Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Akcióban a brigád. A pályamunkások Brunovce és Piešťany között dolgoznak.

marad s így jut idő arra, hogy megkérdezzük Lauro bácsitól: készen lesznek a munkával?

Jóízűen elneveti magát, mintha a kérdést tréfának venné.

— Olyan még nem volt, hogy ne fejeznénk be időre a munkát. Még ha kisbalták is esnének az égből, félegyig készen kell lennünk a munkával. Előfordulnak olyan esetek is, hogy még ebédre se jut idő, de a munkával elkészülünk. Ennek a brigádnak minden tagja derekasan dolgozik, minden erejével a feladatok teljesítésére törekszik.

— A fiúk valóban megérdemlik az elismerést — mondja Ján Gajdoš elvtárs, az SZLKP alapszervezetének az elnöke. A vasúti pálya karbantartása nem jelent „nyaralást“, komolyan meg kell fognia minden dolgozónak a dolog végét. De- rekas férfiakra van itt szükség s nálunk sokan vannak ilyenek. Emil Vašerkát, Štefan Kačkovičot, Jozef Šprlákot, Jozef Hlaváčeket, Dominik Juhászt, Karol Kováčot és a többieket más munkahelyeken is tárt karokkal fogadnák. De ők gyökeret eresztettek itt és semmivel sem cserélik fel a vasúti pálya karbantartásának nehéz munkáját.

i— Ma itt vagyok, holnap ott. Munka van mindenütt elég »— mondják manapság sokan. Tulajdonképpen nem jelent problémát munkahelyet találni s talán éppen ezért keresik az emberek a legjobbat, a legmegfelelőbbet. Sokan éppen ezért nem akarnak egy helyben maradni. Nem fűzi őket szoros kapcsolat a munkájukhoz, a munkaközösséghez.

Azonban jól tudják, hogy a munkahelyek iránt nyilvánított közömbösség a munkával szemben is közömbös magatartást jelent. De elmondhatjuk ezt fordítva is: a munkahely Iránti jó kapcsolat felelősségteljes munkát eredményez, ami a gazda érzetét kelti az emberekben mindazzal szemben, ami körülveszi őt, amivel dolgozik. De eltölti a büszkeség érzetével is minden iránt, amit a munkaközösség — amelynek ö, az egyén is tagja — alkot. És nálunk sok ilyen munka- közösség van. Közülük bemutatunk egyet.

„Szovjet“ brigádnak nevezik őket. Hogy miért? Mert ez a 138 tagú szocialista munkabrigád nagymértékben használja munkája során a szovjet gépeket. A bnatislavai vasúti gépállomáson dolgoznak s munkacsoportjuk a legjobbak közé tartozik.

U

C sup a derék legény

fc— Bizony azok, derék legények, bólogat Leonard Lauro elvtárs, a főmester, akit családiasan Lauro „bácsinak“ hívnak.

Napsütötte, szélfújta, markáns férfi arc tekint ránk.

— Rólam semmit se írjon, csak a munkaközösségről. Megérdemlik — mondja a főmester.

Igaza van. A vágányzár feloldásáig még csekély félóránk

Szakember a javából

Lauró mester a szó szoros értelmében az. Nagyszerű férfi, akinek kitűnő érzéke van ahhoz, mikor kell a dolgozót jó szóval megörvendeztetni, de azt is tudja, mikor emelje fel a hangját. Erre szerencsére ritkán kerül sor.

— Az emberek engedelmeskednek. Higyje el, a jó szó többet ér, mint egy meggondolatlan, elsietett parancs. Jó fiúk ezek mindnyájan, s jelentős értéket hoznak létre, büszkék az üzemükre — mondja Lauro mester, majd hozzáteszi: Lehet, hogy el sem hiszi, de a kemény munka után szívesen sakkoznak. Karol Kováč a „fősakkozó“, de Ladislav Gábriš vagy Dominik Juhász sem rosszabbak tőle. Így van ez. Tá- yol élnek a családjuktól, és jól tudják, hogy szabad idejükben sem hozhatnak szégyent rájuk. Nem is hoznak.

— A pénzre szükség van, tehát derekasan dolgozunk — mondják az emberek. Kiskorunktól megszoktuk a munkát, s mi már mások nem leszünk.

És mégis, miben rejlik a minőségi munka titka, kérdezzük Gajdoš elvtárstól.

— Az emberekben. A munkához való viszonyukban. Ez nálunk nem jelent frázist. Az eredmények, a jó minőségű munka „beszél“ helyettünk. A jó politikai és szervezési munka jó eredmények eléréséhez vezet. Sikerült az embereinkben felkelteni a felelősségérzetét üzemünk, munkájuk iránt. Néhánapján zsörtölődünk is, nyíltan mondjuk, hol „szorít a cipő“. Ügy elvtársiasan, nyíltan.

Csupa derék legény... Nehéz volna valamennyiüket megnevezni. De ez nem is szükséges. Helyettük a tetteik „beszélnek“.

F. RISZDORFER

num ülését, részt vesz a választókkal való beszélgetéseken, az agitkettősök munkájában. Legutóbb a kötelezettségvállalásokat gyű jtöttek össze. Ogy osztja be munkáját, hogy a néphadseregben és a polgári életben is a lehető legjobban teljesíthesse a feladatát, de ügyel arra is, hogy ennek a családja se lássa a kárát.

A választási program teljesítéséből az egység katonái is kiveszik a részüket. Ök építették a közlekedési gyermekjátszóteret, segítettek a szanálási munkálatoknál, az új vásártér, az utak és járdák építésénél, a parkok és a zöldsávok létesítésénél. A lakótelepükön gyermekfutballpályát építettek. Több ezer brigádórát dolgoztak le az „önmagunknak“ akció keretében is. Ök viselik a gondját évek óta a Lenin parknak is.

— A vnb üléstermét e napokban alakítjuk át eskedtetési teremmé. Szebb lesz a réginél s legalább száz ember elfér benne. Az üzemi klub tervezett átépítését nem kezdtük meg. A Z-akció keretében nem birkóztunk volna meg ezzel a munkával, így valamelyik építkezési vállalatnak adjuk át. A választási időszak végére ez is minden bizonnyal elkészül.

Pavol Németh, néphadseregünk tisztje sokrétű társadalmi munkát végez. Tagja a PHSZ járási bizottságának, a szocialista akadémiának és a járási pártbizottság aktivistája. Kiveszi részét a lakosok honvédelmi és a polgárvédelmi felkészítéséből is. Olyan lelkesedéssel és kedvvel dolgozik ma is, mint valamikor a dubnicai gyárban.

— Az elmúlt két évtizedben sok tapasztalatot szereztem. Ezeket szeretném a későbbiek során a fiataloknak átadni valamelyik katonai iskolában. A jövő titka, hogy ezt sikerül-e elérnem.

Egyéni vágya? Hogy többet lehessen az erdőben a víz mellett, ahol esetleg egy víkendház várna rá, ahol a mozgalmas fiatalságának fáradalmait kipihenhetné és új erőt gyűjthetne a további munkához.

N. J.

A _ urasági kovácsoknál bőséges

volt a gyermekáldás. Minden

második évben eggyel szaporodott a

család. Amikor Pavel Németh a 10. gyermekként meglátta a napvilágot, legidősebb testvére már 20 éves volt. Szülőfalujában, Bojničkán végezte el az elemi iskola öt osztályát, majd a hlohoveci polgári iskolába Íratták be. A gyermekkor úgy elszállt felette, hogy szinte észre sem vette. Elérkezett a pályaválasztás Ideje. Vonzották a gépek, így az autószerelői pályát választotta. A segédlevelet 1949-ben

kapta kézhez, s az akkori Dubnicai Vorošllov üzemben vállalt munkát. Bekapcsolódott az Élmunkás mozgalomba. Normáját átlagban 127 százalékká teljesítette. Szorgalmáért, lelkiismeretes munkájáért felvették a pártba. Nem sokkal később tényleges katonai szolgálatra vonult be.

Attól a naptól — amikor a zvoleni laktanyában magára öltötte az egyenruhát — új fejezet kezdődött az életében. Trenčínbe helyezték az altiszti iskolába. Rendszerető, a parancsot pontosan végrehajtó katona, illetve altiszt lett belőle. Már-már azzal a gondolattal foglalkozott, mit is csinál, ha leszerel, amikor az egyik napon behívták a parancsnokságra. Megmondták, szeretnék, ha tiszti iskolába menne. A néphadsereg tisztikarában szükség van a munkáskáderekre, a párttagokra. Hirtelen azt sem tudta, mit válaszoljon, csak a sapkáját forgatta idegesen a kezében.

Szükség van rá? Akkor rendben van. Ha nem megy, vagy nem tetszik, öt év múlva abbahagyja.

— Amikor a kétéves politikai tiszti- iskolát befejeztem, négyéves katonai szolgálat állt már mögöttem. Nemšo- vára helyeztek, ahová a feleségemet ls magammal vittem. Űj állomáshelyemen bekapcsolódtam az ifjúsági és a pártszervezet munkájába. Később beválasztottak a helyi nemzeti bizottságba is.

így kezdődött el a katonai pályafutása, felelősségteljes munkája. Brati- slavában, Pezinokban, Liptovský Mikuláson, Komárnóban, majd ismét Bra- tislavában dolgozott. Seredre 1969-be került, azóta itt tevékenykedik. Közben a közgazdasági főiskolán mérnöki oklevelet szerzett. Hogy miért volt erre szüksége? Azért, hogy beosztásában jobb nevelőmunkát végezhessen, hogy a politikai ismereteihez szakmai Ismeretek párosuljanak.

— A legutóbbi választáson beválasztottak a városi nemzeti bizottságba. Tagja lettem a tanácsnak, s egyben elnöke a népi ellenőrző bizottságnak — mondja. Sok volt a munka, ezért az utóbbi tisztségből felmentettek, mivel az egységnél is felelősségteljes tisztséget töltör’í be.

Mint képviselő mivel foglalkozik? Segít előkészíteni a tanács és a pléA Šafárikovói (Tornaijai) Városi Nemzeti Bizottság is kiértékelte a Nemzeti Front választási programjának a teljesítésében elért eredménye, két. A nyilvános gyűlések előtt 75 agitkettős 1540 családot látogatott meg. Alig akadt olyan ház, melynek lakói ne tettek volna javaslatokat a problémák megoldására. Meg kell azonban mondani — amint ez a nyilvános gyűlésen elhangzott beszámolóból és a hozzászólásokból is kitűnt — hogy sok a tennivaló.

Lainc Peter elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke rámutatott azokra az eredményekre, amelyeket a város fejlesztése során az utóbbi két év alatt elértek. Problémák mutatkoznak a kulturális lehetőségek terén. Míg más hasonló városban két mozi is van, itt már régóta nem vetítenek filmet, mivel a helyiség nem felel meg a célnak. A városi művelődési házban már hosszú idő óta nincs vezető. A helyi színjátszók az elmúlt hét év ilatt csupán két ízben tartottak színielőadást. Szép sikereket ért el viszont a városi könyvtár, melynek dolgozói szorgalmas munkájukért elnyerték a „Példás könyvtár“ címet.

A vnb képviselői arra törekednek, hogy a város fejlesztésében és szépítésében jó eredményeket érjenek el. A martini és^ a Banská Bystrica-i felhívásra kötelezettséget vállaltak, melynek keretében a polgárok figyelemre méltó értékeket alkottak. Sikerült elérni, hogy 20 üzem, 9 iskola, 9 társadalmi szervezet kollektív kötelezettséget vállalt. Ezenkívül 1111 egyéni vállalást nyújtottak be a polgárok, melynek keretében, az 1973—1974-es évben 54 350 brigádórát dolgoznak le a város fejlesztése érdekében. Ennek az értéke 4.145 000 korona.

A vállalásokból már 30.313 brigádórát ledolgoztak, melynek értéke 1 958 000 korona. Élen járnak az iskolák, az üzemek közül pedig a Drogéria-raktár, a Kovohron, az Autó- közlekedési Vállalat, a helyi ipar járási üzeme, és az egységes földművesszövetkezet dolgozói érnek el jó eredményeket. Nagy munkát végeztek a polgárok az utcák szépítésében. Azonban ezen a téren még mindig sok a tennivaló.

A választási program értékelésekor Lainc elvtárs beszámolt arról, hogy különböző akciókra kerül sor a város területén. Folyamatban van egy szabadtéri mozi építése, amelynek átadását ez év május 1-re tervezik.

Nagy problémát okoz a kisgyermekek elhelyezése. A közeljövőben adnak át egy 60 személyes óvodát, amely azonban csak átmeneti megoldást jelent. A városi kujtúrház építése még folyamatban vaň. Ebben helyezik el a városi könyvtárat és a különböző klubokat. A másik részében lesz a színházterem és a mozi.

Tovább fejlesztik a strandfürdőt is. A járdák és az utak építésére több millió koronát fordítanak.

— A legnagyobb problémát a lakásépítés jelenti — mondotta Lainc elvtárs. A választási program alapján a város déli részében több szövetkezeti és üzletházat, valamint óvodát kelletV volna építeni. Ez a terv azonban módosult. Nem jelent megoldást az sem, hogy ebben az évben két 30 lakásos háztömböt adnak át az építők, ugyanis az igények jóval magasabbak.

A lakásépítés terén aktív tevékenységet fejt ki a helybeli efsz, mely 12 lakást ad át a dolgozóinak. Kiszélesítik a magánépítkezési akciókat, melyeknek keretében az eddiginél több lehetőség nyílik magánházak építésére. Megkezdték egy szociális otthon építését is. Erre a célra 19 millió koronát fordítanak.

A nyilvános gyűlésen hallattak magukról a sportolók is. A város területén 5 labdarúgócsapat van, de a pálya nem felel meg a követelményeknek. A városi nemzeti bizottság • tervbe vette egy sporttelep felépítését is.

A beszélgetésekből az is kitűnt, hogy a polgárok bíznak abban, hogy a városi nemzeti bizottság mindent megtesz a problémák megoldása érdekében.

SUSÁNYI ISTVÁN

6