Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
feltételek főleg a nyői’fatermesztésre alkalmas síkvidéki, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású és kellően szellőzött, laza talajokon biztosítottak. Bar terjedelmük hazánkban nem nagy, számunkra rendkívül fontos az a körülmény, hogy túlnyomórészt Szlovákia déli vidékein a nagyobb folyókhoz közel eső részeken terülnek el. Természetesen, az ültetvényszerű erdőművelést nem foghatjuk fel egyszerűen mint speciális nyártermesztési módszert. Az a tény, hogy hazai viszonyok között elsősorban a nemesnyárak jönnek számításba, nem jelenti azt, hogy asetleg más fafajok alkalmatlanok ültetvényszerű termesztésre. Az ültetvényszerű nyárfatermesztésnek elméleti kidolgozása és gyakorlati megvalósítása a nemrég elhunyt nagy olasz nyárfakutató G. Piccarolo professzor nevéhez fűződik. Ő nemesítette ki az eddig leggyorsabban növő és legtöbb faanyagot termelő, valamint a betegségekkel szemben leginkább ellenálOj termelési technológiák nyomában ló olasz nemesnyárakat, így az ,1—214*, ,1—154‘, I — 455*', ,1—45/51* elnevezésű kiónokat. Ugyancsak ő és munkatársai dolgozták ki a nemesnyár ültetvények telepítéséhez és ápolásához szükséges agro- és biotechnikai eljárásokat is a Pó folyó mentén elterülő síkságon. Nyárfa termesztési módszerüket — a helyi éghajlati és termelőhelyi viszonyoknak megfelelően — sikeresen alkalmazták más országokban is, így például Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, az utóbbi időben pedig Jugoszláviában és Magyarországon is. Az elért eredmények mindennél jobban bizonyítják az ültetvényszerű nyárfatermesztés módszerének gazdaságosságát. Olaszország ösz- szes évi fatermése 15 900 000 köbméter fatömeget, míg évi összes nyárfatermése 2 500 000 köbméter fatömeget képvisel. Mivel azonban a nyárültetvények területe mindössze 375 000 ha — f szemben az erdők 6 079 000 hektáros területével), — az egy hektárra eső átlagos évi nyárfatermés csaknem ötszöröse a többi fafajok átlagos évi fatermésének. Hasonlóan jó eredményeket értek el a többi államban is. A magas nyárfahozam jelentőségét az a tény is növeli, hogy a nemesnyár-ültetvényekben ezt a fatömeget rendkívül rövid idő alatt lehet elérni. Nem lebecsülendő továbbá az a körülmény sem, hogy az így termelt faanyag értékes választékot ad. Olaszországban például már a közepes termelőhelyeken elérik a nemes- nyárak 10 éves korban a 35 cm átlagos mellmagassági átmérőt (vastagságot) és a 20 m átlagmagasságot, s 1 ha területen a fakészletük 343 köbmétert tesz ki. Ezzel szemben más fajok ebben a korban még annyira vékonyak, hogy iparilag hasznosítható faanyagot úgyszólván egyáltalán nem szolgáltatnak. Jugoszláviai tapasztalatok szerint a nemesnyár ültetvények 10—15 éves vágáskor mellett elérik a hektáronkénti 20—30 m3 évi átlagnövedéket, míg a természetszerű erdőkben tenyésztett egyéb fafajok évi átlagnövedéke 80—120 éves korig hektáronként mindössze 3—4 m3. Az említett kiváló eredmények elsősorban a talajjavítási eljárásoknak köszönhetők, melyek a gazdaságosan elérhető legnagyobb terméseredményekre összpontosulnak. A talajjavítási munkálatok elvégzését nagyban elősegíti az új modern gépek és vegyszerek alkalmazása, lehetővé téve a termőhely tartós megjavítását, valamint a mozaikszerűen változó termőhelyek kiegyenlítését is. Az ültetvényszerű erdőműA FATERMESZTÉS ÚJ MÓDSZERE velés főbb ismérveit általánosságban a következők' ben foglalhatjuk össze: Az ültetvény létesítése előtt szükséges a teljes gépi talajelőkészítés elvégzése, s ültetésnél a fejlett, egészséges, magas hozamú nemesnyár fajták alkalmazása. Az ültetvény létesítése után 10 éven keresztül szükséges az évenként 2—3 alkalommal végzett teljes tala jápolás, melyet az első években mezőgazdasági köz- toshasználattal célszerű kiegészíteni. Ugyancsak