Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-11 / 9. szám, péntek

A KGST-tagorszägok oiezogazdasaga A KGST-TAGORSZÄGOK gaz­dasági fejlődését mindig az öt­éves népgazdaságfejlesztési tervek és az egyes ágazatokra lebontott ötéves tervek sikeres teljesítése határozta meg. Ez különösen arra az időszakra jellemző, amikor a mezőgazda­sági termelés fejlesztésében el­ért sikerek alapján kialakultak a feltételek a lakosság élet­színvonalának további gyors emeléséhez. E sikerek elérésé­ben nagy jelentősége volt a tervezési és irányítási rend­szer tökéletesítésének, a szo­cialista mezőgazdasági üze­mek további megszilárdításá­nak, a falusi dolgozók jobb anyagi érdekeltségének, az új termelési kapacitások beállítá­sának, a mezőgazdasági munka nagyobb felszereltségének stb. A folyó ötéves tervek számos vonatkozásában figyelembe ve­szik a szocialista gazdasági in­tegráció Komplex Programja által előirányzott alapvető in­tézkedéseket. Ez a Program az elért sikereken és a további fejlődés potenciális lehetősé­gein alapszik mind az egyes országok, mind pedig az egész együttműködés vonatkozásá­ba n. A KGST-tagországok kommu­nista és munkáspártjainak, va­lamint kormányainak a mező­gazdasági termelés fejlesztésé­ről hozott határozataiban meg­szilárdul és fokozódik az az Irányzat, amely már az előző ötéves időszakban is megfi­gyelhető volt. Ez a tendencia mindenekelőtt abban fejeződik ki, hogy a mezőgazdasági fej­lődés üteme a korábban gazda­ságilag kevésbé fejlett orszá­gokban megelőzi a fejlettebb országok mezőgazdasági fej­lődésének ütemét. Ily módon a folyó ötéves időszakban to­vább közelednek és kiegyenlí­tődnek a mezőgazdasági ter­melési szintek a KGST-tagor­szágok bán. Ez kétségkívül a gyümölcsöző gazdasági együtt­működés következménye és elengedhetetlen feltétel a me­zőgazdasági termelés növeke­dési ütemének és a nemzetközi szocialista munkamegosztás el­mélyítésének meggyorsításához. A szakosítás elmélyítésének jellemző vonása az, hogy a mezőgazdasági termelés növe­kedését jelentős strukturális változások kísérik. Tökéletesí­tése úgy valósul meg, hogy nő a lakosság kereslete a jobb minőségű és értékesebb élelmi­szerek iránt, különösen a hús és a hústermékek iránt. Egyre nagyobb a kereslet a friss és feldolgozott zöldségek és gyü­mölcsök iránt is. A FEJLŐDÉS jelenlegi sza­kaszában, amikor valamennyi KGST-ország sikereket ért el a kenyérgabona-termelés prob­lémájának megoldásában, az országokban nagy figyelmet fordítanak a takarmánygabona termelésének növelésére és a gyorsan fejlődő állattenyésztés valamennyi szempontjából szi­lárd takarmánybázis megte­remtésére. Ezért a gabonater­melés fejlesztésének kérdéseit a folyó ötéves tervben is ki­emelten kell kezelni. Az 1971—1975. évi népgazda­sági tervek előirányozzák a gabonafélék és a hüvelyesek bruttó termelésének mintegy 17—18 százalékos növelését. Ez 38—40 millió tonnával több gabonát jelent, ami egy főre számítva kb. 110 kg. Jelentős feladatok állnak más növénytermelési ágazatok előtt is. így az olajosmagvak bruttó termelését az ötéves terv átlagában az MNK-ban 27 százalékkal kívánják növelni, a cukorrépának a KGST-tagor- szágokban betakarított meny- nyisége 10 millió tonnával, az NDK-ban 23 százalékkal, az RSZK-ban pedig 28 százalékkal nő. A zöldségfélék és a, gyü­mölcsök bruttó hozama 25, il­letve 32 százalékkal nő. Jelen­tős növekedést irányoznak elő e téren valamennyi együttmű­ködő szocialista országban: BNK 20 és 16 százalék, MNK 19 és 45 százalék, SZU 27 és 60 százalék, CSSZSZK 13 és 17 százalék. A Mongol NK-ban a zöldségtermelést két és félsze­resére kívánják növelni. A növénytermesztés volume­nének növekedését a mezőgaz­dasági növények termésátlagai­nak jelentős növelése révén kívánják biztosítani. Az állattenyésztési termelés volumenének tervezett növeke­dése a növénytermesztés fej­lesztésének eredményein és a nemzetközi kapcsolatok bővíté­sén alapszik. Ebben a2 ágazat­ban a fő figyelmet a hús- és a hústermékek növelésére össz­pontosítják. ezek termelése az 1970. évi 20 millió tonnáról 1975-ig mintegy 26 millió ton­nára nő, azaz 1 főre számítva 16—17 kg-mal növekszik. Egyidejűleg előirányozzák a tejtermelés jelentős növelését, amelynek 1975-ös tervezett vo­lumene az 1970. évi szintet 25 millió koronával múlja felül. A tojástenneiésben szintén jelen­tős növekedést várhatunk. (Az együttműködés egészére vonat­koztatva a növekedés kb. 25 százalékos, ezen belül az SZU- ban 30, az RSZK-ban pedig 40 —45 százalékos], A KGST-tagországok élelmi- szerszükséglete kielégítésének elért szintjéből kiindulva és a folyó ötéves tervre előirány­zott célokat alapul véve a fo­lyó ötéues mezőgazdaságfej­lesztési tervek végrehajtása le­hetővé teszi, hogy a KGST tag­országok számos fontos élelmi­szerből egyre önellátóbbak le­gyenek. JELENTŐS VÁLTOZÁSOK mennek végbe a mezőgazda- sági termelés irányítási rend­szereiben. Az anyagi-technikai bázis tervezett növekedése biz­tosítja a mezőgazdasági terme­lés iparszerűvé válását a fon tosabb ágazatokban. Befejező­dik a gabonatermelés gépesíté­sének folyamata. A KGST-tagor­szágok tudományos és műszaki együttműködésének eredmé­nyeként a zöldségtermesztés, a kertészet és a szőlészet terüle­tén és a gépgyártás nemzetkö­zi szakosítása útján gyakorlati­lag megoldódnak a szabadföldi zöldségtermesztés gépesítésé­nek kérdései. A meglevő állattartó telepek rekonstrukciója és új állatte­nyésztő telepek építése, az ága­zat termelési folyamatainak gé­pesítése és automatizálása a koncentráció és a szakosítás tapasztalatain, a legújabb tech­nológiákon és berendezéseken fog alapulni. A termelés kon­centrációjának és szakosításá­nak megvalósításában az ipari termelési módszerek bevezeté­sében döntő szerepet fognak játszani a vertikálisan integ­rált termelési-szervezeti egysé­gek, az úgynevezett agráripari­komplexumok. A lecsapolt és öntözött föl­dek területének jelentős növe­lése, a talajerózió és az árvíz elleni védekezésre tervezett intézkedések végrehajtása, a termelés kemizálásának foko­zása, az egyes termékek bel­földi termelésének ésszerű fel­építése és a KGST-tagországok közötti munkamegosztás lehe­tővé teszi a legfontosabb me­zőgazdasági növények hozamá­nak és a legfontosabb gazdasá­gi állatok termelőképességének növelését. Ebben a tekintetben fontos szerepet játszik az együttműködő szocialista or­szágokban a tudományos dol­gozók, kutalókollektívák együt­tes munkája, az új nagy hoza­mú fajták és hibridek, állat­fajták előállítása. Az említett mezőgazdasági intézkedések megvalósításának eredményeképpen jelentősen növekszik a termelés hatékony­sága és a munkatermelékeny­ség szintje, csökken a termé­kek önköltsége. A MEZŐGAZDASÁG ERED­MÉNYEINEK értékelésekor fi­gyelembe kell venni azt a kö­rülményt, hogy az előző két év folyamán a KGST-tagországok többségében nagy szárazság uralkodott, és néhány ország­ban, pl. az RSZK-ban és az MNK-ban árvizek is voltak. Mindez jelentős kárt okozott a mezőgazdaságnak és az or­szágok egész gazdasági életé­nek. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére azonban az együttműködő országok 1971— 1972-beii is jelentős sikereket értek cl a mezőgazdasági ter­mékek előállításában. Mint ezt a tapasztalatok is mutatják, az országok szocia­lista mezőgazdasági nagyüze­mei sikeresen küzdenek meg a nehézségekkel és egyidejű­leg az íparszerű termelés megszervezésének új problé­máit is megoldják. Ismeretes, hogy valamennyi együttműködő országban a ga­bonafélék és a hüvelyesek fog­lalják el a vetésterület túlnyo­mó részét. Az együttműködő országok gabonagazdasága sta­bilizálódik és egyre inkább ki­elégíti a vele szemben támasz­tott követelményeket. A gabo­nafélék átlagos évi bruttó ho­zama valamennyi országban erősen felülmúlja az előző tervidőszak bruttó hozamait, néhány országban pedig (pl. MNK, LNK és CSSZSZK a növe­kedés üteme meghaladja a fo­lyó tervekben előirányzott ér­tékeket. A növénytermesztés fejlesztésében elért eredmé­nyek jó alapot teremtettek az állattenyésztés további fejlődé­séhez. Néhány országban már el is érték azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a folyó öt­éves tervidőszak végére irá­nyozlak elő. Pl. az MNK bán a sertéshústermelésben már 1972- ben elérték azt a szintet, ame­lyet a folyó ötéves tervidőszak végére tűztek ki. Ez azért vált lehetségessé, mert következe­tesen végrehajtották az 1960-as évek végén kidolgozott sertés­hús-termelési programot. 1972-ben a sertésállomány a BNK-ban 10 százalékkal, az LNK-ban 37 százalékkal, az RSZK-ban pedig 38 százalékkal volt nagyobb, mint 1970-ben. E két év folyamán a szarvas­marha-állomány a KGST-tag- országokban 5 százalékkal nö­vekedett. Jelentős növekedést figyelhettünk meg az NDK-ban, a Mongol NK-ban, a SZU-ban és a CSSZSZK-ban. Ennek eredményeképpen szemmel lát­hatóan nőtt a tejtermelés. A többi állati termék termelésé­ben szintén nagy előrelépés fi­gyelhető meg. A KGST’TAGORSZÁGOK me­zőgazdasága elé 1971—1975-re kitűzött feladatok végrehajtá­sát elősegíti a mezőgazdasági gépgyártás rekonstrukciója a Szovjetunióban és más KGST- tagországokban. Az új termelési kapacitások beállítása az MNK- ban, az RSZK-ban, a Szovjet­unióban és a CSSZSZK-ban már 1972-ben lehetővé tette, hogy a műtrágyagyártás évi 2 millió 100 ezer tonnával növe­kedjék, ami kb. annyi, ameny- nyit a BNK és CSSZSZK mező- gazdasága együttvéve 1972-ben felhasznált. A hidromeliorációs, öntözőberendezések építése a BNK-ban, az MNK-ban, RSZK- ban, a Szovjetunióban és a Mon­gol NK-ban lehetővé'teszi a nö­vénytermesztés hatékonyságá­nak növelését az aszályos kör­zetekben és a túlságosan ned­ves területeken. Az ötéves terv első két évében új öntözött és lecsapolt földeket vettek mű­velésbe. így, például az öntö­zött terület a BNK-ban 1972- ben 30 000 hektárral nőtt; az NDK-ban 56 000 hektár öntözött és 106 000 hektár lecsapolt földet állítottak be; az RSZK- ban 190 000 hektár öntözött földet vettek művelésbe (azon tűzött földek összes területe az RSZK-ban elérte az 1 millió 144 ezer hektárt). Ezen a te­rületen a legátfogóbb intézke­désekre