Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
SZABADSÁGUNK iMEJ Dukla, a Kárpátokon túl, határmenti lengyel kisváros, ennek ellenére a magunkénak is valljuk. Nevét hosszú évek óta sportegyesületek, szállodák viselik hazánkban. A tiszteletadás, a megemlékezés jele ez. Azokra a harcokra emlékeztet, melyekben a csehszlovák és a szovjet nép barátsága a fasizmus elleni közös küzdelemben vérrel pecsételődött meg. Azoknak jár a tisztelet és megemlékezés, akik nagy áldozatok árán nyitották meg közel három évtizeddel ezelőtt szabadságunk kapuját. Nagyon drága volt ez a „belépő“, nyolcvanhatezer szovjet és hétezer csehszlovák harcos vesztette életét 1944 őszén, a közel 80 napon át tartó engesztelhetetlen harcokban. A hajdani csatamező a harcos emlékek színterévé, békés csendet árasztó szabadtéri múzeummá vált, ahol csak a kiállított harci eszközök: tankok, repülőgépek, ágyúk, idézik hazánk sorsdöntő történelmi eseményeit. Az idén, október elején méltó tisztelettel emlékezik meg hazánk dolgozó népe a duklai harcok 30. évfordulójának alkalmából azokról a szovjet és csehszlovák hősökről, akik életüket adták azért, hogy szabadon építhessük szocialista társadalmunkat. Mindamellett, hogy az idén megrendezendő duklai jubileumi ünnepségek országos jellegűek, a svidníki járási szervek már régen megkezdték az előkészületi munkálatokat. Ezekről dr. Simon KOLCUN elvtárs, az SZKP svidníki járási bizottságának vezető titkára, a járási előkészítő bizottság elnöke tájékoztatott. — ■ A duklai harcok 30. évfordulójára való felkészülés tulajdonképpen már az elmúlt évben elkezdődött. Ennek keretében került sor 1973. augusztus 28-án a szövetséges hadseregek sportvetélkedője alkalmából a Dukla alatt a barátság és béke Stafétájának a meggyújtására, amely végighaladt az egész országon az SZNF egykori területén, hazánk fővárosáig, Prágáig. A duklai hősök emlékműveinél rendezték meg a pionírok és a SZISZ-tagok kerületi találkozóját, innen indították a duklai békefutóversenyt, a Nemzetvédelmi Minisztérium serlegéért folyó országos futóversenyt. Hazánk ukrán dolgozóinak 20. ének- és táncfesztiválját is a duklai harcok 30. évfordulója ünnepségeinek keretében rendezik meg Svid- níkeh. ■ A duklai szabadtéri múzeum területén is joly- nak az előkészületek, ezenkívül milyen kiállításokra kerül sor? — A duklai katonai múzeum saját koncepciója alapján végzi a szabadtéri múzeum kiállított tárgyainak bővítését, újabb, a harcok idején használt eszközökkel, melyek az eddiginél még közelebb hozzák az emberekhez a szabadságunkért folytatott harcokban kovácsolódott csehszlovák— szovjet barátság szellemét. Ezenkívül egyéb harci eszközöket és emlékeket idéző kiállításokat szerveznek Kalinov községben, amely hazánkban elsőként szabadult fel, továbbá Tokajikban, melynek lakosságát a német fasiszták lemészárolták, és Dargov községben, ahol több ezer szovjet hős alussza örök álmát. ■ — Miért választották a kilátótorony helyéül azt a területet, ahol épül? — Ez az ötvenkét méter magas, két kilátóku* polával ellátott impozáns torony az;on a helyen épül, ahonnan Ludvík Svoboda, köztársaságunk elnöke annak idején az első csehszlovák hadtest parancsnokaként a katonai alakulatok harci tevékenységét irányította. Innen gyönyörű kilátás nyílik a hajdani harcniezőre mind a lengyel, mind a hazai területen. A „Barátság emlékparkjáénak az építése már tavaly elkezdődött, az idén tovább épül. A jubileumi ünnepségre érkező küldöttségek tagjai majd díszfákat ültetnek itt. ■ — Valamilyen emléktárgyak, jelvények ki■ adását is tervezik? — Természetesen. A duklai harcosok és az SZNF partizánjainak visszaemlékezéseiből könyv formájában gyűjtemény készül. Nem feledkeztünk meg a jubileumi emlékérmékről, jelvényekről és egyéb emléktárgyakról sem. Évenként átlagosan közel félmillió ember látogat el Duklához, hogy tiszteletét fejezze ki az elesett hősök emlékművei előtt. A látogatók száma ebben a jubileumi évben feltehetően megsokszorozódik, ezért alaposan felkészülünk fogadásukra. A felkészülésben nagy segítséget kapunk a felsőbb szervektől ,s így reméljük, hogy a Dukla alatt, szabadságunk kapujában ennek a helynek a jelentőségéhez méltóan emlékezhetünk meg a jubileum alkalmából azokról a hősökről, akik életüket áldozták szabadságunkért. K. G Példamutató, aktív nőke' képvisel A Szlovákiai Nőszövetség kongresszusán a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás asszonyait 11-en képviselik. Egyikük Németh Mária, a Calovói (nagymegyeri) Úsvit nevű kisipari termelőszövetkezet alkalmazottja. A munkahelyén kerestük fel egv alkalommal. Takaros, földszintes, barakkszerű épületben, a városka szélén található a termelőszövetkezet üzeme, ahová Némethné a házigazda szívélyességével vezetett be. A hosszú folyosón felállított asztalok mellett néhány asszony ruhaanyagokat szabott. A többiek a folyosóról nyíló termekben levő varrógépek fölé hajolva munkaruhát varrtak a kiszabott kék anyagokból. — NDK megrendelésre dolgozunk — magyarázza kísérőnk. Németh Mária az Osvit Calovói üzemében mint mester dolgozik, ezért itt elsőrendű feladata, hogy a „keze alatt“ dolgozó nők munkáját szervezze és ellenőrizze. Azon túl közéleti funkcióiból eredő kötelességei is vannak, mégpedig azokkal a nőkkel szemben, akik itt dolgoznak. A 126 személyt, többnyire nőt, foglalkoztató üze^ met 1968-ban létesítették, s ezzel — éppen úgy, mint a város üzembe helyezésével — nagy lépést tettek előre a környék lakosainak a foglalkoztatottsága terén. Több mint száz nőnek adtak itt munkalehetőséget. Azóta, hogy állásba léptek, továbbra is vezetik a háztartást, naponta bevásárolnak, oda állnak a tűzhely mellé, főznek a családnak. S mindezt este, munka után kell elvégezniük. Azonban a legtöbb üzlet még nemrég is, mire ők kijöttek a munkából, vagy röviddel azután — bezárt. Bosszankodtak emiatt az asszonyok! — De csak egymás között mondogatták, hogy nincs ez így rendjén. Némethné azonban szót emelt a városi nemzeti bizottságon, ahol képviselő. Ennek alapján intézkedtek, s most már tovább vannak nyitva az üzletek, de a postahivatal és a gyógyszertár továbbra is délután 4 órakor bezár. Az alkalmazottak közül harmincötén a Nőszövetség čalovói városi alapszervezetének a tagjai. Ebben az alapszervezetben Németh Mária az alelnöki tisztséget tölti be. A többi női dolgozó is tagja a Nőszövetség helyi szervezetének, de ki-ki a saját falujában. Körülbelül 10 környékbeli faluból járnak ide dolgozni az asszonyok. — Eleinte arra gondoltunk, hogy alakítunk üzemi szervezetet — mondotta Némethné. — Azután megváltoztattuk ezt az elhatározásunkat, mert munkaidő alatt szervezeti ügyekkel nem foglalkozhatunk. A normák „szorosak“, s csak akkor készül el naponta az 560 munkaruha, ha a munkaidőt jól kihasználjuk. Annak letelte után pedig mindenki siet haza. S azért sem alakítottunk üzemi szervezetet, mert az ekecsi, a szakállas!, a csilizradványi és a többi községből bejáró asszonyoknak is éppen elég dolguk van a saját községük fejlesztésében. Mi is főleg ezzel foglalkozunk a városi szervezet keretében, amelynek 120 tagja van. Egy-egy akcióról, amit szerveztünk, szervezetünknek az Űsvitban dolgozó tagjai sem hiányoznak soha. Ott voltak, amikor a Hősök terét parkosítottuk, s a termálfürdő építkezésén is brigádoztak. A munkában példamutató és a szervezeti életben aktívan tevékenykedő nőket képvisel majd Németh Mária a Nőszövetség kongresszusán. —kv— Szovjet tisztek a duklai hősök emlékműve előtt (Andrej Haščák felvétele) Ján Barilla, a Rožňavai (Rozsnyói) P. J. Šafárik Gimnázium igazgatója elfoglalt ember. Nemcsak azért, mert 443 gyerekkel járó felelősséget bíztak rá, hanem azért is, mert naponta sok „ügyfél“ fordul meg az irodájában. A látogatók a hivatalok dolgozóiból és a szülők soraiból kerülnek ki. Szép számban vannak olyanok Is, akik nem mint iskolaigazgatót, hanem mint az SZNT képviselőjét keresik fel. Ilyenkor előkerül a jegyzetfüzet, gyakran használja a telefont, nyakába veszi a várost, sorra járja a hivatalokat. Egyszóval: intézkedik. — Az emberek legtöbbször közügyek- ben keresnek fel — mondja. — A választókörzetembe tartozó 31 községben gyakran meghívnak a tanács- és a plenáris ülésekre, valamint a nyilvános pártgyűlésekre. Ha csak egy mód van rá, eleget teszek a meghívásnak. Stítnikre például azért kellett elmennie, mert több mint 10 éve épül az egészségügyi központ, a lakosság is több száz brigádórát dolgozott le az építkezésen, de ennek ellenére a járási építővállalat nem tartotta meg adott szavát. Most bíróság elé kerül az ügy. Rejdován az ivóvízzel volt baj. Azért lehet erről már múlt időben beszélni, mert a vízvezeték-hálózat építése ma már a befejezés előtt áll. — Ha a választókörzetem községeit látogatom, lehetőség szerint magammal viszem a jnb képviselőjét is — mondja. — A panaszokat, a kérelmeket a jnb vezető tisztségviselőihez vagy az illetékes ügyosztályhoz továbbítjuk. Ezzel természetesen nem tekintjük lezártnak az ügyet, hanem figyelemmel kísérjük az elintézését is. A járási nemzeti bizottsággal jó a kapcsolata. Részt vesz az üléso&en, és írásban is megkapja a határozatok teljesítéséről szóló jelentést. Ezért tudja, mi történik a járásban, választókörzetében. Ha autóra van szüksége, a járási nemzeti bizottságtól bármikor kap szolgálati kocsit. A járási pártbizottság is minden segítséget megad ahhoz, hogy képviselői munkáját a lehető legjobban végezhesse. Szükség is van rá, mert sok a probléma. Barilla elvtárs az SZNT kulturális bizottságának az alelnöke. Foglalkozásából kifolyólag szívén viseli a járás iskoláinak gondját. — Közismert, hogy járásunk több községében nem megfelelőek az iskolaépületék — mondja. — Tatarozásuk és új iskolák építése nem tűr halasztást. Ehhez pénzre van szükség. Ezért, amikor arról volt szó, hogy a CSNT és az SZNT szakbizottságainak közös értekezletét megszervezzem, a tárgyalás helyéül Rozsnyót javasoltam. Itt megmutattunk a képviselőknek néhány iskolát. A látottakról a levočai képviselő társam számolt be az SZNT plenáris ülésén. Legkritikusabb a helyzet a járási szaktanintézetben. Mintegy 600 fiatal öt tanteremben tanul. Meg kell oldani a problémákat a járási székhely magyar tanítási nyelvű alapfokú középiskolájában és több község iskolájában. Míg a járás Illetékes szerveivel a jelenlegi helyzet megváltoztatására törekszik, nem feledkezik meg a gimnázium fejlesztéséről sem. Megjavítottak a tetőt, az iskolai műhelyeket, kabineteket rendeztek be, és egy JAPEX típusú sportpályát építettek. — A rozsnyói járásban sok a megoldásra váró probléma — mondja. — Ezeket egyik napról a másikra nem lehet elintézni. Mint képviselő szükségesnek tartom az ügyintézés sürgetését. Mielőtt az SZNT plenáris ülésére vagy a szakbizottság tárgyalására indul, sok elintéznivalót jegyez fel. A szünetben vagy az ülés után a minisztérium képviselőivel tárgyal. Pelsőcnek és Rozsnyónak művelődési otthonra lenne szüksége. Nemcsak a helyi igények kielégítése céljából, hanem a növekvő idegenforgalom miatt is. Hogy még ebben az ötéves tervidőszakban vagv az elkövetkezőben valósul-e meg a művelődési otthon építése, nehéz megmondani, de foglalkozni máris kell vele. — Járásunk természeti szépségekben gazdag — mondja. — S hogy a látogatók jól érezzék magukat nálunk, a jövőben több létesítmény építésére lesz szükség. Barilla elvtárs igyekszik az egyes községek lakosainak a kérelmeit elintézni. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdene, megvizsgálja, jogos-e a kérelem vagy sem. Nem támogathat például olyan kérelmeket, hogy egy 390 lakosú falunak strandfürdőt építsenek, különösen akkor, ha ez nem szerepel a választási programban. Ezután azt mérlegeli, mit tud a járáson elintézni, s mit kell a felsőbb szervek elé terjeszteni, esetleg a képviselők kerületi értekezletén megvitatni. Beszélgetés közben többször is benyit a tanári szobába. Feladatokat osztogat, intézkedik. Pontos, igényes, nemcsak másokkal, hanem önmagával szemben is. Más gyermekkorában megszokta. Tízéves volt, amikor hat testvérével édesanya nélkül maradt. A rokonoknál, később a Košicei Pedagógiai Gimnázium internátusában nevelkedett. Az érettségi után a kelet-szlovákiai Plechoticén tanított, majd a tényleges katonai szolgálat befejezése után a prešovi Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári oklevelet. — A választók körében végzendő munkára több időt kellene fordítani — móndja. — Azonban sok a munka, többször fontos gyűlések miatt nem tehetek eleget a meghívásnak. Másnap aztán telefonálnak, szemrehányást tesznek. Pedig szívesen köztük lettem volna, ha a kötelességem nem szólít másfelé. Ennek a 34 éves iskolaigazgatónak, képviselőnek, kommunistának kijut a munkából. Tagja a SZISZ Központi Bizottsága képviselői aktívájának, tevékenykedik a CSSZBSZ orosz nyelv tanítását irányító kerületi szervében. Mindezek mellett ügyel arra, hogy a gimnázium jó hírnevén ne essen csorba, továbbá arra, hogy barátságuk tovább mélyüljön az egri Dobó István Gimnáziummal. Szabad Ideje alig marad. — A mai embernek meg kell tanulnia jól beosztani az idejét. Ha ez sikerül, eredményes munkát végezhet. Ezt szem előtt tartva mindent megteszek, hogy Dobšina völgyi választóim ne csalatkozzanak bennem — mondja búcsúzóul. A látottak, hallottak alapján összegezhetjük, hogy fiatal kora ellenére felelősségteljesen viszonyul a reá háruló feladatokhoz. Ezért ér el jó eredményeket mindennapi munkájában, és képviselői tisztsége betöltésében. NÉMETH JÁNOS 1974. II. 17. 6
