Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám, szerda
A síidény eseményei egymást követik. Az eddigiek surán többször hívták fel magukra a figyelmet ők hárman: {halról) Schmelzl (olasz) Hinterseer (osztrák) és Gros (olasz). Mi van a kézilabdával? 1974. I. 2. Tárgyilagosság jellemzi Iván Snojt, a jugoszláv kézilabdasport szövetségi elnökét. Mintegy 25 éve annak, hogy átvette a délszláv kézilabdasport irányítását. Ö jelölte ki a válogatott edzőjét és irányítja a klubok közötti együttműködést. A jugoszláv férfi kézilabda-válogatott világbajnokságról világbajnokságra tört előre, egészen az 1972. évi olimpiai bajnoki címig. A közelmúltban nyilatkozott Snoj és érdekes véleményét olvasóinkkal is ismertetjük. ★ Az olimpiai bajnokcsapat hogyan várja a következő világ- bajnokságot? — Annak idején Münchenben a siker biztos érzésével utaztunk, most viszont tudjuk, hogy Pribanics és Karali játékára nem számíthatunk, s ez hátrányt jelent. Még csak a csapat keresésénél tartunk. Ettől függetlenül sok ellenfelünkkel szemben előnyben vagyunk. Ez elsősorban azért van így, mert játékosaink egyenletes teljesítményt tudnak nyújtani. Horváth, Lazarevics, Pokrajacs tapasztalata is megnyugtató. Az is igaz azonban, hogy ezeket a játékosokat is nyomja az esélyesség terhe. ★ Hogyan folytatódik a felkészülés a VB-re? — Január elején a svéd válogatottal közös edzőtáborozáson veszünk részt. Februárban az Adria partján töltünk két hetet, s naponta megmérkőzünk valamelyik első osztályú klubcsapatunkkal. A világbajnokságra való kiutazás előtt még Japán válogatottjával is játszunk. ★ A kézilabdasport fejlődését melyik játék modor szolgálja a leginkább? — A jelenleg dívó játékmodor sajnos egyre kevésbé szolgálja e sportág fejlődését. A csapatok egyre inkább csak a helyezések eléréséért, vagy tartásáért küzdenek minden áron. ★ A játék sajnos keménnyé vált, s a technikai elemek egyre inkább háttérbe szorulnak. Hogyan lehetne ennek útját állni? — Főleg a játékszabályok vonatkozásában van erre sok lehetőség. így például a kosárlabdához hasonlóan bizonyos számú szabálytalanság után ki lehetne a játékosokat pontozni. A szabaddobások jelenlegi állapotukban nem a kárvallottat, hanem a vétkest segítik, mivel azt kizökkentik szokott ritmusából, s éppen ez a szabálytalanságok legfőbb célja. A szabályok további hiányossága, hogy a játékvezetői kiállításkor nem büntetik, hanem elnézik az időhúzó „biztonsági játékot“. Sok megszívlelendő van Snoj szavaiban, talán csak felfigyelnek rájuk a Nemzetközi Kézilabda Szövetség legilletékesebb- Jei is. ÍGY LÁTTA A VILÁG Nehéz megvédeni az olimpiai aranyérmet Az idő könyörtelen és átgázol az olimpiai győzteseken is. Alig múlt el egy év a XX. olimpiai játékok befejezése óta és lassanként már elhalványodnak emlékezetünkben azok a nagy- . szerű sportolók, akiknek a dicsősége akkor érte el a csúcspontját, amikor ott álltak Münchenben az olimpiai emelvényen. Es hány bajnokra emlékezünk vissza a münchenit megelőző mexikói olimpiáról. Leggyakrabban még azokra, akiknek a győzelme valamilyen élményszerű eredményhez vagy drámai lefolyású küzdelemhez kapcsolódik. Néhány pedig azért ötlött emlékezetünkbe, mert közülük egyik-másik újból megjelent a müncheni küzdőtéren. A két olimpia közötti négy esztendő alaposan megritkította a mexikói győztesek seregét. A 135 bajnokból, akik egyéni versenyszámokban győztek, Münchenben kevesebb, mint a fele állt újból rajthoz (65). Nagyobb részük már München előtt befejezte sportpályafutását, úgy tekintve az aranyérem megszer zését, mint pályafutásának legszebb megkoronázását. Akadt a mexikói legjobbak között olyan is, aki úgy döntött, hogy hasznosítja olimpiai sikerét, még pedig pénz formájában, s át pár tolt a profik táborába. Ezek ne vét felejtették el a leggyorsabban. Ne feledkezzünk meg viszont azokról, akik négy esztendő múlva nemcsak rajthoz álltak Münchenben, hanem még egyszer bizonyítani tudták, hogy a legjobbak a világon. Az egyéni számokban nem túl sokan vannak ilyenek, érdemes tehát megemlíteni e kétszeresen „arany“ neveket. Úszásban az emelvény legmagasabb fokára került Münchenben két mexikói győztes: Roland Matthes (NDK) a 100 és 200 métres hátúszásban, valamint Michael Burton (Egyesült Államok) az 1500 m-es gyorsúszásban. Megvédte címét az olasz Dibiasi is toronyugrásban. Atlétikában ez a ritka haditett csupán a szovjet Viktor Szanyejevnek sikerült hármasugrásban. Sportlövészetben a lengyel Jozef Zapedzki- nek, kötöttfogású birkózásban a bolgár Petur Kirovnak, szabadfogású birkózásban pedig a szovjet Alekszander Medvegy nek sikerült ez a nagyszerű ismétlés. Kerékpárban megismételte sikerét a francia Daniel Moreion, tornában a férfiak ösz- szetett versenyében a japán Szavao Kató, gyűrűben az ugyancsak japán Akinori Naku- yama, valamint vitorlázásban a repülő hollandi osztályban az angol Rodney Pattisson. A mexikói bajnokok nagy része azonban nem adta olcsón a bőrét. Ezt bizonyítja az sok jó helyezés, amit elértek Münchenben az egyes versenyszámok döntőiben. Voltak azonban olyanok is, akik már a kezdet kezdetén kihulltak a sorból. A csapatsportokban nehéz egy értelműén szólni a bajnoki címek megvédéséről, mert a következő olimpián gyakran egészen más versenyzők álltak rajthoz. Meg lehet azonban állapítani, hogy a csapatsportokban Münchenben szinte általános trónfosztás következett be, éppen a legszilárdabbnak hitt bajnokoknál. A kosárlabdában az Egyesült Államok a második helyre, labdarúgásban Magyar- ország szintén a második hely re, gyeplabdában Pakisztán a második, vízilabdában Jugoszlávia az ötödik, férfi röplabdában a Szovjetunió a harmadik hely re esett vissza. Ha szemügyre vesszük a me xikói bajnokok szereplését és eredményeit Münchenben, néhány észrevétel kínálkozik. Ki lehet választani például azokat a sportágakat, amelyekben a ntagas színvonalú versenyzést több éven át lehet folytatni és azokat, amelyekben a második aranyérem megszerzése ritka Ságnak számít. A hosszú ideig magas színvonalon űzhető sportágak közé tartozik mindenekelőtt a lovaglás, a vitorlázás, a lövészet. Nem kevés azon bán azoknak a sportágaknak a száma, ahol megvannak a lehe tőségek arra, hogy valaki éve ken át sportoljon és mégis na gyón nehéz az előző olimpiák aranyérmeseinek nemcsak újból érmet szerezniük, hanem még az is, hogy ezek bekerüljenek or száguk olimpiai együttesébe. Meglepetésszerűen kevés volt például azok száma, akik bir kózásban és ökölvívásban meg tudták védeni bajnoki címüket. Az Izvesztyija jégkorong-tornán teljes mértékben kidomborodott a szovjet válogatott nagy fölénye. Képünkön a szovjet—csehszlovák találkozón a 14-es számú szovjet jégkorongozó, Bodunov a csehszlovák Suchýval küzd a korong birtoklásáért. Eredményes mérleg A Družstevník Plášťovce {Palást) sportegyesülete a levicei járás egyik igyekvő klubja, amely a távozó évet eredményes mérleggel zárhatja. Az egyesület nagyszerű helyt állásaiért különböző járási ver senyeken több anyagi jutalmat kapott. Ebben a testnevelési egyesületben a lakosság több mint tíz százaléka tevékenykedik. Egy- egy hazai mérkőzést 500—600 néző tekint meg. A labdarúgók Bohus István irányításával 1963-tól fogva nagyon jó eredményeket mutattak föl. A járási II. osztályban öt éven át az élvonalban küzdöttek, s csak Želiezovce (Zselíz), valamint Šahy [Ipolyság) csapatai ütötték el őket a továbbjutás lehetőségétől. A tudás és a játékkedv alapján a palástiak az I. B osztályban is megállnák a helyüket. Ami nem sikerült tíz éven át, sikerülhet az 1973/74-es bajnoki évben. A csapat az őszi idényben 19 pontot gyűjtött össze és biztosan tartja az első helyet. Hárompontos előnnyel várja a tavaszt, s kezdheti a tornatermi alapozást. Az ifjúsági csapat mellett diákcsapat is működik. A szövetkezet a magáénak tekinti a sportegyesületet. A régi pálya helyén iskola épült, de a sportolók új sporttelepet kaptak, s az ősz folyamán megkezdődött az öltözők építése, készül félmillió korona ráfordítással a fedett lelátó és a szociális épület is. A labdarúgáson kívül szép eredményt értek el az asztaliteniszezők és az iskola mellett bontogatják szárnyaikat a többi labdajátékok