Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
mmcom - thhsudmdm 1974. II. 17. fenntartani. Ebben a munkánkban a többi tömegszer- vezet is segít, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az író— olvasó találkozók megszervezésében a nőszervezet jár az élen. Sok kedves élmény fűződik e meghitt hangulatú találkozókhoz. A legutóbb Csontos Vilmos küllőt üdvözölhettük körünkben, de járt már nálunk Dávid Teréz, Szabó Béla, Duba Gyula, Gály Olga, Lo- viesek Béla, Zs. Nagy Lajos, Ordódi Katalin, Egri Viktor, Simkó Margit és mások. A találkozón megjelent írókkal elbeszélgettünk, elszavaltuk egy két versüket. Még a hatvanéves Kovács Lajosné és a 72 éves Czére [sivárt bácsi is minden alkalomra megtanult egy-egy verset, s fellépésükkel hozzájárultak az akció sikeréhez. Egy egy ilyen találkozót könyveladással kötünk egybe. Eddig minden alkalommal nagy példányszámban fogyott el az a könyv, amelyről szó volt. Pók Lászlóné, az újonnan megválasztott elnöknő arról beszél, milyen lényeges változáson mentek át az asszonyok az utóbbi években. — A faluszépítési akciókat eleinte nehéz volt megszervezni — mondja. — Azt hajtogatták: falu ez, nera varos. Itt libák legelnek az út menti árkokban, minek a „csinosodás“. Meg aztán a gyerekek úgyis tönkre tennék a parkot, letépnék a virágokat, a fák ágait... De nem így történt. Egy lelkes fiatal asszony, Czet- li Lídia, a Fő utca végén először ültetett virágokat a járda melletti keskeny földsávra. Másoknak is tetszett az ötlet, és követték őt. Azóta már mindenki, megszokta, hogy a libák sem legelhetnek akárhol, és a gyerekek sem teszik tönkre a növényeket. (Elvégro nevelés kérdése ez!] Megszokták, hogy falun is lehet kulturális, szép környezetet teremteni. Nemcsak megszokták, hanem büszkék is falujukra. Főleg tavasztól őszig, amikor valóságos virágszőnyeg fut végig a járdák mentén, a házak előtt. S mindezt a „Z“-akciá keretében végezték a falu szépítéséért. Ugyanígy készültek el a járdák, portalanították az utakat, s most parkosítanak. A rózsaliget az újszülöttek rózsakertje lesz. . Tavaly a nőszervezet keretében összesen 9652 munkaórát dolgozlak le a falu lakosai, aminek érték® több mint 131000 korona. Ez a jelentős munka meg is látszik a falun. Az idén is szép kötelezettséget vállaltak. A falu kollektív felajánlásában összesen 14 000 munkaóra ledolgozását vállalta, ami 377 000 koronát tesz ki. Ebből külön a nőszervezet tagjaira 450 munkaóra, pénzben kifejezve 6500 korona esik. Mindezt az SZNF 30. évfordulója tiszteletére vállalták. Ezenkívül értékes egyéni felajánlásokat is tettek. Ki-ki lehetőségéhez, erejéhez mérten. A fiatalok, az idősebbek egyaránt kiveszik részüket a közösségi munkából. Puha Matild három gyermek édesanyja. Otthon is akad elég tennivalója, de azért mindig időt szakít arra, hogy részt vegyen a nőszervezet tevékenységében. Segít a szervezésben, az agi- tációs munkában. Az ünnepségekre ő süti a finom süteményt, mindig ott van, ahol a legtöbb a dolog. Jó példát mutat a fiataloknak. A jelenleginél is több tagja lenne a helyi szervezetnek, ha a fiatalok itthon dolgoznának — kapcsolódik be a beszélgetésbe Czetli Lídia. De még így sincs hiány fiatalokban, mert akik itthon vannak, szíveseu segítenek, nem kell kétszer kérni senkit sem. Pék Lászlóné már a jövőt körvonalazza, amikor befejezésül ezeket mondja: — Most, a Nőszövetség