Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 9. szám, péntek
A mezőgazdaság fejlesztéséinek feladatai ŰJ szó 1974. 1. 11. /Folytatás az 1. oldalról) Mindenekelőtt meg kell szüntetni a termelés intenzitása, a hektárhozamok, az állatok hasznossága terén mutatkozó nagy különbségeket a hasonló természeti feltételek között dolgozó üzemek és vállalatok kö zött. Erre számos példát mondhatnék. Csupán egyet említek valamennyi helyett. Hektáronként 39,7 mázsa átlagos búzahozamot értünk el, az üzemek 36 százaléka azonban 35 mázsa • alatti és az üzemek 21,5 százaléka 30 mázsa alatti bek tárhozamot ért csak el. Ezért az élet megköveteli, hogy differenciált módon közeledjünk a konkrét intézkedések megvalósításához, hogy a különbségeket minél gyorsabban megszüntessük, s így a XIV. kongresz- szus irányelve — a lemaradó üzemeknek az átlagos üzemek színvonalára és az átlagos üzemeknek a jó üzemek színvonalára való felemelése — mielőbb megvalósuljon. Jelentős források és tartalékok rejlenek a mezőgazdasági termények és a gazdasági állatfajták biológiai képességeinek és progresszív tulajdonságainak a felhasználásában. Gyorsan halad előre a kutatás, a magnemesítés és a törzsállat- tpnyésztés. Erről szemléletesen meggyőződünk a gabonánál, főleg a szovjet búzafajtáknál, de a kukorica, a szójabab, a burgonya és a fehérjeforrások tudományos kutatási fejlődésében is. Ezért nagy gondot kell fordítani a tudományos-kutatás fejlesztésére, s eredményeit a gyakorlatban a lehető leggyorsabban kell alkalmazni. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar említett igényes feladatainak megvalósítását je lentős mértékben elősegítheti a vegyipar és a gépipar, valamint a 7 építőipar kötelességeinek jobb és pontosabb teljesítésével, valamint a mezőgazdasági termelésbe fektetett beruházások hatékonyabb kihasználása is. Elvárjuk, hogy a feladatok nem teljesítésével kapcsolatban elhangzott bírálatra — pl. u traktorok új sorozatai és a tehergépkocsik fogyatékosságai, a vegyszerek minősége, az áj technológiai berendezések hiánya, az öntöző-berendezések építéséhez szükséges berendezések, az építőanyagok hiánya, valamint a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelőhelyek építési határidőinek be nem tartása — a felelős szervek tettekkel fognak válaszolni. Ugyancsak kívánatos, hogy az olyan intenzifikációs berendezéseket, mint amilyenek az öntöző-berendezések, a gépi eszközök, a gabonaszárítók, a szolgáltatási vállalatok berendezései, az eddiginél sokkal hatékonyabban kihasználják. Az integráció és a kooperá- aió megkezdett útja, amely lehetővé teszi a termelés összpontosítását és szakosítását, intenzitásának és a munka termelékenységének növelését, valamint az önköltség csökkentését, már bebizonyította előnyeit. A megnövekedett feladatok és igényességük foka megköveteli, hogy o folyamat céltudatosabbá, tervszerűbbé és megfontoltabbá váljék nemcsak a mai szükségletek, hanem főként a következő évek és ötéves tervek szükségletei szempontjából is. Úgy tűnik, hogy kívánatos volna a következő években meggyorsítani e folyamatot. Saját tapasztalataink, de a külföldi, főként a szovjet tapasztalatok felhasználása is hozzájárulhat ahhoz, hogy mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozóink meggyorsítsák a tervezés, a vállalkozás és uz irányítás folyamatát gazdaságuk, üzemük, vállalatuk keretében, községük vagy efsz-ük keretében. Ezen a téren már sok példa van és szükséges, hogy még több legyen. Az élelmiszeripar annak ellenére, hogy egyre jobban teljesíti feladatait a fogyasztókkal szemben, még mindig különféle objektív és szubjektív problémákkal küszködik. A mezőgazdasági termelés növekedése és az élelmiszeripar egyes ágaiban a feldolgozó-helyek hiánya közötti alapvető aránytalanság enyhítését és fokozatos megszüntetését az ágazat, valamint az építőipari ágazat és más technológiai berendezéseket szállító ágazatok felelős gazdasági szervei döntő feladatának tekintjük. Ezen a téren a felelősség igen konkrét. Nem elegendő, hogy szüntelenül csak megállapítsuk, hogy az élelmiszeriparban és a mező- gazdaságnak nyújtott szolgálta tások egyes beruházási egysé gok szinte „történelmivé“, váltak Másrészt u fogyasztó-közönség egyre több jó minőségű, széles választékú és az ételek elkészítése szempontjából job bán feldolgozóit árufajtát igényel. Aki ezekkel a problémák kai foglalkozik, megítélheti, hogy ezen a téren sem topogunk egy helyben. Az igények azonban azt jelzik, hogy ezt u folyamatot is meg kell gyorsítani. A CSKP mindig, a legbonyolultabb feladatok és programok meghatározásakor is döntő tényezőnek az embert — a munkást, a szövetkezeti parasztot, szorialista értelmiségünk tagját tartotta és tartja. A párl nagy rn becsüli azt a, tényt, hogy a mezőgazdaságban, a mezőgaz daságnak nyújtott szolgáltatásokban és az élelmiszeriparban dolgozók aktívan és öntudatosan harcolnak a CSKP XIV. kongresszusán és az SZLKP kongresszusán kitűzött feladatok teljesítéséért. A feladatok magas íokú . igényességének el bírálása során azonban ugyanakkor teljes mértékben tudatosítjuk, hogy teljesítésükhöz op tnmilis feltételeket kell kialakítani. A pártszervek és -szer vezetek, a gazdasági irányító szervek és a társadalmi szervezetek hivatottak olyan állapotot kialakítani, hogy minden egyes ember tudja, mit akarunk tőle, miért akarjuk ezt tőle és hogyan kell ezt elérnie. Tudatában vagyunk annak, hogy az igényes feladatok megvalósításának feltételei egyre bonyolultabbak, egyrészt a tudományosműszaki fejlődéssel összefüggés ben, másrészt azokkal az igé nyekkel összefüggésben, hogy egyre többet, jobbat és olcsóbbat termeljünk. Ezért a párt- és a gazdasági szerveknek és szervezeteknek összpontosított gondot kell fordítaniuk az emberek politikai és szakmai fejlődésére, az iskoláztatásokra, a szemináriumokra, a tanulmányi kirándulásokra, a tapasztalatcserék terveire, a szociális kérdésekre és az emberek kulturális igényeinek kielégítésére. Az idén lesz 25 éve annak, hogy a CSKP XI. kongresszusán első munkáselnökünk, Klement Gottwald elvtárs Lenin szövetkezetesítési tervét a következő szavakkal alkalmazta a mi feltételeinkre: „Nem lesz nálunk szocializmus a falu szocialista átépítése nélkül. Ez nem valósul meg a munkásosztálynak a kis- és a középparasztsággal való szövetsége nélkül.“ A kollektivizálás kezdetének 25. évfordulóját nem lehet elszakítani azoktól az eseményektől, amelyek megteremtették e folyamat alapjait és kialakították hozzá a feltételeket. Ezek az SZNF 30. évfordulója, és hazánknak a hős szovjet hadsereg által történt felszabadításának 30 évfordulója. Ezért teljes jogunk, hogy e nagy évfordulóról megfelelően megemlékezzünk kortársaink előtt és megünnepeljük azoknak a munkáját, akik ebben részt vettek. A legszebb ünnepség azonban az lesz, és ezt érzi meg legjobban köztársaságunk minden egyes polgára, ha minden mezőgazdasági, a mezőgazdaságnak szolgáltatásokat nyújtó dolgozó és élelmiszeripari dolgozó csatlakozik „a CSKP KB, a CSSZSZK kormánya, a KSZT és a SZISZ KB felhívásához, amely a dolgozók kezdeményezésének további kibontakoztatására irányul az SZNF 30. évfordulójának és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére, s ha konkrét szocialista kötelezettségvállalásokat tesznek a tervben kitűzött mennyiségi, vagy minőségi mutatóknál a jobb eredmények elérésére, és ha vállalásaikat becsületté! teljesítik is. Meggyőződésünk, hogy ezt mindnyájan megteszik. JÁN JANIK, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára ELVBEN IGEN, DE... A Szlovákiai Nőszövetség alapszervezeteiben a múlt év utolsó hónapjaiban hazánk nő- mozgalmának eredményeiről, fogyatékosságairól és a nők alkotmányadta jogai fokozottabb érvényesítésének kérdéseiről tárgyaltak. A tanácsko zásokon egyértelműen leszögezték; a nők anyai hivatásuk teljesítése mellett népgazdaságunk fejlesztéséből is kiveszik a részüket. Hazánkban a foglalkoztatott nők száma több mint három és fél millióra lehető, s közülük minden második dolgozó családanya. Az ötéves terv utolsó két évében — feltehetően — tovább növekszik foglalkoztatottságuk aránya. Ha ebből a nézőpontból közelítjük meg a kérdést, akkor most az új esztendő elején rá kell világítanunk arra is, milyen gondokai, megoldásra váró feladatokat jelent társadalmunkban a nők munkavállalásának és anyai hivatásának teljesítése. Ezekre a kérdésekre nőmozgalmunk ké|)viselőitől gyűjtőt tűk csokorba a feleleteket. STRIBULOVÁ EMÍLIA a Nőszövetség Nitrai járási bizottságának elnöknöje. A vitát, hogy szükséges e a lányok, asszonyok bevonása a társadalmi termelésbe, régóta eldöntötte az élet. A legutóbbi népszámlálás alkalmával járásunk területén 67 266 nőt tartottak nyilván. Ebből 32 982-en dolgoznak. Természetesen nem mindenütt olyan feltételek között, amelyek a nők alkatának, fiziológiai sajátosságainak megfelelnek. Kétségtelen, a nő műveltsége és szakképzettsége alapvetően befolyásolja helyzetét a munkaheyén. Ezért na gyobb gondot kellene fordítani szakmai képzésükre és széllé mi felemelkedésükre. PETROVIČOVÁ OLGA mérnöknő, a Bábi Dohánytermeiési Ki sérieti Intézet dolgozója Sokat beszélünk és keveset teszünk, azért, hogy a dolgozó nők egyenjogúságát a gyakorlatban jobban érvényesítsük. Intézetünk gazdaságában főleg a környékbeli falvak leányai és asszonyai dolgoznak. Korán reggel indulnak el hazulról és későn térnek vissza otthonukba. Nem múlik el nap, hogy ne panaszkodnának. Leginkább az élelmiszerek gyér választékát bírálják. Rendszerint ezekkel a szavakkal utasítják el őket az elárusítóhelyekről: „kenyér és hús még nincs“. Ha munka után térnek be a boltokba, rendszerint a „nincs, már elfogyott“ választ kapják a kiszolgálás helyett. Köztudomású, hogy körzetünkben, sőt Nitrán, a járási székhelyen is „hiánycikk“ a babakelengye, de más bébi áruból sincs választék. Az egész járás az erre szakosított elárusítóhelyre jár vásárolni s ezért nem egyszer megesik, hogy a keresett árucikkeket a pult alól csak ismerősöknek adják. Remélem az újévben az illetékesek mindent elkövetnek az áruválaszték bővítése érdekében. KUSNIROVA ETELA a Hájskéi Hnb titkárnője Idestova 23 éve vagyok a nemzeti bizottság képviselője. Bár egy tanyán lakom, — jó három kilométernyire — a községtől, mind a hivatali, mind a családi leendőimet nyugodtan elvégezhetem. Természetesen a családi élet alakulása és u hivatali kötelesség teljesítése nagyban függ attól, hogyan szervezem meg a munkámat. Noha odahaza is sok a gondom, soha sem mulasztottam el a kötelességeimet. Közéleti funkciómból eredően gyakran veszek részt a nemzeti bizottság, a pártszervezet, a járási nemzeti bizottság, a Nőszövet sóg járási bizottsága ülésein. Ezeken a fórumokon terjesztem elő választóim panaszait és harcolok azok orvoslásáért. Talán minden családanyának ezt az utat kellene követnie, akkor nem lenne baj sem az egyenjogúsággal, sem az érvényesülési lehetőséggel. Az asszonyok, ha erejüket összefogják és lelkesednek a célért, a fejlődés adta problémákat is könnyebben meg tudjuk oldani. Az élet soha sem volt és soha sem lesz problémamentes. Nálunk is sokat kellett harcolni míg a lakosság sokrétű igényeit ki tudtuk elégíteni. Élei miszerekbdl, ruházati és ipari cikkekből falunk lakosai odahaza ízlésük szerint vásárol hatnak. A betegeknek még a hat kilométernyire fekvő szomszédos községbe kell utazniuk orvosi kezelésre, s ez nem tetszik az embereknek. Idővel ezt a kérdést is megoldjuk RYCHTÁRIKOVÁ MATILDA, * a tupufčanyi Béke bútorüzeír munkásnőjp. Gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy értelmiségi pályára lépek vagy szakmát la- nulok. Egyik óhajom sem teljesült. Szüleim szűkös anyagi helyzete miatt otthon maradtam s csak a íérjliezmenetelem jelentett uz életemben változást. Boldog vagyok, mert józan gondolkodású, szeretetre méltó emberhez mentem férjhez. Két egészséges gyermeknek adtam életet. Lányom, miután elvégezte a középiskolai tanulmányait, szintén férjhez ment. A,fiam még kiskorú, tanul s a nagyapa vigyáz rá, míg én munkában vagyok. Mert meg kell mondanom, hogy a gyerekek felcseijeredése után azonnal munkába léptem. Nem tudom megmondani melyik hivatásomnak örüljek a legjobban. Anyai és munkáshivatásom szinte kiegészítik egymást. A női egyenjogúságot nem az élettől elvonatkoztatva képzelem. Az asszony csak akkor egyenrangú a férjével a családban, ha alkotó módon hozzájárul a család boldogulásához. Persze az elképzelésemen csak akkor éreztem a csorbát, amikor üzemben kezdtem dolgozni. Azonos feladatot teljesítettem, mint a férfiak, de ők mégis vastagabb borítékot vettek át a fizetéskor. Mi volt a teendőm ...? Szakképzettséget szereztem! A bútorgyártásnál is jobban megfizetik a szakmunkát. Ma üzemünkben azonos teljesítményért azonos bért kap a dolgozó függetlenül attól, hogy a férfi-e vagy nő az illető. Véleményein szériát — bár. az ellátásban, és a szolgáltatásokban sok még a javítani való — de jobban kellene hatni a serdülő fiatalabb nemzedékre is. Szocialista rendszerünkben mindenki érvényesítheti a képességeit. Természetesen ehhez feltétlenül szükséges a szorgalom, mert „senkinek sem repül a sült galamb a szájába“. KAPUSTOVÁ ALŽBETA, sportrepülő pilóta önvallomást tegyek magamv ról. a munkáról....?* vagy az anyaságról...? Ezt még senki sem kérdezte tőlem. De azt már igen, hogy miért választottam életpályámul az ahkrobata sportrepülést és a pilóta hivatást. Nekem eddig még nem volt időm arra, hogy szakmámon kívül ezekre az; elkötelezett élethivatásokra gondoljak. Nevetséges? Lehet! Mind a munkát, mind az anyai hivatást a legszentebb hivatások közé sorolom, akár-, csak a sportrepülő pilótaszak- * mát, melynek megszerzéséért gyerekkorom óta álmodoztam. Vágyam teljesült, bár nem minden óhajom, ahogyan szerettem volna. Köztudomású, hogy az a Akrobata repülést jő néhány évig versenyszerűen űztem. Ebben a mezőnyben öt ízben léptem a szlovákiai bajnokság legmagasabb fokára, míg az egyik országos bajnokságon a második helyezést értem el. Ez idén befejezem verseny-, szerű sportrepülő pályafutásomat. A repüléstől azonban nem válók meg, hiszen annyi kellemes, lenyűgöző élmény fűz a szakmához ... Tudomásomat ezután a fiatal pilótanemzedék nevelésében kamatoztatom. BRATH MARGIT, a hosl’ovái efsz dolgozója. Falun születtem, itt is ma-* radtam. A helyi efsz-ben dolgozom. Férjem hivatásos gépkocsivezető a Magasépítő Vállalatnál. Természetes, hogy a gyerekek nevelésének gondjai akár a háztartás vezetése váltamra nehezedik. Igaz, a gyermekek már felcseperedtek, ám a gond nem lett kevesebb. Négy nagy gyerekre sokat kell mosni. Éppen ezért nem fér a fejembe, hogy a társadalom bár az anyaságot hivatásnak tekinti, a „foglalkozási rovatban“ ez semmit sem jelent. Bizonyára majd ez a kérdés sem kerüli el a Nőszövetség Országos kongresszusának figyelmét. Csupán néhány véleményt ismertettünk, melyek távolról sem ölelik fel a nők hivatásának, társadalmi munkába történő bevonásának sokrétű kérdéseit. A legtöbb problémát intézményesen kell megoldani, de eddig is sokat tehetnek az üzemek, a szövetkezetek és a nőket foglalkoztató vállalatok a dolgozó családos anyák gondjainak enyhítéséért. SZOMBATH AMBRUS