is. Az iskola tornaterme az egész fiatalság javát szolgálja és fontos szerepet tölt be Paláston. Az iskola vezetősége habozás nélkül bocsátja a fiatalság rendelkezésére a tornatermet, s ez így helyes. VERESS VILMOS Hővel cm ge már csak tudja juan Havelange nevét nemcsak Brazíliában ismerik nagyun jól, hanem szerte a világon is. Evek óta önmaga is egyengeti útját a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA elnöki tiszte felé, s ugyanezt teszik hívei nemcsak Dél-Ame- rikában, hanem másutt is. Sukan tudni vélik, hogy az újabb FIFA elnökválasztás után Sir Stanley Rous már kénytelen lesz átadni helyét éppen Have lángénak. Mint már arról hírt adtunk, Havelange kijelentése szerint Majna Frakfurtban, ahol január 5-én az 1974-es labdarúgó világbajnokság csoportjait sorsolják, arra készülnek, hogy a négy csoport élére a következő államok válogatottját helyezzék: Brazília (a világbajnoki cím védője), az NSZK (a következő VB házigazdája), Olaszország (a legutóbbi VB második helyezettje) és Uruguay, (amelynek nemzeti tizenegye Mexikóban a negyedik helyen végzett.) Azt már régebben is gondoltuk, hogy irányított sorsolás lesz, csak azon lepődtünk meg, hogy Havelange már most kirukkolt a négy ásszal. A FIFA előtt azonban még a sorsolást megelőzően kényes kérdések megoldása áll. Nem lehet figyelmen kívül hagynia azt az óriási és helyénvaló tiltakozást, amely a Chile—Szovjetunió selejtező-mérkőzés visz- szavágójának színhelydöntésével kapcsolatban azóta sem csitul. Minden világbajnoki hely sorsának a játéktéren kell eldőlnie, márpedig nem lehel színtér az olyan ország, ahol a sporttelepet gyűjtötáborrá változtatták, fogházzá, kínzó- és vesztőhellyé tették. A sportoláshoz, a sportesemények sportszerű, vagyis reális lebonyolításához meg kel! teremteni a föltételeket is, amelyek bizony Chilében még az elfogultak szerint sincsenek adva. Havelange ebben az esetben is felemelhetné a szavát, bebizonyíthatná, hogy elsősorban a sportszerűséget tartja szem előtt. A FIFA e kérdésen kívül újabb problémával is találkozik. A jugoszlávok egészen indokoltan tiltakoznak az ellen, hogy a FIFA a sorsdöntő jugoszláv —spanyol mérkőzés színhelyéül Párizst és időpontjául január lB-át jelölte ki. Ez szembetűnően a spanyolokat részesíti előnyben. Az ilyen ecetben bizony ki kell kérni mindkét érdekelt fél véleményét és gondoskodni kell arról, nehogy valamelyik a FIFA részéről előnyben részesüljön. A jugoszlávok olyannyira elszántak, hogy amennyiben jogos panaszuk meghallgatásra és orvoslásra nem talál a FIFA illetékeseinél, az említett mérkőzésre nem állnak ki. Tehát a tizenhat hely közül kettőnek a sorsa végérvényesen még nem oldódott meg. A NÉGY CSOPORTVEZETŐ ADVA VAN Hozzájuk sorsolják a többieket. Persze itt is irányított dologról van szó. A FIFA elejét akarja venni annak, hogy a két legnagyobb esélyes, a brazil és a nyugatnémet csapat túl korán találkozzon egymással. A szakértők nem titkolják, hogy kettejük találkozóját a legszívesebben majd a döntőben, a müncheni olimpiai stadion gyepén látnák viszont. A brazilok nem szívesen mérkőznének csoportjukban az argentinokkal, akik minden ellenfélnél jobban ismerik a brazil játék csínját-bínját és minden más ország labdarúgóinál sikeresebbek voltak a Brazília elleni találkozókon. A FIFA vezérkara a négy említett csoportvezetőhöz rangsorban keresi a többi csapatot. Felelősségteljes feladat kialakítani négy háromtagú csoportot, méghozzá úgy, hogy az a négy-négy rangban csaknem azonos, csaknem egyformán erős legyen. Annyit már tudunk, hogy a csoportokon belül minden csapat minden ellenfelével megmérkőzik, s a csoportok két első helyezettje jut tovább. A kiütéses megoldást a továbbiakban sem alkalmazzák, mert a nyolc továbbjutó csapatot majd két négytagú csoportba osztják, ahová az együttesek magukkal viszik az egymás elleni előző eredményüket. Viktor volt a távozó év legjobb csehszlovák labdarúgója. Hogy valóban ő nyújtotta az 1973-as esztendő legjobb átlagos teljesítményeit, ahhoz nem fér kétség. Képünkön is hozzá ragaszkodik a pettye* jószág.