szlovákiai kongresszusa idején nemcsak számot vetünk, haneui tervezünk is. A tervezésnél főleg a kongresszus anyagából indulunk majd ki. Erről nehéz előre konkrétan beszélni. Any- nyi azonban bizonyos, hogy tovább folytatjuk és ápoljuk szép hagyományainkat, sikeres akcióinkat. Szeretnénk még többet adni asszonyainknak, ami a politikai-nevelőmunkát, a kulturális fejlődést illeti. És szeretnénk, ha önként vállalt társadalmi munkánk nyomán még szebb, gazdagabb lenne a falunk, még jobban éreznénk, hogy nemcsak a lakásunkat tekintjük otthonunknak, hanem tágabb értelemben a falunkat is. Mint említettük, szép kötelezettséget vállaltunk az idén is. A helyi nemzeti bizottság pedig egy meglepetést tartogat a faluszépítési akcióban részt vevők számára: akik a legszebb eredményeket érik el — szám szerint negyven embert —, azokat jutalomkirándulásra viszik, mégpedig az olomouci virágkiállításra. A többi versenyző pedig részt vesz majd az SZNF jubileumi ünnepségén, Banská Bystricán. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Ha a jövőben is ilyen aktivitással, lelkesedéssel dolgoznak szervezetünkben az asszonyok, aligha fér kétség ahhoz, hogy a szándék csakhamar valóság lesz. A most lezárt időszak eredményei is ezt jelzik. MEGYERI ANDREA Czetli Lídia, aki először ültetett virágokat a járda melletti földsávba [Kontár Gyula felvételei) " a Uí >(Q *u xs CD c Ä c-* — ® a> a '03 XI oo c '03 •° I CO Q3 a> SS 0) a u a a «4 K 0) CA b ^ o 72 a *<! -s c 80 2 05 <03 <0 Z íj N £-S3 < z 2 A nők szervezeti életük jelentős mérföldkövéhez L\ érkeztek. E napokban a Nőszövetséq szlovákiai kongresszusán öt év eredményeit mérlegelik. Szervezetük keretében elvégzett munkájukról elmondhatjuk, hogy szebbé, tartalmasabbá tették falvaink kulturális és társadalmi életét, s ezáltal természetesen a saját életüket is. A szervezeti élet eredménye képpen fokozódott a nők aktivitása, fejlődött öntudatuk és a társadalmi ügyek iránti elkötelezettségük. E szervezet a nők, főleg a háztartásbeli asszonyok politikai nevelőiskolája volt, s lesz ezután is. Hogy csak néhány tényt soroljunk fel: politikai előadásokat hallgattak, kulturális vetélkedőket rendeztek, szakköröket szerveztek, új óvodák, üzletek megnyitását szorgalmazták, szépítették falujukat... Falvónként másmás dologra helyezték a főhangsúlyt, az igények és a lehetőségek figyelembevétele alapján. Az effajta tevékenység szellemi és anyagi gazdagodást jelent mindenütt. A Nőszövetség Blatná na Ostrove-i (sárosfai) szervezetének tagjai hogyan vették ki részüket e sokrétű munkából? Erre a kérdésre kerestünk választ ottjár- tunkkor. Mielőtt az asszonyok válaszát közölnénk, Álló Ferencé, a helyi nemzeti bizottság elnökéé a szó. — öt évvel ezelőtt alakult meg községünkben a helyi szervezet. A falu asszonyai társadalmi tevékenységének azonban már több évtizedes múltja van — mondja. — A szervezet jelenleg 128 tagot számlál. Ez igen tekintélyes szám egy ilyen kis faluban, mint a mienk is, ahol mindössze 900 lakos él. Tevékenységükről, aktivitásukról sok elismerő szót mondtak már, de mindezt jobban igazolják a konkrét eredmények. Ám az igazsághoz tartozik az is, hogy nálunk nehéz a társadalmi szervezetek munkáját különválasztani, mert azok szorosan együttműködnek, kölcsönösen segítik egymást, és nem egy esetben tagjaik egyidejűleg két-három szervezetben is dolgoznak. A