Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-10 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
EGY LÉPES ELŐRE Sydney a legnagyobb város Ausztráliában. Központjában üvegből és betonból épült felhőkarcolók nyúlnak a magasba, a villanegyedekben zölden csillog a gyep, színes virágok integetnek és csillog a medencék tiszta, kék vize. De Red- fernben, a «yomornegyedben, cgvmást támogatják az omladozó viskók és sok ezer őslakos nyomorog a családjával. A közelmúltban az ausztráliai szakszervezetek haladó erői a nyomornegyed rekonstrukcióját tűzték ki célul és a jelek szerint tervük a központi kormány tetszését is megnyerte. Muravina — fekete asszony — a negyed egyik óvodájának a neve. 25 sötét bőrű gyermekről gondoskodnak ebben az intézményben és az óvoda mellett szorgos kezek építik — önsegélyes módon — a bennszülöttek számára létesítendő orvosi rendelőt. Egy különleges bizottság megállapította, hogy a bennszülött lakosság egészségügyi ellátása és táplálkozása — világviszonylatban is — a legalacsonyabb színvonalon áll. Különösen aggasztó a csecsemőhalandóság emelkedése: 1959-ben 1000 élve született csecsemőre számítva 112, 1971-ben pedig már 200 volt. Milyen a bennszülött munkás élete? Broken Hill közelében fekszik Wilcannia, a legnagyobb ausztráliai fémfeldolgozó konszern ipartelepe. A bennszülött útépítő munkások belépnek a számukra „kijelölt“ sörözőbe. A söröző fehér tulajdonosa — ha éppen kedve tartja — egy gombnyomással riasztja a rendőrséget és néhány perc múlva a munkásokat a fogdába szállítják. Keservesen megkeresett bérükből minden alkalommal 50 dollárt veszítenek — ittasság — miatt. Egyikük — John Newfong — kijelentette: „A fehérek három betegséggel fertőztek meg bennünket — az alkoholizmussal, a vérbajjal és a kereszténységgel. Ezek közül az alkohol a legtűrhetőbb: néhány percre feledteti a nyomorunkat.“ Az ország bennszülött lakos ságát közel két évszázadon át durván üldözték, elnyomták és ennek következményeit nem lehet egyik napról a másikra felszámolni. Az egyenjogúságért indított harc első lépéseként a 350 rezervátumban és a nagyvárosok nyomornegyedeiben megalakították a „Bennszülöttek Nemzeti Tanácsadó Bizottságát“. Ez a parlament bizonyos formája és 41 képviselője hivatott tanácskozni a bennszülöttek ügyeivel foglalkozó minisztériummal. Azt tervezik, hogy 1975-ben felépítik a bizottság központját az ország fővárosában. Ma azonban még zöld sátrak emelkednek a szövetségi parlament előtt és egy ironikus tábla hirdeti, hogy a sátortábor „a bennszülöttek követsége“. 1972. január 26-án létesítették, mindenekelőtt azért, hogy harcoljon a bennszülöttek földtulajdon-jogaiért, illetőleg azért, hogy az erőszakosan kisajátított földekért a fehér telepesek kártérítést fizessenek. Wliitlam miniszterelnök — amikor még az ellenzék vezére volt — meglátogatta a sátrakban élő polgárjogi harcosokat és megígérte, ha a kormány élére kerül, biztosítja a bennszülöttek gazdasági, szociális és politikai jogait. Ezt 1973- ban — már mint a kormány elnöke — megerősítette és kijelentette, hogy „olyan törvényeket hozunk, amelyek megakadályozzák a diszkrimináció minden formáját“. A földrész bennszülött lakosságának száma a gyarmatosítás kezdete óta 300 000 főről 40 000 főre csökkent. A bennszülöttek ma — a vegyesházasságokból származó 120 000 polgárral együtt — a lakosság 1 százalékát képezik. A kormány az 1973—74. évi költségvetésben 117 millió ausztrál dollárt irányzott elő helyzetük javítására. A bennszülöttek néhány rezervátumban már farmokat létesítettek és állattenyésztéssel foglalkoznak. A kormány asszimilációs törekvései nem jártak sikerrel, a bennszülöttek jelentős része elutasítja a fehér lakosság életformáját. (NEUES DEUTSCHLAND) Űj élet Zanzibárban Tíz évvel ezelőtt — 1964. január 12-én — Zanzibárban forradalom tört ki, amely megdöntötte a szultánságot és véget vetett a kizsákmányolók uralmának, hat nap múlva kikiáltották Zanzibár és Pemba Népköztársaságot, majd április 25-én Tanganyika és Zanzibár megalakították a Tanzániai Egyesült Köztársaságot. A sziget fehéren csillogó partját az Indiai-óceán zöldes kék hullámai mossák, a szellők pálmákat ringatnak, de mindez csak külső szépség, a természet ajándéka, a lényeges az utolsó évtizedben bekövetkezett forradalmi változás. Amióta a szultánt megbuktatták, az Afro-Sirazi Párt vezetésével a sziget gyorsan fejlődött és e fejlődés kezdete az volt, hogy államosították a nagy ültetvényeket, valamint az export-import kereskedelmet. Ma a legnagyobb problémát a sziget fő mezőgazdasági terméke, a szegfűszeg jelenti. Zanzibárban és a szomszédos Pemba-szigeten termelik a világpiacra kerülő szegfűszeg 80 százalékát és ez a sok országban kedvelt fűszer képezi a zanzibár! kivitel 90 százalékát. Nem csodálható tehát, ha az ország vezetőinek gondot okoznak a növényi kártevők és még ennél is nagyobb mértékben a csempészek. Az előző bajt sikerült — külföldi szakemberek segítségével és növényvédő szerek alkalmazásával bizonyos mértékben csökkenteni, azonban a szegfűszeg- csempészek ellen még nem találtak hatásos eszközöket és módszereket. A fűszert mindenekelőtt Kenyába csempészik és az ország ebből eredő vesztesége 1970-től 1973-ig mintegy 6 millió dollár volt. Ezért követelt erélyes rendszabályokat Tanzánia képviselője a csempészek ellen a Kel et-afrikai Közös Szolgáltatások Szervezete múlt évi kam- palai ülésén. (A szervezet tagjai: Tanzánia, Uganda és Kenya.) A szegfűszeg-kereskedelemből származó jövedelmet a kormány a népjólét, az egészségügy és az oktatásügy fejlesztésére használja. így például a tanítás ingyenes és az 1973-ban bevezetett színes televíziós adást elsősorban oktatási célokra használják. A számos kórház mellett 33 anya- és csecsemővédelmi központ működik. Az új rizsültetvények pedig azzal biztatnak, hogy az ország mezőgazdasága belátható időn belül megtermeli a belső fogyasztást teljesen fedező elsőrendű élelmiszerszükségletet. (ND) Kísért a „fekete péntek“ A múlt év decemberében az amerikai tőzsdéken 32 ponttal estek az értékpapírárfolyamok és hivatalos vélemény szerint is ez volt a legnagyobb zuhanás a gazdasági depresszió kezdete óta. A vállalkozók előtt fel- rémlett az 1929. évi „fekete péntek“ emléke, ami az akkori gazdasági világválság nyitánya volt. Tény, hogy az USA gazdasági élete baljós előjelekkel terhes és az idei év semmi jóval nem biztat. Elég rámutatni, hogy a gépkocsiipar forgalma az előző évben — 1972-höz viszonyítva — 11 %-kal alacsonyabb volt. A General Motors a folyó év első heteiben 16 üzemét leállítja és 105 000 munkást elbocsát. A Chrys- ler-cég bejelentette, hogy 10 szerelőműhelyben állítja le a munkát és 44 000 munkást bocsát el. A kőolajiparban 1,6 millió ember válik munkanélkülivé, az acéliparban 30 000—60 000 munkás veszti el a kenyerét. Ebben az évben a munkanélküliek száma eléri a 8—9 millió főt. A nemzeti jövedelem, ami 1973-ban 7 %-kal nőtt, ebben az évben — legjobb esetben is — csak 3 %-kal emelkedhet, de lehetséges, hogy egyáltalán nem emelkedik, viszont az inflációs hányad legalább 7 %-kal nő. Az uralkodó körök mindezt az arab olajbojkottal indokolják, de látai kell, hogy válság gyökerei mélyebbre nyúlnak, hogy a jelenlegi nehézségek a tőkés rendszer általános válságának törvényszerű megnyilvánulásai. Ha az 1973. év bekerül a történelembe, akkor kétséget kizáróan úgy szerepel majd mint „a a válság éve“. A válság közelebbi okai között kell említeni a dollár második leértékelését, az amerikai gazdasági ellenőrzési program csődjét, az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek árának emelkedését és a hatalmas kamatlábakat. Nemcsak a kőolajhiány, hanem más nyersanyagok hiánya Is hozzájárul az árak emelkedéséhez és a munka- nélküliség növekedéséhez. Hiánycikk az üvegáru, a textil, a tartósított élelmiszer. Egy nagy konszern al- elnöke kijelentette: „Szörnyű idők ezek. A teléfon- csengetés megrémít, mert attól félek, hogy valamelyik partnerünk bejelenti, csak kevesebbet szállíthat a megrendelt áruból.“ Paul Sa- muelson amerikai közgazdász szerint: „A Jelenlegi helyzet eredőit 1971 augusztusában kell keresni. A hiány oka nagyon egyszerű: nem bővítették a kapacitásokat.“ Az elmúlt hetekben a nemzetközi sajtó sokszor rámutatott, hogy a világpiacon érezhető kőolajhiánynak nem csupán az arab országok intézkedése az oka, hanem a nagy olajkonszernek spekulatív tevékenysége is. Ezek ugyanis mesterségesen növelik a hiányt, hogy drágíthassák az árakat. Bizonyos mértékben ugyanilyen spekuláció okozza az amerikai gazdasági élet nehézségeinek egy részét is. Egy vezető beosztásban dolgozó kormányhivatalnok kijelentette, az élelmiszerek árának enor- mis emelkedéséért néhány monopólium felelős. így például a Cacobells-cég, amely a leveskonzervplac 90 %-át, a General Mills, amely a gabonapiac 70 %-át, valamint a Borden&Carna- tion, ami a tejtermékpiac 70 %-át tartja a kezében. A felsorolt konszernek nyeresége 1973-ban 38—77 %-kal nőtt. A készlethiány miatt néhány gyár bezárta kapuit és számos kisebb vállalkozás kiszorult az üzleti életből. Tehát végül is a monopóliumok által előidézett válság lehetővé tette a konkurren- cia megsemmisítését. (NEW YORK TIMES) A teherpróba előtt APRÓHIRDETÉS Támadás — pénzzel „Ha a japánok így folytatják, akkor rövidesen elnyelik egész gazdaságunkat“ — állapította meg a közelmúltban fényes Iróniával egy indonéziai üzletember. Egy másik még keményebb szavakat használt, ugyanis dögkeselyűknek nevezte a japán monopóliumok képviselőit, akiknek semmilyen üzlet sem szeny- nyes, ha nyereséggel kecsegtet. Az iparilag rendkívül fejlett Japánnak nincs elég nyersanyaga, ezért a monopóliumok mindent elkövetnek, hogy megszerezzék Délkelet-Ázsia országaiban a nyersanyagforrásokat. A Mitsui-konszern például 1 milliárd dollárt akar befektetni Indonéziában, az 1974. április 1-én kezdődő második ötéves tervidőszakban. Mindenekelőtt a pálmaolaj-, a cukor- és szójababtermelést, valamint az erdőgazdálkodást óhajtja — saját céljai érdekében — fejleszteni. A továbbiakban a textil-, a vas- és az acéliparban, a hajóépítőíparban és a kőolajvegyészetben vállal érdekeltséget. Az indonéz kőolajiparban a japán vállalatok már vezető helyen állnak. A múlt év májusában a japán kormány 200 millió dollár hitelt folyósított Indonéziának, amit a japán monopóliumok további 100 millió dollárral egészítették ki. Ma már az indonéz kőolajexport 74 százalékát a japánok veszik át. A földgáz kitermelését 1 milliárd dolláros hitellel akarják támogatni. Azonban sem a japán, sem más külföldi monopólium nem járul hozzá a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Míg 1972-ben Indonézia nemzeti jövedelme 7,7 %-kal nőtt és elérte a 8,8 milliárd dollárt, addig a lakosság jövedelme csak 3 %-kal emelkedett és évi 75 dollár, tehát világviszonylatban is a legalacsonyabbak egyike. Ugyanakkor az árak és a megélhetési költségek 25,7 %-kal emelkedtek, tehát a dolgozók létfeltételei minden eddiginél rosszabbak. Ehhez járul még, hogy 1972/1973-ban tragikusan rossz volt a kukoricatermés és Indonézia — mint hagyományos kukoricaexportőr — behozatalra szorul. Ez és a kb. 800 000 tonna rizshiány még súlyosbította a permanens közélelmezési nehézségeket. (TRIBÜNÉ) A DIE WELT című nyugatnémet napilap már a múlt év november 24-i számában megállapította: „Nem az energiaválság azok nak a gazdasági problémáknak az oka, amelyek 1974-ben fenyegetik a Szövetségi Köztársaságot. Ilyen problémák mindenekelőtt, a foglalkoztatottság, a bérek és az árak kérdése. Az olajhiány csak növeli a nehézségek súlyát...“ Az NSZK-ban csakúgy mint a Közös Piac többi tagállamaiban, de mindenekelőtt az USA-bau hónapok óta láthatókká váltak az új ^ciklikus gazdasági válság előjelei. A tőkés világot átfogó infláció, a késhegyig menő kereskedelmi rivalizálás már hosszú idő óta a tőkésállamok gazdasági életének meghatározó jellemzője, következményeit a dolgozók milliói már eddig is érezték, d e a jövő még sötétebb. Nemcsak a gazdasági szakemberek, a számítógépek adatai indokolják a sötétenlátást, hanem indokolja ezt Brandt kancellár múlt év decemberében elhangzott kijelentése is, miszerint: „a tőkésországok a gazdasági válság legnagyobb teherpróbája előtt állnak“. Ez az NSZK-ban, amely a tőkés ipari államok mezőnyében az éllovasok közé tartozik, mindenekelőtt a textil-, a konfekció és az építőiparban érezhető. Már jóval az ún. olajválság előtt 42 ezer textilmunkás vált munkanélkülivé és ezek közül 20 ezer még ma sem remélheti, hogy a közeljövőben kenyérkeresethez jut. Ugyanis a 12 hónapja tartó munkaerőcsökkentéssel egyidejűleg 200 textilipari üzem került csődbe és 100 000 dolgozó munkaidejét csökkentették. 300 konfekció- ipari üzemből az utolsó 12 hónap alatt 10 000 varrónőt és szabászt bocsátottak el, további 40 ezer dolgozó munkaidejét korlátozták, ami 15—30 %-os bérkiesést jelent. A két iparág forgalma — 1972-höz viszonyítva — több mint 20 %-kal csökkent, mivel a lakosság az árak, költségek és lakbérek emelkedése miatt, csak kevesebbet költhetett ruházkodásra. „A tető a fejünk felett“ mindennél fontosabb, viszont a nyugatnémet dolgozók ma havi jövedelmük egyharmadát költik lakbérre. Azonban egyre nő azok tábora, akik erre képtelenek és így az NSZK-ban a hajléktalanok száma 800 ezer fő. Az egyre nagyobb infláció egyik bizonyítéka, hogy míg az egyik oldalon nő a hajléktalanok száma, a másik oldalon új lakások épülnek és maradnak lakók nélkül, mert a dolgozók nem képesek a havi 600—800 márka lakbért megfizetni. Az építőiparnak már csak két hónapra való munkája van, annak ellenére, hogy a megrendelések száma az utolsó 12 hónapban amúgy is egyre csökkent, számos építőipari vállalat csődöt mondott és ennek következtében 1973-ban az iparágban kb. 70 ezer munkás vesztette el az állását. Az előrejelzések szerint ebben az évben az árak legalább 7,5 %-kal emelkednek és 5 %- kai nő a munkanélküliek létszáma. (FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG) B A Dunaszerdahelyi Felvásárló Üzem azunnali belépéssel felvesz: — laboratóriumi vezetőt (főiskolai végzettséggel), — technikusokat a dunaszerdahelyi központba, — technikust a légi részlegre, — munkásokat és gépkocsivo- zetőket a légi részlegre, — lokotraktoristát a légi részlegre. Jelentkezni lehet a köv. címen: Polnohosp. nákupný a zásobovací podnik, n. p. Bratislava, závod Dunajská Streda. ÚF-1C ■ AGROFP’GOR Dunaszerdahely (Dunajskí* Streda) 1974. március 1-től fe 1 v e s z: — 20 munkást kétniűszakos esztergályos akkordmunkára. Betanítás lehetősége fennáll. Előnyben részesülnek a korábban jelentkező szakmunkások. ÜF-18 I S ME R K E D É S ■ Fiatal hivatalnok szeretne megismerkedni rendes és jószívű leánnyal. Jelige: Bratisla* vai. 0-122 ■ Hatvankét éves, jól szituált nyugdíjas özvegy ezúton keres élettársat 55 évez korig. Jelige: Házasság lehetséges. 0-123 KÖSZÖNTŐ ■ F ű r i k János, Nagygéres 70. születésnapja alkalmából erőt, egészséget és hosszú életet kíván szerető fia Árpád, Csaba és Tibor, nejük: Jolánka, Ilonka és Jutka, négy unokája: Taranzilla, Rita, Csaba és Tímea. 0-117
