Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Akcióban a brigád. A pályamunkások Brunovce és Piešťany között dolgoznak. marad s így jut idő arra, hogy megkérdezzük Lauro bá­csitól: készen lesznek a munkával? Jóízűen elneveti magát, mintha a kérdést tréfának venné. — Olyan még nem volt, hogy ne fejeznénk be időre a munkát. Még ha kisbalták is esnének az égből, félegyig ké­szen kell lennünk a munkával. Előfordulnak olyan esetek is, hogy még ebédre se jut idő, de a munkával elkészülünk. Ennek a brigádnak minden tagja derekasan dolgozik, min­den erejével a feladatok teljesítésére törekszik. — A fiúk valóban megérdemlik az elismerést — mondja Ján Gajdoš elvtárs, az SZLKP alapszervezetének az elnöke. A vasúti pálya karbantartása nem jelent „nyaralást“, komo­lyan meg kell fognia minden dolgozónak a dolog végét. De- rekas férfiakra van itt szükség s nálunk sokan vannak ilye­nek. Emil Vašerkát, Štefan Kačkovičot, Jozef Šprlákot, Jo­zef Hlaváčeket, Dominik Juhászt, Karol Kováčot és a töb­bieket más munkahelyeken is tárt karokkal fogadnák. De ők gyökeret eresztettek itt és semmivel sem cserélik fel a vasúti pálya karbantartásának nehéz munkáját. i— Ma itt vagyok, holnap ott. Munka van mindenütt elég »— mondják manapság sokan. Tulajdonképpen nem jelent problémát munkahelyet találni s talán éppen ezért keresik az emberek a legjobbat, a legmegfelelőbbet. Sokan éppen ezért nem akarnak egy helyben maradni. Nem fűzi őket szoros kapcsolat a munkájukhoz, a munkaközösséghez. Azonban jól tudják, hogy a munkahelyek iránt nyilvání­tott közömbösség a munkával szemben is közömbös maga­tartást jelent. De elmondhatjuk ezt fordítva is: a munkahely Iránti jó kapcsolat felelősségteljes munkát eredményez, ami a gazda érzetét kelti az emberekben mindazzal szemben, ami körülveszi őt, amivel dolgozik. De eltölti a büszkeség érze­tével is minden iránt, amit a munkaközösség — amelynek ö, az egyén is tagja — alkot. És nálunk sok ilyen munka- közösség van. Közülük bemutatunk egyet. „Szovjet“ brigádnak nevezik őket. Hogy miért? Mert ez a 138 tagú szocialista munkabrigád nagymértékben hasz­nálja munkája során a szovjet gépeket. A bnatislavai vasúti gépállomáson dolgoznak s munkacsoportjuk a legjobbak közé tartozik. U C sup a derék legény fc— Bizony azok, derék legények, bólogat Leonard Lauro elvtárs, a főmester, akit családiasan Lauro „bácsinak“ hív­nak. Napsütötte, szélfújta, markáns férfi arc tekint ránk. — Rólam semmit se írjon, csak a munkaközösségről. Megérdemlik — mondja a főmester. Igaza van. A vágányzár feloldásáig még csekély félóránk Szakember a javából Lauró mester a szó szoros értelmében az. Nagyszerű fér­fi, akinek kitűnő érzéke van ahhoz, mikor kell a dolgozót jó szóval megörvendeztetni, de azt is tudja, mikor emelje fel a hangját. Erre szerencsére ritkán kerül sor. — Az emberek engedelmeskednek. Higyje el, a jó szó többet ér, mint egy meggondolatlan, elsietett parancs. Jó fiúk ezek mindnyájan, s jelentős értéket hoznak létre, büsz­kék az üzemükre — mondja Lauro mester, majd hozzáteszi: Lehet, hogy el sem hiszi, de a kemény munka után szívesen sakkoznak. Karol Kováč a „fősakkozó“, de Ladislav Gábriš vagy Dominik Juhász sem rosszabbak tőle. Így van ez. Tá- yol élnek a családjuktól, és jól tudják, hogy szabad idejük­ben sem hozhatnak szégyent rájuk. Nem is hoznak. — A pénzre szükség van, tehát derekasan dolgozunk — mondják az emberek. Kiskorunktól megszoktuk a munkát, s mi már mások nem leszünk. És mégis, miben rejlik a minőségi munka titka, kérdezzük Gajdoš elvtárstól. — Az emberekben. A munkához való viszonyukban. Ez nálunk nem jelent frázist. Az eredmények, a jó minőségű munka „beszél“ helyettünk. A jó politikai és szervezési munka jó eredmények eléréséhez vezet. Sikerült az embe­reinkben felkelteni a felelősségérzetét üzemünk, munkájuk iránt. Néhánapján zsörtölődünk is, nyíltan mondjuk, hol „szorít a cipő“. Ügy elvtársiasan, nyíltan. Csupa derék legény... Nehéz volna valamennyiüket megnevezni. De ez nem is szükséges. Helyettük a tetteik „beszélnek“. F. RISZDORFER num