a Szovjetunióban ke­rült sor. 1971—1972-bén a me­zőgazdaság 2 millió 563 ezer hektár új öntözött és lecsapolt földdel és 1 millió 320 ezer hektár meliorált földdel gaz­dagodott. Ha a KGST-tagországok me­zőgazdaságának anyagi-lechni kai bázisát fejlődésében ele­mezzük, az előzetes és nem tel jes adatokból azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy - ez a fejlődés megelőzi a termelés növekedését, ami teljességgel megfelel a folyó ötéves terv népgazdasági terveinek. NMSZ A szlovák táj festője 75 ÉVE SZÜLETETT MILOŠ BAZOVSKÝ Miloš Alexander Bazovský ma már Gustáv Mallýval és Martin fíenkával együtt a nem­zeti szlovák festészet alapító tagjának számít. Festményeinek népszerűsége, Vincent Hložník, jeles grafikus szerint, abban rejlik, hogy eddig talán neki oldásokat keresett. Érdekes pl. az Űt című képének kompoz!-/ ciója. Az 1935—36-os évek fon­tos határállomást jelentenek művészi fejlődésében: hátat for­dít minden addigi keresése eredményének, a rá jellemző barnás, szürkés színeket új 11 Mii os Bazovský: Arvai táj sikerült a szlovák népet leghí­vebben ábrázolnia. A hazai táj s a nép iránti bensőséges vonzalma végigkí­séri egész életén. Miután elvé­gezte a prágai Képzőművésze­ti Főiskolát (1924-ben), egy ideig szülőfalujában — Turany- ban — dolgozott. Korai festmé­nyeinek többsége realisztikus, vagy lírai hangvételű tájkép, enyhe Mednyánszky-hatással. Később tájképeinek kompozí­ciói ritmikusabbakká, színei in­tenzívebbekké váltak. További fejlődésére kétségkí­vül hatott párizsi útja, valamint Janko Alexy festővel való együttműködése (Martinban). A 20—30 as években születnek meg a népművészetet kedvelő Bazovský gyetvai motívumú képei, a Gyetvai legény, Tana­kodás stb. Követi tehát a Ben- ka által megkezdett monumen- talizáló útvonalat, melynek má­sik — kevésbé heroizáló — ágát Mallý virágoztatja fel. Bazov­ský érdeme, hogy a zsánerfes- tészetet sajátos érzelmi hang­gal gazdagította. A Sírásók, a Terefere és a szlovák nép éle­tét megörökítő többi olajfest­ményei — így váltak monu­mentális színballadákká. Alexyval való együttműködé­séből egy tőle kissé szokatlan kísérlet származott: az eddigi plaszticitás elhagyása és a szín­skála néhány rokon tónusra re­dukálása. Nemsokára azonban visszatért a rá jellemző lírai stílushoz. Közben újabb térmeg­lás, zöldes, sárga árnyalatok váltják fel, elhagyja a monu­mentális formátumot és hatást, sőt, szembeszáll a festmény klasszikus felfogásával is: ké­peit vonalasán, rajzként oldja meg. Ezt a „lázadást“ 1938 kö­rül addigi munkásságának szin­tézise követi, mely alkotásának legszínvonalasabb korszakát jelenti. Az élet szeretetét új, színes látásmód és egy bizonyos Fulla-féle dekorativizmus és szimbolizmus hirdeti /Narancs­sárga ló) A második világháború hatá sa képein részint a témaválasz­tásban, részint a formák fekete körvonalazásában nyilvánul meg. Tragikus hangvételűek pl, az Özvegy, a Veszedelem, a Tragédia, vagy a Fekete nap c. háborús képei. Számos szlovákiai kiállításon vett részt, három nagyobb ki­állítást rendezett Prágában, 9 később — 1960-ban — a bra- lislavai SZNG kiállította élet­művét. A 30-as évektől kezd­ve minden jelentősebb külföldi kiállításon is képviseli hazánk művészetét. A háború utáni árvái, liptói és túróci tájképei a természet­hez fűződő, szoros kapcsolatá­nak felújításáról tanúskodnak. Betegsége 1957-től véget ve­tett festői munkálkodásának. Üemicébe, majd Trenčínbe köl­tözött, ahol 1968-ban meghalt. Életművéért az „érdemes“, és „nemzeti művész“ kitüntetésben részesült. LEVICKÝ TAMARA A NÉPI ALKOTÓ KEDV MEGNYILVÁNULÁSAI SZLOVÁK FAFARAGÁSOK Gépesített korunk emberei, a modern, már-már laboratórium­szerű konyhák tulajdonosai s főképp a fiatal nemzedék jó­szerivel nem is ismeri az egy­kori falusi háztartások berende­zését. A múltnak tűnőiéiben le­vő, a nép anyagi kultúráját, íz­lését és kézügyességét jelző tárgyakat becses emlékekként gyűjtik és őrzik a néprajzi és történeti múzeumok. A brali- slavai vár egyik kiállítási ter­mében kedves, meghitt elren­dezésben találkozhatunk az or­szág különböző vidékein fekvő falvaknak 18—19. valamint a 20. század eleji parasztbútorai - va), munka- és egyéb eszközei­vel. Az erdőkben gazdag Szlo­vákia legfontosabb és legköny- nyebben megmunkálható nyers­anyaga a fa volt. Az ember szin­te együtt élt vele. A tárlati helyiségben mintha a múlt éledne újra. S mi szí­ves-örömest nézünk körül ben­ne. Szép rendijén sorjáznak a mindennapi kenyér elkészítésé­hez szükséges teknők, szakaj­tók, lapátok, az ünnepi kalács- formák, az ügyes, kézhez álló kanalak és szűrők. Nemcsak célszerűek, de tetszetősek is az ötletesen faragott, vésett, és festett ornamensekkel ékes da­rabok. Valahol azt olvastam, hogy az ornamentika a népmű­vészet sok területén a „szó­kincsére utal, melynek táji és egyéni változatai lényegesen alakítják a néoművészet „tái- szólásuit“. S valóban szembetű­nik a különbség a nyugat-szlo­vákiai, a liptói, zvoleni és gö- möri díszítő elemek között. Mennyi mosolygó báj és meleg­ség árad a mángorló fák orna- menseiből! A leggyakoribb mo­tívumok a rózsa, nyíló virágok, levelek, indák, csillagok és a sugárzó napkorong lényegre egy-, szerűsített formája. A jól el­rendezett motívumok sűrűn bo­rítják az ajándéknak szánt mán­gorlófákat. A szövőfonó asszo­nyok használják a gerebent. Fürge kezük alatt pörögnek, fo­rognak a díszes guzsalyok, rok- kák. A hegyvidéki pásztorok jeles faragómesterek voltak. Merítő edényeik formája, ará­nyai oly tökéletesek, hogy hasz­nálat közben egyetlen csöpp sem vész kárba ízes tartalmuk­ból. Az edény fülét olykor plasztikus ember-, és állatfigu­ra díszíti. Botjaik, havasi kürt­jeik, sajt-, és vajformáik reme­kek a maguk nemében. A mé­zeskalács-iparban nélkülözhe­tetlenek voltak a szép mintájú formák. A liptói, vászonra nyo­mott mustrák közül az apró vi­rágmintás és mértani rajzúak a legkedveltebbek. A bútorok kö­zött feltűnnek a gazdag fara- gású tálasok, és a jó érzékkel formált és festett tulipános karszékek. Az üde színek s díszek derűi­vel, jó, otthonos érzéssel töl­tötték be a „tiszta szobát“, ahol a hasznos tárgyakon kívül olya­nok is előfordultak, melyek az ember kéozelet-éről, érzésvilá­gáról, mesélő kedvéről valla­nak. A mindennapok józan és vidám valósága is kifejezőre ta­lált P. Kontúra Táncoló fiata­lok iaiban, T. Bavlna a Vág lu- tajösaiban, valamint Jánošík és társailsan. Itt szerepel a bősé­ges gyermekáldásra büszke, sokszoknyás Anya három cse­metéiével. Sőt a kicsi székek, a iátékbölcsők, meg a hintaló sem hiányzik a gondosan, sze­retett teljesen válogatott, sze- met-szívet megörvendeztető anyagból. BÁRKÁNY JENONÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom