Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-08 / 6. szám, kedd
Az egyUttmfikffldésfttl az mtegMg A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SEGÍTSÉG TANÁCSA 25 ÉVES 1974. I. 8. A KGST megalakulása természetes következménye volt a második világháborút követő nemzetközi fejlődésnek. A fasizmus igája alól felszabaduló közép- és kelet-európai országokban az államügyek intézése fokozatosan a munkásosztály pártjainak kezébe került, kialakultak a feltételek a szocialista forradalom megvalósításához, a gazdaság szocialista átszervezéséhez. Az 1945-től 1949-ig terjedő időszakban a népi demokratikus köztársaságok vezető kommunista és munkáspártjainak közös célkitűzései reális és termékeny talajnak bizonyultak a proletár Internacionalizmus gyakorlati érvényesítéséhez a szocializmus építését megvalósító államok gazdasági kapcsolataiban. A negyvenes évek második felében főleg a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, került előtérbe, emelett már sor került bizonyos műszaki tapasztalatok kölcsönös átadására és közös szervezetek létrehozására is. Kétségtelen, hogy a hidegháború Nyugatról fújó szele még közelebb hozta egymáshoz a népi demokratikus államokat és meggyorsította kölcsönös gazdasági együttműködésük folyamatát. 1949. január 5—8-án tanácskozásra jöttek össze Moszkvában Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia vezető képviselői és a tanácskozás végén — pontosan 25 évvel ezelőtt — határozatot hoztak a KGST megalapításáról. Már itt úgy döntöttek, hogy a KGST-hez további szocialista államok is társulhatnak, akik együtt akarnak működni az alapító államokkal. Ezt követőleg 1949. április 26- tól 30-ig tárgyalt a KGST I. ülésszaka, melynek főleg szervezési és irányadó jellege volt. A KGST-tagországokban az ötvenes éveket a szocializmus anyagi-technikai alapjának építése jellemezte, ami a Tanács munkájában is megnyilvánult. Sor került az első hosszú lejáratú szerződések megkötésére, amire főleg a tervgazdálkodás bevezetése nyújtott lehetőséget. így az ötvenes évek második felében már a középtávú — ötéves — tervek egyeztetésére is sor kerülhetett. Jelentősen kibontakozott az együttműködés a tudományos és műszaki fejlesztésijén, a beruházások építésénél való segítség nyújtásban, melynek egyik ékes példája a Ziilr nad Hro- nom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme, az első és egyedüli csehszlovák alumíniumkohó, melynek építéséhez és sikeres beindításához szovjet és magyar szakemberek nyújtottak segítséget. A csehszlovákiai szakemberek természetesen Ugyanilyen elismerést vívtuk ki maguknak az iparilag gyorsan fejlődő Bulgáriában,- Romániában, Magyarországon és Lengyelországban, ahol főleg az energetikai berendezések, kohó- és gépipari művek építésénél nyújtottak nélkülözhetetlen műszaki segítséget. A KGST fejlődésének további jelentős eseményére 1959-ben került sor, amikor a Tanács XII. ülésszakán kidolgozták és jóváhagyták a KGST statútumát. A tagállamok a statútumot többnyire 1960 áprilisában fogadták el, nálunk 1960. augusztus 2-i dátummal a Törvénytár 46. része tartalmazza. A statútumban összefoglalt alapelveket a tagországok természetesen már korábban is alkalmazták, s így megszövegezése már tízéves gyakorlatra támaszkodhatott. Az alapelvek kimondják az egyenjogúság elvét, az érdekeltség elvét, a kölcsönös előnyösség elvét, amely nemcsak kereskedelmi előnyökre vonatkozik, hanem a termelési együttműködésben és a kölcsönös segítségnyújtásban is megnyilvánul. Ez egyébként természetes is, hiszen a kölcsönös segítségnyújtás a KGST tevékenységének alapja. Megemlíthetjük még azt is, hogy a KGST statútumának alapelvei szorosan összefüggnek az ENSZ alapelveivel, emellett a KGST olyan szervezet, amely az ENSZ alapelveit a gyakorlatban is pontosan megtartja. Az 1962-es év újabb mérföldkövet jelentett a KGST életében. A Tanács ekkor hagyta jóvá „A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelvei“ című dokumentumot. A hatvanas évek folyamán az együttműködés közvetlenül a termelésben kezdett érvényesülni. A nép- gazdasági tervek egyeztetése alapján fokozatosan kibontakozott a termelési szakosítás és a kooperáció. A KGST nyílt, demokratikus szervezet, mellyel önkéntességi alapon más országok is együttműködhetnek, más szocialista országok is tagjává válhatnak, így Albánia 1949 februárjában, az NDK 1950 októberében lépett a KGST-be. 1962-ben első Európán kívüli államként a Mongol Népköztársaság is tagja lett a KGST-nek. 1964 szeptemberében a tagállamok egyezményt kötöttek Jugoszláviával, mely szerint Jugoszlávia is részt vesz egyes bizottságok, pl. a külkereskedelmi, a vegyipari, a gépipari síb. bizottság munkájában. Arra vonatkozólag is határozat született, hogy a KGST munkájában megfigyelőként a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Kubai Köztársaság is részt vesz. 1965-ig a Kínai Népköztársaság is küldött megfigyelőket a KGST üléseire, Albánia viszont 1961 végén szakította meg kapcsolatait a KGST-vel. Üjabban Kuba is rendes tagjává váll a szervezetnek, 1973-ban a tagállamok Finnországgal is szerződést kötöttek a kölcsönös együttműködésre. A tagországok fejlettségi színvonalának közelítése Közismert dolog, hagy a KGST-tagországok történelmi fejlődésük körülményeitől függően a KGST alapításának évében megelehelősen különböző fejlettségi fokról indultak. A termelési kooperáció és a gazdasági integráció elmélyítésének érdekében legfontosabb feladat volt ezeknek a különbségeknek fokozatos csökkentése, ezért az ötvenes és a hatvanas években az iparilag kevésbé fejlett országokban lényegesen gyorsabb volt az iparosodás és a gazdasági növekedés folyamata, mint a fejlettebb szintről induló államokban, pl. Csehszlovákiában és az NDK-ban. A KGST-tagáUamok ipari termelése a háború előtti színvonalhoz viszonyítva 1969-ig átlagosan 12-szeresére növekedett. Bulgáriában 33-, Magyar- országon 8-, az NDK-ban 5,5-, Mongóliában 15-, a Szovjetunióban 11-, Lengyelországban 16-, Romániában 15-, Csehszlovákiában 6,6-szorosára növekedett az ipari termelés. A kiegyenlítődés folyamata jelenleg is tart, amit az ipari termelés tervezett növekedése is bizonyít. A mostani ötéves tervben az egyes országok az ipari termelésben a következő növekedési ütemeket irányozták elő: Bulgária 47 százalék, az NDK 34 százalék, Magyarország 32—34 százalék, Mongólia 53—56 százalék, Lengyelország 48—50 százalék, Románia 68—78 százalék, a Szovjetunió 47 százalék, Csehszlovákia 34—36 százalék. A legújabb jelentések arról számolnak be, hogy a szocialista országok sikeresen teljesítik ötéves tervüket, s az 1973-as évben az előirányzottnál is gyorsabb növekedést értek el mind a termelési mutatókat, mind a nemzeti jövedelem növelését illetően. A Komplex Program A KGST-tagországok két évtizedes szorgalmas munkával elérték azt a fejlettségi fokot, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági együttműködés magasabb szakaszába lépjenek. Ez a magasabb szakasz a KGST XXV. ülésszakán, 1971 júliusában kezdődött, amikor jóváhagyták „A KGST-tagországok együttműködésének és a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének Komplex Programja“ című dokumentumot. A Komplex Programot, amely 17 önálló fejezetből áll, a tagállamok központi pártszervei és kormányai is jóváhagyták. Konkrét intézkedéseket tartalmaz a rendszer fejlesztésére vonatkozó különböző szervezési kérdésekkel kapcsolatban, valamint az anyagi termelés szakaszán. A Komplex Program megvalósítása a termelés és a gazdasági élet széles területét érinti. KúíbWalú és többoldalú együttműködési és szakosítási egyezmények tartalmazzák a nemzetközi munkamegosztás feladatait szinte valamennyi termelési ágazatban, elsősorban az energetikában, a nyers anyagforrások fejlesztésében, a vegyiparban, a korszerű, numerikus vezérlésű szerszámgépek gyártásában, az autóiparban, a traktorgyártásban és a mezőgazdasági gépek gyártásában, a könnyűipari gépgyártásban, a számítástechnikában, tehát olyan ágazatokban, amelyekben a csehszlovák népgazdaság és a csehszlovák ipar fontos szerepet játszik. A nemzetközi munkamegosztás, valamint a KGST-tagországok közös tervgazdálkodása bosszú időre biztosítja a munkát, jó feltétele kel teremt a tudományos-tech nikai forradalom gyakorlati érvényesítéséhez, a munkatermelékenység további gyors ütemű növeléséhez és a lakosság életszínvonalának állandó emelkedéséhez. A KGST-tagországok további gazdasági növekedésének szín te kimeríthetetlen forrása a Szovjetunió természeti gazdagsága, gazdasági potenciálja. Az eddigieknél is szorosabb nem zetközi összefogásra van szűk ség az együttműködési formákban rejlő tartalékok teljesebb kihasználásához. Ezt a célt fogják szolgálni a KGST Végrehajtó Bizottságának 65. ülésszakán' létesített nemzetközi gazdasági társulások, az In- tertextilmas, az Interatomener- go és az Interelektro, valamint a már működő Interchima. E nemzetközi szervezetek tevékenysége főleg az 1976-tól 1980-ig lerjedő ötéves tervidő szakban lesz eredményes és jelentős mértékben elősegíti az 1990 ig szóló közös gazdasági előrejelzések célszerű realizálását. Nagy jelentőségük lesz a jövőben a Szovjetunió és más országok területén épülő közös beruházásoknak, amelyek a kölcsönös anyag- és nyersanyagellátást fogják biztosíts ni. A nemzetközi munkamegosztás fokozatosan a fogyasztási cikkek termelésére is kiterjed, ami azt jelenti, ljogy a növekvő termelési koncentráció jobb minőségű és egyúttal olcsóbb termékekkel láthatja el a tagországok belkereskedelmét. Nagyon hasznosnak ígérkezik továbbá a mezőgazdasági és élelmiszeripari együttműködés, ahol már eddig is jelentős eredmények születtek. Azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy minél szélesebbre terjed a szocialista államok gazdasági együttműködése, annál igényesebb feladatok jelentkeznek a tervezés, a szervezés, a kölcsönös elszámolás és a gazdasági élet valamennyi területén. A Komplex Program realizálása a szocialista társadalom érdekeit szolgálja és igényeket is támaszt a társadalommal szemben. Ezek azonban olyan igények, amelyeket szívesen vállalunk, hiszen elsősorban a nemzetközi munkamegosztásnak megfelelő szakképzettség és az egyéni alkotóképesség állandó fejlesztéséről, a progresszív termelési ágazatokban végzett eredményes munkáról van szó. Végezetül pedig az is említést érdemel, hogy az elmúlt évben hazánkat jelentős megtiszteltcr tés érte, ugyanis 1973. június 5. és 8. között Prágában tartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXVII. ülésszakát, amelyen részletesen megvitatták az együttműködés további elmélyítésének és tökéletesítésének, valamint a Komplex Program megvalósításának kérdéseit. MAKRAI MIKLÓS A szovjet geológusok a Karéi ASZSZK kalevalai járásában végzett kutatáskor gazdag vasérctelepre bukkantak. Részletesebb kutatások után megállapították, hogy Kosztornuksa község közelében 1 milliárd 200 millió tonna ásvány fekszik. A szovjet kormány ezért elrendelte, hogy ezen a területen azonnal bányaközpontot építsenek, amiben részt vesznek majd a közeli Finnország bányaipari vállalatul is. Felvételünkön ugyan még csak a geológusok kosz- tomuksai szállása látható, de a közeljövőben itt már egy kor szerű bányaipari és ércfeldolgozó kombinát fog állni. (Felvétel: CSTK — TASZSZ.) A Stŕke útiul BESZÉLGETÉS MIHAIL SOLOHOVVAL Moszkva központjában van egy kis utc'a, amelyet csodával határos módon elkerül a zaj. Itt van SOLOHOV moszkvai la-- kása. Azé az íróé, akinek könyvei bolygónk oly sok emberének szolgáltak a bölcsesség iskolájául. Dolgozószobájában be* szélgetünk. © Az Újév nemcsak ünnep, de jó alkalom is arra, hegy az ember számvetést készítsen. Milyennek tartják a szovjet írók az elmúlt 1973-as esztendőt? — Biztos vagyok benne, hogy ez az év, a munkában és alkotásban elért nagyszerű eredményei miatt méltó helyet foglal el abban a krónikában, amely megörökíti a szovjet népnek a kommunista társadalom felépítéséért folytatott harcát. Csodálatos korban élünk, amikor az idő gyorsan, nagy léptekkel halad. Mindössze 70 éve született meg ez az új szó: bolsevik. Csak 56 éve zajlott le a forradalmunk, alig több mint fél évszázada, s mennyi minden történt azóta: sokarcú életünk, annak ritmusa, emberei, eszméi mind-mind a témák, a karakterek és az események tárházával ajándékozták meg a szovjet írókat. Az 1973-ban megjelent új, érdekes művek, amelyek megnyerték az olvasók szívét, arra vallanak, hogy az írók híven szolgálják a szovjet népet. Az irodalom még mélyebben ábrázolja a jelen eseményeit, a legjelentősebb szociális és társadalmi folyamatokat, a ma bőseit: a munkásokat. a kolhoztagoka.1, a tudósokat, a pedagógusokat, a katonákat. Különösen szembetűnő ez a dolgozó emberről szóló prózában és költészetben. Ajtmanov, Lipatov, Kozsenyikov regényei és novellái, Gamzatov elbeszélő költeményei mind erről vallanak csakúgy, mint sok tehetséges fiatal író munkái. Ezekben az alkotásokban „a technika“, a „termelés“ és az „ember“ nem lekezelő kedvességgel, nem kegyes keresztényi lelkesedéssel forr össze, hanem a korszak áramával, a nemes erkölcsi magaslatokra törő, kötelességtudatot igénylő ember harcával és kutatásával ötvöződik egybe. A szovjet munkásosztály ma 56 millió embert foglal magában, s ennek kétharmada az Iparban dolgozik. Országnyi hatalmas alkotóerő, politikai hatalom ez. S ennek tudata késztet bennünket, a soknemzetiségű szovjet irodalom művelőit arra, hogy az alkotó munkát nagyobb felelősséggel, igényesebben vizsgáljuk. ® Az élet meggyőzően példázza, hogy az igazi művész alkotásaiban nem fordíthat hátat a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a megértésért folytatott harcnak. Gondolom, hogy a kultúra munkásainak ma pontosan meg kell határozniuk saját helyüket. — A haladó gondolkozók, írók, tudósok valóban századokon át küzdöttek a hódító háborúk ellen. VIctor Hugó, Ger- cen, Lev Tolsztoj, Romain Rol- land, Jean Jaures, Heinrieh Mann, Henry Barbusse, Martin Andersen Nexö, Frederic Jo- liot-Curie — még ez a rövid és korántsem teljes felsorolás is ad valami képet erről. Az igazi szellemi kincsek alkotói mindig mélységesen érdekeltek • Nyugaton az utóbbi időbei nagy propagandakampány indult az eszmék, emberek és információk szabat áramlását“ hirdető tézis mellett, amelyet több tőkés ország hirdetett meg. Mi V véleménye erről? — Az „eszmék, emberek és információk cseréjéről“ szóťó nézet, amelyet oly lelkesedi hirdetnek Nyugaton, mindenekelőtt az ideológiai felfoŕ- gatás, a nyílt vagy burkolt rágalmak és koholmányok szabadságát jelenti, és elsősorban a Szovjetunió és a szociálist? közösség országai ellen irá nyúl. Ilyen körülmények közöt a „szabadságszerető“ termíne lógia csak szép csomagold; amelybe nehezen eladhaf áruikat próbálják burkolni. Á: Igazi kulturális értékek, és nem a békés egymás mellett élés lényegét veszélyeztető cikkek cseréje mellett kell állást foglalniuk mindazoknak, akiknek drága a világbéke ügye. VSZEVOLOD MARJAIN (APN)