elengedhetetlen az egyedi törzsnevelés (koronaalakítás és nyesés), valamint az aktív, vegyszeres növényvédelem is. Amennyiben szükségesnek mutatkozik, alkalmazásra kerülhet a talajerő mesterséges utánpótlása trágyázással, esetleg a talaj öntözése Is. A faültetvények jellege így lényegesen különbözik a természetszerű erdőgazdálkodástól, módszereiben nagy mértékben hasonlít a mezőgazdasághoz, azzal gyakran meg is egyezik. Az erdőgazdálkodáshoz kapcsolja azonban az a tényt, hogy erdei fákkal, illetve erdei fafajok kinemesített változataival dolgozik, s így elkülönítése az erdőgazdálkodástól semmiképp sem indokolt. Szlovákia területén a nemesnyárasok termesztését egészen a legutóbbi időkig a természetszerű elvek szerint végeztük. Hamarosan kiderült azonban, hogy megfelelő termőhelyeken kimagasló eredményeket a ritkább hálózat, valamint a mesterséges beavatkozások, elsősorban az alapos talajelőkészítés, a rendszeres talajápolás, a nyesés, a korszerű növényvédelem alkalmazása hozhat.' A nemesnyárasok ültetvényszerű telepítése 1959 körül indult meg, akkor is csak kísérleti szinten. Nagyobb terjedelmű nemesnyár ültetvények létesítésére az 1965/70-es években került sor, amikor területük 234 hektárral bővült. Bár vágásérett nemesnyár ültetvényeink még nincsenek, az eddig elért eredmények igen biztatóak. A Palárikovói Erdő- gazdaság nemesnyár ültetvényei a Vág folyó mentén nagyon szépen fejlődnek és értékes faanyagot adnak. A Szelőce—Báb elnevezésű olasznyár ültetvény 8X4 m hálózat mellett 13 éves korban 36 cm átlag mellmagassági átmérőt (vastagságot), 24,2 m átlagmagasságot és hektáronként 269 m3 műszakilag értékes fatömeget ért el. Az ültetvény évi átlagnövedéke ugyanakkor 20,6 m3-t tesz ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi ültetvény helyén álló fehér nyárral elegyes akácállomány, melyet 13 éves korban termeltek ki, mindössze 40 m3 fatömeget adott, az elért eredményeket rendkívül kedvezőknek mondhatjuk. Hasonlóan jó eredményeket mutatnak fel további erdőgazdaságok is. A Prietrž elnevezésű olasznyár-ültetvény, mely a Dunajská Streda-i Erdőgazdaság területén a Duna hullámterén fekszik, az ötödik év végén 17,6 m átlagmagasságot, 23,4 cm átlag mellmagassági átmérőt és 81 m3 élőfakészletet mutat ki. Megjegyezzük, hogy más fafajok ebben a korban fatömeggel még egyáltalán nem rendelkeznek. Nem maradnak le növekedés tekintetében a Kelet-Szlovákia területén létesített ültetvények sem. Az Ung folyó árterén lévő Csonkás elnevezésű olasznyár-ültetvény átlagmagassága 7 éves korban 15,1 m, átlagos vastagsága 23,9 cm, míg fakészlete 75,9 m3. Ezen túlmenően az ültetvényekben nevelt nyárak egészségi állapota és fájuk minősége lényegesen jobb, mint a természetszerű állományokban nevelt nyáraké. A fatermés mellett nem lebecsülendő végül az a jövedelem sem, melyet a mezőgazdasági köztesnövények az első években adnak. Kukoricából például a 40 q hektáronkénti terméseredmények átlagosnak számíthatók. Eddigi eredményeink és tapasztalataink feljogosítanak arra a reményre, hogy a nemes nyárak ültetvényszerű termesztésével továbbra is intenzíven foglalkozzunk. A végső eredmények értékelése után, a megfelelő termőhelyeket kihasználva, valószínűleg lehetővé válik majd telepítésük jelentős fokozása. Előzetes becslések szerint Szlovákia területén mintegy 5000 ha területen tervezzük nyárültetvények létesítését. Jelentősen növelhetjük ezáltal az erdőgazdaság jövedelmezőségét anélkül, hogy területét másként is hasznosítható területek rovására bővítenünk kellene. KOHÁN ISTVÁN 1974. II. 17. A fa felhasználásának újabb, sokoldalú lehetőségei fokozták az elmúlt évtizedekben a faanyag iránti keresletet, és szükségessé tették annak kielégítését. Ez a helyzet arra ösztönözte a szakembereket, hogy felkutassák a fahozam növelésének leggazdaságosabb módszereit, s annak gyakorlati alkalmazását. Mivel az erdők területének növelése csak rendkívül korlátozott mértékben — elsősorban a mezőgazdaságilag nem hasznosítható termőhelyeken — lehetséges, a problémát más módon, főleg az erdőgazdaság belterjességének fokozása által kellett megoldani. Hazánk, és általában a mérsékelt éghajlatú országok természeti és gazdasági viszonyai között a kérdés megoldását nagyban elősegítette a modern, alkalmazott biológia eredményeinek széles körű felhasználása az erdőgazdaságban, melyet rövidesen új, nagy teljesítményű gépek és a modern technológiai folyamatok alkalmazása egészített ki. Az eddig termesztett, őshonos fafajok mellett jelentős szerepet kapnak az utóbbi időkben külföldről behozott és meghonosított gyorsan növő fafajok, melyek fatermés tekintetében jelentősen felülmúlják a hazai fajtákat. Az erdészeti nemesítés eredményeként megkezdődik az új, nagy teljesítményű gazdasági fajták tömeges szaporítása, majd termesztése. A nemesítés célja azonban nemcsak a fatermés növelése, hanem a fafajoknak a fertőzésekkel és betegségekkel szembeni ellenállóképességének a fokozása, valamint fajuk műszaki tulajdonságainak javítása, ami lehetővé teszi annak sokoldalú ipari felhasználását. Különösen a fa felhasználásának egyre fokozódó lehetőségei a vegyi iparban, elsősorban a cellulóz- és papírgyártás területén, támasztanak igényeket a fa tulajdonságaival szemben. Az erdőművelés történetében szinte forradalmi újításként hatott a nemesnyárak bevezetése, melyek kiválóan gyors növekedésük következtében rövid időn belül meghódították a termesztésüknek megfelelő termelőhelyeket. A nemesnyárak gazdasági jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy jól termeszthetők nemcsak az erdők állományszerű telepítéseiben, hanem erdőn kívüli fásításokban, fasorokban, facsoportokban is, s így nagyban hozzájárulnak a táj arculatának megváltoztatásához. A fasorokban, mezővédő erdősávokban tenyésztett nyárfák nemcsak nagy mennyiségű faanyagot termelnek, de kedvezően befolyásolják a terület éghajlati viszonyait, növelik a mezőgazdasági terméseredményeket, csökkentik a levegő szennyezettségét, minek következtében össztársadalmi jelentőségük csaknem felbecsülhetetlen. Mivel a nyárfák kedvelik a szabad állást, különösen fiatal korukban lehetővé válik, hogy a ritka hálózatú ültetvényekben teljes talajápolást végezhessünk, és emellett mezőgazdasági köztesnövényeket, eleinte kapásokat, a későbbi években pedig kalászosokat, esetleg takarmánynövényeket termelhessünk. A fás kultúra és a mezőgazdasági növények ilyenfajta szimbiózisa jól kiegézsíti egymást és jelentősen hozzájárul a termelés gazdaságosságának növeléséhez. A fatermesztésnek itt ismertetett, rendszerint mezőgazdasági közteshasználattal egybekapcsolt módszerét ültetvényszerű erdőművelési eljárásnak nevezzük, ellentétben az ún. természetszerű erdőművelési módszerrel, amely a természet törvényszerűségeinek megismerésén s ezek felhasználásán és alkalmazásán alapszik. Az említett erdőművelési eljárások tárgyát ültetvényszerű erdőknek vagy fa- termesztő ültetvényeknek, illetve természetszerű erdőknek nevezzük. Hazánk erdeinek túlnyomó része — tekintettel vízgazdálkodási, éghajlati, talajjavító, egészségügyi, esztétikai, valamint egyéb össztársadalmi jelentőségükre — a természetszerű erdők csoportjába tartozik. Bár a fatermelés ezekben az erdőkben is fontos feladat, az erdőművelés célja az, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa ezeknek az erdőknek jótékony hatását minden vonatkozásban. Ezzel szemben fatermesztő ültetvényeket csak olyan termőhelyeken telepíthetünk, ahol a szükséges emberi munka és anyagi eszközök ráfordítása a lehető legrövidebb időn belül gazdaságosan megtérül. Ezek a TÖTHPÁL GYULA FELVÉTELE A Z m & SS! t&f 88®^
