2000 állatra méretezik. Ennek során figyellembe veszik azokat a problémákat is, amelyek a növénytermesztésben az istállőtrágya felhasználásához kapcsolódnak. Ennek ellenére kivé_ teles esetekben, pl. a Dunajská Streda-! (dunaszerdahelyi) körzetben az állomány nagyobb koncentrálását is tervezik.

A fiatal állatok hizlalására egyrészt lekötéses tartású, másrészt sza- badtartású növendékmarha-istállókat építenek, amelyekben vagy számításba veszik a mélyalom használását, vagy jelentéktelen mennyiségű almot használnak, vagy egyáltalán eltekintenek tőle. A lekötéses hizlalásra lényegében a rekonstruált objektumokban térnek át, a lekötés nélküli tartást boxokban, tömör vagy rácspadozaton valósítják meg.

A takarmányokat különböző vályús szállítószalagok szállítják az etetőkbe, a jövőben pedig automata vonalak beállítását tervezzük a kész komplett takarmánykeverékek adagolására.

Ezen ipari hizlaló üzemek hatékonysága abból is kitűnik, hogy az új objektumok építési költségei három-négy év alatt megtérülnek. Az Istállók korszerű gépekkel történő ellátása esetén gyorsabb a beruházások megtérülése. Az ismertetett adatokból kitűnik, hogy a nagyüzemi hizlaló telepek létesítése mind a munkatermelékenység, mind pedig a beruházások megtérülése szempontjából egyike a szarvasmarhatenyésztés leghatékonyabb tényezőinek.

Doc. Ing. V. KARÄSEK, CSc.

CSTK felvételei

Tapasztalatok az intenzív növendékmarha-hizlalásban

A Szövetségi Mezőgazdaság! és

Élelmezésügyi Minisztérium a mező- gazdasági vállalatokban megszervezte a borjak „baby beef “-re (250 kg-ra) történő hizlalását. A mi módszerünkéit alkalmazták, vagyis a borjakat

korán választották el, majd Lactosan- nal, BBi és BB2 keverékkel etették,

napi 1,5 kg széna adagolása mellett.

Feletetés céljából a Lactosant 1:9 arányban vízzel hígították, a borjak BBi-gyel történő egyidejű takarmányozása mellett. Hizlalásra a borjakat 2—4 hetes korban állították be és 230—280 kg-ig hizlalták. A javasolt hizlalási idő 200—220 nap, mintegy 1 kg átlagos napi súlygyarapodás mellett. Néhány mezőgazdasági üzemben 1,10—1,20 kg átlagos napi súlygyarapodást értek el; a minősítés során a borjak 80 %-át az A osztályba sorolták, vagyis az állatok vágási kihozatala 56 % volt.

Az Uhfinévesi Állattenyésztési Kutatóintézetben a kísérleteket tovább folytattuk, s az intenzív hizlalás módszereit 1972-ben 350—420 kg élősúlyig is bevezettük. A növendékállatok 390 kg-ig történő hizlalásának eredményeit összehasonlítottuk a

TÁPLÁLKOZÁS ÉRDEKÉBEN

T

ársadalmunk fontos feladata a dolgozók táplálkozásának javítása, amit úgy oldhatunk meg, hogy növeljük az étrendben az állati eredetű fehérjék részarányát. így növekedni fog étrendl struktúránkban a marhahús, a borjú- és a baromfihús, a lej és a tojás részaránya.

A marha- és borjúhús-termelés az egész világon állandóan fokozódik. A fejlődés hatására csökken a nehéz fizikai munka kifejtésének a szükségessége, megváltoznak az étrend összetételével kapcsolatos követelmények. Évszázadunk végére az egy fője eső átlagos napi kalóriaszükséglet 2500 kalóriára csökken.

Csehszlovákiában az egy főre első kalórianorma még mindig 3100 a javasolt 2900 kalória helyett. Ez azzal magyarázható, hogy kétszer annýi szénhidrát-tartalmú élelmiszert fogyasztunk, mint néhány más, intenzívebb állattenyésztéssel rendelkező országban, bár a húsfogyasztás az 1963—1973-as években jelentősen megnövekedett. Ebben az időszakban nőtt a borjúhús-termelés, bővült a növendékmarha nagyobb súlyra való hizlalása, ezért csökkent az elválasztás után vágásra felvásárolt borjak Száma.

A növendékmarha nagyobb vágási súlyra történő hizlalását egyrészt a mezőgazdasági üzem számára biztosított gazdasági előnyök, másrészt a fogyasztók és az export szempontjából kell értékelni. A kutatók feladata itt az, hogy megtalálják az összhangot a fogyasztói és termelői érdekek és a társadalom érdekei között.

Az Uhŕinévesi Állattenyésztési Kutatóintézetben már 1957—59-ben megkezdtük azokat a borjúhizlalási kísérleteinket, amelyekben a teljes tejet fölözött tejjel vagy savóval helyettesítettük, abraktakarmánnyal, korlátozott mennyiségű szénával és lédús takarmánnyal történő egyidejű póttakarmányozás mellett. A hizlalás e módszerének széles körű gyakorlati bevezetésére azonban csak 1964-beln kerülhetett sor, amikor a borjúkat importált, majd később saját gyártmányú tejpótlókkal etethettük. Jelenleg a CSSZSZK tejpótló-termelése elegendő a borjúhizlalás szükségleteinek fedezésére. Kezdetben a borjakkal Biosan 20-at, 6 hét után pedig Biosan 25-öt etettünk (ez 25% zsírt tartalmaz). A hizlalás és nevelés első időszakában jónak bizonyult a Biosan A és a Lactosan.

A borjú- és növendékmarha hizla_ lás további ésszerűsítése mindenelk- előtt megköveteli a technológia és a takarmányozási technika kérdésének megoldását. Jelenleg időszerűvé vált az a feladat, hogy megállapítsák a borjak olyan optimális vágási súlyát,

250 kg-os élősúlyra történt hizlalás adataival. Az új módszer előnyösnek mutatkozott mind a hibridek növekedési lehetőségeinek kihasználása szempontjából, mind pedig az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált takarmány és emészthető nitrogéntartalmú anyagok szempontjából. A hibridek 390 kg-ra történő hizlalásakor a hús minősége igen kiváló, ezt vegyelem- zés és érzékszervi bírálat is tanúsítja.

A kísérletek eredményeiből és más szerzők adataiból jkiindulva 1974-től javasoljuk az intenzív növendékmar- ha-hizlalás megszervelzését 350— 420 kg vágási súlyig. Ennek során a növendékállatok 250 kg-ra történő hizlalásához a következő keverékekre van szükség: BBi — 85 kg, BB2 — 295 kg és 220 kg széna. A következő időszakban, vagyis a növendékmarha 350—420 kg-ra történő hizlalásakor a takarmányadag összetételét és napi normáit úgy kell megválasztani, hogy az megfeleljen az állatok szükségleteinek és nagy napi súlygyarapodást biztosítson, ugyanakkor az emészthető nitrogéntartalmú anyagok és keményítőegységek 1:5 és 1:6-os aránya meghatározza a sovány izomszövet jó lerakódását.

A hazai kísérletek eredményeire és a külföldi szerzők megállapításaira alapozva, a hízőmarhák fehérjelszük- ségletének fedezésére javasolni lehet a kiváló minőségű füveket és szénát. Az egyes takarmányozási eljárások megválasztása természetesen a mezőgazdasági üzemek takarmánybázisának lehetőségeitől függ.

Egyes országokban, ahol már klamelynél a tejpótlő felhasználásában megtakarítás érhető el.

A növendékmarha gyors hizlalásának célszerűségét a következő adatokkal támaszthatjuk alá:

— a régi módszerek mellett az átlagos vágási súly 50—60 kg-ot tett ki. A növendékmarha 250—450 kg-os

élősúlyig történő hizlalásakor egy borjú hústermelő képessége 5—9-sze- resére emelkedik. Intenzív hizlalás esetén az optimális vágási súlyt általában úgy állapítjuk meg, hogy figyelembe vesszük az állatok hasznosítási típusát, nemét és a takarmánybázist;

— az intenzív marhahizlalás lehetővé teszi, hogy jobban kihasználjuk az állatok fejlődési sajátosságait mintegy 1 kg-os átlagos napi súly- gyarapodás mellett. Ennek során csökken a hizlalás időtartama, a fiatal állatok fokozott anyagcseréje pedig biztosítja az 1 kg fiatal sovány hús előállítására történő takarmányfelhasználás csökkentését a kifejlett marhához viszonyítva, amelynél több ' zsír rakódik le;

— az intenzív hizlalásra beállíthatunk kiselejtezett üszőket és a helyi fajták svéd vöröstarka, dán vörös és feketetarka fajták keresztezéséből származó hibrideket stb. A hibridek 500 kg-on túli hizlalása nem gazdaságos, mivel túl nagy zsírmeny- nylség rakódik le náluk;

— növelni kell a borjúhús-termelést, mert a kórházak és diétás éttermek egyre nagyobb igényekkel jelentkeznek. A növendékmarhák 350— 450 kg-ra történő hizlalásával ki lehet elégíteni a növekvő marhahús- keresletet, amelynek egy főre eső fogyasztását évi 28 kg-ról 34 kg-ra kell emellni.

Sok szakember adatai szerint a borjak vágási súlyának növekedése és a „baby beef“ növendékmarha- hizlalásra történő fokozatos áttérés a hústermelés növelése problémájának legelőremutatóbb megoldása. Piat- kowski szerint a növedékmarha 100 kg emészthető fehérjéből 43,8 kg húst állít elő, míg a sertés csak

40,2 kg-ot, a broilercsirkék pedig csak 39 kg-ot