Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-08 / 6. szám, kedd

ÚJ FILMEK HÁROM FÉRFI ÜTŐN A népszerű tv-sorozatból is­mert PotöCek-család tagjai: a nagyapa, az apa és a fia újra Útra keltek; tízévi szünet után Oldfich Lipský rendező ismét filmet forgatott az ouplavicei Származású család három tag­járól. Az eredeti humorú, jópo­fa emberek ezúttal a nyugat­csehországi kerületbe kirán­dulnak. A körút a szövetkezet rendezvénye, így hát sejthető, hogy a nézők által ismert há­rom megszállott férfi mellett (cseh) zőket. A cseh komédiában há­lás szereplehetőséget kapott Vlastimil Brodský Stel­la Zázvorková, Karolina Slu- ňéčková, Jan Libíöek és Josef Hlinomaz. Úgy tűnik, hogy a tízévi „pauza“, a korábbi sorozat be­mutatása óta elitéit idő a film javára vált; talán ezzel magya­rázható, hogy a sikersorozatot újabb eredményes alkotás, nem pedig félresikerült, sablonos, az előző részekben már be­A cseh komédia egyik jelenete újabb figurák is szelrep-, illet­ne komédiázási lehetőséget kaptak. A kirándulás természe­tesen nem mentes a kisebb-na- &yobb zökkenőktől és bonyo­dalmaktól, így nem csoda, ha Ľubomír Lipský, Ján Skopeček és Ladislav Tróján komédiázó képességének széles fegyvertá­rából merítve mulattatja a né­vált klisék szerint készült film követi (rendszerint erre a sors­ra jut valamennyi ígéretesen induló sorozat). Az újabb foly­tatás tehát nem marad a ko­rábbi részek szintje alatt. Lip­ský filmje hosszabb idő után élénk színfoltot jelent a hazai filmgyártásban s kellelaies per­ceket szerez a nézőknek. Áldd meg az Állatokat és a gyermekeket (amerikai A Megbilincseltek, az Aki szelet vet, az Ítélet Nürnberg­ijén, a Találd ki, ki jön vacso­rára filmek rendezőjét korunk hagy kérdései, az emberséget Ús az emberiséget fenyegető Veszélyeik foglalkoztatják. Stanley Kramer az Áldd meg az állatokat és a gyermeke­ket című filmjében is korunk legégetőbb emberi-lelkiismereti problémáit állítja vizsgálódásá­nak fókuszába. A humanitás nevében emeli fel szavát, mély­séges ítéletet mond a fogyasz­tói társadalom felett, melyben áz erős nem megvédi, hanem meggyilkolja a gyengét. , A film csellekménye egy jel­legzetes amerikai ifjúsági iá­nak: lelkileg sérült, érzékeny, lenézett és kicsúfolt fiatalok, akik nem alkalmasak a vad­nyugati hősiességre. Éppúgy „haszontalanok“, mint a le­mészárlásra szánt, a vadász­kedv áldozatául eső bölények. A bölényvadászat kegyetlen és szánalmas látványa ad értel­met a fiúk tábori életének: szolidárisak lesznefk a gyengék­kel, az életképtelenekkel és szembe mernek szállni értük az erősekkel is. A jelképekben gazdag film egy kegyetlen társadalom para­bolája; mélyen humanista alko­tás, mely azt sugallja, hogy az emberi életnek nemesebb, és értelmesebb céljai is lehet­A HALRAJOK ÉS A HALÁSZAT félénél az Áldd meg az állatokat és a gyermekeket! című ameri kai filmből borban játszódik. A szünidei gyermektáborban, melynek jel­mondata: „Küldd el hozzánk a fiadat, s mi egy cowboyt kül­dünk vissza“, lovagolni, célba lőni tanítják a fiúkat, de az in­tézmény legfontosabb tanítása: győzni kell mindig, minden­áron. A táborban a nyers erő, az erőszak kultusza uralko­dik; a gyermektábor tehát nem csupán ügyes üzleti vállalko­zás, hanem a mai amerikai társadalom modellje is, azé a társadalomé, amelyből kive­szett a szánalom, a megértés, amelybein az ügyesség, a dur­va erőszak az érdem. Ám a film hősei éppen azok a tábor­lakók, akik a legkevésbé felel­nek meg ezeknek a normák­netk a vadnyugati hősiességnél. Stanley Kramer mesterségbeli tudással, fölényes biztonsággal