ülését, részt vesz a választókkal való beszélgetéseken, az agitkettősök munkájában. Legutóbb a kötelezettség­vállalásokat gyű jtöttek össze. Ogy oszt­ja be munkáját, hogy a néphadsereg­ben és a polgári életben is a lehető legjobban teljesíthesse a feladatát, de ügyel arra is, hogy ennek a családja se lássa a kárát. A választási program teljesítéséből az egység katonái is kiveszik a ré­szüket. Ök építették a közlekedési gyermekjátszóteret, segítettek a szaná­lási munkálatoknál, az új vásártér, az utak és járdák építésénél, a parkok és a zöldsávok létesítésénél. A lakóte­lepükön gyermekfutballpályát építet­tek. Több ezer brigádórát dolgoztak le az „önmagunknak“ akció keretében is. Ök viselik a gondját évek óta a Lenin parknak is. — A vnb üléstermét e napokban ala­kítjuk át eskedtetési teremmé. Szebb lesz a réginél s legalább száz ember elfér benne. Az üzemi klub tervezett átépítését nem kezdtük meg. A Z-akció keretében nem birkóztunk volna meg ezzel a munkával, így valamelyik épít­kezési vállalatnak adjuk át. A válasz­tási időszak végére ez is minden bi­zonnyal elkészül. Pavol Németh, néphadseregünk tiszt­je sokrétű társadalmi munkát végez. Tagja a PHSZ járási bizottságának, a szocialista akadémiának és a járási pártbizottság aktivistája. Kiveszi részét a lakosok honvédelmi és a polgárvé­delmi felkészítéséből is. Olyan lelke­sedéssel és kedvvel dolgozik ma is, mint valamikor a dubnicai gyárban. — Az elmúlt két évtizedben sok ta­pasztalatot szereztem. Ezeket szeret­ném a későbbiek során a fiataloknak átadni valamelyik katonai iskolában. A jövő titka, hogy ezt sikerül-e el­érnem. Egyéni vágya? Hogy többet lehessen az erdőben a víz mellett, ahol eset­leg egy víkendház várna rá, ahol a mozgalmas fiatalságának fáradalmait kipihenhetné és új erőt gyűjthetne a további munkához. N. J. A _ urasági kovácsoknál bőséges volt a gyermekáldás. Minden második évben eggyel szaporodott a család. Amikor Pavel Németh a 10. gyermekként meglátta a napvilágot, legidősebb testvére már 20 éves volt. Szülőfalujában, Bojničkán végezte el az elemi iskola öt osztályát, majd a hlohoveci polgári iskolába Íratták be. A gyermekkor úgy elszállt felette, hogy szinte észre sem vette. Elérke­zett a pályaválasztás Ideje. Vonzották a gépek, így az autószerelői pályát választotta. A segédlevelet 1949-ben kapta kézhez, s az akkori Dubnicai Vorošllov üzemben vállalt munkát. Be­kapcsolódott az Élmunkás mozgalom­ba. Normáját átlagban 127 százalék­ká teljesítette. Szorgalmáért, lelkiisme­retes munkájáért felvették a pártba. Nem sokkal később tényleges katonai szolgálatra vonult be. Attól a naptól — amikor a zvoleni laktanyában magára öltötte az egyen­ruhát — új fejezet kezdődött az éle­tében. Trenčínbe helyezték az altiszti iskolába. Rendszerető, a parancsot pon­tosan végrehajtó katona, illetve altiszt lett belőle. Már-már azzal a gondo­lattal foglalkozott, mit is csinál, ha leszerel, amikor az egyik napon be­hívták a parancsnokságra. Megmond­ták, szeretnék, ha tiszti iskolába men­ne. A néphadsereg tisztikarában szük­ség van a munkáskáderekre, a párt­tagokra. Hirtelen azt sem tudta, mit válaszoljon, csak a sapkáját forgatta idegesen a kezében. Szükség van rá? Akkor rendben van. Ha nem megy, vagy nem tetszik, öt év múlva abbahagyja. — Amikor a kétéves politikai tiszti- iskolát befejeztem, négyéves katonai szolgálat állt már mögöttem. Nemšo- vára helyeztek, ahová a feleségemet ls magammal vittem. Űj állomáshelye­men bekapcsolódtam az ifjúsági és a pártszervezet munkájába. Később be­választottak a helyi nemzeti bizottság­ba is. így kezdődött el a katonai pályafu­tása, felelősségteljes munkája. Brati- slavában, Pezinokban, Liptovský Miku­láson, Komárnóban, majd ismét Bra- tislavában dolgozott. Seredre 1969-be került, azóta itt tevékenykedik. Köz­ben a közgazdasági főiskolán mérnö­ki oklevelet szerzett. Hogy miért volt erre szüksége? Azért, hogy beosztásá­ban jobb nevelőmunkát végezhessen, hogy a politikai ismereteihez szakmai Ismeretek párosuljanak. — A legutóbbi választáson beválasz­tottak a városi