helyi szervezetnek mégis van egy jellegzetessége: az, hogy nőket tömörít, amire a mi községünkben is nagy szükség van. Annál inkább is, mert e szervezet tagjainak 80 százaléka háztartásbeli. S a háztartásban dolgozó nőknek is szükségük van arra, hogy tevékenyen és aktívan bekapcsolódjanak a társadalom vérkeringésébe, a közösségi életbe. Ezáltal lehetőségük nyílik ideológiai és kulturális téren is fejlődniük, beleszólniuk a falu életébe. Az asszonyok dicséretére legyen mondva, hogy nemcsak érdeklődést tanúsítanak egy- egy társadalmi szervezet tevékenysége iránt, hanem kezdeményezőek, szavatartók, jó szervezők, agitátorok, pontosan és lelkesedéssel dolgoznak. A beszélgetést Andrejkovics Terézzél, a helyi szervezet titkárával, Vaculka Máriával, Méry Andornéval, Pék Lászlónéval, Czetli Lídiával, Puha Maliiddal folytatjuk. — Kezdetben lassan jöttek össze az emberek egy- egy beszélgetésre, előadásra, ünnepségre, amit mi szerveztünk — emlékezik vissza Vaculka Mária elvtársnő, a szervezet volt elnöke, s jelenleg megbecsült tagja. Mostanában viszont hamar megtelik a te rém, bár volna nagyobb! Mert, sajnos, a kultúrházunk nem megfelelő, újat kell építeni. Minden igyekeze tünk arra irányul, hogy szervezetünk asszonyai ne maradjanak le kulturális téren a városiak mögött. A televízió jó dolog, de mindent nem helyettesíthet. Aki naponta 4-5 órát tölt a tv képernyője előtt, még nem biztos, hogy ezzel kielégíti kulturális igényeit. Megnézhet benne egy jó színdarabot, de hiányozni fog a színházi élet légköre, hangulata. Ezért mi gyakran ellátogatunk színházba, moziba. Mindig annyi a jelentkező, hogy alig tudunk eleget tenni mindenki kérésének. Az utóbbi időben például a „Szerelmem, donna Rita“, a „Néma levente“ és az „Anna Karenina“ c. színműveket láttuk. Ezenkívül minden évben jártunk kirándulni hazánk valamelyik szép vidékére, megtekintjük a kulturális értékeket, pihenünk és művelődünk egyszerre. Szervezetünk baráti kapcsolatot tart a magyarországi Sínatelepi Állami Gazdaság asz- szonyaival. Már meglátogattuk egymást, kicseréltük tapasztalatainkat, ami szintén hasznára vált szervezetünknek. — Szerveztünk különféle előadásokat is az asszonyok számára. Főleg olyan témákról, amelyek iránt nagy volt az érdeklődés, s melyekről nem volt alkalom máshol beszélni. Több ízben hallgathattuk a gyermekorvos, a nőgyógyász és a körzeti orvos tanácsait. Nemrég pedig egy érdekes ismeretterjesztő előadást hallottunk Csallóköz történetéről. Ide sorolnám azokat a kedves és sikeres találkozókat is, amelyeket a sajtónap alkalmából szoktunk rendezni a sajtó képviselőivel. Az elmúlt ősszel is jó ötletünk támadt, legalábbis ezt bizonyítja az eredmény. A járási katonai parancsnokság dolgozóit hívtuk meg beszélgetésre, akik elsősorban a bevonuló katonák szüleihez szóltak. Sárosfa elsősorban arról híres, hogy gyakran rendeznek ott író—olvasó találkozót. Szóljon erről a legilletékesebb: Méry Andorné, a helyi népkönyvtár vezetője, a helyi szervezet vezetőségének a tagja. Az író —olvasó találkozó rendezésének már hagyománya van nálunk. Ez összefüggésben van a könyvtár munkájával is. Kicsi, de jól felszerelt könyvtárunk van. Ki is használják a lakosok. Ez annak is köszönhető, hogy az új könyvekre mindig felhívjuk az olvasók figyelmét és a mai, főleg csehszlovákiai magyar írókkal, költőkkel személyes kapcsolatot igyekszünk