pergeti a cselekményt, az idő­síkokkal játszva mutatja be hősei múltját, családi körülmé­nyeit, vagyis azt, miből ered lelki sérülésük, szorongásos fé­lelmük. A forgatókönyv, ame­lyet Glendon Swarthout regé­nye alapján Mac Benoff írt, jó dialógusokkal, logikusan szer­kesztett időjátékkal, sžuggesz- tív légkörteremtéssel és egy­mást erősítő epizódokkal az alapvető mondanivaló kibontá- -sát selgíti. Michel Hugó ope­ratőr képei, a gyerek, és fel­nőttszínészek teljesítménye te­szi teljessé a film művészi kva­litásait. — ym — Halász- és horgászberkekben régi megfigye­lés, hogy a halak — bizonyos fajoktól, egye- dektől eltekintve — általában rajokban verőd­ve élnek a vizekben. A horgászok ezt nap nap után maguk <is tapasztalhatják, hiszen sokszor hosszú várakozást követően hirtelen jön meg a kapás, és nemegyszer az is előfordul, hogy ami­lyen gyorsan jött, olyan gyorsan meg is szű­nik a „haljárás“. A halak csoportja, amely még akváriumi mé­retekben is halrajnak nevezhető, meghatáro­zott törvényszerűségek alapján alakul ki. A halrajok sajátosságainak a megismerése azon­ban sok nehézségbe ütközik, hiszen nem egy­szerű dolog a halak életébe bepillantani. A víz, a nagy mélység az ember szeme elől többnyire mindent eltakar, így a halakat — általában meg­felelő berendezések híján — nem figyelhetjük meg közvetlenül természetes élethelyukön. A halak életének kutatása ezért vagy műsze­rek segítségével történik, amelyekkel nagy víz­mélységekbe „láthatunk le“ — ilyenek például a haugvisszaverődésen alapuló hidroakusztikai műszerek —, vagy mesterséges körülmények között. Ez utóbbi esetben azonban sohasem sza­bad elfelejtenünk, hogy megfigyeléseinket a természetestől többé-kevésbé eltérő körülmé­nyek között végezzük, és az új környezet a ha­lak viselkedésében lényeges változásokat okoz­hat. Csoportos élés és a rajok Ahogy a csordákra, falkákra, csapatokra stb. az jellemző, hogy ugyanazon fajú állatokból te­vődnek össze, a halrajok is azonos fajú halak­ból alakulnak ki. De a halraj még csak kezdet­leges formáját képviseli a csoportos együttélés­nek. A rajnak nincs semmiféle szerkezete, azaz a csoporton belül nincsen meghatározott és egymástól eltérő helye, feladata például a nős­tényeknek meg a hímeknek, a fiataloknak meg az idősebbeknek stb. A tagokat teljesen laza kapcsolat tartja össze. Ez annak révén való­sul meg, hogy a halraj tagjai látják egymást. Némely hal — pl. a hering és a szardínia — életének nagy részében csoportosan, rajban él. Más halak viszont csak a vándorlás, a szaporo­dás vagy az Intenzív táplálkozás idején alkot­nak rajokat. Olyan halakról is tudunk, ame­lyek csak akkor tömörülnek rajba, ha valami­lyen különleges hatás éri őket. Sok halfaj egyedei már közvetlenül az ikrá­ból való kikelés után rajt alkotnak, ellenben más halaknál — fajonként változóan — ez csak a fejlődés későbbi szakaszában következik be. Ugyancsak faji, a testmérettől függő sajátosság a rajt alkotó halak száma is: a kis testű ha­lak sűrűbb rajt alkotnak, mint a nagy halak. Védekezés, tájékozódás A csoportban, a rajban való együttélésnek ta­lán a védekezésben mutatkozik meg leginkább az előnye. Ma már közismert, hogy a rajban élő halak nagyobb távolságból ismerik fel és kerü­lik el a veszélyt (pl. a ragadozókat, a halász- eszközöket), mint a magányos halak. A raj előnye a kedvezőtlen környezeti kö­rülmények elviselésében is megmutatkozik. Ki­mutatták, hogy mérgező anyagok jelenlétében a raj halai szorosan összetömörülnek, és így ke­vésbé érzékenyek a méreghatásra. Ugyanilyen érzékenységcsökkenés tapasztalható az ikracso mő esetében is. A rajban való együttéléskor gyorsabb a tájé­kozódás is. Aranyhalakkal végzett kísérletekben kimutatták, hogy a raj hamarább találja meg a kiutat a kísérletben használt labirintusból, mint ugyanezen raj bármelyik tagja egyedül. Ebből az következik, hogy a raj a magányosan keres­gélő halaknál gyorsabban tájolja be és hama­rabb találja meg a mindennapi táplálékot. A csoportos élet előnyösen változtatja meg az egyedek bizonyos életműködéseit is. Például a rajban élő halak jobban táplálkoznak és gyor­sabban növekednek, mint a magányosak. Ez érthető: a halraj tagjai kevesebbet mozognak és kevesebb oxigént is fogyasztanak, mint ugyanezen fajok magányos egyedei. Rajba tö­mörüléskor tehát előnyösen csökkennek az egyedek anyagcserefolyamatai. Végül a csoportos élet visszatükröződik a feltételes reflexek kialakulási sebességében és a kialakult reflexek tartósságában is. Ma már tisztázódott, hogy egy raj halaiban gyorsabban alakulnak ki a feltételes reflexek, és tarlósab- bak, mint a magányos halakban. A látás, a szaglás és az ízérzés szerepe A halraj tagjai között a kapcsolatot az ér­zékszervek biztosítják. A látás, az ép szem nél­külözhetetlen feltétele a raj kialakulásának. A tudományos Irodalomban sok adat halmozódott fel a látásnak a raj magatartásában betöltött szerepéről. Az egyik legszembetűnőbb bizonyí­ték a látás alapvető jelentőségére e tekintet­ben az, hogy a halrajok este, a sötétedés be­álltával felbomlanak, és hajnalban újraképződ- nek. Ez alól a jelenség alól csak azok a halak kivételek, amelyeknek saját fénykibocsátása (lumineszcenciája) van, és ez éjszaka is lehető­vé teszi, hogy a halak bizonyos távolságból lát­hassák egymást. A látásnak a csoportos magatartásban betöl­tött fontos szerepére utal ez a kísérlet: ha egy halat átlátszó üvegfallal elválasztunk a rajtól, izgalmi állapotba kerül, és át akar jutni a fa­lon. Ez történik akkor is, ha egy magányos hal akváriumának a falához tükröt helyezünk: a hal saját képmásához akar mindenáron csatla­kozni; Átlátszatlan fal esetén mindez nem kö­vetkezik be, a halak teljesen nyugodtan visel­kednek. Régóta ismeretes, hogy a látás után a kémiai érzékszervek — elsősorban a szaglás — a ha­lak életének legfontosabb Irányítói. A szaglás, amely egyes halaknál kiválóan fejlett, elősegíti a táplálék felkutatását; segítségével a halak olyan táplálékot is könnyen megtalálnak, ame­lyet nem látnak. De a szag alapján a halak fel­ismerik saját fajtársaikat, különbséget tudnak tenni a saját és más fajú halak vagy egyes vízinövények között is. Természetesen feltéte­lezni lehet, hogy mindebben az ízérzékelésnek is fontos szerepe van. A kémiai információkat a víz közvetíti. Ha olyan vízbe helyezünk halakat, amelyben előző­leg halraj volt, belőlük is raj alakul ki. Ha egy megsérült halat helyezünk egy rajba, a raj tag­jaiból erős menekülési reakció váltódik ki. E példák mutatják, hogy a halraj tagjaiból és a megsérült hal bőréből olyan anyagok válasz­tódnak ki a vízbe, amelyekre a többi hal —• szaglásának és ízérzésének a révén — magatar­tásának a megváltoztatásával reagál. Információközlés a halak között Mivel a halrajt sok egyedből állő, sok válto­zást! rendszernek kell tekintenünk, amely rá­adásul még az emberi szem elől rejtett életet is él, a halak magatartásának törvényszerűségeit nehéz meghatározni. Annyit azonban ma már biztosan tudunk, hogy egy raj magatartása a ra­jon belüli információközlés sajátosságaitól függ. Ilyen sajátosság például az, hogy egymástól mi­lyen távolságról és milyen érzékszerv közremű­ködésével (látással, hallással, szaglással slb.) kapják az információkat. Lényeges az átadott jel ereje és minősége is. Gyenge és jellegtelen ingerek nem váltanak ki reakciót. Ellenben például a kritikus sebességet meghaladó hirte­len helyváltoztatás vagy egy jellemző póz: a raj azonnali válaszreakcióját eredményezi. A kutatás u halászat szolgálatában Felmerül a kérdés: van-e értelme annak, hogy a halrajok magatartását, szokásait vizsgál­juk? Megtérül-e valahol az az összeg, amelyet e célból a világon kutatásokra fordítanak? E kérdésekre egyértelműen igennel válaszol­hatunk. A kutatásoknak van értelme. Például á nagy tengeri halászattal rendelkező országok (Szovjetunió, japán, Egyesült Államok, skandi­náv országok stb.) nem nélkülözhetik e kutatá­sokat. Ahhoz, hogy a halászflolták a legna­gyobb hatásfokkal dolgozhassanak, ismerni kell a halrajok magatartását, a halak vízbeit való eloszlási, vándorlási, szaporodási, növeke­dési, táplálékellátottsági viszonyait. A világ halkincse kb. 200—250 millió tonnára becsülhető. A világon évente halászott több mint 45 millió tonna hal jelentős részét azok a halak teszik ki, amelyek rajban élnek, amelyek­re csoportos magatartás a jellemző. E magatar­tás kutatásának az általános biológiai érdekes­ségen túlmenően az a célja, hogy a rablógaz­dálkodás veszélye nélkül lehessen tovább fo­kozni az évente kifogott halmennyiséget. Mert a halnak a jövőben is be kell töltenie nélkü­lözhetetlen szerepét az emberiség táplálkozásá­ban. FÉMMŰVESSÉG KOLUMBUS ELŐTT A dél-amerikai kontinens fémművességének ré­gészeti emlékeit mindössze néhány évtizedé kezdték rendszerezni. Ezek közül a legrégeb­biek a chavin kultúra (i. e. 800 körül) idején készültek a mai Peru területén. Az Andok fenn­síkjain virágzó kultúrák hatása azonban csak­nem az egész kontinensre kiterjedt. így a Ko- lumbus előtti időkben a mai Argentína észak- nyugati része is ezeknek a kultúráknak a befo­lyása alatt állott. Ezen a vidéken a fémműves­ség első emlékeit az argentin régészek tafi kul­túra néven említik. (Tafi Tucuman tartomány egyik völgyének a neve.) A carbon 14 analízisek azt bizonyítják, hogy a tafi kultúra már időszá­mításunk kezdete körül létezett. Argentína északnyugati területén. Emlékeit csak néhány réztárgy töredék képezi, de ez már bizonyíték arra, hogy az itt lakók értettek a réz megmun­kálásához. Argentínából a második jelentős: (Kolumbus előtti) fémművész kultúra — a La Aguada — kezdet i. sz. 700 körül lehetett. Ez a kultúra, akárcsak elődje, a Titicaca-tó környékéről in­dult ki, de helyi kultúrákkal keveredett. A fémtárgyak díszítésénél gyakorta tűnnek fel a mitikus alakok, macska- és sárkányfejek, teto­vált emberi fejek stb. Ebből a korszakból az argentin régészeknek több bronz és réz dísztár­gyat sikerült meghatározni, elsősorban melldí- szeket, amelyeket gazdagabb személyek visel­hettek. Találtak sárkányfej díszítésű baltákat is, amelyeket szertartások során használtak. A La Aguada civilizációnak a keleti irányból, a trópusi övezetekből beszivárgó népék vetettek véget. Az inka uralom évszázadaira tehető az egy­kori argentin fémművesség fénykora. A La Aguada korszak utáni időkben egyre nagyobb szerepet kapnak a bronz tárgyak: harangok, nagy alakú kerek pajzsok. Ebben az Időben művészi gonddal munkálják és díszítik a ma- noplasokat (ijfeszítő), amelyek használatáról a korabeli krónikák is megemlékeznek. Ennek a korszaknak finoman stilizáló ötvösművészei már fejlett esztétikai érzékről tesznek tanú­ságot; (d|J 1974. L «■

Next

/
Oldalképek
Tartalom