nemzeti bizottságba. Tagja lettem a tanácsnak, s egyben elnöke a népi ellenőrző bizottságnak — mondja. Sok volt a munka, ezért az utóbbi tisztségből felmentettek, mi­vel az egységnél is felelősségteljes tisztséget töltör’í be. Mint képviselő mivel foglalkozik? Segít előkészíteni a tanács és a plé­A Šafárikovói (Tornaijai) Városi Nemzeti Bizottság is kiértékelte a Nemzeti Front választási programjá­nak a teljesítésében elért eredménye, két. A nyilvános gyűlések előtt 75 agitkettős 1540 családot látogatott meg. Alig akadt olyan ház, melynek lakói ne tettek volna javaslatokat a problémák megoldására. Meg kell azonban mondani — amint ez a nyil­vános gyűlésen elhangzott beszámo­lóból és a hozzászólásokból is ki­tűnt — hogy sok a tennivaló. Lainc Peter elvtárs, a városi nem­zeti bizottság elnöke rámutatott azok­ra az eredményekre, amelyeket a vá­ros fejlesztése során az utóbbi két év alatt elértek. Problémák mutatkoznak a kulturális lehetőségek terén. Míg más hasonló városban két mozi is van, itt már régóta nem vetítenek fil­met, mivel a helyiség nem felel meg a célnak. A városi művelődési ház­ban már hosszú idő óta nincs vezető. A helyi színjátszók az elmúlt hét év ilatt csupán két ízben tartottak színi­előadást. Szép sikereket ért el viszont a városi könyvtár, melynek dolgozói szorgalmas munkájukért elnyerték a „Példás könyvtár“ címet. A vnb képviselői arra törekednek, hogy a város fejlesztésében és szépí­tésében jó eredményeket érjenek el. A martini és^ a Banská Bystrica-i felhívásra kötelezett­séget vállaltak, melynek kereté­ben a polgárok figyelemre méltó érté­keket alkottak. Sikerült elérni, hogy 20 üzem, 9 iskola, 9 társadalmi szerve­zet kollektív kötelezettséget vállalt. Ezenkívül 1111 egyéni vállalást nyújtottak be a polgárok, melynek keretében, az 1973—1974-es évben 54 350 brigádórát dolgoznak le a vá­ros fejlesztése érdekében. Ennek az értéke 4.145 000 korona. A vállalásokból már 30.313 brigád­órát ledolgoztak, melynek értéke 1 958 000 korona. Élen járnak az isko­lák, az üzemek közül pedig a Dro­géria-raktár, a Kovohron, az Autó- közlekedési Vállalat, a helyi ipar já­rási üzeme, és az egységes földmű­vesszövetkezet dolgozói érnek el jó eredményeket. Nagy munkát végez­tek a polgárok az utcák szépítésében. Azonban ezen a téren még mindig sok a tennivaló. A választási program értékelésekor Lainc elvtárs beszámolt arról, hogy különböző akciókra kerül sor a város területén. Folyamatban van egy sza­badtéri mozi építése, amelynek át­adását ez év május 1-re tervezik. Nagy problémát okoz a kisgyerme­kek elhelyezése. A közeljövőben ad­nak át egy 60 személyes óvodát, amely azonban csak átmeneti megol­dást jelent. A városi kujtúrház épí­tése még folyamatban vaň. Ebben he­lyezik el a városi könyvtárat és a kü­lönböző klubokat. A másik részében lesz a színházterem és a mozi. Tovább fejlesztik a strandfürdőt is. A járdák és az utak építésére több millió koronát fordítanak. — A legnagyobb problémát a la­kásépítés jelenti — mondotta Lainc elvtárs. A választási program alapján a város déli részében több szövetke­zeti és üzletházat, valamint óvodát kelletV volna építeni. Ez a terv azon­ban módosult. Nem jelent megoldást az sem, hogy ebben az évben két 30 lakásos háztömböt adnak át az épí­tők, ugyanis az igények jóval maga­sabbak. A lakásépítés terén aktív tevé­kenységet fejt ki a helybeli efsz, mely 12 lakást ad át a dolgozóinak. Ki­szélesítik a magánépítkezési akció­kat, melyeknek keretében az eddigi­nél több lehetőség nyílik magánházak építésére. Megkezdték egy szociális otthon építését is. Erre a célra 19 millió koronát fordítanak. A nyilvános gyűlésen hallattak ma­gukról a sportolók is. A város terü­letén 5 labdarúgócsapat van, de a pálya nem felel meg a követelmé­nyeknek. A városi nemzeti bizottság • tervbe vette egy sporttelep felépíté­sét is. A beszélgetésekből az is kitűnt, hogy a polgárok bíznak abban, hogy a városi nemzeti bizottság mindent megtesz a problémák megoldása ér­dekében. SUSÁNYI ISTVÁN 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom